Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)

2001-08-25 / 197. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYEI K Ö R K É P PÁSZTÓ 2001. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT Faragó Zoltán: TeRePjÁrÓ Jelek Felkelőben a Nap, az első sugarak már rá is kacsintottak a világra, ugyanab­ban a pillanatban, amikor előbújtak a távoli, nagy hegyek mögül. Észrevehe­tően világosabb lesz a környék - bár már egy jó félórával korábban sem volt sötét. Az ólomszürke hajnali égbolt alatt megülő pára, ami a mélyebb völ­gyekben egészen ködszerűvé állt össze, valamiféle tündérvilágot varázsol az ember elé. Közeire jól látni mindent, pár száz lépésnyire azonban már csak a patakparti kik körvonalait lehet ki­venni. A völgyön túl erdős dombok hul- lámzanak, s minél távolabbra esnek, annál halványabbnak tűnnek. A Nap végre felkel teljesen, s hiába, hogy a sűrű pára megszűri a sugarait, csak elva­kítja az embert. Az erdő csendes, a harmatos fűben hangtalan járás esik, a legnagyobb esélye - a korai időpont ellenére - annak van, hogy gombázóval találkozik a természetjáró. Az igen kiváló nyári szezon után az őszi még nem kezdődött meg, de, ennek ellenére fel­tételezhető, hogy próbálkoznak még néhá- nyan az erdei csemegék gyűjtögetésével. A fák még zöldellnek, köszönhetően az ez évi sok esőnek. Aszályos nyarak után augusztus végére általában már zörgősre szárad a fű, sárgulnak és hullnak a lombok, meg egyébként is hűvösebbek a reggelek és az éjszakák, mint mostanában. Az idő­ponthoz képest kevés jele van az őszi el­múlásnak, az ember azonban, talán akarat­lanul is, de e jeleket keresi... A héten akadt már jó pár ilyen: benn, a városban találkoz­tam egyik kedves, idős szomszédunkkal, aki egy vödömyi, az erdőszélen szedett szedret hozott Szilváskőről. A molnárfecs­kék mindenfelé mind gyakrabban láthatók a villanydrótokon, amint a nagy vándorút­ra készülődve összegyűlnek, s élénk csivi- teléssel beszélgetnek valamiről. Látva őket általában az jut az eszembe, hogy talán az Afrika déli csücskéig is elvezető nagy ván­dorlás útitervét beszélik meg... Az erdei úton aztán akad még ilyen őszi üzenet ezrével: a hársfák levelei cit­romsárgára színeződve, puhán útra kel­tek már a föld felé. Sok ilyen látható a csapáson, de mi ez a pár ezernyi sárga levél a még a gallyakon lévő milli- árdokhoz képest? Semmi­ség, de persze tudjuk, hogy mi lesz előbb vagy utóbb a dolog vége... Az ösvény mellett egy helyen bodzabo­rok nőnek, termésük még csak részben érett, meglehetősen sok közöttük a zöld szem. A napsütötte helyeken már csak úgy feketlenek a férfitenyémyi fürtök... Úgy lát­szik, a barátposzátákat nem zavarja, ha nem tökéletesen érett ez a kiváló madárcse- mege: párban szemezgetik az ösvény fölé valamelyest kihajló bodza termését. Gyö­nyörködöm bennük egy darabig, alig öt-hat lépésnyiről. Egyik fekete sapkás hím pél­dány, a másik vörösbama fejű tojó. A vélet­len hozhatta így össze őket, mert hol van már az az időszak, amikor még fiókákat ne­veltek, s a hímek énekétől volt hangos az erdőszél? Azazhogy... Alig pár hete volt így, de az poszáta szemmel, bizony, eléggé nagy idő lehet, mert ezek között a kis ma­darak között, amelyik megéri a hároméves kort, az már igazi matrónának vagy matu­zsálemnek számít, nemétől függően... Közelebb lépek, mire gyorsan, egymás után elröppen a két kis madár. Alig megyek pár lépést, amikor az erdő fái fölül molnár- fecskék csivitelését hallom. A nagy, zárt er­dők felett ritkábban bukkannak fel ezek a madarak, hiszen az ember közelében fész­kelnek, táplálékukat is inkább a nyüt terü­letek felett szerzik, de most bizony már itt a vonulás ideje, s bárhol megjelenhetnek. Hasonló, aprócska őszi jel az is, amikor a cinegék már vegyes csapatokban keresgé­lik táplálékukat; a tisztás szélső fáin éppen egy ilyen kerül elém. Ezek a több fajból ál­ló csapatok persze összeállhatnak a fiókák kirepülése idején, májusban, júniusban is, de azoknak teljesen más a hangjuk. A fiata­lok hangosak, erőszakosak, valósággal kö­vetelik a táplálékot szüleiktől, emiatt aztán magukra is vonják a figyelmet - persze nem csak a csendes szemlélődőkét, hanem a ragadozókét is, utóbbiakét sokszor vesz­tükre. A nyár végi cinegecsapat azonban teljesen más. Az ez évi fiata­lok már önállóan vadásznak, nem kell a szüleikre várniuk, hogy azok etessék őket. Ezért aztán, bár sokan járnak együtt, mégis meglehetősen csendesek. Halkan cippegnek egymásnak, hogy jelezzék, hol is vizsgálgatják át a fák törzsét, koronáját, leveleit, hernyók, pó­kok, fátyolkák, más finom falatok után ku­tatva, s csak olyankor kiáltanak nagyot, amikor valami ragadozót pillantanak meg. Egyik széncinege egészen a közelembe ke­rül, de a bátrabbik fajtából való, mert sem nem riaszt, sem nem menekül. Kerek fe­jecskéjét féloldalt fordítva küld egy barátsá­gos pillantást felém, egy pillanatra elbújik a levelek mögé, majd újra előjön, azután egy­re magasabbra ugrál fel a mezei juhar koro­nájába. Amennyire a hangokból sikerül megál­lapítanom, kékcinegék is vannak a csapat­ban, s valahol a lombok között őszapók je- lezgetnek egymásnak. Furcsa, „zséé-zséé”- nek hangzó kiáltásaik alapján hárman le­hetnek. Távolabbról aztán igen erőteljes „zsrék”-et is hallok: egy szajkó kiáltja világ­gá, hogy lát valamit, ami zavarja őt. A nap egyre magasabbra emelkedik, a fák lombjai között pedig mind több nap­fény talál utat. A napsütötte foltok persze csak tenyérnyiek, de, mivel meglehetősen sok van belőlük, szabálytalan foltokat vará­zsolnak a barna avarra: olyan, mintha vala­mi furcsa, összevissza szőtt szőnyeg boríta­ná az erdő alját. Gyertyánokkal, néhány ko- csánytalan tölggyel és nyírrel elegyes bük­kös áll itt, a szálfák közé nem sok napsütöt­te folt fér, mégis érdekes az összhatás. Kü­lönösen azok a részek szépek és érdeke­sek, ahol hosszú nyalábokban érkeznek a fénysugarak a reggeli párán keresztül. Valahol a távolban holló korrog, a szaj­kó is zajong. A cinegék cippegése már ré­gen elmaradt mögöttem. Az út szélén azonban mozdul valami, és egy mezei po­szátát pillantok meg; éppen egy tenyérnyi napsütötte folt közepén ül, egy letört ágon. A nevével ellentétben szívesebben járja az erdőket ez a szürke hasú, barnás kabátkájú madár. Nem hagyja, hogy sokáig gyönyör­ködjek benne, gyorsan odébb áll a napsü­tötte foltról is, az út széléről is. Kicsit odébb valami nagy zörgést csap a bükkösben. Tapasztalataim alapján biztos­ra veszem, hogy feketerigó - azután pedig megállapítom, hogy ördögöm van. Valóban egy fekete tollruhás hím keresgéli ott a táp­lálékát az avar között. A viselkedése csak azért furcsa, mert amikor közelebb érek, hang nélkül repül el, nem veri fel riasztásá­val az erdőt, amint azt rendszerint tenni szokták a fajtársai. Az őszi csendben az erdő lakói ki tudja, hol bujkálnak. A fák alatt egy helyen vad­disznótúrások árulkodnak a fekete csuhá- sok éjszakai portyáiról, de még a csülkeik lenyomatait is alig lehet megtalálni a feltúrt földön. A nedves avar puha, nem csak a hangokat nyeli el, hanem rejti a nyomokat is. Egyre magasabbra érek. Valami nagyon fehérük a biMfák alatt, s nem jövök rá, hogy mi lehet az. Teszek is arrafelé egy ki­térőt, hogy megnézzem. Közelről aztán egy darabka kérges nyírfa lesz belőle: vala­honnan magasabbról gurulhatott le ide. A szálfák között kapaszkodva rövide­sen a hegy csúcsára érek. A kilátás szép, a pára nagyrészt már felszállt, a Karancs vo­nulatai is tisztán látszódnak, sőt, túlságo­san is tisztán... A zöld lombok felett ugyan­is, mintha valami óriáspók szőtt volna rá­juk finom, szemmel aüg felfedezhető hálót, rozsdabarna árnyalat tűnik elő a reggeli napsütésben. Itt az újabb őszi jel... A lefelé vezető út a hegy lábához még csendesebb, mint amilyen felfelé volt. A madár kevesebb, csak a szajkó kiabál vala­hol nagy ritkán. Már majdnem kiérek az erdőből, ami­kor mozdul valami a bükkfák között, azu­tán egy gally pattan halkan. Az erdő csend­jén keresztül valami kaparászás hangjai is utat találnak a fülemig... Aztán az ösvény kanyarulatából, az erdő szélső fái között megpillantok két, bottal és nejlonzacskóval felszerelkezett, gombázó férfit. Nem lep meg a dolog: az ember az időjárástól, a nap- és az évszaktól függően ki tudja szá­mítani, hogy mikor, mire számíthat a ter­mészetben... Reggeli lények játéka kilátás a bükkösből ____________________________a szerző felvétele Ö téves a Salgótarjáni Polgári Kör A MEGALAKULÁS 1996 tavaszán - pontosabban márciusban - néhány Salgótarjánt féltő, a várost szerető és annak fejlődésé­hez tenni is kész értelmiségi határozott arról, hogy szükség van az itt élő, és hasonló gondolkodású sze­mélyiség szellemi erejének összefogására, mozgósítá­sára. Nem volt nagyobb az akaratukban testet öltött szándékuk mint az, hogy Salgótarján továbbra is az ér­telmes életet élő, eszmeiségben sokszínű élettér ma­radjon, ahol érdemes és lehetséges alkotómunkát vé­gezni, ahol a mély és sokféle, létező ellentmondás elle­nére is bőségesen van tér az értelmes, a vitatkozó ma­gatartásnak. Elhatározásukat tett követte: 1996. április 17-én, a József Attila Művelődési Központban megtartotta ala­kuló összejövetelét a kör. A megalakulásról tájékoztattuk a város (a megye) közvéleményét: Nógrád Megyei Hírlap 1996. április 16. Ki a polgár és miért kell róla beszélni? c. cikk. Idézet a célok közül: - Ma az a feladatunk - legin­kább a középgeneráció tennivalói közé tartozik ez - hogy újra végiggondoljuk és leginkább végigvigyük a polgárosodás ügyét. „Ezen a vidéken is megmutatkozó erő lehet a válságos helyzetből kilábolás egyik lehetsé­ges összetevője.” „A nyilvánosság erejével kívánnak tenni és hatni.” Áprilistól szeptemberig, a megalakuláshoz kötődő feladatok elvégzése töltötte ki az időt. A júüust-augusz- tust leszámítva minden hónapban találkozott a kör gyarapodó népessége. 1996. szeptember 4-én a kör vezetőségválasztó köz­gyűlést tartott. Ekkor a tagok létszáma 15 fő volt. A kör tisztségviselői lettek. Elnök: dr. Horváth István. Vezetőség tagjai: Lukács György, Tóth Csaba. A felügyelő bizottság tagjai: Duda Lajos, dr. Szvircsek Ferenc, dr. Rafael Károly (elnök). 1996. szeptember 5-én a művelődési központ klub- helyiségének ingyenes használatára az intézmény ve­zetésével írásos együttműködési megállapodást írtunk alá. 1997. január 6. dátummal, 1/1997. nyilvántartási számon a Nógrád Megyei Bíróság törvényesítette a kör tevékenységét. Kiemelte a vállalt feladatai közül: „A polgári értékek védelme és megőrzése, így különösen a demokratikus közélet fejlesztése, a szólás és véle­mény nyilvánítás szabadságának ápolása, a nyilvános­ság fejlesztése, az eltérő vélemények tiszteletben tartá­sa” - tematikájú gondolatot. 1997. januárban dr. Szvircsek Ferenc megtervezte a kör jelvényét. (Leírása a Salgótarjáni Lapok 1997.1. szá­mában.) 1997. március 15-én Orbán György megtervezte a kör tagsági igazolványát. 1997. januárjától a pénztárosi feladattal bővült vezetőségünk. A munkát Pankzai Csaba vállalta el, és ezt azóta is elvégzi. 1999. decem­ber 1-jétől új felügyelő-bizottsági tag lett Bocsi Sándor. (A lemorzsolódott Duda L helyében.) Jelenleg fizető taglétszámunk: 26 fő. (2001 január.) A FOGADTATÁS A Salgótarjáni Polgári Kör létrejöttét a közvélemény érzékelhető figyelme övezte. A megyei sajtón túl a megalakulás országos figyelmet kapott (az akkori Ma­gyar Nemzet T. Németh László tagtársunk tudósítását közölte.) A kör munkájának jobb megismerésére és megérté­sére 1996. október 29ün tájékoztatóval egybekapcsolt beszélgetést szerveztünk a sajtó munkatársainak rész­vételével. 1997 áprüisában - az egyéves évfordulónk apropó­ján - a kör tagjainak részvételével a helyi tévé adott le­hetőséget céljaink megismertetésére, (a beszélgetést tagtársúnk, Korül Ferenc szerkesztő vezette.) Érdekes­nek tartható történelmi reflexek a kör kapcsán is meg­jelentek:- az 1997 elején megjelent Nógrádi Fórum (az MDF Nógrád megyei szervezetének lapja. Felelős szerkesz­tő: T. Pataki László) baloldali polgári körként említi.- az 1998. június 19. dátumú Heti Nógrád (főszerk.: Ádám Tamás) újságírójának egyik kérdése így szólt: „A közvélemény hajlamos arra, hogy kijelentse: a pol­gárságnak, a polgári eszméknek nincsen tradíciója Sal­gótarjánban. Helytálló-e ez a megközelítés? KEZDEMÉNYEZÉSEINK A kör tagsága a vezetőség megválasztása, vagyis a szervezeti viszonyainak rendeződését követően hoz­záfogott feladatainak teljesítéséhez. Ennek során:- Együttműködési ajánlatot kezdeményezett Salgó­tarján megyei jogú város képviselő-testülete és a pol­gármesterrel kialakítandó folyamatos munkakapcso­latra (1996. szeptember 23.) A dokumentumban javasolt rövid távú feladatokból megvalósult: Vígh Tamás szobrának méltó helyre ke­rülése, a városköszöntő alkotás folyamatos gondozása.- Ajánlatot tettünk a Fő tér új szempontú hasznosí­tására. (1997 január, 1997. június 10., 2000. áprüis 12, polgármestertől válasz érkezett: 1997. júfius 21.) Pályá­zatunk díjat nyert a Fő tér hasznosításával kapcsolato­san.- Kapcsolatot kerestünk a számviteü főiskola vá­rosmarketinggel foglalkozó tanárával. (1997. május 5. Paróczai P.)- A város vezetésénél kezdeményeztük: a testvérvá­rosokat jelző táblák elhelyezését, a fogászati ügyelet rendezését, a gondosabb intézmény-felújítást (uszo­da), a kerékpárutak létesítését. (1997. szeptember 3.)- Kezdeményeztük Salgótarján és környéke turiszti­kai koncepciójának vitáját. (Fancsik J. anyaga, 1998 február)- Tájékozódtunk Salgótarján vízkészletének állapo­táról. (1998 október - az írásos változata megjelent la­punkban.)- Támogattuk a Tatár-árok sportcentrum megvalósí­tására irányuló tervet. (1999. január Z, Birkás A.)- Foglalkozóik a Medves Hotel és a Domyay-turis- taház áldatlan állapotával. (199. február 4., Becsó Zs. február 15-én válaszolt.)- Múzeumbaráti körrel együttesen kezdeményez­tük a „Salgótarjáni panteon” megvalósulását -1998 áp­rilis. (A végleges javaslatot elkészítettük 1999. április 20.)- A saját díj alapításról határoztunk 1999 júniusban, a „Salgótarjánért díj” grafikai munkáit Orbán Gy. vé­gezte el. A kivitelezését a múzeum munkatársai (Presits A. és Gulyás G.) végezték.- Javaslatot adtunk a város által alapított kitünteté­sek odaítélésére, 1999-től.- Javaslatot készítettünk a várossá válás 80. évfordu­lójának újszerű megünneplésére. - 2000 december. FONTOSABB VENDÉGEINK- Salgótarján fejlesztésével kapcsolatos tervekről adott tájékoztatót a város polgármestere. (1997 május, 1997 június.)- A Palócföld című folyóirattal, a főiskolával közö­sen tervezett Európa Uniós pályázatunk kapcsán Paróczai Päerrel és Pál Józseffel találkoztunk. (1997. no­vember 5.)- Az ipari parkok tervezésének feladatairól tartott előadást Paróczai Péter. (1997 május)- A megye és a város marketing programjáról tartott előadást: dr. Tóth Jánosáé, dr. Rozgonyi József, Paróczai Péter. (1998. november 4.)- Tájékozódtunk a városban megjelenő médiu­mok ügyében: 1997. decemberében Hegyei Zoltán, a Fócus Kft. vezetője, 1998. januárban Koriü Ferenc, az STV akkori vezetője, 1998. februárban Kopka Lász­ló, a Nógrád Megyei Hírlap tulajdonosa volt a vendé­günk.- Vendégünk volt még Puszta Béla (1999 május), Becsó Zsolt (2000 március), Boldvai László (2000 októ­ber hónapban). A VÁROS EGÉSZÉT ÉRINTŐ RENDEZVÉNYEINK- 1998. október 7-én találkoztunk a választásokat megelőzően a polgármesterjelöltekkel: dr. Angyal Dá­viddal, Patinszki Lajossal és Puszta BélávaL- .JEgyütt a városért - együtt Salgótarjánért” címmel és tematikával kezdeményeztünk civil fórumot. A meg­hívást elfogadta és előadást tartott: dr. Csongrády Békt (Madách-hagyomány Ápoló Egyesület), Angyal János (Váralja Egyesület), Ercsényi Ferenc és Losonczi Tamás (Zagyvapálfalváért Baráti Kör), Horváth László helyett VinczeIstvánná (Baglyasalja Baráti Kör). A polgári kör előadói Brunda Gusztáv és Horváth István voltak. (1999. november 26.) Közreadtuk: A sikeres város kri­tériuma c. dokumentumot.- Tények, esélyek, feladatok címmel kerekasztal- beszélgetést szerveztünk. Bevezetőt mondott: dr. Gótai László, a MOB és a polgári kör tagja. Az általa elmon­dottakhoz kapcsolódott: Répássy László megyei sport- igazgató, Farkas Szabolcs megyei sportfőtanácsos, Bállá Árpád városi sportfőtanácsos és Takács Tamás, a sport kht. igazgatója.- A sportmegbeszélést megelőzően a város és az SBTC témakörben meghívtuk Plachy Györgyöt, az ala­pítvány elnökét.- A város közbiztonságáról adott tájékoztatást dr. Nagy Károly városi rendőrkapitány. (2000. december 6.)- A Sinia Kft., valamint a várost érintő további terve­iről szólt Joost Vadendriessche, a vállalat tulajdonosa. (2001 január.) AZ ÚJSÁGUNK... A kör tagságának szellemiségét, sokszínű várossze- retetét, az 1997-től megjelenő újságunkból, a Salgótar­jáni Lapokból jól le lehet mérni. A nyolc alkalommal megjelent lapot a következők szellemi termékei gazda­gították: Bódi Györgyné dr. (5), Bocsi Sándor (4), Brunda Gusztáv (3), dr. Csongrády Béla (1), Dupák Gábor (2), dr. Gótai László (1), dr. Gyurkó György (3), Horkai Miklós Zoltán (1), Herold László (4), Homoga József (8), dr. Horváth István (8), Koriü Ferenc (2), T. Németh László (6), Orbán György (4), Paróczai Csaba (8), dr. Rafael Károly (1), dr. Szvircsek Ferenc (6), Tóth Csaba (1), Varga László, (1) alkalommal jelentette meg írását. KUDARCUNK... A már fentebb említett Európa uniós pályázatun­kat nem kísérte siker. Kudarcnak tekintem, hogy me­gyei, városi kitekintésű millenniumi javaslatunk visszhangtalan maradt, (megjelent a Salgótarjáni La­pok 1998 novemberi számában.) DR. HORVATH ISTVÁN NÓGRÁDI HÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta­fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. _______________________________________ Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548, 30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864, 32/475-727) juttatja el a lapot. _________________n' ■»"' _________________ Teijeszti a BUV1HÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 s zámú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre 11 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HÚ ISSN 1215-9042. . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. j .VA. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. ! uernsa&iéj «4»»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents