Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)
2001-08-23 / 195. szám
„PÁWZSI KREK” A REVÜSZPBftDON- Magasak, szőkék és négy hosszú lábuk van - ezzel hódították meg a világ revüszín- padait és „táncolták be magukat” rajongóik szívébe. A Kessler-ikrek - Alice és Ellen, akik valószínűleg a legismertebb német revüművészek - augusztus 20-án, töltötték be 65. életévüket Legyen akár a párizsi Lido és az Olympia, akár Las Vegas neves mulatói- ak egyike, több mint negyven esztendeje mindenütt lelkes tapssal fogadja őket a világ nagy revüszínházainak közönsége. A diadalmenet, a szédületes karrier igen sok áldozatot követelt. Két fegyelmezettség és felelősségtudat által jellemzett élet, káros szenvedélyek nélkül. -Házasság? Ilyesmiről szó sem volt - mondja Alice, még ha akart is valaha férjhez menni. - Gyermekek? Mindig két szék között a pad alá estem - tartja Ellen, aki ma már örül, hogy nincs gyermeke. - Szabadabbak vagyunk ezáltal - csak nem egymástól - teszi hozzá. Ezért aztán mindmáig az „örök ikrek” ők, még ha valamivel kevesebb szó esik is már a világ leghíresebb „négylábújáról”. Az egypetéjű ikrek a szászországi Nerchauban születtek. Gyermekkorukat a Lipcse melletti Tauchában töltötték. Hatévesek lehettek, amikor apjuk harmonikát vásárolt, amely a leggyűlöltebb hangszerük lett a sok gyakorlás miatt. A balettiskola a lipcsei operaházban már inkább a kedvükre volt. Miután Nyugat-Németország- ba települtek át, 1952-ben kapták első szerződésüket a düsseldorfi Palladium revüszínházban. Ott figyelt fel rájuk a párizsi Lido igazgatója és szerződtette őket a francia fővárosba. A publikum lelkesen ünnepelte a „párizsi ikreket”, akik aztán a tökéletes revütáncosnő jelképévé lettek, szinkronmozdulataik meghódították a világot. Felnyitható jegygyűrű Egy francia ékszerész kapocscsal ellátott jegygyűrűt készített, amelyet szükség esetén bárki könnyen felnyithat. A Le Figaro jelentése szerint a felnyitható gyűrű segítségével megakadályozható például, hogy balesetet szenvedett személy ujját amputálni kelljen, amennyiben a gyűrű nem húzható le róla. A találmány igen hasznos csapodár házastársak számára is, akik a felnyitható gyűrű révén könnyen alkalmazkodhatnak azokhoz a helyzetekhez, amelyekben ez a tárgy zavaró lehetne - de erre nem tér ki a Le Figaro. A Pierre Voeltzel ékszerész által szabadalmaztatott „felnyitható gyűrűk” nyomásra automatikusan szétnyílnak. A Párizsban szeptemberben bemutatásra kerülő ékszereken szabad szemmel nem látható a kinyitásukat lehetővé tevő kapocs. Balassagyarmati szerző az Emergency House-nál Múlt heti számunkban téves információk láttak napvilágot az Emergency House legújabb albumának szerzőgárdájáról, ugyanis a negyedik lemez szinte valamennyi dalát egy tehetséges nógrádi zeneszerző, a balassagyarmati Ember Péter írta. A hibáért elnézést kérünk! (Elvégre mi is csak „Ember”-ek vagyunk...) Pop plusz rock „30 év zene', de nem nosztalgialemez „Körülbelül egy évvel ezelőtt az utcán leszólított egy lány és azt kérdezte tőlem: Te még a V Moto-Rock-ban játszol? Mire én visszakérdeztem: - Te hány éves vagy? - Húsz - felelte. -Úristen, hiszen Te még nem is éltél, mikor a V Moto-Rock megalakult! És akkor elkezdtem számolni...És rájöttem, hogy már 30 éve nyomkodom a feketefehér billentyűket ebben a könnyűnek nevezett, de egyáltalán nem könnyű műfajban. Persze ez így sem igaz, mert valójában ötéves korom óta zongorázom, de körülbelül tízévi komolyzenei tanulmány után 1970-ben álálltam a „másik” oldalra és „komolytalan” zenész lettem. 1973-ban megalapítottam a V'73 együttest, ahol az Emerson, Lake and Palmer féle progresszív stílust képviseltük, szinte egyedül ebben az országban. Aztán 1977-ben jött a V'Moto-Rock, ahol már zeneszerzőként is bizonyíthattam („Várj, míg felkel majd a Nap”, „Angyallány”, „Tűzvarázsló” stb.) A zenekar feloszlása után kezdődött szólókarrierem, majd 1994-ben találkoztam Charlie- val, akivel azóta is dolgozom, mint zeneszerző-zongorista. Tavaly úgy döntöttem, csinálok egy olyan koncertet, ahol együtt zenélek azokkal, akik meghatározták a pályámat és akikkel a legnagyobb sikereimet értem el. így született a „30 év zene”, amit két nagysikerű koncerten mutattam be a Budapest Kongresszusi Központban. A most megjelent lemez ennek az ünnepnek az esszenciája. 18 dal és a régi zenész barátok: Charlie, Demjén, Dés, Tátrai... A dalok többsége már jól ismert sláger, de ...ez nem nosztalgialemez! Mindent újra hangszereltem és úgy szólnak, mintha ma írtam volna őket. Ezért használok egy-két dalban szenegáli ütősöket (Afro Magic) és vonós négyest. A „Várj, míg felkel majd a Nap” instrumentális változata pedig nagyzenekari hangzással készült el. És van rajta egy bonus is, ami igazi kuriózum, hiszen tizenkét év hallgatás után született egy új Lerch- Demjén szerzemény, amit Charlie, Rózsi és jómagam énekelek. A dal címe „30 év zene”. Született egy könyv is, aminek alcíme „Lerch István feketén-fehéren”. Ebben sok mindent megírok, ami eddig titok volt, vagy nem volt pub- likus. Rengeteg fotót megmutatok, ami eddig a padlásomon hevert, de még senki nem látta őket. És olyan sztorikat mesélek, amin nemcsak azok tudnak szórakozni, akik ismerik ezt a szakmát, hanem azok is, akik el sem tudják képzelni, milyen lehet ötven napig turnézni Szibériában. A művészet igazi célja, hogy megváltoztassa az ember életét. Zeneszerzőnek lenni pedig azért csodálatos, mert szavak nélkül is el tudom mondani, ha szeretek valakit és nekem ennyi elég” - mondta új lemeze kapcsán Lerch István. A korong már kapható. ★ * * Talán még emlékeznek olvasóink az egykori Betli Duó elnevezésű formációra, amelyik lakodalmas muzsikával színesítette a hazai poppalettát éveken keresztül. Sikereiket több száz fellépés, illetve arany- sőt platinalemezek sora fémjelezte. A páros aztán egyszerc- sak eltűnt. Különváltak útjaik, más formában juttatták kifejezésre érzelmeiket. A csapat gitárosa Dupla Kávé néven tért vissza a körforgásba, az énekes, Geri Gábor pedig szólóban folytatta. Az országos áttörésre 2001-ig kellett várnia, amikor is a Hungarotonnal ismét frigyre lépvén vadonatúj koronggal jelentkezett „Mennydörög a szerelem” címmel. Az album 12 nótát tartalmaz, plusz egy mulatós mixet. Többségük saját szerzemény, egy feldolgozás található rajta, a „Találd ki gyorsan a gondolatom”. Nem nehéz Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: The Greatest Hits. Műsoros hanghordozót vehet át szerkesztőségünkben: Telek Csaba, Ipolytarnóc, Vasút u. 6. sz. Mai kérdésünk: Ki írta a legtöbb szöveget Lerch István megjósolni, hogy műfajában mekkora sikerre számíthat Geri- Betli - Gábor. * * * Egyedülálló vállalkozásba kezdett a Hungaroton hanglemezkiadó, ugyanis nagyszabású sorozattal próbálja meglepni a mulatós zenére éhes közönséget, méghozzá a műfaj koronázatlan királyával, Lagzi Lajcsival. A 25 kiadványból álló széria Lajcsi egykori lemezeit eleveníti fel természetesen külön-külön. Az első hat korong már napvilágot látott. A rajongók talán még emlékeznek a „Hidd el, szép az élet”, a „3x1 kópé”, vagy a „Lagzi Lajcsi van a mi utcánk-ban” című kiadványokra, amelyek annak idején kazettán jelentek meg ám most már CD-n hallgathatóak. Igazi slágerkoktél: „Majd ha nékem sok pénzem lesz”, „Budapesten hagytam én a szívem”, „En úgy szeretek részeg lenni”, „Párizsi kislány”, „Csupa könny a szobám”, „Gyertyafénykeringő”, „Nagy a feje, búsuljon a ló”, „Nagyságos kisasszony”, „Már minálunk babám”, „Lenn a délibábos Hortobágyon”, „A bugaci határba” és sorolhatnánk napestig. A sorozat első hat darabja: 1 Lagzi Lajcsi Mix,2. Hidd el, szép az élet, 3. Harmonika szerenád, 4. Hajós Jani és bandája, 5. Lakodalmas kuttyogó - 3x1 kópé. 6. Lagzi Lajcsi van a mi utcánkban. zenéire Demjén Ferenc után? a./ Sztevanovity Dusán b./ Horváth Attila, c./ Charlie. Beküldési határidő: augusztus 28. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock” 3100 Salgótarján, Érzsébet tér 6. sz. JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! A művész is ember - Philip: Tenni kell azért, hogy a világ jobb legyen! Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatározzák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak MÁSKÉPP. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tudunk róluk. Hogyan élnek, müyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek, ölelnek, szeretnek?Mindent, amit mi civü emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk Kétségtelen, hogy a magyar könnyűzenei csatorna, a Viva+ egyik legnépszerűbb és leghozzáértőbb műsorvezetője Philip. Naprakészen ott van a popzenében, az előadók szívesen mennek műsoraiba. Persze őt sem kellett soká kérlelni, hogy szóra bírjuk...- Nem áü szándékomban polgári nevét firtatni, tudom, hogy nem szereti. De mióta Phiüp?- '92 óta. Saját magam keresztapja voltam. Mesélhetnék mindenféle édes sztorikat a létrejöttéről, de a valóság jóval egyszerűbb. Abban az évben a Magyar Televízióban volt egy műsorvezető kerestetik verseny, amit megnyertem, és már az előválogatások idején a képernyőn úgy gondoltam, hogy az eredeti nevem picit komoly, ráadásul túl hosszú, így valami frappánsabb, megjegyezhe- tőbb után néztem. Kockázatos volt, mivel előtte egy kisvárosban a helyi televízióban még az eredeti nevemen szerepeltem.- Durva lenne e beszélgetés mottójának választani a „semmiből a csúcsra" kifejezést?- Érzékeny vagyok erre, mivel vidéki fiú vagyok. Miskolcon születtem, ötéves koromig ott laktam, utána mentünk Szekszárdra. Nem felejtettem el, hogy egy negyvenezres kisvárosból indultam. Talán ezért vannak jobban kinyílva a receptoraim ezekre a mondatokra, mert azt gondolom, ha valaki egy kisvárosban éli az életét, az nem hogy semmi, hanem talán a legfontosabb dolog.- Már gyermekként ilyen exhibicionista volt?- A szüleim, illetve a rokonság tárgyilagosnak nem túlzottan nevezhető visszaemlékezéseire tudok ilyenkor támaszkodni, amikor azt mondom, hogy állítólag másfél éves koromban már az utcán járó-kelő embereket azzal szórakoztattam, hogy verseket mondtam. Nem tudom, mert nincs gyermekem, - remélem majd lesz - de ez azért kunszt.- Gondolom az iskolában nem múlhatott el ünnepség Ön nélküL- Minden volt: szavalóversenyek, népdaléneklési versenyek... Tényleg korán kiderült, hogy lesz valamiféle közöm a színpadhoz, hogy valamilyen magamutogató pályát választok majd. Nagyon sokáig színész akartam lenni, mindenki biztos volt benne, hogy az is leszek. Belül talán ma is bennem van.- Voh felvételizni?- Látja, ez érdekes! Túl voltam színjátszó körökön, fesztiválokat nyertünk, mindenki mondta, hogy a Jóisten is erre teremtett, 18 évesen mégis azt mondtam, hogy persze, majd pont engem várnak Szekszárdról, mikor ott a sok pesti, mindenki ismeri az összes rendezőt, csak a színészgyerekek jutnak be... És meg sem próbáltam. Persze azóta izgatja a fantáziámat, sőt már érkezett ajánlat is, de úgy vagyok vele, mint az énekléssel; nem biztos, hogy komolyan kell venni ezeket. Olyan vágyakozás ez, aminek egyelőre még nem volt igazi ellenpróbája, hogy tényleg képes vagyok-e rá.- Viva+-béli tevékenysége a képzeletbeli mérce mely fokán helyezkedik el?- Ezek szerepkörök. Ami nyilvánosság előtt zajlik mind, legyen az tévés, zenész, színész, vagy politikus. Kialakul róla egy kép. Vagy maga alakítja ki, vagy az emberek ruházzák fel különböző tulajdonságokkal, amilyennek szeretnék őt látni. Na ez nem mindig pozitív. Attól, hogy én egy zenetévében többnyire zenészekkel beszélgetek, az nem azt jelenti, hogy engem más nem érdekel, vagy ne lenne mélyebb dolgokról véleményem. Sokan elfelejtik a kereskedelmi médiában dolgozók, hogy a doboz másik oldalán ülő emberek nem hülyék. Egyáltalán nem hülyék! Csak addig, amíg állandóan egyfajtát kapnak, nem fognak mást választani. Én az Izében azt a fajta szerkesztési elvet követem, hogy igenis megmutatom a másik oldalt is, hiszen vannak értékes emberek, akikre oda kell figyelni, még akkor is, ha egy eléggé múlandó stílust, a popzenét választották önkifejezésül.- Fővárosi karrierje kezdetén különböző produkciókban tevékenykedett. Mit csinált konkrétan?- Showműsorokban voltam úgynevezett „bemelegítő-em- ber”. Sokan elintézik annyival, hogy „tapsember”... Hát, ha csak annyi lenne, akkor nagyon irigyelt szakma volna! Órákon keresztül kell szórakoztatni a közönséget akkor, amikor mondjuk kiég egy lámpa, várni kell a sztárvendégre... Négyéves nagy iskola volt ez nekem. Alázatra nevelt. Engem már nem tudnak zavarba hozni élő szituációban!- Alázat. Mindig tudta kezelni? El tudom képzelni az akkori érzéseit...- Kénytelen voltam kezelni, másképp nem megy! Tényleg nem volt könnyű. Ott áll az ember bemelegítőként, és sokszor olyan műsorvezető előtt kell hangulatot csinálnod, akitől te sokkal jobban meg tudnád oldani azt a feladatot. Szerencsére nem ez volt a jellemző, mert olyan emberekkel dolgozhattam, mint Friderikusz Sándor vagy Vágó István, akiknek minden szavukat lestem. Tudni kell hová helyeznie magát az embernek.- Végig tudta, hogy egyszer majd Ön lesz ott?- Persze! De azt is, hogy fontos vagyok abban a pillanatban a felvétel szempontjából. Csak kell hozzá egyfajta egészséges önbecsülés. Ez egy lépcsőfok, igaz a szamárlétra egyik nem túl magas foka. Legalábbis Magyarországon. Amerikában a sztár után a bemelegítő az ötödik legmegbecsültebb embere a stábnak. De tulajdonképpen nem is volt ezzel semmi bajom. Tudtam, hogy egyszer beérik a gyümölcse. És az idő úgy látszik most jött el...- Ássunk mélyebbre! Ha az élet értelmét egyetlen szóval kellene megfogalmaznia, mit mondana?- Erre nem lehet egyetlen szóval válaszolni! Ez pontosan az a téma, amivel kapcsolatban ha egy-egy szót villant meg az ember, akkor rögtön hihetetlen közhelyekbe bonyolódik. Azt gondolom, hogy minden embernek a maga helyzetében, pozíciójában kell tennie a legjobbat, amit emberként megtehet - és itt a szót, hogy EMBER óriásbetűkkel írom. Mondom ezt függetlenül attól, hogy követünk el hibákat, gyarló emberek vagyunk, mivel nincs tökéletes, de legalább olyan szinten törekedjünk a tökéletesre, hogy harmóniában, normális értékrenddel tudjuk élni az életünket. A saját kis környezetében igenis mindenki tud tenni azért, hogy a világ jobban működjön! Én próbálok így élni. Mondok egy példát, ami talán sokaknak nem fontos: környezetvédelem. Nem vagyok egy zászlóbontó környezetvédő, de nagyon föl tudom magam idegesíteni azon, ha látom, hogy a körúton valaki kiüríti a hamutartóját az autóból, vagy kidobja a csikkjét. Ha minél többen próbálnának normálisan élni, biztos, hogy nem lenne eny- nyi katasztrófa! Egyetlen szóval biztos, hogy nem tudom megfogalmazni, hárommal talán igen: tökéletesre való törekvés.- Nem titok, hogy két év óta él boldog házasságban Wéber Orsolyával.- Igaz, de szerintem ez az egész nem a két évvel ezelőtti ceremónián dőlt el! Már nagyon az elején, amikor még csak négy napja voltunk együtt Orsival. Egyből összeköltöztünk, ami nálam azért volt nagy lépés, mert addig én nemhogy' összeköltözős, de együttalvós sem voltam, mégsem éreztem ezt kényszernek. Mint ahogy nem éreztem kényszernek azt sem, amikor egy éve voltunk együtt, mindkettőnk eladta a saját kis lakását, és vettünk közösen egy nagyot. Ott dőlt el igazán a dolog. Onnantól már csak idő kérdése volt a kapcsolat hivatalossá tétele. Gyakorlatilag két éve vagyunk házasok, de azt a plusz egy évet nyugodtan hozzászámolhatjuk. Ha két ember szereti egymást és semmit nem kényszerből tesz, akkor az esküvő semmiféle változást nem hoz... ____________»■*.
