Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)

2001-08-15 / 189. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN f BALASSAGYARMAT MEGYE KORKÉP PÁSZTÓ 2001. AUGUSZTUS 15., SZERDA Megkérdeztem gyógyszerészem Családi „ötöstalálat31, 27, 25, 23, 13 Ki a sikeres? Mint általában minden, ez is relatív, attól függ, hogy ki mit tart a siker alapjának. Bármilyen furcsán hangzik, szerintem igazából azok a sikeres emberek, akik különösebben nem is gondolkoznak el ezen. Dr. Bállá Lászlóné, gyógyszerész, a salgótarjáni Borostyán patika vezetője szintén azok közé tartozik, akik egy-egy lezárt időszak után nem azt számolgatják, hogy hány újabb babért sikerült begyűjteni. Az ő számára is az a fontos, hogy törekvé­seinek eredményét mások boldogságának a tükrében lássa viszont. Az igazi siker ugyanis soha nem lehet öncélú. A vele folytatott beszélgetés ennek a példázata. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Rosszindulatú tévedések, egy szomorú vasárnapra-Azon patikájába érdemes be­tegként belépni..- Ugye, ezt nem mondja komo­lyan?- Csak az egyik beteget idéz­tem, ha nem is szó szerint, aki előttem belépvén azt mondta a társának, hogy ő már félig meg­gyógyul az itteni kellemes környe­zet hatására Most már igazán nem tudom, betegnek jobb lenni, vagy gyógyszerésznek?- Szerintem maradjunk any- nyiban, egy olyan gyógyszerész­nek jobb lenni, aki mindent elkö­vet azért, hogy a beteg már a pati­ka ajtajában érezze a gondosko­dást. Mennyire könnyű „egy olyan"gyógyszerésznek lenni?- Hosszú évtizedek tapasztala­ta és emberszeretet nélkül nem megy.- A hosszú úton ám köny- nyebb elfáradni is...- Elfáradni lehet, viszont meg­fáradni nem szabad.- Akadtak bőven kihívások az életében?- Amikor kezdtem a szakmát, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer magánpatikát fogok irányítani. Először Szegeden dol­goztunk szemész szakorvos fér­jemmel, majd idővel, amikor már a gyerekeink is körülvettek, Hód­mezővásárhelyen folytattuk - Sal­gótarjánban húsz éve élünk. Azt mondják, hogy a helyhez kötött­ség egyfajta nyugalmat biztosít, én viszont mindig a kihívások „mögött” leltem rá a biztonság ér­zetére.-Ezek szerint szeret kockáztat­ni?- Visszatekintve úgy látom, hogy több esetben nem is volt más választásom, rengeteg vívó­dás után tettem meg a szükséges lépéseket.- A város első magánpatikájá­nak a megnyitása is szükségszerű volt? Tíz évvel ezelőtt olyan hely­zetben voltam, hogy egyszerűen muszáj volt változtatnom. Koránt­sem anyagi megfontolásból, ne­tán divatból döntöttem az akkor újszerű vállalkozás mellett.- Talán másképp’ képzelte el egy munkahelyi közösség irányítását?...- Ördöge van, de inkább lép­jünk túl ezen.- Jó érzés volt elsőnek lenni a városban?- Kimondottan nehéz volt. Fel­kerestem egykori évfolyamtársa­mat, Papp Endrét, aki Magyaror­szágon először alapított magán­patikát a rendszerváltozást köve­tően. Az ő segítségével és renge­teg utánajárással sikerült 1991- ben megnyitnom a Borostyán pa­tikát. Mindig örültem annak, hogy gyógyszerész lettem, mert nagyon jó érzés másokon segíte­ni. Szerintem ez a fajta hozzáállás jelentős mértékben befolyásolta a vállalkozás további sorsát.- Korábban máshol, és egy ki­sebb helyiségben voltak Ennyire kinőtte magát a vállalkozás?- Az előző helyünkön a kila­koltatás veszélye fenyegetett, mert csupán béreltük a helyisé­get. Ismét el kellett gondolkodni a jövőről, a hogyan továbbról. Ezek után vásároltunk meg két szolgá­lati lakást a patikának jelenleg is otthont adó épületben, majd a folytatásban már „csak” dolgozni keÚett, a lehető legjobban.- Mivel ez már egy „cég".- A patika mellé magánorvosi rendelők települtek, s napjaink­ban tizenöt orvos végzi munkáját a tőszomszédságunkban, velünk egy épületben.- Az utca másik oldalán talál­ható a megyei kórház, a szakor­vosi rendelő, „helyben"pedig négy magánrendelő. Lehet még ennél nagyobb kívánsága?- Ha rendelkezésemre bocsá­tották volna azt az épületet, ame­lyet tíz évvel ezelőtt először akar­tam gyógyszertárnak berendezni, nem sok közöm lenne a mostani körülményekhez. Szerencsémre nem adták ide? Talán így van, mindenesetre tény, hogy orvos­nak, betegnek és a gyógyszertár­nak egyaránt javát szolgálja a kö­zelség. Ellenben nem csak ezzel a lehetőséggel élünk, mert két kö­zeli helységben, Somoskőújfalun és Karancsalján is fiókgyógyszer­tárat nyitottunk, megkönnyítve ezzel az ottani lakosok gyógyszer­hez jutását.- És amióta ön irányít mása kot?- 2001-ben a patika tizedik szü­letésnapját ünnepeljük, s a mun­katársaim segítsége nélkül nem tartanánk itt. A megbecsülésükről természetesen soha nem feledke­zem meg.- Müyen szemmel nézi sze­mész szakorvos férje a felesége te vékenységét?- Férjem nem mondható vál­lalkozó szelleműnek, de szeren­csémre megértő. Még vitáink is akadtak az elmúlt években tervei­met illetően, de ezek, bár köz­helyszerűen hangzik, mindig épí­tő jellegűek voltak. Az az igazság, hogy ebben a vállalkozásban sem lehet megállapodni, mert egy idő után az a visszalépéssel egyenlő.- Tovább építi a patikát, kibő­víti, ráépít?- A fejlődést nem feltéüenül a méretek megváltoztatása jelenti. A minőség sokszor fontosabb az újabb métereknél. Számos új, elő­revivő ötletem van, de ez egyelőre had’ maradjon az én titkom. Az biztos, hogy a betegek is jól jár­nak majd a megvalósítással. No, de ha már ráépítést említett, azt a Fitness Maraton Center épületén szeretném végrehajtani.- Elismeri, vagy nem, az való­ban a siker jele, ha fitness centru­ma a tavalyi megnyitása óta már­is szűkösnek bizonyul.- Csupán az történt, hogy sike­rült egy olyan kulturált környeze­tű fimess központot kialakítani, amelyben a 12-től 60 éves korig generációk leltek rá a tervszerű, rendszeres mozgás örömére. Ta­lán tegyük ki a kopogtatók előtt a „Megtelt” táblát?- Meggyőzött, de árulja el, ezt hogy csinálta?- Utánajárással kezdődött ez is. Még fitness világbajnoknőnket, Béress Alexandrát is felkerestem jó tanácsokért, aki azóta már, so­kak örömére, el is látogatott hoz­zánk. Rajta kívül egy sor menő szalont szintén meglátogattam Budapesten, majd összegeztem a látottakat, és beleálmodtam a vá­rosközpontunk egyik könyvrak­tárába.- A gyermekeik jövőjét is ilyen előrelátóan tervezi?- Meggyőződésem, hogy a gye­rekeket nagyon kell szeretni. Ezen túl persze mindegyikben fel kell fedezni azt, hogy mihez van leginkább tehetsége, milyen irányban érdemes továbbformál­ni. Arra azonban odafigyeltem, hogy az ő akaratuk is érvényesül­jön. Különösebb hókuszpókusz nélkül, a legjobb érzésem szerint neveltem mind az ötöt, illetve a kisfiam még mindig velünk él. A többiek már kiröpültek a fészek­ből.- Bemutatná őket?- A legidősebb Orsi, 31 éves, kereskedelmi asszisztens. Anna­mária 27 éves, orvos anesztezio­lógus. A 25 esztendős Eszter most szerezte a második diplomáját, a külkereskedelmi főiskolán. Iksi, aki 23 éves, jelenleg egyszerre jár egy dekoratőrt iskolába, valamint a szálloda és vendéglátó-ipari főis­kolára. Lacika, a legkisebb gyer­mekem, még általános iskolás, a 13. évében jár.- Nem sajnálja, hogy egyikük sem lett gyógyszerész?- Egy kicsit igen, bár Eszter lá­nyom jelezte, hogy a „cég” irányí­tásából kiveszi majd a részét. La­cika pedig még nem döntött... Az­az, most éppen profi kosaras kí­ván lenni, Dávid Kornél nyomdo­kain haladva.- Mit szeretne még elérni?- A gyermekeimnek továbbra is biztos támasz akarok lenni, a patikát és a fimess központot pe­dig mások örömére és egészségé­re is kívánom továbbfejleszteni.- Végül, mit csinál még ma, munka után, ha megszabadul a kíváncsi újságíró kérdéseitől?- Késő délután még elnézek a fitnessbe, ahol én is „gyúrok” egy kicsit, aztán este előveszem az an­gol nyelvkönyvet. Az utóbbi évek menedzserképző diplomája után az idegen nyelv az, ami eddig ki­maradt az életemből.-Boldog?- Végig arról beszéltem... BENKÖ MIHÁLY Július 27-re örvendeztetett meg néhány - szerencsére csak háromezer - salgótarjáni lakost a Fidesz MPP salgótarjá­ni szervezetének Váltó című (I. évf. 3. szám) kiadványa. Ve­zércikke a híres-hírhedt dal cí­mét idézve „Szomorú vasár­nap” jelenségének nevezte azt, hogy egyesek csak a rosszat látják, illetve a jóban is azt lát­ják, s felemlíti felelősségét a kommunikátoroknak, akik ilyennek teret adnak stb. Min­den bizonnyal igaza van, de a kiadványt tovább olvasva el- szörnyülködöm a megannyi, csak rosszat látó közlésen, ám a tetőpontot a „Polgárszem­mel... Tévedések végjátéka” cí­mű névtelen szerzőtől, tehát vélhetően a felelős szerkesztő­től származó írás „A harmadik darabrészlet” alcímű része ké­pezi. Valójában végjáték, való­ban tévedések, valóban rossz­indulatú csúsztatások és uram bocsá1, a szerző magát a helyi kultúra zászlóvivőjének kiki­áltva, alapos kultúratlanságá- nak adja tanúbizonyságát. Mindezzel olyannyira felka­vart, hogy valóban szomorú vasárnapot - miért nem hét­főn dobták be a postaládába a kiadványt? - okozott, nekem, de sok már embernek is. Mivel is? Elmélkedik szer­zőnk, hogy valakik összeté­vesztették Istvánt, a királyt Ivánnal, a szenttel, ezért a vá­ros főterén Szt. Iván napján Társammal az elmúlt hóna­pokban látogattuk meg beteg­ágyánál az egyik, mindig is köz- tiszteletben álló öreg bányászt. Megdöbbentő volt a csontig le­soványodott szenvedő ember látványa. Nagyon örült a látogatásunk­nak. A valaha érces hangja most suttogóra szelídült, de beszélt, beszélt. Most is a bánya körül forogtak a gondolatai. Szomo­rúan emlegette a bányák bezá­rását. Aztán legyőzve a testi fáj­dalmát egy-egy régi eseményt próbált nekünk elmesélni arról, hogy mi is volt akkor, amikor betört a víz a vágatba. Hogyan mentették meg életüket az el­szabadult csillesor rohanása elől. Beszélt a bányászok rémé­ről, a sújtólégről. Ötven nehéz évet dolgozott le a bányában, túlnyomórészt a Meglepetéssel vegyes, jó ér­zéssel olvastam lapjuknak június 23-i számában a „Találkozások, ünnepek" című írást Kamarás Jó­zsefül tollából. Megtisztelő számomra ez a cikk, hiszen Apám emlékének szentelte! Köszönöm a közlését Önöknek és Kamarás úrnak. Apám gyarmati születésű volt, s mint az első világháború igen adta elő a helyi zenekar a „ha már elkészült egy Szent István CD vagy micsoda... ami tiszte­letre méltó, de nem ide való.” Szóval újságírókám vagy micsoda nem volt kinn a téren Szent Ivánkor, vagy már épp a párját nézte, akivel tüzet ugra­ni akart! Az vélhető, hogy egy­szer valahol hallott „István a király”-ról, de az is, hogy a da­rabot nem látta soha, esetleg abszolút nulla zenei hallásban szenved, teljesen nulla képme­móriával, nulla történelmi is­merettel. Miért mondom? Csak azért, mert akkor a téren a „Honfog­lalás” című film néhány részle­tét és a hozzáillő zenét láthat­ta, hallhatta a város érdeklődő népsége. Miért Szent Ivánkor? Aki látta és hallotta az előadást nem rökönyödött meg azon, hogy a vetített képeken az po­gány magyarok, pogány zené­re, pogány táncokat jártak, ami teljesen összeillik a Szent Iván éjszaka eredetével, ha­gyományaival, annál is in­kább, mert az előadás „Millen­niumi Szent Iván-éj koncert­ként lett meghirdetve. A plaká­ton e feliraton kívül a „Honfog­lalás” szó szerepel a legna­gyobb betűkkel,... vagy mi ezt sem olvashatta. Van-e vajh el­lentét az előadás és az adott al­kalom között? A honfoglalás - bár nem egy adott naphoz köthető - több, mint egy évszázaddal, az akkori idők élettartamával szá­szénfejtés mellett. Aztán érez­tük, hogy vívódik magával, mert még volt mondanivalója. Végül is azt suttogta el, hogy utolsó kívánsága az, hogy sírjá­nál hangozzon el a bányász­himnusz. Pár nap múlva örökre le­hunyta a szemét, elment tő­lünk. A bányászhimnusz sajnos nem hangozhatott el a sírjánál. Talán abban az időben átszer­vezés alatt állt a zenekar, talán területileg is változtatás történt, de az is lehet, hogy a család anyagilag nem tudta vállalni a temetési költségeken felüli ki­adásokat. Nem tudom. Azt sem tudom, mikor fogom elfelejteni a még most is fülemben csengő haldokló ember utolsó kérését. Miért is nem hangozhatott el a szívet szorító gyönyörű bá­nyászhimnusz? Talán a zenekar szépen dekorált repülőtisztje, ha­zafiúi kötelességének érezte, hogy honvédesküjéhez híven fegyvert fogjon szülőföldjéért, nemzetéért. A mai napig példa­képem Ő. Életem első öt és fél évét (no­ha a fővárosban születtem), ma­gam is Gyarmaton töltöttem. Sok-sok emlék és érzelmi szál köt az Ipoly partjához, a város fo­molva 4-5 emberöltővel előzte meg István megkoronázását. Ezt már általános iskolában is tanítják, de újságírókám (vagy mi) bizonyára hiányzott a tör­ténelem órákról. „István, a ki­rály” címmel nagysikerű rock­opera készült, ami filmen is megjelent, de a „Honfoglalás”- sal össze nem téveszthető kép- és zenei jelenetekkel. Mit és kit akart lejáratni a polgárszemű? Saját magán kí­vül megkísérelt lejáratni egy olyan zenész csapatot, akik a zene és kis hazájuk iránti sze­retettől vezérelve rengeteg próba, felvétel stb. során, helyi vállalkozók támogatásával CD- re (compact disc vagy micso­da) vitték a Honfoglalás film zenéjét, megszerezve ahhoz az eredeti mű alkotóinak hoz­zájárulását is. A zenekar nem „A” helybe­li zenekar. Újságírókám (vagy mi) nem tudja, hogy művelt városunkban ezt a produkciót több együttes, zenekarok, döntő részében a Salgótarjáni Kamarazenekar Egyesület, a Liszt Ferenc Kamarakórus Egyesület énekkar, szólisták, videó-képfeldolgozók és sok más ember önfeláldozó mun­kája hozta össze. Ellentétben újságírókámmal (vagy mivel) én büszke vagyok rájuk, meg­becsülöm tevékenységüket sal­gótarjáni polgárként. Az önkormányzat, melynek adománya a kották fénymáso­lásának költségeivel összemér­hető, nem politikai érdekekből támogatta a zenekart, a politi­kai felhangot csak a polgársze­mű, tévedés-végjátékos igyek­szik belevinni, mindezen köz­reműködőket „fizetett pecso- vicsnak” titulálva. Nekem sikerült egy szomo­rú vasárnapot okoznia, s le­vontam a tanulságot, hogy a kultúra ilyen • terjesztőjével nem ülnék egy padba a (szo­morú) vasárnapi misén se. Mondhatnám azt is, „...ne fog­jon senki könnyelműen a hú­rok pengetéseihez...” ________________________LUKÁCS ATTILA S algótarján egyik tagja, talán éppen a kür­tös szólaltathatta volna meg hangszerét a sírnál. Messzehangzóan szállhatott volna az üzenet, hogy meghalt egy ember, aki életének ötven évét a föld alatt töltötte, aki kar­bidlámpájával a kezében, zse­bében az újságpapírba csoma­golt zsíros kenyérrel egyetlen napot sem mulasztott a munka­helyéről. Nem tudom, hogy ma is úgy van-e még, de valamikor a bá­nyászok mielőtt kasba szálltak volna, hogy lemenjenek a mély­be, Szent Borbála szobránál, a bányászok védőszentjénél imádkoztak. A mi halottunk utolsó kíván­sága bizonyára nem jutott el vé­dőszentjükhöz. ______________VCRBOVSZKI EMILHÉ S algótarján gadott fiának érzem magam, s természetes volt számomra az is, hogy a Civitas Fortissima Kör tagja lettem, s részt veszek min­den évben a január végi megem­lékezésen. Ismételten köszönöm a lap­nak és Kamarás úrnak ezt a ked­ves, megtisztelő megemlékezést. Nagyrabecsüléssel: KONDOR ENDRE A „Borostyán” épüloto kívülről fotó: gyurián tibor Egy el nem hangzott üzenet Csehkiverés: tények és érzelmek KÖZÉLETI NAPILAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótaiján, Erzsébet tér 6., Posta­fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. \z előfizetők részére Salgótaiján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot. Teijeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítöknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ff negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre 11 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HÜ ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak'ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. szerkesztőségi rendszerrel készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents