Nógrád Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 151-176. szám)

2001-07-30 / 175. szám

2001. JÚLIUS 30., HÉTFŐ MEGYEI KÖRK É P BÁTONYTERENYE 3. OLDAL Kitettek magukéit a Hegyi betyárok Palócgulyás-főző verseny a salgótarjáni Fő téren (Folytatás az 1. oldalról)- Mi készültünk - emelt ki a táskájából kötegnyi új­ságkivágást Salgótarján alpolgármestere. - Hogy hite­lesek legyünk, a Gundel receptje szerint járunk el. Némi unszolásra Méhest András, a csapat „fősza­kácsa” aprólékosan elsorolta, miből, hogyan főzik a feladatként kapott palócgulyást.- A rézből készült bográcsban először vöröshagy­más, fokhagymás, sós lében puhára főztük a zöldba­bot és a burgonyát. Ezután a bográcsban vöröshagy­mát és zöldpaprikát dinsztelünk, majd felöntöttük vízzel és száraz fehér borral, amelybe piros paprikát, sót, borsot, őrölt köményt, tárkonyt, paradicsomot, gulyáskrémet tettünk, majd beleraktuk a sertéshúst: Sarló Béla és barátainak csapata nyerte a versenyt fotó; o. é. kevés füstölt tarját, lapockát és combot. Állandó ka- vargatás mellett másfél órát kell főnie a palócgulyás­nak, s az utolsó tíz percben erdei rókagombát szele­teltem bele. Miután megpuhult a hús, hozzáöntjük a már korábban megfőzött krumplit és zöldbabot, s az egészet tejfölös habarással felöntjük. Végül apróra vágott kaporral ízesítjük, illetőleg picike ecettel sava­nyítjuk, s már tálalható is a palócgulyás.- Az asszonyok meg hozzák majd a kapros-túrós lepényt. Mert Mikszáth Kálmán is azt szerette a pa­lóc leveshez - tette hozzá Sarló Béla. Miután a csapatok elkészültek a „vizsgamunká­val”, egy-egy tányérral „beszolgáltattak” a zsűrinek, hogy a dr. Rozgonyi Józsefből, Tóth Csabából, Polgár Ferencből álló trió meghozhassa döntését. Ehhez persze mindahány ételből fogyasztaniuk kellett, s ahogy elnéztük őket, ez nem is esett nehezükre. Miközben az ítészek tették dolgukat, a megfőzött palócgulyást a csapatok tagjai és a hozzátartozók szépen bekanalazták. Délután 2 óra tájban aztán dr. Rozgonyi József eredményt hirdetett:- Egy fődíjat, két második és egy harmadik helyet adtunk ki. A harmadik helyet a Tehén jeligéjű főző­csapat érdemelte ki, amely hagyományos gulyást fő­zött, zöldbab nélkül. Második helyen végzett a Mik­száth jeligéjű együttes, amelynek tiszta birkából fő­zött palócgulyása kissé csípősre sikeredett. Ugyan­csak második lett a Mű ürü jeligéjű alakulat, amely disznóhúst használt pikáns ízű palócgulyásához, amelybe feleslegesen sárgarépát is tett. A fő díjat a Hegyi betyárok jeligéjű csapat érdemelte ki, amely a gasztronómia csúcsát állította elő, s a hozzá való kapros-túrós lepényről sem feledkezett el. Ezután fellebbent a fátyol a titokról, megtudtuk, kik rejtőznek a jeligék mögött. A harmadik helyen a FEST ifjai, a megosztott másodikon Marczinek Lász­ló és barátai, illetőleg a Nógrád táncegyüttes fiataljai végeztek, a győzelmet pedig Sarló Béla és barátai szerezték meg. A második és a harmadik helyezet­tek egy-egy ajándékcsomagot és egy kétszemélyes vacsorameghívást kaptak, a nyertesek pedig grill- készletben részesültek. A palócgulyás készítésében élen járó háziasszony feliratú oklevelet Bartáné Ruskó Zsuzsa (Nógrádi táncegyüttes), a palócgulyás készítésében élen járó férfiembernek szóló oklevelet pedig Marczinek László vehette át. Gyebnár László ezekkel a szavakkal búcsúzott az első palócgulyás-főző verseny résztvevőitől:- Találkozunk jövőre. Bízzunk benne, mások is kedvet kapnak a palócgulyás főzéséhez. («oi«D Nemzetiségi fesztivál Bánkon (Folytatás az 1. oldalról) szemlélték és hallgatták a törté­néseket. Elsőként két jubiláló együttes mutatkozott be a folklór iránt ér­deklődőknek. A 25 évvel ezelőtt alakult és már sok sikert elért szlovákiai Ipoly néptánc-együt­tes, valamint a 10 éves budapes­ti Pramen néptánc-együttes kö­zös műsora méltán érdemelt vastapsot. Ezt követően az egybegyűlte­ket, köztük Stefan Marhust, Szlovákia magyarországi rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követét, Karol Wlachovszkyt, a budapesti Szlovák Kulturális In­tézet igazgatóját és dr. Egyedné Baránek Ruzsenkát, a Magyar- országi Szlovákok Szövetségé­nek elnökét dr. Túry Endréné polgármester asszony köszön­tötte, majd Betz József, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke mondott ünnepi beszédet. Ezt követően folytatódott a szemet-lelket gyönyörködtető műsor. Összesen tizennégy Nógrád megyei hagyományőrző együttes lépett fel. A terényi gyermekcsoport falujuk játékai­ból mutatott be csokorra valót. Vanyarcot Komjátki Zsófia és Jámbor Mónika szólóénekesek képviselték. Tardosról a Vörösmárvány gyermektánccso- port hozta el településük folk­lórját. Ezután szlovák nemzetiségi csoportok és szólisták hajdan­volt nógrádi aratásokat elevení­tettek fel. A vanyarciak, a sám- sonháziak, az ősagárdiak, a szü­gyiek, a galgagutaiak játéka, éneke méltán tetszett az időköz­ben sok százra szaporodott tö­megnek. A továbbiakban a szendehe­lyi nemzetiségi kórus német népdalokat, a mezőberényi szlovák pávakör mezőberényi szlovák népdalokat, a két- bodonyi hagyományőrző cso­port szlovák-magyar népdalo­kat, a vanyarci lánykórus lako­dalmas énekeket adott elő. A tardosi Vörösmárvány néptánc­csoport maglódi és parchovani táncokkal, a vanyarci Guzsalyas néptánccsoport komáromi tán­cokkal, a Női Szlovák Klub ha­gyományőrző csoportja maglódi népdalokkal és táncokkal, a fen­tebb már említett Pramen nép­tánccsoport szlovák táncokkal szórakoztatta a nagyérdeműt. Este 8 órától a kassai Camica néptáncegyüttes műsora zárta a szombati programot. Vasárnap délután 4 órától folytatódott a nemzetiségi együttesek folklórfesztiválja. A mintegy háromórás összeállítás­ban országosan ismert néptánc­együttesek, néptánccsoportok, pávakörök, kórusok léptek a vi­lágot jelentő deszkákra. Este 7 órakor kezdődött a VI. nógrádi folklórfesztivált záró gálaprog­ram, amelyen az ötnapos prog­ramra meghívott valamennyi j együttes fellépett. A gála résztvevői a jövő évi vi­szontlátás reményben búcsúz­tak el egymástól. Kilenc díjat osztottak ki Befejeződött a Hungarocon XXI. országos sci-fi találkozó Vasárnap kora délután, a salgótarjáni József Attila Művelődé­si Központban befejeződött a Hungarocon XXI. országos tu­dományos-fantasztikus találkozó. Zárásként kiosztották a képzőművészeti és a Preyer Hugo novellapályázat díjait, va­lamint a Zsoldos Péter-díjakat. Bódi Ildikó főrendező úgy ér­tékelt: a találkozó elérte célját, megtartották a tervezett elő­adásokat, sokan tanultak az íróiskolában. A képzőművészeti pályá­zatra 47 pályamű érkezett be, s közönségszavazat dön­tött. Az első díjat Tar Róbert (Salgótarján) érdemelte ki. A második díjat Kasza Magdol­na (Szeged) kapta. A harma­dik díjat Szatmári Zsoltnak (Budapest) ítélték oda. A Preyer Hugo-novellapá- lyázatra 45 pályaművet adtak be. A legjobbnak Bajzafi Fe­renc (Debrecen) írását találták az elbírálók. A második hely­re Haga Tivadart Mátra- verebély a harmadikra Kékes- Szabó Andreát (Baks), a ne­gyedikre Kovácsvölgyi Sán­dort (Budapest) rangsorolták az ítészek. Bomemisszáné Kása Katalin (Kékesd) dicsé­retben részesült. A salgótarjáni önkormányzat, az Avan Egyesület és a Zsoldos család által alapított Zsoldos Pé- ter-díjat regény kategóriában Bujtor László (Budapest) Kék bölcső című műve érdemelte ki. A novella kategóriában Bán Já­nos (Kecskemét) Off Topic című alkotása lett az első. A képen látható két díjazottnak, Bán Jánosnak (balról az első) és Bajzafi Ferencnek (jobbról az első) Trethon Judit és Vásárhelyi János adta át a dijat _________________________■ Tol nay Klári zongorája „hazatalált” Az emlékünnepségen Vukán György szólaltatta meg a csaknem évszázados hangszert (Folytatás az 1. oldalról) verssel adózott Klárika emlékének. Dunai Tamás a művésznő mosolyát és szeretetét hangsúlyozta, s szavait profikat megszégyenítő klarinétjátékával zárta. Egy balassagyarmati fiatalember, Vanda Ádám csodálatos hegedűjátékkal fogta keretbe a megemlékezések sorát. Az emlékünnepség meglepetéseként Bállá Ist­ván, a magát nemes egyszerűséggel „bőrésznek” nevező iparművész egy ikonszerű bőrtárggyal ajándékozta meg hűséges segítőjét, a Tolnay- emlékház gondnokát, a múzeum igazgatóját, Bállá Jánost és kedves feleségét. Megint Párkány László lépett a mikrofon elé, s felidézte a „hazatalált” zongora történetét. Mint mondta, Tolnay Klári már gyermekkorában is imá­dott zongorázni, s a szeretett billentyűst a költözé­sei során is magával vitte. A zongora tűzön-vízen és háborún át mindig megérkezett a lakhelyére. Útja Mohoráról Debrecenbe, onnan Szegedre, Pestre, Budára, majd a Balaton melletti présházba, ismét Budára, s újra Pestre vezetett. Édesanyja ha­lála után azonban Klárika egyre kevesebbet ját­szott az instrumentumon, majd úgy döntött, hogy eladja az oly sok gyönyörű és fájdalmas emlékeket őrző hangszert. Müller László zongorakészítő mester vitte hozzá a vevőt, egy szegény sorsú asszonyt, aki egyedül nevelte gyermekét. A tíz év körüli kislányt akkor vették fel egy jó zeneiskolába, a gyakorláshoz kel­lett volna neki a zongora. A megbeszélt napon ko­ra délután kísérte fel a zongorakészítő mester az anyát és lányát a zaklatott állapotban lévő művész­nőhöz, akiről érződött, nem könnyű neki megválni a szeretett hangszertől. Tolnay Klári ránézett a kis­lányra, s megkérdezte: neked kell a zongora? A gyermek rábólintott, mire Klárika elmosolyodott, s csak annyit mondott: akkor a tiéd, vigyed, nem ké­rek érte semmit. Müller László tiltakozott, hogy ez egy kiváló állapotban lévő zongora, mire a művész­nő ráfelelte: na jó, akkor kérek érte egy üveg konya­kot! Az asszony már indult is a konyakért az üzlet­be, mire Müller úr odasúgta neki: legalább whiskyt hozzon és két üveggel, még akkor is nagyon jól jár­nak. így is történt. Végül a mester kérésére Tolnay Klári szemceruzájával még három szóból álló aján­ló sort is írt a zongora fedelének belsejére: „Szere­tettel Tolnay Klári. ” Azóta az egykori kislány felnőtt, s fájdalom, fia­talon meghalt. Az édesanya, Sipos Károlyné a rádi­óban hallott az emlékház létrehozásáról, s úgy gondolta, ott lesz a legméltóbb helye Tolnay Klári zongorájának. Bállá Istvánnak ajándékozta tehát a hangszert, amely most már ott van a Kossuth-díjas érdemes művész többi kedves tárgya, pályafutásá­nak rekvizitumai között - fejezte be a szívbemar- koló történetet Párkány László, majd felkérte Vukán György zongoraművészt, szólaltassa meg a patinás hangszert. E pillanatban a légy zümmögését is hallani lehe­tett volna a mohorai emlékház érdeklődőkkel zsú­folt udvarán, olyan várakozás előzte meg a zongo­ra megszólalását. Kisvártatva Chopin egyik művé­nek akkordjai csendültek fel a majd' egy évszáza­dos hangszeren, s leírhatatlan az a megnyugvás, az a felhőtlen öröm, amelyet e sorok írója az emlékün­nepség résztvevői egyike-másikának arcán vélni lá­tott. A boldog gyermekkorát a nógrádi településen töltő Tolnay Klárika zongorája „hazatalált”. _______ KOLAJ LÁSZLÓ V idám az élet a nemzetközi gyermektáborban Remekül érzik magu­kat azok a szlovák, finn, lengyel és magyar gye­rekek, szám szerint öt­vennégyen, akik július 27-e és augusztus 5-e között a tóstrandi gyer­mektábor lakói Salgó­tarjánban - tudtuk meg Juhászáé Kincses Helén táborvezetőtől. Szombaton délelőtt a salgói várban jártak a lányok és fiúk, délután a strand vizében hűsöl- tek, este tábortüzet gyújtottak. Vasárnap az ipoly- tarnóci ősleletet tekin­tették meg a gyerekek, délután ismét csak strandoltak. Este a nemzet bemutatóját tartották. Ma Bükkszékre utaznak a gyermektá­bor lakói. __________________■ A salgói várhegy megmászása után jólesett az ebéd, a derelye_________ fotói gócs éva E rdőkürti honismeret Erdőkürtön honismereti tá­bort rendeztek az elmúlt hé­ten, a helyi művelődési kör szervezésében. A július 23- ától 28-áig tartó rendezvény- sorozaton helybeli fiatalok és a faluból elszármazottak gyermekei vettek részt, mintegy ötvenen, a tíztől hu­szonöt éves korig terjedő korosztályból. Az erdőkürti klubkönyvtár­ban megrendezett tábor során délelőtt és délután is egy-egy foglalkozást tartottak, mind az elmélet, mind a gyakorlat terén. A programok között szerepelt a honfoglalás kori magyarokról, a huszárságról, a szlovákoknak a török hódoltság utáni időkben való betelepítéséről és mai hely­zetéről szóló előadás. Terítékre került a hagyományok őrzése, vizsgálták az egyházak működé­si rendszerét a pártállami idők­ben, ismerkedtek a XX. század eleji falusi iskola működésével. Kirándultak Budapestre, a Duna tv-t keresték fel. Tettek egy egész napos kirándulást a helyi erdő­be, ahol a régi falu török idők előtti templomának alapfalai áll­nak. A táborozást a két pályáza­ti támogatás segítségével valósí­tották meg: a fiatalok ebédjét eb­ből fedezték, a szállást, a reggelit és a vacsorát a faluban élő foga­dó családok adták. Tanévkezdési támogatás A szurdokpüspöki önkormányzat a 2001. tanévre meghatározta a támogatások mértékét. Az általános iskola 1-3. osztályosainak 2000 Ft/fő, a 4-8. osztályosoknak és a középiskolásoknak 4000 Ft/fő, a felsőoktatásban résztvevőknek 5000 Ft/fő. A támogatás összességé­ben 1 058 000 forintos kiadást jelent az önkormányzatnak. ■ ~—-—I---—;------7 1—I---------- A .--------:—:—/ O >•----;---rr—=—g—i-----»—v l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents