Nógrád Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 151-176. szám)

2001-07-16 / 163. szám

2001. JÚLIUS 16., HÉTFŐ Nógrád Megyei Hírlap Baráthi Ottó jegyzete Egy nagy kihívás A közelmúltban lapunk egyik rendszeres olvasója - egyéb­ként régi, kedves személyes ismerősöm - keményen kritizálta az idegen szavak - időnként túl­zott - használatát. Bírálatát - én pontosan tudom és vállalom is, mert a kollegaütás is ezt kívánja - az általam írt egyik jegyzet váltot­ta ki, amelyben bizony szép számmal szerepetek idegenből át­vett - egyébként a köztudatban már meglehetősen átment - sza­vak és kifejezések. Figyelmetlensé­gemért személyesen kértem elné­zést olvasóinktól. Itt most még annyit azért hoz­záfűznék a törtétekhez, hogy jó­magam - bizonyára kollegáim is így vannak ezzel - nem kivagyi­ságból használom az idegen sza­vakat, sajnos, nem is azért, mert hét nyelven beszélek. Nem, ennek más okai vannak, de legalább kenő. Az egyik a rossz beidegző­dés és figyelmetlenség - ezeket ki lehet küszöbölni, amire törekszem is-, a másik, hogy nyelvünk egy­re inkább ki van téve a nemzetkö­zi hatásoknak, jelesül annak, hogy a tudomány, a kultúra, a gazdaság, a turizmus stb. nem is­mer országhatárokat, és így egyre több idegen szó kerül be nyel­vünkbe, amelyeknek sokszor nincs is pontos magyar megfelelő­je, tehát kikerülni sem lehet őket. Itt van például ez a globalizá­ció, amivel nem tudok mit kezde­ni. Eredetileg ezt akartam jegyze­tem címének adni, de aztán eszembe jutott kedves olvasónk jo­gos kritikája, s na, jó - mondom magamban - akkor majd kitalá- bk helyette valami mást, legalább jegyzetem címében kerüljem el az idegen kifejezést. És kérem, itt buktam meg, mert egy jegyzet cí­me - minthogy műfaji sajátossá­gainál fogva maga a jegyzet egé­sze is- csak rövid és kifejező bhet, pontosabban kell bgyen. Ezért lett a cím az, ami. Egy nagy kihívás (számomra is ), csakhogy erről senki nem tudja, hogy épp' a gbbalizációról szóltam volna. _ art mi is az a gbbalizáció? l\/jA gbbalizáció - persze több 1Vlmeghatározása is akad - a világgazdaságnak az az új állapo­ta (a mai), amelyben minden ko­rábbinál szabadabbá válik (majdnem azt mondtam: liberah- zálódik ) a kereskedelem, a tőke­mozgás, miközben a technikai fej- bdés - főként a tebkommuniká- áó (távközlés), a szállítás és az internet (számító-gépes hálóza­tok) révén összezsugorítja a teret és az időt, a gazdasági életben meghatározóvá válnak a nemzet­közi vállalatok, és nem utolsósor­ban erőre kapnak, megizmosod­nak az olyan regionális, államok feletti szervezetek, mint például az Európai Unw. Szóval ez a gbb- alizádó - röviden, közel tíz sor­ban. Nem lehet egy-két szóban magyarra fordítani. Ezért bhet - kénytelen-kelletlen - hogy bgköze- bbb mégiscsak az bsz a jegyze­tem címe, hogy a gbbalizáció. Mert ez egy nagy kihívás szá­munkra, szólni keü róla. Talán legközebbb érdemben is. Hiányérzet a fafaragókért Kellene egy közösség, szakmai bázis A saját patronálásukra a me­gyében munkálkodó fafaragók­nak meg kellene alakítaniuk a maguk közösségét, kis szakmai bázisát Kopjafák, székely ka­puk és más faragványok jelzik: egyre többen művelik ezt a fog­lalatosságot, de egymástól szakmai elszigeteltségben és sok esetben nem tudatosan fa­ragnak. Ezt egy kecskeméti mű­vészeti vezető szóvá is tette. Vannak nógrádiak akik szeret­nék, ha a nagyon is helytálló megállapítás nem pusztába ki­áltott szó maradna... Mert meg­érdemli a vésővel, fával dolgozó kéz, megérdemli ez a művésze­ti ág. A Salgótarjánban alkotó lonsták Elemér osztja ezt a véle­ményt, meggyőződése, hogy a fa­faragóknak legalább városonként, de még jobb lenne megyei szinten megismerniük egymást és egymás munkáját. Ebhez a táborhoz becs­lése szerint százan vagy még töb­ben tartoznak, többek munkájával maga is találkozott már, s nincs egyedül azzal a meglátásával, hogy készülnek szép darabok, de sajnos, torzók is. A több tucat, kéz­ügyességgel, alkotókészséggel ren­delkező faragó és „a szakma” arra érdemes, hogy az érintettek széle­sebb alapokra építve kamatoztas­sák adottságukat, ezzel mindenki csak nyerhet. Aki megrendel pél­dául egy kopjafát, (állításuk divat­ba jött az utóbbi időben szűkebb pátriánkban is) attól nem lehet el­várni, hogy értsen is az elkészítésé­hez, de aki - mint Lonsták Elemér - már jó néhány ízben faragott ilye­neket, miután tanulmányozta az eredeti motívumvilágukról szóló könyveket, sejthet másokat az is­meretszerzésben. Szellemi műhe­lyük helyszíne lehetne egy könyv­tár vagy művelődési ház, ahol szakkönyvekre hívhatnák fel egy­más figyelmét, de ismert alkotók­kal való találkozásokra, értékelés­re, a zsűriztetés mikéntjét, a farag­ványok eszmei és valódi értékét megvilágító műhelybeszélgetések­re is lehetőséget teremthetnének. MEGYEI KÖRKÉP RÉTSÁG 3. OLDAL Régimódi szépségek Érsekvadkerten Veterán Mercedesek és szerelmeseinek találkozója - ígéretes idegenforgalmi próbálkozás A nyugat-nógrádi település lakói most először láttak veterán­autók találkozóját a hétvégén, s ezentúl a szervezők szándé­ka szerint minden év nyarán itt adnak majd kétnapos rande­vút egymásnak és nagy becsben tartott járgányaiknak egy- egy autómarka tulajdonosai. pott helyet - történt, ahol a polgár- mester mellett a tulajdonos és ga­lériateremtő Holakovszki István, Budapesten dolgozó, de ezer szál­lal Érsekvadkerthez kötődő Pro két esemény összefügg - a kétna­pos nemzetközi veterán autósta­lálkozóval. Szándék, hogy jövőre is rendeznek hasonlót, esetleg ak­kor valamelyik más gépkocsimár­A legrégebben gyártott Mercedes 180-as modellje és tulajdonosa__________________________________________fotó: gócs Szombaton délelőtt a Merce­des-Benz Veterán Club tagjai ér­keztek járműveikkel az ország minden részéből, sőt a határon kí­vülről is Érsekvadkertre s gurultak méltósággal leparkolni az egykori Drágffy-kúria elé. Csillogtak-villog- tak a megcsodált Mercik, fényiet­ték a fecske farkú tünemények pa­tinás bőrülései, láthattunk sokféle műszerfalat, a bámészkodók és a szakavatottak számára büszkén tárultak fel a motorházfedelek. Kezdődhetett a barátkozás, a bör­ze, a kétnapos házibuli, mint azt a meghívóban ígérték a program rendezői. Minden kocsi külön élet, s mint valami törzskönyvből olvas­nák tulajdonosaik, számukra ked­ves beszédtéma „szépségeik” elő­élete. A legöregebb jármű például egy 1955-ben gyártott Mecedes 180-as előkelő helyről érkezett egykor, egyenesen a Vatikánból néhai ljjas József néhai kalocsai érsek, pápai trónálló számára. A főpap sofőrje kímélhette a járművet, mert 83-tól kiválóan szolgálja Katona Józsefrí, aki a lányával és szavai szerint a „régimódi, ám máig szépséges Mercedessel” érkeztek Pestről Érsekvadkertre. Katona úrnak van még egy terve: lemegy Kalocsára, megpróbálja megkeresni az érsek­ség talán mai is élő egykori sofőr­jét, szeretne még többet tudni dé­delgetett masinájáról. Szombaton ötven hasonló patinás gépcsoda sorjázott a falu temploma melletti utcában. Mindegyik egy-egy törté­net, vonzalom tárgya gazdája szá­mára. Nógrádi László polgármester köszöntötte a messziről érkezette­ket, röviden bemutatva a vendé­gelmek a falut és történetét. Mind­ez a Hola Galériában - amely egy egykori nemesi kúria teraszán ka­Culture-díjas tanár is üdvözölte autóstársait. Holakovszki úr el­mondta: reményeik szerint a he­lyi idegenforgalom pezsdítését szolgálja a mostanra időzített ga­lérianyitó, ahol a jövőben rend­szeresen neves művészeknek ad­nak teret, bemutatkozásra alkal­mat. Ősztől a galéria átalakul, s jö­vő nyárig hetes turnusokban mű­vésztelepként fogadja az alkotó­kat. Ugyancsak ez a céljuk - s a ka csodamasinái gurulnak majd Vadkertre. A kétnapos esemény gazdag programokat kínált: többek között szakmai eszmecserék, kulisszatit­kok cseréje, autó-szépségverseny, majd a környéken tett autós túra bánki fürdőzés, esti mulatság, haj­nalba nyúló tábortűz szórakoztat­ták az első Mercedes veteránautók találkozójának résztvevőit. _____ ___ ___ -SZGYS­S algótarjánban elindult valami Taps a közmunkának a roma kisebbségi fórumon- Tudom nem olyan nagy dolog bejutni a közhasznú munká­sok közé, de valahonnan el kell indulni. Ne felejtse el senki, hogy a nagyobb eredmények nem születnek egyik napról a másikra, hosszú folyamatok szükségesek ehhez - mondta a Salgótarjáni Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) hét vé­gi fórumán Hranek Ferenc, elnök, aki a testület közéleti sze­repvállalásáról és a cigányság élethelyzetének javítását hát­ráltató problémákról szólt tájékoztatójában. Hangsúlyozta, hogy a CKÖ a tőle telhető érdekképviseletet el­látja, naponta fogadja az embe­rek tucatjait, segít ügyeik intézé­sében. Kiemelte, hogy szorosan együttműködnek a városveze­téssel a gondok mérsékléséért, megoldásáért, s hozzátette, hogy a városi önkormányzat mindent megpróbál, hogy köny- nyítse nem csak a romák, ha­nem általában a hátrányos hely­zetűek megélhetését. Sajnos azonban - tette hozzá - sokan nem élnek a támogatási lehető­ségekkel, s ezen változtatni kell például azért, hogy ne halmo­zódjanak fel a hátralékok. Hi­szen ellenkező esetben nagyon nehézzé vagy lehetetlenné válik á felgyülemlett adósságok keze­lése. Megemlítette a városveze­tés által - széles körű egyezteté­sek után - nemrégiben elfoga­dott hosszú távú tervet, amely­ben a kisebbségre vonatkozó lé­nyeges dolgok szerepelnek. Hranek Ferenc a közmunka programra vonatkozó pályáza­tuk kapcsán többek között je­lezte, hogy személyesen keres­ték fel és biztatták a munkavég­zésre a családokat. Elérték, hogy a Zöldfa úton rend, tiszta­ság van, s továbbra is odafigyel­nek arra, hogy a rendbontók ne rontsák a többiek hitelét. A ki­sebbségi vezető arra biztatott: mindenki járassa a gyerekeit, óvodába, iskolába, hiszen a ta­nulás alapvető, sőt, arra kell minden romának gondolni, hogy nemsokára elengedhetet­len lesz körükben is a számító­gép általános használata. Felhív­ta a figyelmet a majdani átkép­zésekre, s arra biztatott, hogy ezeken vegyenek részt, hiszen így javíthatnak elhelyezkedési esélyeiken. Mindez azt jelzi, hogy „Salgótarjánban valami el­indult,” van egy jó irány, amit a CKÖ szeretne tartani. A fórum második részében vélemények, kérdések hangzot­tak el. Sarló Béla, a város alpol­gármestere együttgondolkodás­ra, az összefogásra, egyezteté­sekre és a képzési lehetőségek kiaknázására, ugyanakkor arra is biztatta a jelenlévőket, hogy legyenek büszkék arra, amit ed­dig elértek. Többen adtak han­got annak a véleményüknek, miszerint sokat jelent a csalá­dok számára, hogy van köz­munka. Meg kell ezt becsülni. Volt, aki köszönetét mondott a városi önkormányzat, a város­háza jelenlévő képviselőinek azért, hogy a család feje köz­munkában dolgozhat, s így van miből eltartani a gyerekeit. Egy hozzászóló a fórum nem időben megkezdett szervezését tette szóvá és szubjektívnek minősí­tette a CKÖ-nek a romák helyze­téről készített tájékoztatóját. Az esélyegyenlőségről így fogalma­zott: azt elfogadja, hogy a ki­sebbségiek közül sokan kény­szerülnek közmunkára, de mi­ért ők takarítják egész Tarján szemetét? Hiszen más munkára is érdemesek a romák. Akadt aki ez utóbbival egyetértett, („nem csak kosarat fonni és lo­vat tenyészteni tudunk, többre vagyunk képesek!”) Más felszó­lalók azt mondták: nem szégyen a munka és nem csak a kisebb­ségiek, a magyarok is takarítják a várost. A külföldi vendégeknek is ízlett a szabadban főtt székelvkáposzta FOTÓ: GÓCS É. Felhőtlen boldogság Mátranovákon SZIM-napok a „katlanban” - Külföldi fiatalok is a résztvevők között Az embert próbáló kánikula ellenére jó, majd a forróság enyhü­lésével, kora és késő este egyre fergetegesebb hangulat jelle­mezte a mátranováki gázcsere-telep mellett sátort vert szocdem- fiatalok szombati kulturális napját. A résztvevők egyszerűen csak „katlannak” nevezték a terepet, s mintha ezen a napon még egy külön gázfáklyát is begyújtottak volna a juliálisozók- nak. Ez azonban egyáltalán nem zavarta a résztvevőket. Csikó István Béb polgármester rövid köszöntőjében örömét fe­jezte ki, hogy a tavalyi után, idén is házigazdái lehetnek a SZIM rendezvényének. Egyebeken kí­vül szólt a politikai tolerancia fontosságáról, amelyet a régi kor­osztályok nem ismerhettek meg, következésképpen nem gyako­rolhattak, a mostani fiatalság szá­mára az ilyen és hasonló rendez­vények nemcsak a szórakozás, hanem a politikai tolerancia gya­korlásának kiváló terepei - mon­dotta. Répás Attüa, a Szociáldemok­rata Ifjúsági Mozgalom Nógrád megyei szervezetének elnöke be­szédében mindenekelőtt a ren­dezvény kulturális jellegét, a tag­ság hasznos és értékes együttlé- tének fontosságát hangsúlyozta. Elmondta, hogy a környéken, de máshol is programszegénység­ben szenvednek a fiatalok, tehát számukra hasznos és értékes szórakozást biztosítani fontos te­endő. Kiemelte: az idei esemé­nyen már huszonegy francia, két ukrán és két svéd szocdemes fia­talt is vendégül láthattak a kör­nyék településeiről érkezett SZIM-tagok, egyáltalán minden érdeklődő fiatal között, akikkel együtt igen jó eszmecserét, kö­zös sport, valamint kulturális programokat tartottak. Ide kívánkozik az is, hogy szombaton a mátranováki műve­lődési házban fiatal képzőművé­szek tárlatát nyitották meg. Ré­pás Attila elmondta még: csak a SZIM-esek munkájával nem si­kerülhetett volna ilyen jól a mátranováki programsorozat, abban a fiatalok mellett szüleik, rokonok, sokan mások valósá­gos össznépi összefogása, tekin­tettel a szombati kánikulára mondhatjuk: a színpadra lépő szórakoztatók verejtékes mun­kája is benne van. 4ZQYS-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents