Nógrád Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 151-176. szám)

2001-07-02 / 151. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT EGYEI KORKÉP I PÁSZTÓ 2001. JÚLIUS 2., HÉTFŐ ni A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. „Tövisek és virágok” Keresztény emberként szolgálnak Évfonlulót ünnepek a balassagyarmaü értelmiségi szövetség Örvendetes, hogy napjaink­ban felkarolják az ígéretes tehet­ségeket, szárnybontogató fiata­lokat. Fórumot kapnak a bemu­tatkozásra és díjazzák az alkotá­saikat. ,Jót, s jól” jelszóval a Nógrád Megyei Hírlap június 23­Alapos előkészítés, izgalom előzte meg a berceli általános isko­la 3. osztályának tanulmányi ki­rándulását. Bércéiről indulva Nézsa, Keszeg, Nőtincs útvonalon jutottunk el Nógrádba, a megye névadó községébe. A faluban tett séta után a vár megtekintése követ­kezett. Csodálkozva szemléltük őseink kopjafáit és érdeklődve ba­rangoltuk be a várat. Ezután a festőién szép Diósjenőre látogattunk el. A tó partján felelevenítettük mindazt, amit környezetből vizek, vízpartok életközösségéről tanultunk. Volt aki kézzel ebihalat, békát fogott, s volt aki horgászbottal próbált sze­rencsét. Sajnos nem volt nagy ka­pás! A természet lágy ölén igen megéheztünk. Sokféle finom piz­zával csillapítottuk éhségünket. Következő úti célunk Drégely-pa- lánk volt. Megközelítettük a várat, amelyről olvastunk már Arany Já­ai lapszámban olvashattunk er­ről. A szlogent a lapban Kölcsey Ferenctől eredeztették, pedig a sor Kazinczy Ferenc nyelvújí­tónktól származik. Az idézet az ő tollából való az 1811-ben (IV. könyv) megjelent „Tövisek és vi­nos költeményében is. Hazafelé Bánkon álltunk meg. Először meg- másztuk a tó felett lévő hegyet, majd vidám koncertet adtunk a víziszínpadon. Festmények, raj­zok, fogalmazások és egy hosszú csasztuska őrzi e nap emlékét. Élményekben gazdag kirándu­lás volt, amelyet a Nógrád Ifjúságá­rágok” ciklusból: „Jót, s jól! /Eb­ben áll a nagy titok. Ezt, ha nem érted, / Szánts és vess: s hagyjad másnak az áldozatot. ” („A nagy titok”) Kölcsey nimbusza ezzel nem csorbul, mert szívet melen­gető Himnusza örökérvényű lesz, míg magyar él a földön. Nem eget rengető tévedés, de illik pontosan és jól emlékez­nünk e nyugatizáló, internet mé- telyű világunkban, régi nagyja- inkról. Az meg külön is öröm, hogy letűnt idők fiataljainak is teret adnak a sajtó hasábjain. Nekünk ez emberibb, mint a „W, pont, kukac, hu-k,” amik a régi szép irodalmat nem kárpó­tolják. ______________GULYÁSMÉ KAZIHC2I MARGIT S algótarján ért Gyermek és Ifjúsági Alapítvá­nyának köszönhetünk. A pályáza- ' tón elnyert 25 ezer forint adott le­hetőséget a kirándulás megszerve­zésére. A berceli általános iskola 3. osztályának tanulói és tanítói: Blaskó Ágnes, Jekkelné Vámos Ildikó Régiós fotószemle Salgótarjánban A negyedik évtizedébe lépő regionális fotóművészeti szemle házigazdája, rendezője 2001-ben a Nógrád Megyei Fo­tóklub. A szemlén a Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves és Nógrád me­gyékben élő fotográfusok vehet­nek részt. Kategóriák: fekete-fehér, szí­nes papírkép és diapozitív. Be­adható maximum 5 - 5 darab pa­pírkép és 10 darab dia. Ebben egy maximum 4 képből álló so­rozat lehet. A téma és a kidolgo­zás módja kötetlen. Méret: pa­pírképek esetében maximum 30x40, diapozitívoknál 5x5 cm. A képek hátoldalán és diák kere­tén feltüntetendő a kép sorszá­ma, címe, a szerző neve és lakcí­me. A pályaművekhez két példá­nyos nevezési lapot kell külde­ni, amelyet az érintett megyék fotóklubjaiban, illetve a Nógrád Megyei Fotóklub 3100 Salgótar­ján, Fő tér 5. címén lehet besze­rezni. KIÁLLÍTÁSI NAPTÁR- A pályaművek leadása pos­tai úton 2001. október 2, szemé­lyesen 2001 október 6. 9 óra.- Nyilvános zsűrizés: október 6.10 óra.- Szakmai szeminárium: ok­tóber 6. 14 óra.- Kiállítás-megnyitó Salgótar­jánban: november 17. 11 óra. Úgynevezett másodbemutató­kat Miskolcon, Egerben, Gyön­gyösön és Hevesen tartanak.- A képek visszaküldése: 2002. április 30. Öt éve alakult meg Balassa­gyarmaton a Keresztény Értel­miségi Szövetség helyi szerve­zete (KÉSZ), amely fennállása óta nívós rendezvények sorát szervezi és egyfajta fórumként szolgál ma is a város társadal­mi életében. A jubüeum alkalmából tartott ünnepi rendezvényükön, a sza- lézi oratóriumban megjelentek a pásztói, salgótarjáni, bátony- terenyei és egri KÉSZ szervezetek képviselői is, amelyek az ország­ban működő közel hatvan szerve­zet sorában tevékenykednek. A találkozó első részében tisztújí­tásra került sor. A következő öt évre az eddigi elnök dr. Limbacher Gábor kapott további bizalmat. Elnökhelyettesnek Ibrányi Ferencet választották, a tit­kár Hevémé Tácsik Klára lett. Még sajtóreferenset is választot­tak Veres József tanár személyé­ben, akinek a felesége a pénztárt vezeti. Limbacher Gábor , aki egyébként a megyei múzeumok igazgatója, tájékoztatójában kitért arra: fontosnak tartották, hogy az elnökségben helyet kapjanak a testvérfelekezetek. így választották a vezetőség tagjának a református lelkészség képviseletében Banka Péter ta­nárt. Az evangélikusokat Hamza Kinga Dalma lelkésznő képviseli. A főplébánia- templom részéről Tóthné Lengyel Judit lett a vezető­ség tagja, az új templom híveit Si­mon Mária, a szalézi plébániát Kovács Gábor képviseli. A cél az, hogy közösen munkálkodjanak a programokon. A rendezvény másik részében az egri KÉSZ szervezet vezetője, dr. Löffler Erzsébet az Érseki Gyűj­teményi Központ igazgatója elő­adást tartott a Kelet-Nógrád által korábban érintett egri egyházme­gye történetéről. Az előadó Szent Istvántól szinte napjainkig végig vezette az egri püspökök és érse­kek, az egyházmegye történetét, különös tekintettel az 1804 óta tartó időszakra, amikor érsekség­gé vált Eger. A hivatalos program utáni be­szélgetésekben Limbacher Gábor szólt arról, hogy a KÉSZ nem po­litikai szervezet, de a közéletben teljes figyelmet szentel minden lé­nyeges területnek, így a politiká­nak is. Amennyire a pártstratégiák le­hetővé teszik, azt szorgalmazzák, hogy minél inkább segítsék a ke­resztény választókat abban, hogy ne legyenek egymással rivalizáló keresztény jelöltek. így van jelen a gyarmati KÉSZ csoportban a Ke­reszténydemokrata Néppárt (KDNP) és a Keresztény Demok­rata Szövetség (KDSZ) megyei ve­zetője, de még a Magyar Demok­rata Fórum (MDF) volt képviselő- jelöltje is Limbacher Gábor sze­mélyében és az lenne a cél, hogy összefogás legyen a keresztény emberek között. Az ideáljuk az, hogy minél inkább közösen és háború mentesen szolgál­janak. A legközelebbi rendezvényük a Szent Anna-napi palóc búcsú lesz, amelynek szervezésében már a kezdettől benne van a KÉSZ gyarmati csoportja. Az egyre nép­szerűbbé váló országos rendez­vényre várják a híveket és a ven­dégeket a határon innen és túlról. SZABÓ ENDRE Ismerd meg (szűkebb) hazádat! A jó hangulatú felvétel a nógrádi várfalak tövében készült ____________________■ E gyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bábaasszony... A bába szó hallatán napjainkban sokan elővesznek egy lexikont Ha fellapozzák, ezen címszó alatt a következőket olvashatják: „Ok­levéllel bíró nő, aki képesítve van rendes lefolyású szülések önálló vezetésére, a gyermekágyas nők ápolására, tisztántartására, s az új­szülött gyermek gondozására.” Mátramindszenten él a 79 éves Gulyás Imréné, akinek élete, sor­sa sokak számára lehet érdekes. Ő egy letűnt kor elfelejtett, átala­kult szakmáját képviseli. Amikor első fia megszületett, látva a szü­lésznő fáradtságos, kimerítő munkáját, úgy gondolta, hogy so­ha, semmi pénzért nem vállalná ezt a hivatást, a sors azonban közbeszólt.- Mindszenten végeztem hat elemit - kezdi mesélni élete törté­netét. - Jó tanuló voltam, de mi­vel nagy volt a család - hatan vol­tunk testvérek - nem engedtek to­vábbtanulni. Tavasszal menni kellett a földekre dolgozni... Tizennyolc éves korában férj­hez ment. - Az esküvőnk után nemsokára kitört a világháború és a férjemnek ki kellett menni a frontra. Munkácsnál elesett. Köz­ben megszületett a fiam és visz- szakerültem a szüléimhez. A községünkben nem volt bába, a falu jegyzője azt szerette volna, ha én kitanulom ezt- a mestersé­get. 1943. szeptember 1-én men­tem Szolnokra, a bábaképzőbe, ahol nagy fegyelemben tanul­tunk. Még a húgom esküvőjére sem engedtek haza. Jól képzett orvosok, tartottak órákat. Tanul­tunk szülészeti és nőgyógyászati ismereteket, anyakönyvvezetést és még hittant is, mert ha egy cse­csemő holtan született vagy csak pár percig élt, nekünk kellett megkeresztelni. Havonta osztot­tak be osztályra, műtőbe, vagy a szülőszobába gyakorlatra.- Hiányzott a családja és a fa­luja?- Nagyon, és honvágyam is volt, mégis az fájt a legjobban, hogy a kisfiámat nem hozhattam magam­mal. Internátusbán laktunk és őt nem tudtam volna hol elhelyezni, napközben sem volt kire bíznom. Az is keserített, hogy több özvegy osztálytársam tandíját a község fi­zette, én viszont a falumból nem kaptam támogatást. A férjem után kapott hadiellátásból küldtek a szü­leim minden hónapban 50 pengőt, így a kisfiamnak csak 20 maradt.- Mindez a háború alatt tör­tént...- Nagyon válságos volt a hely­zet. A szolnoki vasútállomást, a né­met csapatok stratégiai bázisát az angol gépek gyakran szőnyegbom­báztak. Csodálatos módon az inté­zetet sohasem érte találat. Az alag­sori óvóhelyekre voltunk bezsúfo­lódva és amikor feljöttünk a felszín­re, az utcákon rengeteg halott és se­besült feküdt. Egyszer az intézettel szembe csapódott be egy bomba és hatalmas a tölcsérből szökőkútsze- rűen víz fakadt fel. Csodájára jártak az emberek. Abban az intézetben mi csak nőgyógyászati esetekkel és szülésekkel foglalkoztunk, de azt nem tehettük meg, hogy a háború­ról nem veszünk tudomást, ez nem is lett volna lehetséges. Egy magyar katonatiszt felesége ikreket szült és a férj mindennap ott imádkozott az ágyánál. Akkor hallottam először a „Most segíts meg Mária”... kezdetű imát. Mindannyian együtt imád­koztunk. A borzalmakat csak fo­kozta, hogy a zsidóüldözés követ­keztében a zsidó nőket meg kellett motoznunk, hogy a hüvelyükben vagy a végbelükben rejtegetnek-e ékszert. A szemünk előtt ásatták ki velük a tömegsírokat, aztán egy géppuskasorozattal több száz em­bert mészároltak le. Soha nem fe­lejtem el a gyalázatot, álmaimban máig visszatérnek a szörnyű ké­pek.- Ebben a borzalmas helyzetben több vagy kevesebb csecsemő szüle­tett?- Furcsa, hogy még ilyen körül­mények között is sok kisbaba szü­letett. Gyakori eset volt, hogy az asszonyok otthon maradtak terhe­sen, a férjek pedig bevonultak kato­nának. Az is előfordult, hogy ide­gen katonák erőszakoskodásai mi­att alakult ki egy nem kívánt terhes­ség. Az ilyen terhességekből szüle­tett gyermek sorsa - ha ugyan hagyták megszületni - sok esetben tragédiába torkollott.- Ilyen körülmények között ho­gyan készültek a vizsgám?-1944 júniusában és júliusában voltak a legnagyobb bombázások. Az intézet úgy megrongálódott, hogy már se kéménye, se ablaka nem volt, a légnyomás mindet ki­vitte. 32-en kezdtük a tanfolyamot és 18-nak sikerült képesítést sze­rezni, igaz, a főorvos már az év ele­jén elküldött közülünk néhány lányt, mondván: színésznőnek és nem szülésznőnek valók.- A vizsga után mit tudtak kez­deni a képesítésükkel?- Az igazgatónak az volt a terve, hogy vidéki városok szülészetén helyez el minket. Én egy munkácsi intézetbe kerültem volna. Belenyu­godtam, hogy a kisfiámmal abban a városban élek, ahol a férjem nyugszik, de a háború úgy alakult, hogy nem mehettünk Munkácsra. A történelmi várost később el is csatolták az országtól.- Ezután visszatért a falujába?- Nem. Akkor még Mindszent Heves megyéhez tartozott, így Gyöngyösön, a kórházban töltöt­tem három hónapos gyakorlati idő­met. Itt már volt bombázás, de üres benzines hordókat szórtak le a vá­rosra. Ebben a kórházban már se­besülteket is ápoltunk. Az apácák nem foglalkoztak a férfi betegekkel, így nekem katéterezni is meg kel­lett tanulni. Ezen kívül nem volt a kórházban rajtam kívül szülésznő. Akkor még én is csak bába voltam, 1953-ban kaptam meg a szülésznői oklevelet Gyulán.- Nem maradhatott volna a gyöngyösi kórházban?- Ott maradhattam volna, a főor­vos felajánlott egy állást, de már annyira vágyódtam haza a szülé­imhez és a kisfiámhoz, hogy szó szerint köszönés nélkül elszöktem.- Hogyan fogadták a falujában?- Nagyon örültek nekem. Min­denki nagyon szeretett és azóta is megtisztelnek. Abban az időben a falusi asz- szonyok a legtöbb esetben otthon szültek és a szülésnél a bábaasz- szony segédkezett.- Hogyan folyt le egy ilyen szü­lés?- Nehéz helyzetben voltam, mert a kórházakban, ahol addig dolgoztam, minden steril volt, de itthon a falusi asszonyok kopott szoknyákat, pokrócokat, lepedőket gyűjtöttek össze, amelyek nem vol­tak sterilizálva. A műszereket, ami­ket használtam kifőztem és egy va­salt kendőbe mindig össze voltak készítve a táskámban. Sokszor ke­rültem olyan helyzetbe, hogy csak a jó Istenhez imádkozhattam, hogy megmaradjon a baba és az anya is. Abban az időben nem volt olyan sok gyógyszer és injekció, mint napjainkban és gyakran fertőzött a gyermekágyi láz. Szerencsére az alatt a 16 év alatt, amíg dolgoztam, egyszer sem fordult elő ilyen eset. A veszélyes eseteknél szóltam a mentőnek és bevitték az anyát a kórházba.- Sok gyerek hat meg akkori­ban?- Sokkal több, mint most. Sőt az is előfordult, hogy kérték az asszo­nyok: tegyek valamit a babával, hogy ne maradjon meg. Erre soha nem voltam hajlandó, hiszen arra tettem le az eskümet, hogy mindig legjobb tudásom szerint segítem a betegeket, nem pedig arra, hogy „gyilkoljak.”- Előfordult, hogy az anya bele­halt a szülésbe?- Szerencsére 1944 októberétől - amióta dolgozni kezdtem - senki sem halt meg. Még lázas esetem sem volt. Pedig akkor még 46-48 éves nők is szültek.- Mennyit keresett abban az idő­ben?- Nem sokat, az új pénz beveze­tésekor nyolc forint volt egy szülés levezetése.- Voltak különleges szülések is?- Előfordult ikerszülés és farfek- véses szülés is. Egyszer kihívtak egy szüléshez és láttam, hogy a csecsemő már elhalt, de a szülés megindult. Sajnos, a baba karja csúszott ki elsőnek, így nem fért ki a teste. Szóltam a doktor úrnak, aki aztán megoldotta a rendkívüli ese­tet. Az eset mindenkit megviselt, de leginkább az anyát. Előfordult az is, hogy a csecsemő megszüle­tés után nem sírt fel azonnal ezért felváltva tettem hideg és meleg víz­be míg életrekelt.- Foglalkozott betegekkel is vagy csak szülésekkel?- A hatvanas évekig csak szülé­seket vezettem le és terhes nőknek tartottam tanácsadást. A jegyrend­szer idején az a nő, aki tanácsadás­ra járt, cukorjegyet kapott. A hatva­nas évektől azonban minden szü­léshez mentőt hívtunk, már nem itthon szültek az asszonyok. Akkor egy tanfolyamra kellett járnom Sal­gótarjánba, ahol átképeztek ápoló­nőnek. Ezután a rendelőintézetben dolgoztam.- Csak Mátrumindszenten látott el betegeket?- Nem, a környező falvak: Szuha, Mátraalmás, Dorogháza is hozzám tartoztak. Sokszor kellett gyalog akár éjszaka is beteghez menni.- Gyermekeit ki segítette a világ­ra?- Az első szülött fiam főiskolás korában belefulladt a Sajó folyóba, mert egy örvény lehúzta bármilyen jó úszó is volt. Második házassá­gomból két gyermekem született. Mindkettőt itthon, szinte segítség nélkül szültem meg. A második na­gyon komplikált eset volt. Hívtuk a mentőt, de mire kiért, megindult a szülés. Egy fiatal orvos segédke­zett, de sajnos a baba válla beszo­rult. Miután kiemelte, éreztem, hogy elönt a vér. Hetekig kórház­ban kellett feküdnöm.- Unokái, dédunokái születésé­nél segédkezett volna?- Ma már sokkal biztonságo­sabb és kényelmesebb kórházban szülni, de szükség esetén le tudnék vezetni egy szülést.- Ha újm kezdhetné az életé, milyen hivatást választana?- Újra bába lennék, de nem jön­nék falura dolgozni, hanem kór­házban maradnék. Büszke vagyok arra, hogy annyi embert sejtettem világra. Sokan lettek jó nevűek, de számomra mindenki értékes, akit a világra segítettem. Egész életem­ben szerettek és megbecsültek az emberek. Tiszteletüket talán az is kifejezi, hogy a millenniumi zász­lóátadáson engem választottak zászlóanyának. ______________________________QULYÁSEDWA a Madách Imre Gimnázium volt újságíró szakos hallgatója KÖZÉLETI NAPILAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA} fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-1 Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Kft.(tel.: 30/9433-548, 30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUV1HÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hiríap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre 11 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. i * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. | az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft, előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. _____________________________ s zerkesztőséül rendszerrel készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents