Nógrád Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 126-150. szám)

2001-06-05 / 128. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap KÖRNYEZETVÉDELEM 2001. JÚNIUS 5., KEDD Törvénykezés mindannyiunk érdekében, időszerű és sürgető feladatokkal Kármentesítéstől tényfeltárásig és utóellenőrzésig terjed a skála A környezetvédelmi törvénykezésből adódó aktuális felada­tokról, a vállalkozókat érintő kérdésekről tartott előadást a közelmúltban Kónya Károly, a Közép-Duna-Völgyi Környe­zetvédelmi Felügyelőség igazgatója, az apci Qualität Öntöde Kft.-be meghívott szakmai közönség előtt. A rendezvényt az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesülés szervezte. Hat évvel ezelőtt jelent meg a sokak által ismert környezetvé­delmi törvény, amely az 53. sor­számot kapta. Ez a jogszabály le­fektette azokat az alapokat, ame­lyek alapján Magyarországon a környezetvédelemmel foglalkoz­ni kell, illetve, amelyek alapján az alacsonyabb rendű jogszabá­lyokat meg lehet fogalmazni: A jogszabály-alkotási folyamat 1995-ben ugyan elindult, de még nem ért a végére, sőt, igen jelen­tős „jogszabály-dömping” várha­tó az elkövetkező időszakban, vagyis ebben az évben - prog­nosztizálta az igazgató. 2001-ben gyorsult fel az Euró­pai Unió-s jogharmonizációval kapcsolatos környezetvédelmi munka is. A 33/2000-es jogsza­bály a felszín alatti vizek és talaj­tani közeg védelmével foglalko­zik. Meghatározza az ún. kocká­zatos anyagok körét, illetve azt is, hogy a gazdálkodó szerveze­teknek milyen feladatuk van ab­ban az esetben, ha ilyen anyago­kat használnak, alkalmaznak. Az első feladatuk az alapbejelen­tés megtétele, amelynek határ­ideje 2001. március 20-a volt. A beérkezett adatlapok feldolgozá­sa még folyik a felügyelőségen. Vita van viszont arról, hogy kinek kell alapbejelentést tennie, e téren a megjelent jogszabályok sem egyértelműek - mondotta Kónya Károly. Míg az alapjog- szabályban a bevallásra kötele­zettek köre szűkebb, mint egy ugyancsak e témakörben rendel­kező miniszteri utasításé. Az vi­szont tény, hogy ha valamely gazdálkodó kockázatos anyaggal kapcsolatba kerül, annak alap­bejelentést tennie kötelező. Ezek alapján fogja eldönteni a felügye­lőség, hogy részletes bejelentés­re kötelezze-e az adott gazdálko­dó szervezetet, vagy pedig az alapbejelentést elfogadja. Ezen jogszabály másik fontos része a környezeti kármentesí­tést szabályozza, tételesen felso­rolva az egyes határértékeket. Kónya Károly szerint a jogsza­bály ezen része jól kidolgozott, jól használható, segítséget nyújt a környezetvédelmi felügyelősé­geknek abban, hogy az elmúlt évtizedekben bekövetkezett szennyeződések is idővel felszá­molhatók legyenek. A jogsza­bály lényege: ahol a hatóság a bevallások alapján környezet- szennyezésre utaló jelzésre buk­kan, vagy a szennyezés egyéb úton a tudomására jut, ott tény­feltárásra, kármentesítésre, utó- ellenőrzésre kötelezhetik a gaz­dálkodót. A kármentesítés nem olcsó mulatság, többnyire beru­házást igényel. Aki viszont enge­dély nélkül helyez el talajtani közegben veszélyes anyagokat, az súlyos bírságot fizet. Másik fontos jogszabályunk a hulladékgazdálkodást szabá­lyozza. Ez tavaly jelent meg és 2001. január 1-én lépett hatály­ba. Azért volt hiánypótló, hiszen az országban keletkező külön­böző jellegű hulladékok teljes körére kiterjed. Napjainkban a törvény létezik, viszont több, mint harminc alacsonyabb ren­dű jogszabályt kell megjelentet­ni ahhoz, hogy a szabályozás tel­jes körű és egyértelmű lehessen. Már megjelent a szennyvízisza­pok elhelyezésére a hőközlő ola­jok ártalmatlanítására, kezelésé­re vonatkozó jogszabály. Pillanatnyilag problémát je­lent a gazdálkodó szervezetek és a felügyelőség számára, hogy az alacsonyabb rendű jogszabályok nem mindegyike jelent meg és így a törvényben megfogalma­zottak nagyon nehezen hajtha­tók végre - fogalmazott az igaz­gató. A törvény hatálya szinte minden hulladékra kiterjed: tele­pülésire, termelésire egyaránt, s ezen belül a veszélyes hulladé­kokra is. 2001. februárjában, te­hát a hulladékgazdálkodási tör­vény hatályba lépés után megje­lent egy hulladék lista, amely azonban nincs összhangban a 102/96-os kormányrendelettel. A felügyelőség ez utóbbi kódszá­mait tekinti mérvadónak. Akkor válik teljessé a kör, ha a veszé­lyes hulladékokra vonatkozóan is megjelenik egy új jogszabály. Ennek a megjelenése az első fél évben várható. Ugyancsak ebben az évben várható annak a jogszabálynak a megszületése, amely a szennyvi­zek élővizekbe történő bocsátá­sát szabályozza. A törvényke­zést e téren is az EU-s jogharmo­nizáció gyorsítja. Megjelennek tehát az uniós alapelvek ezek­ben a jogszabályokban. A hulla­dékgazdálkodási törvény eseté­ben is jól megfigyelhető ez; al­kalmazza az „elővigyázatosság” elvét, a „szennyező fizet” elvét, vagy a „megelőzés” elvét. A hulladékgazdálkodásban a megelőzés elve azt jelenti, hogy lehetőleg olyan tevékenységeket folytassunk, amelyek során hul­ladék nem keletkezik. Ezt a leg­ritkább esetben lehet megvalósí­tani, ezért arra kell törekedni, hogy az alkalmazott technológia hulladékszegény legyen. (A hul­ladékszegény technológia alkal­mazását a felügyelőség a későb­biekben számon kérheti.) Ha pedig keletkezik hulladék, mi­nél nagyobb arányban újra fel lehessen használni. A fennma­radó hulladékot ártalmatlanítani kell, ezen belül is lehetőleg éget­ni, illetve depóban elhelyezni. A települési hulladékkal kap­csolatban hasonló elvek érvé­nyesülnek. A jogszabály azon­ban ezt is meghatározza, hogy az elhelyezett kommunális hul­ladék mennyi szervesanyagot tartalmazhat. A deponírozható szervesanyag mennyiségét az évek előre haladtával csökken­teni kell. A hulladékgazdálko­dási törvény alapján várható a komposztálásra vonatkozó jog­szabály megjelenése is, továb­bá azok, amelyek elemekre, ak­kumulátorokra vonatkoznak majd - mondta Kónya Károly. Ugyancsak idén jelent meg a 20/2001-es jogszabály, amely a hatásvizsgálatokat szabályoz­za. Sorban a levegőtisztaság vé­delméről szóló jogszabály is megjelent már, 21/2001-es szá­mon, s július 1-től lép hatályba. Ezen új jogszabályok értelmé­ben a gazdálkodóknak az év második felében is kell beval­lást készíteniük. A felügyelőség vezetője még egy jogszabályra hívta fel a figyelmet, amely Nyugat-Európában az IPPC je­let viseli és azt jelenti, hogy a szennyezés nem konvertálható át egyik szennyező elemből a másikba. Tehát nem csökkent­hetem pl. egy kürtő lég- szennyező hatását úgy, hogy közben nő a szennyezőanyag kibocsátása a szennyvizemben. Ez a jogszabály is tartalmazza majd a „legjobb elérhető tech­nológia” fogalmát is. Az új jogszabályokban némi­leg változni fog a környezetvé­delmi engedélyek kiadásának rendje is - mondta végezetül az igazgató. Mint ahogy az enge­dély fogalma is szélesedik majd. Ennek következtében egy építési engedély kiadását is meg kell hogy előzze a környe­zetvédelmi engedély kiadása. A folyamat szabályozása kidolgo­zás alatt áll. T. N. L. Egy jeles nap ürügyén K örnyezetvédelem! Napjaink egyik leg­többször használt fo­galma. Használjuk, mondjuk, követeléseket fogalmazunk meg hol hangosan, hol még hangosabban, „hozzáértően” és érzelemtől motiváltán ok­kal, ok nélkül. Mire gondolunk ilyenkor, vagy mire is kellene gondolnunk? Nézzük a fogal­mat: A magyar értelmező szó­tár szerint a környezet nem más, mint valakit vagy valamit körülvevő természeti tárgyak összessége. A környezetvéde­lem pedig ezek védelme kár­okozás megelőzése, ill. ilyen esetben annak helyreállítása. Összességében egy olyan értő magatartás, amely biztosítja az emberi élet megfelelő minősé­gét. L átható, hogy ez milyen összetett fogalom tevé­kenység és önmagában a legfontosabb, hisz az ember életminőségét és valójában az életét határozza meg. Az elmúlt évtizedekben, de különösen az utóbbi évtized­ben sok szó, sok intézkedés - jó, rossz - látott és lát napvilá­got. A nyilvánosság természe­téből adódóan egyre több em­ber beszél róla és egyre több ember „ért" hozzá és mégis ott van, ahol van! (és sajnos az eredmény más ezzel szem­ben!) A környezetvédelem ál­lami - sőt nemzetközi - szintre emelkedett. Vannak törvényeink, állami és helyi költségvetések erre fordí­tandó részei - ha esetenként kevés is ! - ennek ellenére érezhetően az igényeknek megfelelően nincs javulás a té­mában. Mi az oka? Pénzhiány? Mi­nőségi törvények hiánya? Kö­zös akarat elmaradása? Sürge­tő szükségesség hiánya? Talán egyik sem, talán mindegyik. Akkor mi az, ami a fentieket felveti, okozza? Nevezetesen azt, hogy a környezetvédelem nem fejlődik, nem stabilizáló­dik kellő mértékben, a szüksé­gesnek megfelelően. S zerintem a valóságos hozzáértés a fogalmak alapos ismerete az eh­hez tartozó tudat a törvények emberközeli érthető és megva­lósítható rendelkezései, a szükséges anyagi fedezetek és a megfelelő összefogás, mind hazai, mind nemzetközi szin­ten ! Induló rovatunk ezen akar a saját eszközeivel segíteni. Ho­gyan? A z események magyará­zatokkal, értelmezé­sekkel ellátott ismerte­tése. A különböző fogalmak napi nyelvi használatba való helyezése az ezzel kapcsolato­san azok értelmezése és a hoz­zájuk tartozó emberi köteles­ségek kihangsúlyozása. A tér­ségek egyénekre való lebontá­sa és így a közösségi feladatok meghatározása is. Nevezete­sen: önkormányzatok és ottani feladatok. M indezek mellett folya­matosan az emberi tudat, az emberi ma­gatartás alakítása. A sorozat nyitottsága kap­csán minden vélemény helyet kap, ami a kitűzött cél: az értő környezetvédelem, a cselekvő környezetvédelmi magatartás ügyét szolgálja, akár érzelmi, akár tudományos, de mindig cselekvő szinten. Megyénk a környezeti (ter­mészeti) adottságaival kiemel­ten igényli az előzőekben leírt cselekvési akaratot. Ez felelős­ség is az itt élő emberek részé­ről, ami egyben kötelesség is. Egy mondatban megfogalmaz­va: „Környezetünket legalább a jelen minőségében, de ettől jobb, stabilabb állapotban ad­ni tovább az utánunk követ­kező korosztályoknak, utóda­inknak!’’ ______________PR KECSKEMÉTI SÁNDOR É szak-magyarországi Környezetvédelmi Egyesülés elnöke Háttérben, de üzleti alapon- Ha valaki azt gondolja, hogy ma Magyarországon a környezetvédelem prioritás, akkor téved! Lehet, hogy ez furcsán hangzik az én szám­ból, egyrészt, mint az or­szággyűlés környezetvédel­mi bizottságának elnöke szájából, másrészt a Fidesz MPP alelnöke szájából. Azért gondoltuk '98 után, hogy elsőbbséget élvez a té­makör, mert ismertük a problémákat, nemcsak az elmúlt 40-50 év alatt kelet­kezetteket, hanem 100-120 évre visszanyúlóan - fogal­mazott a napokban, a salgó­tarjáni Nemzetközi Kereske­delmi és Innovációs Köz­pontban megrendezett kon­ferencián dr. Illés Zoltán. Mondandóját az alábbiak­ban foglaltuk össze. A politikus elmondta, hogy sokan azt gondolták: az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt ott kell lépni elsősorban, ahol a legnagyobb a lemaradásunk. S a környezet- és természetvédelem ügye ide tartozik. A másik ok, ami miatt a prioritás indokolt lett volna, hogy Nyugaton a kör­nyezetvédelem a második legdi­namikusabban fejlődő húzóága­zat, a turizmus után. A várakozás nem igazolódott be - fogalmazott Illés Zoltán. Személy szerint ő az emberi (politikusi) tényező figyelmen kívül hagyásában érzi a felemás helyzet okát. Szerinte a politiku­sok két dologgal nem foglalkoz­nak általában. Az egyik a túl ke­vés embert érintő probléma, a másik az „őrült nagy problé­mák” kategóriája. A túl nagy fel­adatok megoldatlanul tolódnak, főként, hogy pénz sincs a meg­oldásukra. Magyarországon a környezetvédelmi gondok fel­számolására 3000 milliárd forint kellene, a nemzeti össztermék negyede. A szaktárca költségve­tése 59 milliárd forint, ületve a magyar kormány tavaly össze­sen 159 milliárd forintot fordí­tott környezetvédelmi célokra. Az éves keretből mindössze 30-35 milliárd fordítható beru­házásra, melyből maximum 15 milliárdot ad a magyar állam, a többi termékdíj: 10 milliárd a benzin eladásából, 10 milliárd más termékek után. A tárca pe­dig most akarja megszüntetni a termékdíjat..., azt a bevételi for­rást, ami a finanszírozás egyik alapeszköze. Ha legalább 200 milliárd fo­rint szabadon felhasználható pénz lenne a magyar költségve­tésben, akkor a beruházások te­rén rendkívüli elmozdulást ér­zékelhetnénk. Az Európai Unió ugyan állná egy részét a beruhá­zásoknak, a másik szereplő az állam kell, hogy legyen, s a har­madik a gazdálkodók, illetve a lakosság. A politikus felhívta a figyelmet, hogy a pénztelenség önmagában nem odázza el az uniós csatlakozást, hiszen az OECD jelentéseiben egy sor bi­zakodásra okot adó adat jelent meg, bár ezekből messze menő következtetést nem szabad le­vonni. Eszerint, a szennyvíztisztító kapacitásunk 97,6 százalékos, ehhez képest Görögország sok­kal rosszabb helyzetben van. Ezek szerint Görögország tíz év­vel ezelőtt sem felelt meg an­nak, amit Magyarország - bizo­nyos területeken - ma tud, mi­közben tudjuk, hogy Görögor­szág teljes jogú tagja az Európai Uniónak, mi meg nem. Ez tehát részünkről nem lehet érv. Számos részterületen tehát mi sokkal jobban állunk, mint egyes tagországok - hangsú­lyozta. Persze, ha nem a Skandi­náv országokkal, Németország­gal, vagy Dániával mérjük ma­gunkat, hanem mondjuk a dél­európaiakkal. Ekkor derült ki - vallotta meg Illés Zoltán -, hogy a teljes jogú tagságunk nem kör­nyezetvédelmi és természetvé­delmi kérdés! A csatlakozás mozgatói sokkal inkább azok a politikai és gazdasági körök, amelyek abban érdekeltek, hogy a kelet-európai országok minél később legyenek tagjai a szerve­zetnek. Hiszen a torta nem lesz nagyobb! Egy másik, az ügyet lassító körülmény, hogy a nyugati be­fektetők egy sor, országukból már kitiltott technológiát hoz­tak be hazánkba. Egy mínium tartalmú (ólom) festéket gyártó cég éppen abban érdekelt, hogy az ide áttelepített gyártósor mi­nél tovább működjön. A cukor­ipar sincs már magyar kézen, irányítói elérték, hogy ne kell­jen megfelelni a felszíni vizek uniós irányelvének csak nyolc év múlva. A magyar kormány stratégiát váltott. Tíz terület volt koráb­ban, amelyben átmeneti men­tességet kértünk, ebből hatot feladott a magyar kormány. Többek között ez utóbbi példá­ban említett megkötést is felad­ta. Mert amikor az a cél, hogy az ország minél gyorsabban le­gyen teljes jogú tag, mert akkor már megindulhat a pénz orszá­gunkba a kohéziós alapokból, akkor nem lehet ellenérv hat multinacionális cég profitter­melő képességének a szinten tartása - fogalmazott. Illés Zoltán szerint a környe­zetvédelem helyzetének javítá­sára két stratégia létezhet. Az egyik szerint nem kell invesz­tálni a területbe több pénzt, mint eddig, hagyni kell romolni a helyzetet, amíg be nem követ­kezik a csatlakozás. A másik stratégia szerint viszont fel kell halmozni annyit a profitunk­ból, amivel megteremthetjük azokat a beruházásokat, ame­lyeket a teljes jogú tagság dik­tál. A józan ész a második mel­lett voksol, hiszen ellenkező esetben e stratégiai ágazatot az unió kiveszi a kezünkből. 2002 után a környezetvéde­lem felértékelődik hazánkban - állította Illés Zoltán -, hiszen a teljes jogú tagság nagy valószí­nűséggel a következő cikluson belül következik be. Mindazon lépéseket meg kell majd tenni, amelyeket az előző kormányok elodáztak. Különösen sok a tennivaló a hulladékgazdálko­dás terén, ezen belül is a sze­lektív hulladékgyűjtés országos bevezetését javasolja a bizott­ság elnöke. A második helyen szerepel a szennyvízprogram befejezése, még akkor is, ha né­hány település esetében 2008- ig szól a mentesség. Erre kell a 3000 milliárd forint fele! A har­madik helyen áll a levegőszen­nyezés, különösen a tranzitfor­galom visszaszorítása. Egyetlen nemzetgazdaság sem létezhet természeti létalap­ok nélkül. Ezt a tiszai cianid- szennyezés is bizonyította, hi­szen egy régiót majdnem elle­hetetlenített. Illés Zoltán arra kívánt rávilágítani, hogy a kör­nyezetvédelem és a gazdaság szoros kölcsönhatásban áll. Mert hiába gyűjtik egyes váro­sokban szelektíven a hulladé­kot, ha utána azt látják a polgá­rok, hogy a kukáskocsiban ösz- szeborítják. Ha nem borítanák össze, akkor is felesleges lenne, mivel Magyarországon nem ké­szült fel a hasznosítására a hát­téripar. Ez lehet tudati kérdés is, de sokkal inkább úgy vetődik fel: megéri-e, vagy nem, valakinek? Jelenleg abban érdekeltek bizo­nyos cégek, hogy olyan tevé­kenységet folytassanak - sok­szor fiktíven -, amely után visz- szaigényelhetik a termékdíjat. Ha az állami elosztást újra gon­dolnák, s elfogadnák a környe­zetvédelmi bizottság termékdíj emelésére tett javaslatot, azon­nal több jutna a feladatokra. E téren azonban a tejfölös doboz­ra rárakódó öt fillért is sokallta korábban a tárca, s infláció ger­jesztő hatásával példálózott - emeltei ki Illés Zoltán. A környezetvédelem csak akkor fog működni, ha üzlet van benne. Üzlet ma még a gu­miabroncs égetés is, hiszen egy jogszabály ezt ma megengedi. Mivél „hasznosítást” végez a vállalkozó, visszaigényelheti a termékdíjat. Másrészt energiát spórol meg, például a cement- gyártásban. Csak azt nem veszi figyelembe senki, hogy a gumi­abroncs égetésekor nehézfém távozik a füsttel. Másrészt, a gázokban dioxin van jelen, amely karcinogén anyag. A gu­miőrleményt Nyugaton útépíté­seknél használják, nálunk nem, hiszen olcsóbb homokot lopni - idézett az előadó egy konkrét példát. Rendezetten is lehet üzletet csinálni ezen a területen - han­goztatta Illés Zoltán úgy, hogy az ne csak kevesek érde­két szolgálja. Ehhez az állami pénz elérhetőségét kellene ke­ményíteni, ellenkező esetben a gyenge korlátok miatt a beruhá­zásra szánt eszköz egy jelenté­keny része jattként funkcionál, nem hasznosul. Megoldást je­lentene, ha az állami pénzt ban­ki módon kezelnék. Ez a szem­lélet a jelenlegi tárca vezetés­ben termő talajra talált - állapí­totta meg. T. N. L.

Next

/
Thumbnails
Contents