Nógrád Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 126-150. szám)

2001-06-02 / 127. szám

2001. JÚNIUS 2., SZOMBAT PÜNKÖSD Nógrád Megyei Hírlap - 5. oldal A Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal! A szentmise elején az egyik lehetséges köszöntés így hangzik: „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal!” Ez egy magyarázott változata annak, ahogy Szent Pál apostol be­fejezi a Korintusiakhoz írt Második levelét: „Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2 Kor 13,13). A Szentleiket így ígérte meg Jézus, amikor a mennybemene­tele előtt utoljára szólt az apos­tolokhoz: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el bennete­ket, és tanúim lesztek Jeruzsá­lemben s egész Júdeábán és Számáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1, 8) így a Szentlélek Úristen pont azt teszi, amit az Úr Jézus. Jézus „a Fő, aki összetartja és összefogja az egész testet (az egyházat)..., s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik." (Kol 2,19) A Szentlélek ereje Krisztus ta­núivá teszi nemcsak az aposto­lokat, hanem minket is, az egy­ház tagjait. Az egyház ugyanis nem csak ráépül az apostolokra, mint alapkövekre (Jel 21, 14), hanem maga is folytatja az apos­tolok tanúságtételét Jézusról, az emberek megváltójáról. „Hiszek az egy, szent, katolikus és apos­toli anyaszentegyházban” - vall­ja a Nícea-Konstantinápoly Hit­vallás, amely az ortodox, a refor­mátus és az evangélikus testvé­rekkel közös hitvallásunk. „Az egyház jele és eszköze az emberiség egységének” - taní­totta VI. Pál pápa. Az egyházban ledőlnek a válaszfalak: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszol­ga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindnyájan eggyé lettek Krisztus Jézusban.” (Gál 3,28) Az emberiség egységtörekvé­se ősi vágy. Próbálkozott vele már Nagy Sándor, a Római Biro­dalom, Napóleon, hogy a többi­eket az újkor diktátorait már ne is említsem. Micsoda szenve­dést és töménytelen halált ho­zott mindez az emberiségre! Mert nem az Úr Jézus kegyelmé­ből, nem az Atyaisten szereteté- ből és nem a Szentlélek egyesítő erejével akarták megvalósítani az egységet, hanem úgy, hogy ők kaparják ki a gesztenyét. Azt akarták, hogy övék legyen az or­szág, a hatalom és a dicsőség. Csinálj valami nagyot, de Isten nélkül! - ez a sátán ősi és folya­matos kísértése, hogy bukásba vigye az emberiséget. A vágy az egység iránt jó, ám le kell vonni a történelemből a tanulságot: amit építünk, annak Krisztus legyen a „szegletköve” (Lk 20, 17). Mert Krisztusé az „ország” (Ju 18, 36), „övé a di­csőség és a hatalom.” (1 Pt 4, 11). A világ végén azután „Krisz­tus átadja az Istennek, az Atyá­nak az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellen­ségeit mind a lába alá nem veti. (1 Kor 15.24). Erre indít és vezet minket Jézus Krisztus Lelke (Fii 1.19). Már a gyerekeket neveljük ar­ra, hogy szeretetben legyenek együtt. A testvérek a játékban le­gyenek nagylelkűek egymás­hoz. Nem tragédia az, ha a foci­ban az ellenfél nyer. A kosárlab­dában, a röplabdában, a vízipó­lóban stb. ne feledkezzünk meg a lényegről: játszottunk, jól éreztük magunkat, erősebbek, egészségesebbek lettünk Isten dicsőségére. így „felszabadu­lunk az Isten fiainak dicsőséges szabadságára” (Róm 8, 21). Ez lesz az életelvünk. Nem veszít­jük el a fejünket, ha más szem­pontok is jelentkeznek, mint pld. a pénz. Akkor is tudjuk, hogy „mi az Atyával és az ő Fiá­val, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben.” (1 Ju 1, 3). Az „Isten Országát” (Lk 6, 20) épít­jük. E tanítással kívánom a Szent­lélek kiáradását a Nógrád Me­gyei Hírlap Szerkesztőségének és minden kedves Olvasójának. _____________________VEMOBEY OÁBOW w B alassagyarmat Pünkösdi fogadalomtétel Maconkán Ősi engesztelő szokás egy pusztító jégverés emlékére A maconkai Szent István ki­rály egyházközségnek a pün­kösd ünnepe előtti péntek ré­gi fogadalmi ünnepe, melyet munkaszünettel és a szentmi­sén való részvétellel ünnepel­nek meg ma is az emberek, annak emlékére, engesztelés- képpen, hogy a pusztító jég­veréstől Isten oltalmazza meg a falu népét. Minden péntek az Úrjézus szenvedésére és kereszthalálára emlékeztet bennünket, és arra hangol, hogy azokat a bűnöket, me­lyek Jézus halálát okozták, amelyek az emberek szenve­dését növelik valamilyen mó­don tegyük jóvá. Tudatosan vállaljuk a jót, gyakoroljuk a szeretetet. A pünkösd előtti napokban az anyaszentegyház Szentlélekváró ájtatossággal készül az ünnepre. Méltók legyünk a Lélek ajándé­kainak befogadására (bölcsesség, értelem, tudomány, tanács, erős­ség, jámborság=kegyesség, isten­félelem) és tanúságtevő keresz­tényként megteremtjük a lélek gyümölcseit (szeretet, öröm, bé­kesség, türelem, kedvesség, jó­ság, hűség, szelídség=szerény- ség, önmegtartóztatás=tisztaság) és bátran adhassunk majd .szá­mot életünkről annak, aki létbe hívott bennünket. E két fontos tényező kapcso­lódhatott össze az idők során, és válhatott az egyházközség közös kincsévé. 1850 körül pünkösd ünnepe előtti pénteken nagy szomorúság köszöntött a község lakóba. Ha­talmas vihar söpört végig a falun, és a jégverés tönkretette a gabo­nát, a gazdaságokban mérhetet­len károk keletkeztek. A megél­hetés, a jövő bizonytalanná vált, E igen nehéz napok következtek. Lehe­tett volna ebben a helyzetben az Istent okolni és káromolni: „Miért engedte meg ezt a csapást...” Ehelyett a re­mény hangja szólalt meg a lelkekben. Isten kezében van az ember élete. Ő a történelem, a világ Ura. Nemcsak a jót lehet elvenni e kézből, hanem a rosszat, kellemetlent is. Megtérésre, életjobbításra, döntésre késztetnek az események, hiszen az „Istent szeretők­nek minden a javukra válik.” (Róm8,28) Megtapasztalhatták az erősség lel­két, a bajokban, a legnagyobb kísérté­sekben sem hagyják el Istent, ellen tudjanak állni a rossznak. A kegyesség lelke arra indította őket, reálisak tudja­nak maradni, az istenfélelem lelke pe­dig arra indította őket, hogy Istenre mindig igaz tisztelettel és imádattal gondoljanak. Nincs nagyobb vigasztalás, mint a nehéz órákban megtalálni Isten arcát és arra tekinteni. Alkalmas időben szól. Tartsatok ki, én hazavezetlek bennete­ket a ti hazátokba. Minden pünkösd előtti pénteken év­tizedek óta felcsendül a maconkai kato­likus hívek ajkán az ősi egyházi nép­ének: Könyörgünk most Tehozzád kegyelmes, jó Atyánk, Hogy minden szükségünkben tekints mindig reánk. Tartsd meg jó híveidet, Kik Hozzád fordulunk. Jégveréstől oltalmazz. Óh kegyes jó Urunk. Őrizz minden csapástól Bennünket s földünket, S a jótéteményekért Áldjuk Fölségedet. Tartsd meg jó híveidet Kik Hozzád fordulunk. Jégveréstől oltalmazz. Óh kegyes jó Urunk. 1 Reménység j i I S . mikor Pesten utazom g 1 /\ a metrón sokszor élné- \ | l\zem az emberek arcát. | | Gondterheltek, fáradtak és |: v szomorúak. Ilyenkor | | eszembe jutnak az Ur Jézus | | szavai: „Jöjjetek hozzám s | mindnyájan, kik megfárad- | I tatok és az élet terhét hor- g I dozzátok, én fel üdítelek ti- 1 1 teket." (Mt. 11.28) Mi az oka a mai ember | | céltalanságának ? S Az, hogy nincs reménye. | | Életünknek csak Isten- ~ | ben van értelme. Ő az alap- | ja létünknek. Csak az Őke- | gyeiméből tudunk felül- | emelkedni mindennapi | g gondjainkon és félelmein- § | ken. | „Ne féljetek!” - kiáltotta § | a római szent Péter téren g | összegyűlt hatalmas tömeg- g | nek II. János pápa. | „Ne féljetek!", mert van § | remény az üdvözülésre, g g csak ál kell lépnünk a re- | i ményküszöbét.” i Nekünk, keresztények- % | nek Krisztus a reményünk, § | Krisztus az életünk. Ő ad | 3 célt és irányt életünknek. | | Krisztus nem ígérte, hogy § g elveszi a bajainkat, meg- g | szünteti fájdalmainkat, de sj |í azt mondta, hogy „Ne félje- | | tek én veletek vagyok min- | I den nap a világ végezetéig.” | | Van valaki, aki megért | I engem fájdalmaimban, § % van akiben bízhatok, akire g S mindig számíthatok, mert a 1 mindig mellettem van ez H | maga Krisztus. Ha befogad- s % juk Krisztust és az ő erejét Ő f, | elveszi félelmünket. Szívün- | g két már nem a kilátástalan- | £ ság és kétségbeesés fogja % | uralni, hanem Isten szerete- | | te. Problémáink, fájdalma- | | ink nem szűnnek meg, de | i azokat Istenben bízva re- g | mélve, neki átadva hordoz- § I zuk. | Ne engedjük, hogy az § s élet terhei megkeserítsenek | | és életunttá tegyenek ben- % g minket. I _ -£gyük észre II. János g | \/Pdl pápával együtt, § | V hogy a látszat ellenére, g I ebben a világban, ahol 1 | olyan erős a reménytelenség | | nagyon sokan tapasztalják g g meg nap mint nap, hogy az s | Isten munkálkodik vilá- «: | gonkban. H K % «pi I* „A magyar nemzet mekkora kivéte­les tiszteletet és és ragaszkodást tanú­sít a Boldogságos Istenanya iránt, ki­tűnik a neki szentelt számos templom­ból, melyek azokon a tájakon állnak, gyakran művésziek és dicső a nevük, az oda zarándokolók nagy száma mi­att. Valóban ezek közé kell sorolnunk az Istennek szentelt Boldogságos Szűz Mária mennybeviteléről, a nép nyel­vén Mátraverebély-Szentkútnak elne­vezett szentegyházat. Amikor az Esztergom érsekség ordináriusa, papjai és hívei kérését és kívánságát tudtunkra adva azt kérte, hogy ez a szent templom emeltessék a kis bazilika rangjára, úgy találtuk, hogy ez a hívek javát szolgálná Meg­hallgatva tehát ez ügyben az Istentisz­teleti Kongregációt, ezzel a levelünk­kel, és apostoli hatalmunknál fogva a jelzett szentegyházat kis bazilika cí­mével, rangjával ékesítjük, s egyben Szentkúti jeles dátumok reméljük, hogy a Boldogságos Szűz Máriához bizalommal menekülő ke­resztények megnyerik a várt segítséget és vigaszt. Megadjuk ugyanis a velejá­rójogokat és kiváltságokat, megőrizve mégis, ami az 1968. június 6-án ki­adott "De titulo basiliae minoris" ha­tározat értelmében megőrizendő. Semmilyen ellenkező akadály nem merülhet fel. Úgy akarjuk pedig, hogy mindez, amit kihirdettünk, szilárd és jogerős, most és a jövőben is gyümöl­csöző legyen, (kelt: Róma, Szent Péter­nél, halászgyűrű alatt, pápaságunk hetedik évében.)” Hatodik Pál pápa 1970-ben emelte bazilika minor rangra a szentkúti templomot, az „esemény örök emlé­kére” írt adománylevelének sorai a fentiek, az írást a kegyhelyen őrzik. A magyar fordítása a templom bejáratá­nál látható, olvasható - tudtuk meg Palkó Juliántól, ferences házfőnöktől, aki azt is elmondta, hogy bazilika minor, kisbazilika viszonylag sok van a világon, Magyarországon tíz körüli a számuk, de a bazilika maior címet mindössze négy kapta meg, mind­egyik Rómában van. Az 1970-es ese­ményt megelőzte egy másik jeles nap Szentkúton: 1968-at írtunk, amikor (május 26-án) felszentelték a kegy­templomot. Ennek az emlékét szintén nagy tiszteletben tartják, minden év­ben búcsúval ünnepük meg. Egy hete, szombaton erre emlékeztek Szentkú­ton, másnap pedig Urunk mennybe­menetelét ünnepelték imádsággal a zarándokok, akik nagy számban ér­keztek a Jászságból, Jászladányból, Jászszentgyörgyről, Jászkőtelekről Jászboldogházáról és más települé­sekről. A pünkösdi nagybúcsú alkal­mából tízezer látogatót várnak a kegy- helyre. _______(M-0 P AVLVS PP-V1 <u(p<rptTiU\r*l rci inanCrícvn. rtan ént/ eicto yua Jtneruíltri trx** eet*nptr*t*fti JÁn jg^aeretn vetne rtú/tn* &ejH*rvC* «ryttur*~ , «■Jt; mUm fstmf/íté *uer%cteur, ptutt tn mc/térte e-etextue. mertfi'ez*- ja<pe /írre emptu *ian <** nattum/ Jfít yutfUvk merő- tst txedtr eC&ust ’l&mntt jMaeuv jf&sut-tjís in*ru*S'juarxun o*TJ /#.f'-yív.;ris*s/ru/jts ur <.*&"Átüti üst* rrurur. téum tntr, „1 z/tttru*t-nntu .díuaun» tdte bet /up*r-~ nzjctwr Ja-zn* Ct/r^rz^etescHte^jerv Ct+Cru U?tt%rt~y £*** üifw Az jfaera mmunert a^evmíe*. a/z&n fxcuuf a*- tn-tt^rumuz siau*Cjevtr*uH ur lS*e*m* VtrqnrüJuCri sas cStrmatu taztué atuu&ttn <eysru\+c «ATM réüutiun. ConzuCrru+j J.tílctí trléfTvittaut' t/rmeit ev**ft*n tu */ teát t a mt eitert Ci itt* A ncuCe rntne~ij. eZit juettv mtmtj t/t/xtí »Iliu/tmi/ nríujertetrimj /tíuywtma sune. Cenrrur-uz mStCr/fecannfut.JTiuz **urtn: műt jfi'rm#-az r&t» tviumut /u&ttfu* eßientt rwns er tuyv/ttf«»! uür/ert. Hixtu-n J.^étru jnf ttnuiv J) i*zjtcx?r%s, dit ,j «n*n/ra ntne-ru. a tru/ .iWu/u m. it/nrm? n nyertre*s4tsruaruém&fjT#n. ctftt&eur JKftrt /eps-nn# ; A latin nyelvű pápai levél másolata Egy régi kép: asszonyok pünkösdkor a maconkai templom lépcsőjén ___

Next

/
Thumbnails
Contents