Nógrád Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 126-150. szám)

2001-06-23 / 144. szám

r 2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2001. JÚNIUS 23., SZOMBAT Faragó Zoltán: TeRjcPjÁr Ó Madárcseresznyeérés idején Tréfálkozott az időjárás az elmúlt héten - méghozzá gonoszul. Többször esett, mint nem, az égbolt csak péntekre derült ki vala­melyest, de állítólag nemsokára jön a kániku­la. Az erdei séta ezen a héten kissé nedvesre sikerült: amikor a bükkösöket jártam, szinte egyfolytában esett az eső. Egyszer valósággal szakadt, máskor abbahagyta, de a fák alatt puha járás esett. Eseménytelen volt azonban az erdőjárás, a meg­szokott madarakon, lép-, énekes- és feketerigókon, szajkókon, vörösbegyeken kívül csak hollókorrogást hozott a szél az esőfüggöny mögül, meg egy helyen a döggomba rettenetes bűzét. A madárcseresznye nevű vadgyümölcs többfelé érik már, s emiatt a tú­rán végig egy vadászat emlékei jártak a fejemben, pedig igencsak régen történt a dolog... Kora délután elborult, feltámadt a szél, majd a tá­volból mennydörgés moraja hallatszott. Egyre söté- tebb lett, szinte már beesteledett, az ólomszürke ég­bolt alatt alacsonyan szálló, majdnem fekete felhők érkeztek, azután nagy, nehéz cseppekben esni kez­dett az eső. Mind sűrűbb szemű lett, majd villám kacskaringózott végig az égen, amit pár pillanat múlva dobhártyarepesztő csattanással követett az égzengés. A lezúduló eső már patakban folyt végig az udvaron, sárgás színű hordalékot sodorva, a lefo­lyástalan helyeken kis tavak jöttek létre, felszínükön pedig buborékok táncoltak. Nem sokkal később ko­pogni kezdett a háztetőn a jég. A lezúduló égi parity- tyalövedékek szétpattantak, apróra törtek, amikor a cserepekhez csapódtak. A füvön azonban megma­radtak a mogyorónyi jégdarabkák, amikor pedig a gyümölcsfákat érték, átlyuggatták a leveleiket, sokat le is szakítottak közülük. Az ítéletidőnek a mi éghajlatunkon egy jó tulaj­donsága van: nem szokott túlságosan sokáig tartani. Ez a vihar is gyorsan elvo­nult. Először a jég maradt el, azután mind távolabb csapkodtak a villámok, egyre halkult a mennydör­gés, ritkult az eső, majd teljesen abbamaradt. A fákról még csöpögött a víz, az ereszcsatorna kifo­lyói alatt marékszámra, kis kupacokban állt a jég, de a felhőzet is szakadoz­ni kezdett és egy óra múl­va már napfény fürdette az átázott környéket. Vadászni készültünk aznap este, de a tervezett vaddisznólesre az időjárás miatt keresztet vetettem. Akármilyen kiszámítha­tatlanok is a csuhások, nem biztos, hogy lesz ked­vük mozogni. Bár... Kezd sárgulni a búza, a rozs már olyan szőke, hogy aratni lehetne, ki tudja, ta­lán kilátogatnak a táblák­ba. Egészen biztos voltam abban, hogy nagybátyám nem jön értem a megbe­szélt időpontban. Amikor ez történt, még a telefonta- lan időket éltük, ha valaki akart mondani valamit a város másik végében lakó- Eső áztatta a bükkfákat nak, kénytelen volt sze­mélyesen felkeresni, vagy, jobb esetben, odacsörög­hetett valamelyik szomszéd lakására, aki átadta az üzenetet. Ilyen lehetőségünk azonban nem volt, így egyáltalán nem számítottam arra, hogy az este még­is az erdőn talál... A körülbelül húsz kilométerre eső vadászterület is bőven kapott az égi áldásból, ez jól látszott a föld­út közepén húzódó pocsolyákon. Itt-ott gally- és le­vélkupacok is éktelenkedtek, amiket a lezúduló víz rakott össze, a gabona szobányi területeken lapult a földre, a fákról kisebb-nagyobb ágak törtek le. A le­vegő párás volt, de meleg, a földútról pedig csak pár lépést kellett megtenni a vizes fűben a magaslesig. Az akácfából ácsolt alkotmány itt-ott gőzölgött, s né­hány nyúlós, barna csészegomba nőtt rajta. Szeren­csére fedett les volt, így nem ázott el az egész ülőke. Az erdő csendes volt, csak a magasles mellett ál­ló termetes madárcseresznyefáról csöpögött néha víz az alatta tenyésző csalánra és a magas szárú fű- re..A domb meredeken lejtett a fa mögött, középko­rú akácos nőtt rajta - de milyen akácos! A fákat a ko­ronájukig benőtte az iszalag, ami trópusi jelleget köl­csönzött a szerény cserháti erdőnek. Mindenfelé fe­kete bodza, kecskerágó és galagonya alkotott átha­tolhatatlan bozótot; ahol mégis akadt egy kis szabad terület, ott a gyalogbodza, a csalán meg a földiszeder nőtt ki a földből. Igazi vadbújtató sűrűség az ilyen, innen vártuk a disznókat is. A földút másik oldalán, a völgy aljában terült el a hosszú, a vége felé már igencsak elkeskenyedő búzatábla. Itt-ott már pirult a gabona, hiszen túl voltunk június közepén. Csendben teltek a délután és a kora este hátralé­vő órái, csak egy meggyvágó érkezett valahonnan a madárcseresznyefára. A pintyfélék óriása kibonto­gatta a magokat a gyümölcshúsból: többre becsüli ugyanis azok tartalmát, mint magát a kesernyés hé­jú termést. Elnézegettük egy darabig a buzgón dol­gozó madarat. Alighanem fiókák várták valahol a közelben. Még jóval alkonyat előtt a szemközti, bokros, fás domboldalt kettévágó vízmosás partján megjelent egy rókakölyök. Rövidesen követte őt a második, a harmadik, a negyedik... Rókavár volt abban a vízmo­sásban, a macska nagyságú fiatal ravaszdik onnan bújtak elő. Sötétedésig szórakoztattak minket a han­cúrozásukkal. Jó nagyokat is kergetődztek közben, de a kotoréktól legfeljebb úgy húszlépésnyire távo­lodtak el. Világos volt még, amikor valami halk neszezés hallatszott a madárcseresznyefa alól: a meredek, bo­zótos domboldal felől két süldőcske érkezett. Nem váltottak át a gabonába, hanem a fa alatt kezdtek el keresgélni, a fű között. Sokkal jobban lehetett halla­ni azt, amikor vadcseresznyemag, vagy a földről ösz- szeszedett csiga háza roppant a fogaik között, mint a motoszkálásukat. A szőrük egészen vörös színű volt, „gyermekkori” csíkos pizsamájukat csak nem­rég nőhették ki, egyébként sem voltak sokkal na­gyobbak egy pulikutyánál. A puska is néma maradt. A golyó, különösen tíz­tizenöt méterről, szét is tépné a kis testet, legalábbis jó nagy sebet ütne, kár lenne a vadért. Csak nőjenek, fejlődjenek, ha nem is lesz belőlük remetekan vagy tenyészkoca, akkor is kívá­natosabb zsákmány lesz belőlük a havas téli disznó­hajtások idején, mint most! A vörös malacok sötéte­dés utánig szöszmötöltek a fa alatt; akkor aztán eltávo­lodtak az erdő felé, a gabo­nába nem mentek ki. Idefe- lé jövet nézegettük a disz­nóváltókat a búza szélé­ben, már amit a vihar meg­hagyott belőlük. Felfedez­hető volt azért jó pár, de a csuhások alighanem unták már a búzát, ami így, érés táján nem is olyan finom falat, mint zsenge állapot­ban. Eltelt a sötétedés utáni első óra, de nem történt semmi, csak egy tücsök­madár fújta a nótáját egy közeli bokorban. Ezt a nó­tát persze nem szó szerint kell érteni, mert, amint a neve is mutatja, a tücsök­madár inkább pirregéssze- rű hangot hallat. Akkoriban akár a hajna­li vadmozgást is meg lehe­tett várni a lesen, nem til­totta semmi, nekünk azon- _________* szerző felvétele bán nem volt ilyen szándé­kunk. Az eső miatt lehűlt a levegő, s bár a szúnyogok nem mozogtak annyit, mint máskor, a hajnal még nagyon távolinak és bi­zonytalannak tűnt, annak ellenére, hogy éppen az aratás előtti időszakban a legrövidebbek az éjsza­kák. V ártunk azért, úgy éjfélig. Közben csak egyszer hallatszott néhány fújás és ágroppanást, közvetlenül mögülünk. A neszezés azonban nem sokkal később elhalt; aligha a malacok okozták, mert ők nem csap­tak volna ekkora zajt. Valószínűleg az történhetett, hogy a búzatábla felé induló disznók az igen mere­dek domboldalon lefelé haladva megérezték az em­berszagot, amit elvitt a szemből lengedező szél. A magasles egyik nagy előnye, amellett, hogy jobban lát róla a vadász, az, hogy a közelben kiváltó vad fe­lett elviszi a szél a szagot. Itt azonban nem így tör­ténhetett, a meredek oldalban már akkor gyanússá válhatott valami a disznóknak, amikor nagyjából egy magasságba kerültek velünk. Apró tanulság ez a lesek elhelyezését illetően, de mégiscsak tanulság. Ez volt a zsákmány ezen a vadászaton, meg persze a rókakölykök játéka, a malacok szöszmötölése, meg a tücsökmadár pirregése, - ami, ugye, nem sok, de a semminél mégiscsak több. Friderikusz tévéelnöknek készül „Az én mozim” című könyvét dedikálta Salgótarjánban a sztár Lehet szeretni, vagy kevésbé kedvelni, lehet tisztelni rádiós, te­levíziós és írói munkásságáért, vagy lehet fura figurának tarta­ni szókimondása miatt, egyet azonban el kell ismerni: Friderikusz Sándor legemberibb arcát mutatta, amikor tíz esz­tendővel ezelőtt elindította a Magyar Televízióban „Az én mo­zim” című riportsorozatát. Az eddigi több mint 200 filmből 18 történet most tavasszal könyv alakban is megjelent, mintegy megmentve az utókornak az idő előrehaladtával egyre inkább a televíziózásból kiveszőben lévő műfajt. Ezt a kötetet dedikál­ta a közelmúltban Salgótarjánban, a Juhász Könyvesboltban a szerző és ekkor beszélgettünk Friderikusz Sándorral.- Tévés műsorai közül miért éppen „Az én mozim” öltött könyvalakot? Gondolom, számta­lan érdekes történetet tudna meg­írni a „Friderikusz-show” idősza­kából is...- Nem nekem jutott eszembe a könyv ötlete, hanem a Park Kiadó igazgatójának. Ő bíztatott azzal, hogy miután a honi televíziózás­ban ez a műfaj egyre inkább el­vész, hiszen mélysége és vi­szonylagosan lassú tempója miatt nem bírja a versenyt a kereskedelmi tévék által ér­téknek tartott tíz-üzenöt éves megkopott akciófilmekkel és az egyre olcsóbb showkkal, jó lenne, ha a Pulitzer-díjat is megélt sorozatomnak egy könyv állítana emléket. Te­hát hagytam magam rábe­szélni, és jó fél év munkájá­val kiválogattam a kétszáznál valamivel több történetből azt a tizennyolcat, amelynek hősei és az ő történeteik min­denki számára esetleg példá­zatok.- 18+1 történet szerepel a könyvében. A „plusz egy” az ön édesanyja haláláról szóló krónika. De azt vettem észre, hogy az előbbin kívül szinte va­lamennyi történet happy étid­del zárul. Tudatosan váloga­tott, vagy a véletlen hozta így?- Ezt a statisztikát én nem vettem észre, hiszen a kötet­ben fellelhető mesék csak fe- lében-harmadában végződnek happy enddel. Egyébiránt nem volt szempont a válogatásnál, hogy feltétlenül kerek, csattanós történetek kerüljenek a könyvbe. Fenntartva persze a jogot arra, hogy „Az én mozim” fennállásá­nak tíz éve alatt alapvetően min­dig is szép, emberi meséket igye­kezett megörökíteni. De egyik­másik történet - ha nem veszi ezt túlzásnak - olyan mint Oscar Wilde novelláinak többsége: a fel­szín elragadó, szemet és lelket gyönyörködtető, a mélyből azon­ban árad a szomorúság, a lemon­dás, a pesszimizmus. Én ezzel a televíziós sorozatommal arra ad­tam a fejem, hogy a legegysze­rűbb ember meséiben is megta­láljam és felkutassam azt az igaz­ságot, amely a nézők, tehát mind­annyiunk számára valami általá­nosat üzen.- Lesz második kötete, tervezi „Az én mozim” könyv folytatását?- Most valahogy még nem gondolok arra, hogy feltétlenül folytatni kellene, noha legalább még háromtucatnyi olyan törté­net van az elmúlt tíz év filmter­mésében, amelyek bátran kiáll­nák a próbát. A kiadó minden­esetre biztat, én pedig egyelőre ülök a siker babérjain, hiszen a könyv idáig már több mint ötven­ezer példányban kelt el.- A 7V2-n folytatódik „Az én mozim” - azaz most éppen nem, hiszen a húsvéthétfőre kitűzött .Jé­zus útján” című speciális kiadást az utolsó pillanatban levette műso­ráról a kereskedelmi csatorna. Mi­ért nem láthatjuk ezt az epizódot?- Őszintén mondom, én sem tudom, legfeljebb gyanakszom. Valószínűleg a TV2 vezetői meg­ijedtek az egyházak itt-ott előre megfogalmazott aggodalmától és jobbnak látták, ha elébe mennek a botránynak. Persze, megmoso­lyogni valló csacsiságként értékel­tem, amikor e tárgykörben olyan hangokat hallok - főleg egyházi körökből - hogy „Hogy jön Friderikusz Jézushoz, azaz hogy vele foglalkozzon?!” Mintha Jé­zus bármelyik egyházé is lenne kizárólag, és nem mindannyiun­mondva ezzel arról az 1,2-1,5 millió forintról, amit sok éve az MTV-elnökök havonta fel szok­tak venni, annak ellenére, hogy maguk után csődtömeget hagy­tak.- Miből gondolja, hogy ön a legalkalmasabb elnökjelölt?- Természetesen én sem hor­dom a bölcsek kövét a zsebem­ben, de az MTV-ben eltöltött hét év - mind pénzügyi értelemben, mind pedig a nézettségi adatokat tekintve - engem igazol. Csak, hogy tényekkel is igazoljam ezt a tételt: az utóbbi tíz évben a legné­zettebb tévéműsorok az enyé­mek voltak, például volt olyan Friderikusz-show, amit 6,4 millió ember nézett meg - nyilván a Dallas-beli Jockey jóvoltából is - de átlagosan is a showjaimat 4,3-5,2 millió néző követte figye­„Mindenesetre nem lesz irigylésre méltó helyzetben az a kuratóriumi elnök, akinek azt kell beje­lenteni, hogy nem engem tartanak a legalkalmasabb jelöltnek” oyurián tibor felvétele azaz című ké?! Mindenesetre én a filmet be­csülettel elkészítettem, a világ hét legjelentősebb Jézus-kutatóját szólaltattam meg, végigjártam Iz­raelben Jézus útját, és szerintem - a tudomány és az elfogulatlan nézők szempontjából - feltétle­nül egy értékes munkát tettünk le az asztalra. Egyébként legújab­ban arról értesített a TV2 vezető­sége, hogy a forró nyár kellős kö­zepén, augusztus 13-án este fél ti­zenegytől éjfélig levetítenék a fil­met. Valószínűleg indokolnom sem kell, hogy ezt az időpontot, miért nem volt módom elfogadni.- A legutóbbi napok híre: ön indult a Magyar Televízió elnöki székéért kiírt pályázaton. Milyen megfontolásból?- Mert televíziósként és néző­ként egyaránt nincs türelmem to­vább nézni mindazt az erkölcsi és szakma züllést, ami a Magyar Televízióban tapasztalható. Az egyre emelkedő tévé-előfizetési díjak mellett az emberek lassan már semmit nem kapnak a közté­vétől, és én azt különösen felhá­borítónak tartom, hogy ennek el­lenére évente 11-15 milliárd fo­rint folyik ki az MTV-ből - a rend­őrség is vizsgálja, hogy hová. Én a televíziós pályafutásom jelentős részét az MTV-nél töltöttem, ott lettem - szakmailag és üzletileg egyaránt - sikeres. Úgy gondol­tam, eljött az idő, amikor meg kell hálálnom azokat a lehetősé­geket, amiket az MTV-től valaha kaptam, tehát beadtam a pályáza­tomat, amelynek vége még az is lehet, hogy elnyerem a Magyar Televízió elnöki posztját. Hogy szándékaim tisztaságát bizonyít­sam, mindaddig, amíg az MTV nem lesz nyereséges, csak havi egyforintos fizetést kértem, le­lemmel. Persze vannak, akik megkérdőjelezik, hogy mit értek én a közszolgálatisághoz, hiszen showim elsősorban kereskedelmi jellegű produkciók voltak. Ezt nyilván az mondja, aki munkás­ságom 20-25 évét nem ismeri kel­lő aprólékossággal, hiszen - a té­vézést megelőzve - a Magyar Rá­dióban töltött 15 évem alatt csupa közszolgálati műsorban dolgoz­tam, a „168 órá”-nál, a rádió kró­nika, illetve belpolitikai rovatá­nál. De a Magyar Televízióban is voltak bőséggel közszolgálati műsoraim, így az imént említett „Az én mozim”, vagy a közel há­rom éven át tartott „Másképpen beszélgetek”, de említhetném a tisztán politikai heti magazino­mat a TV2-ről, a „Friderikusz- szubjektív”-et is. Az már csak hab a tortán, hogy ezeket a műso­raimat is milliók követték, példá­ul „Az én mozim”-at rendszere­sen négymillió ember nézte, a „Másképpen beszélgetek”-et 3-3,5 millió. És ha még ehhez hozzávesszük, hogy az MTV-ben eltöltött hét évem alatt - az ő ada­taik szerint - összesen 2 milliárd 400 millió forint nyeresége volt csak a Friderikusz-műsorokon a Magyar Televíziónak, akkor iga­zán nem értem, hogy mire való a kételkedés.-És ha nem jön össze? Ha még­sem ön lesz az MTV elnöke?- Mindenesetre nem lesz irigy­lésre méltó helyzetben az a kura­tóriumi elnök, akinek azt kell be­jelenteni, hogy nem engem tarta­nak a legalkalmasabb jelöltnek. De semmi baj. Akárhogy is dön­tenek, én így is, úgy is nyerek ez­zel. Legfeljebb nem segíthettem, mert nem engedték. ANDŐ ÁKOS NÓGRÁDI HÍRLAP KÖZÉLETI NAPILAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta­fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Kft.(tel.: 30/9433-548, 30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864, 32/475-727) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre 11 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. szerkesztőségi rendszerrel készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents