Nógrád Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 126-150. szám)

2001-06-15 / 137. szám

2001. JÚNIUS 15., PÉNTEK Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal | Legalább a köszönéssel tiszteljük meg egymást Kilencvenegy éves kidobóleány Kidobólegénynek, pontosabban kidobóleánynak áll egy 91 éves nor­vég hölgy. Marta Anrenes évek óta törzsven­dég a Stavanger városában található Skjenkestuen nevű tengerparti kocs­mában. Némi meglepetéssel értesült arról, hogy a rendőrség kötelezte az ivó tulajdonosát: hétvégékre szer­ződtessen kiképzett kidobó embere­ket. A meglepődés oka, hogy Skjenkestuen végtelenül békés hely, működésének 15 éve alatt még soha nem volt szükség kidobó emberre, ha valaki egy kicsit többet ivott a kelle­ténél, és úgy tűnt, bajok lesznek vele, mindig akadt egy-két vendég, aki fel­tűnés nélkül kikísérte az illetőt. De hát a szabály az szabály. Az életvi­dám matróna felajánlotta, hogy beáll kidobónak, és be is iratkozott egy tanfolyamra. Törzsvendégi státusán feltehetően nem változtat majd sokat, mert szereti az odajáró, valamennyi korosztályt képviselő vendégeket, akik tisztelik őt, így aztán nem való­színű, hogy vadnyugati akciójelene­tekbe bocsátkozik az ivóban. A Skjenkestuen mindenesetre szerződtetett két további, hasonlóan „marcona” egyént: egy nyugalmazott hajóskapitányt és egy pszichológust. Idősek Világa A nyugdíjasok megyei képviseleté­nek, tanácsának és elnökségének munkájáról számol be a képviselet ki­adásában megjelenő, Idősek Világa című tájékoztató kiadvány júniusi száma. Egy másik írás a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság igazga­tójának a nyugdíjrendszerről szóló mondanivalóját foglalja össze. A to­vábbi olvasnivalók: portré, visszate­kintő a Községi kincsek sorozat kazári bemutatkozására, „gyorsfény­kép” az egyedülállók köréről, néhány községi szemelvény, híradás a helyi nyudíjasélet, civil közösségek műkö­déséről, kisebb eseményekről. Az ősz hajú mester az utolsó ecsetvonás után lelép a létráról és félretéve a festékes edényt mosolyogva szabadkozik. Végül megegyezünk, hogy beszélgetünk, s majd kiderül, érdemes-e leírni, amit mond.- Márton András vagyok, Ságúj faluban születtem 1941-ben - kezdi a történetet. Ketten vagyunk a nővéremmel. Az általá­nos iskola után ipari tanulónak szegőd­tem, s három év alatt kitanultam a festő és kőműves szakmát. Ezt követően február­ban bevonultam katonának. A leszerelés után a Nógrád Megyei Magasépítő Válla­latnál helyezkedtem el, ahol két évet dol­goztam. A munkáséletet a salgótarjáni 13-as épületen kezdte. Ott volt új felvételes, majd a salgótarjáni kórház építkezéséről számolt le. Akkor kezdték el építeni a megyei kór­házat. Büszkén mondja, hogy kivette a ré­szét a város építéséből.- Kezdetben kőművesként dolgoztam, majd festőként folytattam. Valahogyan ne­kem nem feküdt a kőműves foglalkozás, szívesebben festettem. Az akkori élet egy­szerűen zajlott. Reggel hétkor kezdtünk a munkahelyen, ahová munkásjárati autó­buszokkal jutottunk el. A bejárással napi tíz, tizenegy órát voltam távol otthonról. Sokan jártunk dolgozni az építkezésekre, akkoriban háromezer dolgozót foglalkoz­tattak. Manapság ilyesmiről álmodni sem lehet. Most talán nevetségesnek hat, hogy abban az időben hétszáz forintot kerestem, de ha a mai helyzethez viszonyítom, elég jó fizetés volt az. Márton Andrást Salgótarjánból a szé- csényi ktsz-be vitte a sorsa, ahol festőként tizenkét évig dolgozott. Majd a szécsényi költségvetésnél tizenhét évet, amikor 1992 februárjában elküldték munkanélkülire. Végül a szécsényi téesznél fejezte be mun­kás pályafutását.- Nekem mindig tetszett a festőszakma, ezért is tanultam meg. Nem lettem kőmű­ves, mert nem láttam benne annyi szépsé­get, mint a festésben. A festő gyorsabban jutott el munkája végtermékig. A mai napig sem bántam meg.- Mi a titka ennek a szakmának? - kér­dez vissza. Ennek sok titka van, elsősorban az, hogy szeretni kell - válaszolja. Lépést kell tartani az új anyagok, az új technológia megjelenésével. Ezekkel napra készen kell lenni, hiszen egészen más anyagokkal dol­gozunk már, mint az én fiatal koromban. Valamikor még mésszel dolgoztunk, majd következett az enyves festék. Nagyon gyor­san megérkeztek a műanyag alapú festé­kek. Az idősebbek azonban a mai napig is ragaszkodnak a meszeléshez vagy az eny­ves festéshez. Rengeteget változtak a szer­számok is. Annak idején, a költségvetési üzemnél töltött ideje alatt házasságkötő termeket terveztek. Két kollégájával dolgozott. Szécsényben, Ludányhalásziban még a mai napig is az általuk megtervezett, kifes­tett termekben köttetnek a házasságok. Kü­lönböző hengerbetétekkel dolgoztak, s na­gyon változatos mintákkal díszítettek. Ma­napság már nem készítenek ilyet. Karancsságon a templomot is festették. Na­gyon tisztában kell lenni a színekkel. Jó színérzék is kell ehhez a munkához. Igaz, manapság már gép keveri a színt, de fon­tos, hogy a mester szeme csalhatatlan le­gyen. Márton András azonban most is ki­keveri azt a színt, amit a gép tekintélyes pénzért tesz meg.- Régi mesternél tanultam, akitől sok­sok tapasztalatot gyűjtöttem össze. Sajnos már csak a vezetésevére emlékszem a jó öreg Kunfalvi mesternek. Ez a szécsényi származású ember valamikor a grófoknÁ és a báróknak festett, s különösen értett a színek keveréséhez. Ez egy maszek volt, ma vállalkozónak mondanánk. Abban az időben lehetett így is működni. Én már el­ső éves koromban jártam meszelgetni, meg a mesterrel festeni, aki rám bízta a hengerezést is. Igaz, igyekeztem, otthon sokat gyakoroltam a kamrában. Főként a vonalazást. Nagyon érdekelt a dolog. Mi fiatalok alámeszeltünk a mesternek, s les­tük, hogyan dolgozik tovább. Harmad­éves koromban már szép munkákat alkot­tam. A plasztikai vonalazást a mai napig is csak kevesen tudják. Ez nem egyszerű do­log. Hadd ne mondjam az S karnis, meg a Z karnis vonalainak a készítését, igencsak bonyolult. A templomokban is ezt alkal­maztuk. Ezt az iskolában nem tanították, a mestertől sajátítottam el. A munka iránti felelősségről Márton András elmondja, hogy ő mindig csak ak­kor távozik a munkahelyről, amikor látja, hogy a házigazda elégedett azzal, amit ka­pott. Ehhez azonban úgy kell dolgoznia mindenütt, mintha sajátmagának készíte­né, a megrendelt munkát. Erre a magatar­tásra a mestere nevelte őket, s arra is, hogy amíg egyetlen hibát is találnak, a legkiseb­bet is ki kell javítani.- A mai fiatalokkal az a baj, hogy hozzá vannak szokva az egyszerű dolgokhoz. A megkevert rigipszet csak felhúzzák az új falra, lecsiszolják, legörgetik és kész. Az ilyen hamari munkának nincs becsülete. Ószintén szólva, nem szeretem a tapétát, mert szerintem nem egészséges. Lezárja a falat, nem tud szellőzni. Akárhogyan is ké­szítem, egy-két év múlva elengedi, lejön, alá megy a por, a bogár. Szó se róla, gyors. Most ez a fűrészporos tapéta a divat, amit kétszer át lehet kenni. Én mégis a hagyo­mányos festésnek vagyok a híve, amit alá glettelünk, majd szép pasztellszínnel fes­tünk. Korábban inkább az erős színeket al­kalmazták, én a pasztellhez ragaszkodom. A katonaidő letöltése után, huszonegy éves korában megnősült Márton András. Igaz, az első házassága nagyon rövid ideig tartott, végül újra megnősült. A második házasságban született két fiuk, akik közül azonban egyik sem lépett az apjuk nyom­dokaiba. Hidegburkolóként és autószerelő­ként keresik a megélhetésüket. A nagyobb gyerek még velünk él, a kisebbik családjá­ban született egy kislány, az első unoka.- Családi házban lakunk Ságújfaluban Egész életem munkájaként ezt, meg egy öreg Zsigulit tudok felmutatni. Az autó már tizenhét éves. Többre nem futotta s már nem is futja. Manapság még ennyit is nehe­zen szedne össze a magamfajta ember. An­nakidején nem kerestünk sokat, de meg­volt a létbiztonságunk. Tudtuk, hogy ha el­jön a tizenkettedike, jön a fizetés. Ennek a felét takarékba tettük. S el tudtunk menni, üdülni. A hivatalos munka mellett végez­tük a swarcot is. Maszekolgattunk, hogy a nehezülő világban megőrizzük valahogyan a színvonalat. Ez azért is fontos volt, mert én 1994-ben rokkantnyugdíjas lettem, mi­vel egy komoly műtéten estem át. Azt hit­tem, hogy befellegzett a festő szakmának, de azért nem hagyom magam. Elmondja, hogy a nyugdíjas élet eléggé nehéz. Még így is, hogy néha vállal egy ke­vés munkát. A harmincegyezer forint, ha dohányozna, meg alkoholizálna is, mint sokan teszik, nem tudja, mire lenne elég. Szerencsére egyik sem a szenvedélye. Azok, akik naponta isznak nem tudnak dolgozni tisztességesen. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne igyák meg munka után azt az üveg sört, de nem többet.- Nekem a zene meg a labdarúgás a szenvedélyem. Tánczenét játszottam, meg játszom is még néha lagzis zenekarban. Szaxofonozok, és ahogy mondják nem is rosszul. Ámde itt is változott a világ. Ma­napság már egy ember elmegy beteszi a ka­zettát a gépbe és megkeresi az ötven-hat- vanezer forintot. Ha mi öten elmegyünk, már maga a kiszolgálásunk sokba kerül. Az idén még csak két helyen játszottunk. Az aktív labdarúgást 1967-ben hagytam abba. Megyei első osztályban játszottunk Karancsságon, majd visszakerültem Ságújfaluba Itt a megyei B-ben szerepel­tünk. A honvédségnél az NB III-ban rúgtuk a bőrt, centerhalf voltam. Napjainkban pe­dig edző vagyok a szülőfalumban. Immár harminchat éve. A csapatunk a megyei má­sodik osztályban a hatodik-hetedik helyen áll. Nem rossz ez. Szerintem mindenütt vannak tehetséges gyerekek, csak foglal­kozni kell velük, s nem vásárolni játékoso­kat, hanem kinevelni. Nem idegen tőle a kultúra sem, hiszen a kultúrházban működött a tánccsoport, színdarabokat adtak elő, ott játszott a zene­karuk is. Korábban még volt kultúráiét a fa­luban. Akármilyen fáradtak is voltak mun­ka után, együtt elfelejtették a fáradságot. Sajnos most csak a sport tartja össze a fia­talokat. Ügy látja, hogy ha a mai fiatal ki­maradt az iskolából vagy sikerül középis­kolába mennie, elveszik a közösség számá­ra.- Különleges vágyaim sosem voltak. Amim van, azért keményen megdolgoz­tam. Tudom, hogy többre már nem na­gyon lesz erőm. Legnagyobb örömet a fia­im születése hozta az életembe, hiszen mindig is fiúkat akartam. Előfordult bánat is az életemben, de ritka az olyan ember, aki szomorúság nélkül megússza. A folyto­nos cselekvés, az emberi szeretet azonban feledtette velem ezt. A mai napig szeretem a közösséget. Szeretem az embereket, mert szerintem egyik embernek sem szabad le­nézni a másikat. Ne nevessen ki, én is egy nagyon idős embertől hallottam, hogy az állatok jobban megtisztelik egymást, mint az emberek. Ha egy tehén a gulyához ér, az üdvözli a többieket. No, hát én is úgy va­gyok ezzel, hogy mindenkinek köszönök. Az idegennek éppen úgy, mint az ismerős­nek. Legalább ennyit adjunk meg egymás­nak. __________________ ________ PÁDÁR ANDRÁS Ig azi csodaszer, az ecet Legalább 10000 éve ismeri az emberiség. Felhasználja erejét a gyógyításban, a technikában és a gasztronómiában. A biológiai erjesztéssel készült ecetek napjainkban kezdik visszanyerni régi megbecsülésüket. Az ecet megismerése nagy valószínűséggel a borkészítéshez kapcsolódik, amire a különféle idegen nyelvekben használatos elnevezése utal. (Pl. az angol vinegar, vagy a francia vinaigre, amelyek savanyú bort jelentenek.). Ecetet többféle eljárással lehet készíteni: biológiai módszerrel, magas cukortartalmú növényi alapanyagból, valamint szintetikus úton, petrolkémiai anyagból. Az erjesztéssel, vagyis biológiai úton előállított ecet esszenciális aminosavakat, B-vitaminokat, valamint nyomelemeket tartalmaz. Ezek jelenléte teszi igazán értékessé a terméket. Jó, ha tudjuk: a Magyar Élelmiszerkönyv szigorúan előírja, hogy „ecet” elnevezése a címkén csak a biológiai úton készült terméknek lehet. A szintetikus előállítású termék elnevezése „étkezési ecetsav” vagy „ecetsav- eszencia”. A biológiai úton készített ecetek, főként a borecetek, gyümölcsecetek nem csupán ízesítenek, hanem a természetgyógyászatban is eredményesen alkalmazhatók. A fogyókúrától kezdve a különféle betegségek gyógyításán át a szépségápolásig eredményesen használhatjuk. Különösen igaz ez az almaecetre, amelyben az alma minden élettanilag fontos alkotóeleme megtalálható. A legújabb kutatások szerint az almaecet, pl. csökkenti a vér koleszterin és triglicerid szintjét, és számos olyan természetes hatóanyagot tartalmaz, mely javítja a szervezet általános erőnlétét, ellenálló­képességét. A mai ínyencek felfedezték,hogy borecettel vagy almaecettel még sokkal finomabb a saláta, mint a hagyományos ecettel. A megszokott ételeceten, ecetsav-eszencián kívül ma Magyarországon a Chef és a Mautner Markhof ecetcsalád foglalja magában a legtöbb ecetkülönlegességet. Fontos, hogy megismerjük a sokféle, korszerű eljárással készített ecettermékek gasztronómiai értékét, melynek eredményeképpen kedvünkre elvarázsolhatjuk, vagy megbolondíthatjuk úgy a nyers, mint a főtt ételeinket. Hirdetés Önként, társadalmi munkában gyei közvéle­mény Ezért Zentai Ilona, akit klubtársai, bará­tai, ismerősei agi­lis személynek tartanak, újabb lé­pést tett a széle­sebb nyilvános­ság megszerzése, tevékenységük más irányú be­mutatása érdeké- Zentai Ilona ben.- Tobnácsi Ferencnével bemen­tünk az országos nyugdíjas-képvi­selethez, ahol azt a tanácsot kaptuk, hogy alakítsuk meg Zagyvapálfalván a bányászszaksz­ervezeti alapszervezetünket. Tavaly májustól mint szervező hívtam alapszervezetünkbe a tagokat. Az Őszidők klub tagjainak ötven százaléka a városi központi bá- nyász-alapszervezethez tartozott korábban, őket nyugodtan mond­hatom, hogy alapító tagok voltak. Rajtuk kívül az egyik salgótarjáni cég alapszervezetéből is kérte átiga­zolását egy aktív dolgozó. Ezenkí­vül új tagokkal gyarapodott egyre népesebb táborunk. Hivatalosan 2000. június 4-én alakultak meg. A választáskor egy­hangúlag voksoltak Zentai Ilona mellett, aki titkári megbízatást ka­pott a tagságtól. Ez eddigi munkájá­nak elismerését is jelentette, de ő is akarta, hogy így le­gyen. Azóta megszűnt a titkári titulus. A 2-es alapszervezetnek el­nöke van, a titkári funkció megszűnésé­vel alelnöki tisztségre választották.- Eredményesen közreműködtünk a szociális segélyek megszerzésében, segí­tettem a lakásépítési pa­pír kitöltésében, öt ala­csony jövedelmű nyugdíjasnak egy­szeri segélyre tettünk javaslatot a Szociális és Családügyi Minisztéri­umnak. Ennek már négy hónapja.- Ön szerint miért léptek, lépnek a zagyvapálfalvai alapszervezetbe?- Sokan vannak, akik úgy érzik, valahová kell tartozniuk. Beszélge­tőpartnerekre találnak, összehoz­nak bennünket a különböző kirán­dulások, rendezvények, közös fellé­pések. Tagjaink kedvezményes üdüléshez is hozzájuthatnak. Egyéb más módon is tudunk segíte­ni lehetőségeinkhez képest.- Ha jól tudom, korábban sem­miféle közéleti tisztséget nem töltött be?- Sohasem voltam vezető beosz­tásban. Nemcsak szívesen veszem, de kértem is gyakorlott társaim konkrét tanácsát ahhoz, mit tehe­tünk még jobban elképzelésünk megvalósítására. Egyébként, ha hív­- Előnyugdíjazásomat én kér­tem, mert ahol dolgoztam, havon­ta nettóban 12 ezer forintot kap­tam. Öt évvel ezelőtt, amikor mun­kaadóm hozzájárult előnyugdíja­zásomhoz, tízezer forint havi nyugdíjat állapítottak meg, folyósí­tottak részemre 25 évi egy helyen töltött munka után. A pihenés ide­je alatt sohasem unatkoztam, nem terveztem átmeneti elfoglaltságot sem. Szabad időm nagy részét két lányom, és családjának segítésére fordítottam - pergeti vissza a nap­tár lapjait Zentai Hona, salgótarjáni nyugdíjas. A nyugdíjba menetel el­ső évét követően alapvetően meg­változtak a körülményei. Élén- kebb, színesebb lett az élete.- Sógornőméit révén kerültem a zagyvapálfalvai Őszidők nyugdíjas­klubba, ahol társaim bizonyos idő után egyhangúlag megválasztottak vezetőségi tagnak. Segítettem a program összeállításában, a rendez­vények megszervezésében. Ebben többi között szerepelt és szerepel most is a havi egyszeri kirándulás, meleg vizű fürdőzéssel egybekötve. Társaim segítségével sikerült hamar beilleszkednem a társaságba. A hat- van-hetven főt számláló tagságunk olyan, mint egy nagycsalád. Hamar rájöttek, tapasztalták, hogy szeretek másokon segíteni, nem húzódom félre a munkától. Az Őszidők klub tevékenységé­ről keveset tudott a helyi és a me­nak, bármilyen rendezvényen szí­vesen részt veszünk. Küldöttsé­günk jelen volt a budapesti, a tata­bányai demonstráción. Nagyon jól érzem magam, hogy hasznosat te­hetek és együtt dolgozhatok segítő társaimmal: Csányi Nándoméval, Tolmácsi Ferencnével, Godó Gyulánéval és a többiekkel. Alap­szervezetünk 60 fővel alakult, jelen­leg 168-an vagyunk. Zentai Ilona idejét nagyon lekö­tik az önként vállalt társadalmi munkák. Minden kedden az Ősz­idők klubban tevékenykedik, mint vezetőségi tag. A szakszervezeti tagság ügyeit reggel 9-től délig inté­zi.- Miként képzeli további társa­dalmi tevékenységé?- Hogy a nagy elfoglaltsággal já­ró szakszervezeti megbízatásom­nak eleget tegyek, lemondtam az Őszidők klub vezetőségi tagságá­ról. A június 9-i szorospataki juniá- lisra szerveztük a tagságot. Ha hív­nak, elmegyünk társadalmi mun­kára is, amit el tudunk végezni. Bá­nyász emléktáblát kívánunk elhe­lyezni Zagyvapálfalván az elhunyt bányászok tiszteletére. Az ehhez szükséges pénzt még meg kell sze­reznünk. Ehhez keresünk segítő társakat. Programunkban továbbra is szere­pel a havi rendszeres fürdőzés, ter­vezünk egy bográcsos találkozót. A Gerelyes Endre Művelődési Ház nagytermében kapott alapszerve­zetünk helyet. Ide mindannyian beférünk. _____ V. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents