Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 100-125. szám)
2001-05-11 / 108. szám
Kocsiderékban hozták a szülő nőt Fiatal koromban, vakbélműtétem után szerettették meg velem a kedvesnővérek a kórházi munkát. Beleszoktam ebbe a „csúnya” foglalkozásba, de most is ezt választanám. Szüleim nem nagyon örvendtek választásomnak, mert második gyerek voltam a héttagú családban, más elképzeléseik voltak velem. Úgy gondolták, hogy dolgozni fogok. Akkor dr. Kenessey Albert volt a balassagyarmati kórház igazgatója, aki általános sebész főorvosként is dolgozott. Szerinte fogékony voltam, ő javasolta, hogy végezzem el az ápolónőképzőt. Utána mindenesként dolgoztam. Korán reggel takarítottam, elláttam a betegeket, megreggeliztettem őket, majd következett a vizit. Dr. Kenessey igazgató úr ajánlásával lettem szülésznő. A felvételi előírások között akkoriban szerepelt a nyolc általános, vagy négy polgári elvégzése. Nekem sem az egyik, sem a másik nem volt meg. A szegedi beajánlásra érkezett levélben közölték, hogy túljelentkezés miatt nem vettek fel. Rá két hónapra kaptam egy levelet az Egészség- ügyi Minisztériumból, amelyben közük, hogy megfeleltem a felvételi előírásoknak, jelentkezzek Szolnokra felvételi vizsgára. Ott a főmadám azzal fogadott: - Maga ugye, palóc? Nem kellett volna idejönnie, hiszen felvették, az ezzel kapcsolatos papírt is megkapta. - Felvételemkor aláírtam, hogy elvégzem a 7-8. osztályt, vagy a négy polgárit. Ez utóbbit két év alatt sikerült letennem, a szakma napi követelményeinek elvégzése mellett - utal szülésznői pályájának előzményére, körülményeire a szécsényi születésű Bénáik Ferencné nyugdíjas, akit csak Manci néniként ismernek és szólítanak a városban.- Előfordult, hogy a szülő nőt kocsiderékban hozták be a határból. Megtörtént, hogy a nógrádszakáli határőrparancsnok lóháton vitt Litkére felesége szüléséhez. Otthonom ajtaja mindig nyitva volt, ha belépett valaki, már tudtam, hogy menni kell, akár esett, akár fújt, meleg vagy hideg volt, méghozzá gyalog. Férje, aki mentőápoló volt, ezt természetesnek tartotta. A második világháborúban szerzett egészségkárosodása miatt, hazatérve az orosz fogságból, pályát kellett módosítania: útfenntartókhoz szegődött, mert Bendik Ferencné fiatal korában betegsége nem engedte meg a mentőápolói feladat ellátását. Manci néni hat gyereket is segített a világra hozni egy szülésnél, a kicsik mindannyian egészségesek voltak. A szülő anyának öt napig nem volt szabad felkelnie. Úgy osztotta be munkáját, hogy délelőtt ellátta a csecsemőket, délután pedig a kismamákat tanította az újszülöttekkel való foglalkozásra, többi között a helyes szoptatásra. Egyik alkalommal megkérdezték tőle:- Gólya néni! Helyes az, ha a gyerek szoptatása közben bóbiskol az édesanya? - Igennel válaszolt, mondván, mert ez is pihenést jelent számára. Abban az időben kétéves korig is szoptatták a kisbabákat, s csak otthoni szülésről lehetett szó. Orvosi közbeavatkozásról nem, mert az egyik 12, a másik 8 kilométerre lakott a szülésznő otthonától.- A szülés előtt ellenőriztem, hogy felkészítették-e a lakást az új jövevény fogadására. Sokszor én adtam kölcsön a lepedőt. Örömmel mondhatom, mindig megfogadták tanácsaimat.- Kik segítettek önnek a szülésnél?- A kis orvosi táskámban minden szükséges megvolt. Előfordult, hogy a férj vagy a szülő, netán a szomszédasz- szony segített. Azokat az asszonyokat szerettem, akik már szültek, akiknek volt már gyerekük. Ötéves nógrádszakáli tevékenysége során évente 35-40 apróság született a segédletével. Ezt bizonyítják a babakönyvek is. Szerinte akkoriban a nők nem voltak úgy elkényeztetve, mint most, de nem is volt annyi megbetegedés. 1956-ban került Szécsénybe, ahol körzeti nővérként foglalkoztatták, közben gyakorolta a szülésznői hivatását is.- Miként fogadták a gyerek- szülésre vállalkozó kismamák a kórházban való szülés bevezetését?- Az 1960-as évek második felében került erre sor. Sokan kijelentették, hogy nem mennek, vagy csak akkor, ha én is velük megyek. A balassagyarmati kórházban akkor kicsi volt a szülészet, az ott tevékenykedők áldatlan állapotok között végezték munkájukat. Egy idő után a hozzám fordulóknak csak annyit mondtam: nem megyek veletek!- Unokái hol születtek?- Három unokám és öt dédunokám van. Az előbbiek itthon születtek. A Kiváló Dolgozó kitüntetéssel a Semmelweis-ünnepsé- geken pénzjutalommal elismert mindenki Manci nénijét nyugdíjazása után a hivatalok elfelejtették. Nyolcvanadik születésapján sem kereste fel senki. Az idén júniusban tölti be nyolcvankettedik életévét. Lánya, aki ottjártunkkor tartotta a születésnapját, egy hónapja nyugdíjas, követte édesanyját az egészségügyi pályán. Ő fordítva kezdte, mint az édesanyja. Előbb megszülte a három gyermekét, utána 29 éves korában vörös diplomásként szerezte meg ápolónői oklevelét. Édesapja is örült lánya sikerének, akinek szavait említve hozzáfűzte: - Még büszkébb lennék rád, ha az első gyereket segítetted volna a világra. Az idős nő annyira benne él a város dolgozóinak tudatában, sok család emlékezetében, hogy lányát, akivel együtt él, gyakran megállítják az utcán és megkérdik: régen láttuk Manci nénit, hogy van? Nagyobbik unokájánál két hónapig volt kinn, az Egyesült Államokban, aki gyógymasszőr.- Nem féltem a repülőúttól, az elválás viszont nagyon nehéz volt - mondja a nyugdíjas szülésznő. _________ ______________V. K. S ok nyugdíjas, alacsony nyugdíj A KSH Heves Megyei Igazgatóságának felmérése Észak-Magyarország kistérségeiben Észak-Magyarországon 2000. januárjában 421 ezer 39-en részesültek nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban, s az állandó lakosság 31,8 százalékát képviselték. A nyugdíj és a nyugdíjszerű ellátás havi átlagos összege 30 ezer 63 forint volt, 1094 forinttal maradt el az országostól. A régiónkban 1999-ben született lányok átlagosan 74 év 11 hónap, a fiúk 65 év 3 hónap életkorra számíthatnak - olvasható a Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatósága „Nyugdíjasok, nyugdíjak kistérségenként Észak- Magyarországon” című kiadványában. Európa és ezen belül Magyar- ország népességére az elöregedés a jellemző. A demográfiai előrejelzés szerint 2010-re a 60 évnél idősebbek aránya a mostani egyötödről egyharmadra növekszik az öreg földrész társadalmaiban. Magyarországon a 60 éven felüliek száma 2000. január elsején csaknem elérte a kétmilliót, mintegy másfélszerese volt a fél évszázaddal korábbinak. A kedvező folyamathoz hozzájárult, hogy időközben a férfiak születéskor várható élettartama hét, a nőké 12 évvel emelkedett, s e korcsoport több mint hattizedét az utóbbiak tették ki. Ma hazánkban a gyengébb nem tagjai átlagosan nyolc év tíz hónappal élik túl az erősebb nemhez tartozó társaikat. Az északmagyarországi értékek a férfiaknál tizenhárom, a nőknél három hónappal maradnak el az országostól. Az 1999-ben született nógrádi lányok átlagosan 75 év 3 hónap, a fiúk 65 év 7 hónap életkorra számíthatnak. Régiónkban 2000. januárjában 421 ezer 39-en részesültek nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban, az állandó népességhez viszonyított arányuk a Dél-Alföldet követően a második legmagasabb volt az országban, 31,8 százalék. Nóg- rádban a lakosság 32,5 százaléka, 72 ezer 753 ember tartozott ebbe a rétegbe. Az észak-magyarországi nyugdíjasok 87 százaléka nyugellátást kapott. Az öregségi és öregségi jellegű nyugdíjasok aránya 62, a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasoké 14 százalék körül alakult. A régióban a tárgyalt időszakban a nyugdíjasok háromnegyede saját jogon kapott nyugdíjat. Ennél nagyobb volt a részesedésük a kedvezőbb gazdasági helyzetű, több munkahellyel rendelkező körzetekben, mint például Balassagyarmaton. A nyugdíjasok nagy része öregségi és öregségi jellegű ellátásban részesült: százból 62- en az előbbi jogcímen kapták nyugdíjukat. Magasabb volt az arány többek között a balassagyarmati, a pásztói, a bátonyte- renyei, a rétsági és a salgótarjáni kistérségben. A nyugdíjban és nyugdíjrendszerű ellátásban részesülők 60 százaléka volt nő. (Megyénkben is ugyanilyen arányt képviseltek.] A nők mintegy 70, a férfiak 84 százaléka saját jogon szerzett nyugdíjat. Az öregségi és öregségi jellegű nyugdíjasok zöme a gyengébb nemhez tartozott, míg a korhatár alatti rokkantnyugdíjasoknál a férfiak voltak többségben. A nyugdíjban és öregségi nyugdíjban részesülő észak-magyarországiak 54 százaléka községekben élt. A városlakó nyugdíjasok 65 százaléka öregségi és öregségi jellegű nyugdíjat kapott. A nyugdíj és a nyugdíjszerű ellátás havi átlagos összege 30 ezer 63 forint volt, 1094 forinttal maradt el az országostól. A teljes ellátás egy főre jutó összege kistérségenként változott, s 32 ezer 88 forinttal a salgótarjáni kistérségben volt a legtöbb a régióban. A KSH évente számításokat végez a folyamatos életvitellel kapcsolatos szükségletek kielégítéséhez még elégséges forintösszeg megállapítására. A létminimum értéke 1999-ben az egyedülálló nyugdíjasok háztartásában 26 ezer 424, a kéttagúéban 22 ezer 754, a háromtagúéban 21 ezer 530 forint volt. (Az aktív korúak háztartásában az egy főre jutó havi összeg 18 ezer 105 és 29 ezer 360 forint között szóródott.) Az öregségi és az öregségi jellegű nyugdíjak havi összege 34 ezer 828, a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjaké 29 ezer 228 forintot tett ki. A hozzátartozói nyugdíjak átlaga 25 ezer 526, az árvaellátásé 18 ezer 799 forint volt. Régiónkban a nők átlagnyugdí- ja és nyugdíjszerű ellátása átlagosan 7153 forinttal maradt el a férfiakétól. Ez többek között a gazdaságilag aktív években betöltött alacsonyabb beosztásukból, kisebb fizetésükből és rövidebb szolgálati idejükből ered. A nők öregségi és öregségi jellegű nyugdíja 21, a korhatár alatti rokkantsági nyugdíja 19 százalékkal volt kevesebb férfiakénál. A nyugdíj és a nyugdíjszerű ellátás reálértékét az összeg és a fogyasztói árszínvonal egymáshoz viszonyított változása határozza meg. Áz árszínvonal 2000. januárjában az előző évhez képest 10,2 százalékkal, a nyugdíjaké és a nyugdíjszerű ellátásé viszont csak 8,1 százalékkal növekedett, így a régióban élő nyugdíjasok életszínvonala 2,1 százalékkal csökkent. (Folytatjuk) _______________________mouui R adomból Rómába gyalog, 65 évesen Nem kis vállalkozásba fogott, gyalogos zarándoklatra indult a Varsótól délre fekvő Radomból Rómába egy 65 esztendős lengyel férfi. Zdzislaw Pajak Csehországon, Németországon, valamint az olasz Dolomitokon át reméli megtenni az oda-vissza 4 ezer kilométeres utat négy hónap alatt. Hazafelé San Marinón, Szlovénián, Ausztrián, Magyarországon és Szlovákián sétál át. Úgy tervezi, hogy szeptember 9-én, 42. házassági évfordulóján ér vissza Radomba. Pajak hálaadásnak szánja római zarándoklatát azért, mert három hónapig tartó bénulásából csodálatosképpen meggyógyult. A maratoni gyaloglás nem szokatlan feladat számára, hiszen 42 éve túrázik, és ez idő alatt több mint 70 ezer kilométert tett meg. Indulása előtt Jan Chrapek radomi püspök misét mondott a zarándok szándékára, aki támogató levelet kapott többek között JózefGlemp bíborostól, lengyel prímástól és az elnöki hivataltól is. A szociális és gyermekvédelmi ágazatban ez év január elejétől kötelező a szakemberek továbbképzése. Az erről szóló rendelet értelmében erre azért van szükség, hogy a személyes gondoskodást végzők folyamatosan új, korszerűbb ismeretekhez jussanak, karbantartsák megszerzett tudásukat, gyakorlati tapasztalataikat. A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Képzési Központjában Salgótarjánban szombaton kezdődött az a tanfolyam, amelyen az idősellátásban dolgozó vezetők, szakemberek vesznek részt, összesen har- mincketten. Az általános gerontológiai ismeretek megszerzése után, pályázat útján lehetőség nyílik egyhetes franciaországi gyakorlat megszerzésére is. Demus Iván képzési főosztályvezető megnyitószavaiban utalt arra: a képzéssel az a céljuk, hogy erősítsék az idősellátás korszerű szemléletét a szakemberek munkájában. Feldolgozzák azokat az általános gerontológiai ismereteket, amelyek alapján az Európai Unió országaiban az idősgondozás már évtizedek óta zajlik, segítve ezzel a nógrádi szakemberek munkáját. A magyar képzők a hatvanórás minősített tanfolyam anyagát a strasbourgi tapasztalatok alapján állították össze. A nyitó- előadást Marc Berthel, a strasbourgi Louis Pasteur Egyetem professzora tartotta. A neves gerontológus szólt arról, hogy a gerontológia olyan modern és nélkülözhetetlen tudomány, amely nem csupán az idősellátás minőségbiztosítását segíti, de egyben jelentős szemléletváltozásra is készteti a vezetőket, a gondozást végzőket. A geriátria a gerontológia szerves része. Az Az idősekért dolgoznak idősek orvoslásának, gyógyításának, az öregséggel és az öregedéssel foglalkozó tudományok egészébe való tartozása lényeges feltétele annak, hogy minden gyakorlatban végzett munkát áthasson egy szélesebb, a pszichológiát, szociológiát, demográfiát, gazdaságtant, filozófiát, etikát integráló felfogás. Csakis ez az előzetes és folyamatos nyitottság teszi lehetővé a szakemberek számára azt, hogy ■felismerjék - a napi, sokszor nehéz és kínos feladatokon túl - a tevékenységük jelentőségét és értékét. A geriátria szükségszerűen humanizmus. A tanfolyam előadói között neves magyarországi szakemberek is szerepelnek. Marc Berthel, a strasbourqi Louis Pasteur Egyetem professzora előadását tartja
