Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 100-125. szám)

2001-05-05 / 103. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYE KORKÉP PÁSZTÓ Faragó Zoltán: T E R E R J ^ R Ö 2001. MÁJUS 5., SZOMBAT Májusi kánikula - Vándorok, fészkek, fiókák I gen érdekes megfigyelést tettem május 3-án: Pásztó „légterében” há­rom gyurgyalagot láttam. Jellegze­tes, hrüp-hrüp-hrüp-nek hangzó kiáltá­saikkal hívták fel magukra a figyelmet, s azután láttam is a magasban elrepülő madarakat. A hazai állatvilágban párat­lannak számító színeik lentről szürké­nek tűntek, - de most nem is ez volt a lé­nyeg! Ilyen korán még sosem láttam gyurgyalagot, Nógrádba csak a hónap közepe táján szoktak megérkezni, sőt, eddig inkább pár nappal még később fi­gyeltem meg kis csapataikat. Tapasztala­taim szerint azonban, ha az első példá­nyok felbukkannak, rövidesen követik őket a többiek is. Mindenesetre valóságos kánikula kö­szöntött ránk az elmúlt napokban, talán ennek köszönhető, hogy a megszokottól korábban érkeztek haza a színpompás madarak. Egyébként a fiókanevelés is ja­vában folyik, a városi parkokban, fasor­okban, erdőszéleken járva kis szerencsé­vel mindenfelé láthatunk frissen kirepült feketerigó fiókákat. Az inkább szürkés, barnás árnyalatú, sokszor még farkatlan apróságok valósággal üldözik apjukat, anyjukat, hogy finom falatokat - esetük­ben ez persze gilisztákat, meztelen csi­gákat, rovarlárvákat jelent - kapjanak. Jellegzetes kiabálásuk sokszor egészen betölti a házak közötti szűk tereket is. N égy héttel ezelőtt találtam egy érdekes odúnyílást: a földtől alig harminc centire van, egy vaskos tövű, vénséges bodzabokor aljában. A télen az ónos eső letört róla egy ágat, ak­kor bukkant elő a körülbelül húszforin- tosnyi bejárat. Amikor először láttam, kékcinegék hordták bele a fészekanya­got, azután úgy három héttel ezelőtt megszűnt a mozgás a bodzabokor körül. Amikor pár nappal később láttam, akkor mind a két madárszülő felváltva hordta a táplálékot. Egy héttel ezelőtt azonban minden mozgás megszűnt az odú körül. Arra gyanakodtam, hogy már kirepültek a fiókák, esetleg elpusztultak; figyeltem egy jó darabig az odút, de nem volt körü­lötte semmiféle mozgás. A parányi nyílá­son keresztül persze nem lehet benézni, de az ilyenkor már pár óra elteltével is je­lentkező dögszag sem lengedezett az odú bejárata körül. Bár a jellegzetes, cin­cogásra emlékeztető hangot egyszer sem hallottam a bodzabokor tövéből, mégis megnyugodtam abban, hogy a fiókák ki­repültek, s valahol messzebb, nyugalma­sabb vidékre tették át a székhelyüket. A frissen kirepült cinegék ugyanis általá­ban elhagyott fészkük közelében keres­gélik egy darabig a táplálékukat, azaz pontosabban a fiókák még két-három hétig üldözik szüleiket a szép kövér her­nyók, a fátyolkák, a pókok miatt. A nnál nagyobb volt a meglepeté­sem, amikor tegnap hajnalban ismét azt láttam, hogy egy kékci­nege apró rovarokat hord az odúba! Le­ültem vagy tíz lépésnyire a bodzabokor­tól. Jól odaláttam az odú nyílására, s egy idő után két dolog is feltűnt: a percen­ként sokszor két-három alkalommal is táplálékot hozó madár egyszer sem vitt el ürüléket. (Az odúlakó madarak fiókái­nak ürülékét hártyaszerű burok borítja, hogy a madárszülők jó messzire elvihes- sék. Egyrészt az apróságok nem szorul­nak ki miatta a tulajdon fészkükből, másrészt csökken a fertőzés lehetősége, harmadrészt pedig a feltűnő, fehér színű foltok pedig nem árulkodnak a ragado­zóknak.) Amikor azonban a fiókák még aprók, nem olyan gyors az emésztésük, hogy túl gyakran kelljen eltávolítani az ürüléket, amikor azonban már nagyob­bak, szinte minden etetéshez párosul egy-egy „vécéztetés” is. A másik megfigyelés azonban egye­nesen szívbemarkoló volt: a kékcinege egyedül etette a fiókákat. Ez nem meg­szokott dolog, mert, ellentétben mond­juk a házi verebekkel, a cinegefélék hím­jei keményen kiveszik a részüket az ap­róságok etetéséből. Az én madaram is el­képesztő sebességgel dolgozott, egy kö­zeli, úgy tízmétemyire eső, öreg mezei szilfánál nem is ment messzebbre. Mint a villám, úgy térült-fordult: sokszor alig lehetett látni, amint az odúba be- és ki­röppen. Azt, hogy hím vagy tojó madár- e, nem lehet megállapítani: kékcinegééknél a két nem teljesen egy­forma. E gy álló órán keresztül figyeltem a szorgalmasan dolgozó madárkát: hatvanegy alkalommal hozott va­lamilyen apró rovart a fiókáinak. Mi történhetett a másik madárral? Mi volt a pár nappal korábbi etetési szünet oka? Egyáltalán: mi lehet az odúban? Csupa olyan kérdés, amire nem lehet vá­laszt kapni... A természet rendjébe nem szokás be­avatkozni, ott minden úgy van jól, aho­gyan megtörténik: ha az egyiknek pusz­tulnia kell, hát pusztuljon, a többi a nyü- vek dolga. Most azonban egy horgász is­merősömtől egy kis tálka aljára kértem pár csontkukacot, s kitettem őket az odú közelébe. Azt azonban a veszélyesen kö­zelítő lapzárta miatt nem tudom, hogy a borzalmas szagú „csontik” megnyerték- e a fiókáit egyedül nevelő madár tetszé­sét; mindenesetre, ha kell neki, valamit segíthetnek a madárcsaládon... E nnél sokkal vidámabb látvány­ban is volt részem: egy lucfenyő jól kihajló, szélső ágára épített mesteri fészkében egy őszapópár etette fiókáit. A fiatalok már jó nagyok, amikor a hosszúfarkú szülők megérkeztek cső- röcskéj ükben a táplálékkal, egészen ki­dugták a fejüket a fészek bebújónyílásán. Távcső nélkül is látni le­hetett, amint mohón tátognak a finom falatokért. A teljes pompájában látható tavasz ilyen csodákat és rejtélyeket kínálgat ezekben a napokban. Apróságok, per­sze, hogy azok; de az élet apró titkának meglesése mégiscsak öröm! Vadkörtefa a Rónalaposon Tehéncsorda a Medves-fennsíkon háttérben Salgó vára Tavaszi kankalin: a völgyekben már elnvilt _______________■ V ecseklópusztán pár napja még virított a kökény____________! Anyák napjára A szeretet és a gyöngéd­ség, a szív legszebb virágai­val köszöntök minden édes­anyát, de nem csak ezen a napon, hanem mindennap. Milyen boldog vagyok, mi­kor reggel a szemem kinyi­tom és látom az én drága édesanyámat. A legjobbat, a legszebbet, a legszentebbet, a legegyszerűbbet és a leg­okosabbat. A féltőt, a bizta­tót, a tanítót, a dorgálót, a védelmezőt, a simogatót, a gondviselőt. Ő a béke, a jó­ság és a szeretet. Ezeket a gondolatokat már sokan megénekelték, de ezek a fo­galmak mind a hálás szívből fakadnak. Százszor csóko­lom meg édesanyám mind a két öregedő, reszketve is si­mogató kezét. Kérem a jó Istent, áldja meg, élete legyen gondtalan és a bánat messzire kerülje el. Mit tudnék tenni érte? Sze­retem amíg élek. Szeretném neki meghálálni azt a sok jót, azt a sok lemondást, amit azért tett, hogy nekem mindenem meglegyen. Hányszor virrasztón beteg­ágyamnál fáradságot nem is­merve? Csendesen járkált ágyam körül, aggódott értem a lelke. Áldja meg érte az Is­ten! Jutalmazza meg, amit én már nem tudok visszafi­zetni soha sem. Legyenek ál­dottak az édesanyák! _____________»AOVŐLQYI LÁSZLÓMÉ Sa lgótarján Az írónő, Szabó Magda egyik regényében olvastam: „Anyámnak nem gyújtottam gyertyát, mert a fényt nem lehet megvilágítani.” Erre is gondolok most, május első vasárnapján, az édesanyák ünnepén, amikor új ruhát ölt a természet, színesebb lesz a világ. Ezen a napon csillagot vetnek a gyöngyvirágok, éle­tünk lüktető, olykor gyötrő folyamatának csendet pa­rancsol a tisztelet. Anyák napi emelkedettségünkben az anyaság misztériumát feltárja a születés csodája, hogy mi, az örök gyermekek átnyújtsuk a teremtés vi­rágát. A szikrázó napsütésben, kinn a téren megcsodál- tam a boldog kismamát. Napkorongként domborodó „pocakjáa” kulcsolta a kezét, arcán szikrázott a máju­si fénykoszorú. Mosolygott és a bibiiá Madonna könnyedségével a világ elé tárva büszkeségét, időn­ként körbenézett a zsibongó téren. Lassú mozdulatok­kal meg-megsimogatta a benne rejtőzködő új életet. Táán beszélgettek is. A világ dolgairól, az emberekről, a jövőről, a melegben bóbiskoló virágokról. Az anya­ságra készülő fiatáasszonyt csodálhattam ott a téren és benne váamennyi édesanyát, akik fiúkká, lányok­ká formázva a holnapot, mindig megváósítják a te­remtést. Életet adni és éle­tet kapni, ez a végtelení­tett örök körforgás, egy- másrautátság anya és gyermek között. Apró hétköz­napi csodák, befoghatatlan távlatok. Az élet rendjének bennünk élő, megmásíthatatlan történései. Az éle­tünk, benne az édesanyák, a szeretett nagymamák éle­te. Sokszor önmarcangolássá taposták el ifjúkori ál- maikat, tovább léptek ha megalázták őket, mert a gyer­mekeikért vállát akarat hajtotta végig életüket. Hosszú menetelés az élet országútjain, hogy időnként a törté­nelemnek kajánul visszaintegessenek. Nagyanyáink emléke, a zsoltár most is ott van a polcokon, köztük el nem mondott imák, a büszkén őrzött fotók az unokák­ról, a csáádi örömökről. Édesanyák kik közöttünk élnek, édesanyák, kik vég­leg elköltöztek: ők a csodákat hordozó asszonyok, mert ők halhatatlanok. Szétosztják magukat mint a kenyeret, s a fiaik, uno­kák tekintetében, mozdulatában élnek örökre tovább. Az édesanyák boldog ünnepén a virágok mellé „adassék nekik gyönyörűség, / szerelmükért örökös hűség, / s adassék könny is, hogy kibírják / a világ összegyűjtött kínját. ” □ EMUS IVÁN A teremtés virágai Elkésett köszöntő Anyák napja közeledtével apró gyermekkezek piros szíveket for­málnak és szalagokra írják fel a leg­drágább szót „Édesanyámnak!” Nemcsak ők, hanem a nagyobb és a még nagyobb gyerekek is leráz­zák magukról mindennapi gondjai- kat és pá hálás szó kíséretében nyújtják át virágaikat az édesanyák­nak. Az én őszülő hajú kisfiam is felköszönt engem minden anyák napján. Az évek múlásává azonban egy­re inkább érzem, hogy mind szoro­sabban öleli át a váltamat, és nem szavakká, csupán a sávével kérde- á: „ugye jövőre is eljöhetek, ugye jövőre is megtáállak?” Az én egyre fáadtabb sávem pedig felel neki: „Kisfiam, én megpróbáok kitartani, ha másért nem is, hát azért, hogy fájdalmat neked ne okozzak.” Aztán könnytől fátyolos szem­mel nézek a busz után, ami elvisá tőlem egy időre a fiamat. A busz már régen elment és én még mindig állok, váok. Befelé hullanak a könnyeim, mert újra eszembe ju­tott, hogy én egyik évben elfelejtet­tem köszöntem anyák napján anyá­mat. Sajnos ez a mulasztásom jóvá­tehetetlen, hiszen az én édesanyám régen és véglegesen elment. Állok az utcán mozdulatlanul, soha nem csituló fájdáommá, és ekkor egy néni ment át a szemközti járdán. En majdnem utána kiáltottam, anyám! Amikor megfordult és rámnézett, szemében nem az oly jól ismert me­legség fénylett. Eltűnődtem. Mi is az a csodáta- tos varázs, ami megkülönböáeti a nőtől az anyát? Talán az, hogy me­legebb, simogató keze, talán az, hogy az ő szemébe akkor is gyere­kek vagyunk, ha már nekünk ma­gunknak is őszülni kezd a hajunk? Kérem a kicsi, a nagyobb és a még nagyobb gyerekeket, ne feledkezze­nek meg az anyák napi köszöntés­ről. Csókolják meg hálától köny- nyes szemüket, és ne kerüljön sor arra, hogy virágainkkal, amelyre ke­serű könnyeink hullanak, már csak a sírjukat tudjuk beborítani. _______________________VBHBOVSZKI —IÉ S algótarján Ezer befogadott édesanya A héten érkezett az Anyaol­talmazó Alapítvány Átme­neti Anya- és Gyermekott­honába az ezredik édesanya és gyermeke - tájékoztatta Gergely Amália, az intéz­mény vezetője az MTI-t. Elmondta, hogy az alapít­vány a Magyar Vöröskereszt javaslatára, az otthon mű­ködtetésére jött létre 1992- ben. A nyolcvan férőhelyes intézmény, amely krízis- helyzetbe került anyákat fo­gad be gyermekeikkel, ugyanebben az évben nyi­totta meg kapuit. Eredetileg csak szállást, főzé­si és mosdási lehetőséget bizto­sítottak a rászorulóknak, ma már azonban gyermek és felnőtt orvosi ellátást, védőnő, jogász, pszichológus, és szociális mun­kások segítségét vehetik igény­be az otthon lakói. Az intéz­mény saját óvodát tart fenn, az iskoláskorú gyerekek számára pedig a tanulásban segítő, sza­badidős és szünidei programo­kat szervező klubot is működ­tet. Az intézmény vezetője el­mondta azt is: míg az első évek­ben elsősorban hagyományos krízishelyzetek, családi viszá­lyok elől menekültek az otthon­ba az édesanyák, addig manap­ság a leggyakoribb ok az anyagi ellehetetlenedés. Az intézmény dolgozói segí­tenek az édesanyáknak munkát találni, ami nem csak az anyagi gondok megoldásában, de a re­habilitációs munkában is sokat segít. Az édesanyák és gyerme­keik - a jövedelmüktől függő csekély anyagi hozzájárulás fe­jében - hat hónapig tartózkod­hatnak az otthonban; ez indo­kolt esetben három hónappal meghosszabbítható.- A cél azonban az, hogy az anyák minél hamarabb megol­dást találjanak problémáikra és elhagyhassák az otthont - hang­súlyozta Gergely Amália. El­mondta, hogy a családi viszá­lyok rendezése után sok anya visszaköltözik családjához. Má­sokat - az alapítvány közvetíté­sével - idős emberek fogadnak be. Azokban az esetekben, ahol az anya és az apa viszonya jó, gyakran egy családos otthonba való bejutás a következő lépés. Az intézmény dolgozói segíte­nek az édesanyáknak megfizet­hető albérletet találni, évente néhány családot még saját la­káshoz is tudnak juttatni az ön- kormányzat segítségével, illetve pályázatok útján. Azokban az esetekben, amikor semmilyen megoldást nem sikerül találni, az édesanyákat általában egy másik otthon fogadja be. Az intézményt - amelyet a Magyar Vöröskereszt, a XX. ke­rületi önkormányzat, a Hazai Szegényekért Alapítvány, az Or­szágos Gyermekvédő Liga és a Gondoskodás Alapítvány hozott létre - elsősorban az állami nor­matív támogatásból, pályázati pénzekből és adományokból tartják fenn. MTI ITAnn i t\ jMlt TTTTkT i T» Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta­\j I II JJ \ I I |-| I U I A II fiók:96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és tévesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. 11 V/VJlTfll/ megyei llllVLilll Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Kft.(tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864, 32/475-727) juttatja el a lapot.---------------------------------■m'ftis.'hi,,- Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 s zámú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 895 Ft, negyedévre 2685 Ft, fél évre 5370 Ft, egy évre 10 740 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. . . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. I az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyaroiszág Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents