Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 100-125. szám)

2001-05-21 / 116. szám

SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP 2001. MÁJUS 21., HÉTFŐ BALASSAGYARMAT PÁSZTÓ- Nem voltam elkeseredve, amikor ezt a pályát választottam, ami mára hivatásommá vált Ha nem szeretném, nem dolgoznék itt Is­merősöm sokat mesélt a kórházról, gyerekekről, úgy gondoltam, én is gyermekápolónő leszek. Budapesten végeztem a gyermek­ápolónői tanfolyamot Akkoriban valóban ingyenes volt a tanulás, a kollégiumért sem kellett fizetnem. Úgy gondoltam, ha sikeresen végzek, akkor Budapesten, a Heim Pál Gyermekkórházban dolgo­zom majd. A gyermekápolónő-képzés ideje alatt rendszeresen ha­zajártam Diósjenőre. Ott tudtam meg, hogy a járási gyermek-szak­rendelőbe gyermekápolót keresnek. Jelentkeztem, felvettek. Az­óta itt dolgozom. Első főnököm dr. Garai Magdolna főorvosnő volt, jelenleg dr. Csortán Magdolna doktornő mellett dolgozom. Ami­kor az egészségügy melletti döntésemet közöltem édesanyámmal, ő elfogadta. Édesapám akkor már sajnos, nem élt - pergeti vissza saját történelmi könyvének akkori lapját Szlezák Istvánná rétsági gyermekápolónő asszisztens, az akkori egészségházban székelő gyermekorvosi rendelőben. Harmincöt éve gyermekápoló A kötelező orvosi gyakorlatot a budapesti Heim Pál Gyermekkór­házban töltötte, ahol minden te­rülettel alaposan megismertették. Végzős társai közül egy volt még nógrádi, egy egyházasdengelegi kislány, aki később mint kolléga­nője segített neki gyermekei meg­születésében.- Ez az első munkahelyem. Annak idején anyu nem szerette volna, ha Pesten maradok. Egyéb­ként a kórházba való jelentkezé­semet elfogadták. Úgy éreztem, jól el tudom végezni munkámat. Elég hamar belejöttem és megsze­rettem új munkakörömet. Ebben nagy szerepe volt a velem együtt dolgozó, jó felkészültségű kollé­ganők segítségének. Akkoriban a járási hivatalhoz, szakmailag pe­dig a balassagyarmaü kórházhoz tartoztunk.- Apukák, vagy anyukák arcán látszik jobban az aggodalom, amikor a rendelőbe hozzák gyógy­ulásra váró csemetéjüket?- Nem tudom külön választa­ni. Egy biztos. Anyuka személye a döntő. Rajta jobban tükröződik az aggodalom sokszínűsége. Az apukák tolmácsolják feleségük ál­tal elmondottakat. Nem mondok újat, amikor hangsúlyozom, a gyógyulásra váró apróság ugyan­úgy, mint az egészséges, az édes­anyja karjában érzi jól magát. Saj­nos, az otthonmaradás lehetősége igen beszűkül. Az anyukák féltik munkahelyüket, ezért helyettük más megoldást keresnek.- Előfordult-e, hogy akaratla­nul megbántották?- Harmincöt éves pályafutá­som alatt kisebb konfliktusok elő­fordultak, ez azonban egy pilla­natra sem feledtette velem, hogy mi vagyunk a betegekért.- Milyen a napi forgalmuk?- Beleszámítva Bánk és Tol­mács településeket, a járványos időben 120, egyébként 3040 fő.- Drágább-e a beteg gyerek gyó­gyítása, mint korábban?- Sokkal drágább. A legtöbb antibiotikum nagyon drága, meg­viseli a háztartás költségeit. A doktornő meg szokta kérdezni az anyukától, meg tudja-e venni az általa felírt medicinát.- Öntől mit kérdeznek?- Telefonon tanácsot kémek, il­letve a doktornő iránt érdeklőd­nek. Van, aki csak meg akarja hallgatni a véleményemet, s utána megnyugszik. Nemcsak én, ha­nem minden kolléganőm így cse­lekszik.- Korábban a betegségek meg­előzése érdekében sok előadás hangzott éi Ma mi a jellemző?- A szükségesnél jóval keve­sebb előadás van, mint korábban. Hivatásának gyakorlásán kívül közéleti tevékenységének min­den mozzanata a vöröskeresztes munkához kötődik. Miként fogadta a közvéle­mény a nemrég átvett Pro Űrbe ki­tüntetést?- Közéleti tevékenységem minden mozzanata a vöröske­reszthez kötődött. A képviselő- testület egészségügyi, szociális bizottságában a második ciklus­ban dolgozom. Amikor felmerült a Pro Urbe-díj adása, akkor titkos szavazással döntöttek mellettem társaim. Nagyon jó érzés volt. Gyermekeim és férjem büszkék rám. A kitüntetés átadási rendez­vényen tréfásan azt mondtam a férjemnek, hogy a kitüntetés Pro része az enyém, az Űrbe a tiéd. Megértése, támogatása nélkül nem jutottam volna el idáig. Ami­kor a rétsági önkormányzat helyi tájékoztatójából, a Hangadóból sokan megtudták, hogy kitüntet­tek, az utcán igen sokan megállí­tottak és gratuláltak, sőt virág­csokrot is kaptam. „Ne legyél tanár, egészségügyi dolgozó”. Ezt a szülői intelmet két kislánya megfogadta. A na­gyobbik Olaszországban dolgo­zott és ott tanulta a nyelvet, a ki­sebbik pedig az USA-ban és Íror­szágban dolgozott és tanulta a nyelveket, jelenleg mindketten itthon dolgoznak.- Nem féltette őket?- Nagyon, annak ellenére, hogy határozott egyéniségek. A gyakorlat eddig azt bizonyítja, velük kapcsolatban jól csináltuk, hogy önállóak legyenek, bizo­nyítsanak önmaguknak. Esztike, Eszti, Eszter - kinek melyik kedves, úgy szólítja a gyermekápoló asszisztenst, aki a jövővel kapcsolatban csak annyit mond:- Addig kívánok jelenlegi munkahelyemen tevékenykedni, amíg érzem, hogy szükség van rám, bírom, legalább ilyen egész­ségben és közösségben dolgoz­hatom, mint most, ami a mai vi­lágban nagyon fontos. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Csak a környezet szennyezését kifogásolják Tisztelt Szerkesztőség! A márci­us 20-án megjelent „Rokon per­patvar” című cikkükre szeret­nénk reagálni a következők szerint- Sajnos, az ember a rokonait nem válogathatja meg, azok olya­nok, amilyenek. A szerkesztőséget saját magam kerestem meg pana­szommal. Önök viszont méltatták Boksa Sándor múltját, pályafutását és jelen gazdálkodásának, állatál­lományának alakulását és milliói­nak gyarapodását. Én és az utcabeli aláírók nem Baksa Sándor kimutatott vagyoná­nak összetételére és „csinos” tehe­neire voltunk kíváncsiak, hanem a jelzett környezetszennyezés prob­lémáira és annak megszüntetésé­vel kapcsolatban vártuk hiteles, tényfeltáró segítségüket. Hiányol­tuk a fotót a trágyatároló körülmé­nyeiről és a száz férőhelyes tehén­istálló derítőjének megörökítését, ami 1994 óta nem üzemel, mivel szippantó cső nem volt a derítő­ben. A cikkük hatására Baksa Sán­dor azonban felébredt téli álmából. Elismerhette, hogy a trágyalé előbb-utóbb őt is veszélyezteti és így elkezdte derítője javítását. Az a telep, ahol most gazdálko­dik, 1953-ban épült és 1957-1968- ig ezen a telepen dolgoztam mint tehenészeti dolgozó és traktoros. Ezért van tapasztalatom az akkori és a mostani környezetről. Akkor körbe lehetett menni félcipőben, most meg gumicsizmával. Tény és való, hogy Baksa Sándor és család­ja nagyon sokat dolgozik, övék a fáradságos munka, de övék a mun­kájuk gyümölcse is. És ha az ő igé­,Általános” örömök A falu nagymenője, aki félig vállalkozó, félig politikus nem­régiben egy vadonatúj BMW-vel érkezett haza. A mélykék csodaautónak sok bámészkodója akadt. Különösen a gyerekek állták körbe a kapu előtt álló autót, hogy addig is oda képzeljék magukat a volán mögé, amíg a tulajdonosa kinyitja a kaput és begördül vele az udvarra. Az utcabeli fel­nőttek visszafogottabban bámulták, pontosabban a kapuk hasadékán, vagy a szobai függöny mögül leselkedtek. Ki vágyakozva, ki irigy pillantásokkal, vérmérséklettől füg­gően. Köszönet Május 15-én kora délután ün­neplőbe öltözött lányok és fiúk, gyermeki izgalommal érkeztek a művelődési otthon előcsarnokába. A karancskeszi általános iskola 1951. június 16-án végzett nyolca­dik osztályos tanulói 50 éves talál­kozót tartottak. Ilyen találkozás rit­kaságszámba megy, inkább a fel­ső- és középfokú végzettségűek rendezik meg.- Huszonöt év elteltével talál­koztunk először, akkor megígér­tük egymásnak, hogy 50 éves év­forduló is lesz. A mi korosztályunk a háború utáni nehéz időszakban nőtt fel, amikor az új korszak csak szárnyait bontogatta. Vannak köz­tünk diplomások, középfokú vég­zettségük és szakmunkások. Ter­mészetesen a mai nappal már tisz­tességgel és becsülettel megörege­dett szülők és nagyszülők, dédszü- lők, valamennyien nyugdíjasok vagyunk. Az osztálylétszámból hiányoz­tak azok a diáktársak, akik már örökre „elmentek” közülünk, de rájuk is emlékeztünk virággal, gyertyával és egyperces néma bú­csúval. Ugyanúgy sok-sok szeretet­tel emlékeztünk elhunyt kedves ta­nítóinkra és tanító nénikre. Egyet­len élő tanító bácsink, aki akkori­ban pályakezdőként lépte át az is­kolánk küszöbét, most Budapest­ről érkezett hozzánk, korát megha­zudtolva. Nagy öröm volt számunkra a ta­lálkozás, mert olyan osztálytársak is voltak, akik harminc, sőt negy­ven év elteltével most találkoztak. A találkozás pillanataiban a boldog mosoly és a meghatottság könnyei vegyültek egymással. Ebben a találkozásban benne rejlik a szülőfalu szeretete is, a gyö­kereink eredete, amiről soha nem szabad elfeledkezni, mert mind­annyian itt születtünk. A szeretet­nyüket csak 600 db-os állatállo­mány elégíti ki, nincs akadálya, hogy annyit tartsanak, ha van hol, de másokat se keserítsenek el a környezet szennyezésével, ivóvi­zük károsításával. Mi is sokat dolgoztunk a szövet­kezetben és becsületesen adóz­tunk, mi munkavállalók és a mun­kaadó szövetkezet is. Az utóbbi tíz évben a szövetkezetek szétverésé­vel, állami segítséggel megerősöd­tek a magángazdálkodások, őket törvények is támogatják, súlyos milliókat költenek rájuk az állami költségvetésből. Adót alig Szemek, hiszen néhány alkalmazottjuk van. Az adófizetők pénzéből vi­szont 20-30 millió forint támoga­tást is kapnak, amiből viszont olyan hasznos célt, ami minden ál­lampolgár számára fontos, mint a környezet megóvása, védelme, nem biztosítják! A vállalkozó azt állítja, hogy őt mindenki hátráltatja, azt azonban eddig sem fogta fel, hogy az utca­beliektől idáig csakis a környezet­szennyezés miatt érték támadá­sok. Tegyen eleget e kötelezettsé­gének, hogy a környezet ne káro­sodjon és ezek után senki sem fog­ja zaklatni. Tisztelettel az utca öt aláírója: BAKSA GYULA, NAGY ISTVÁN, VLÁD PÉTER, POCOKKÁ) LÁSZLÓ, TÓTH JÓZSEF SK. Karancskeszi, Szabadság úti lakosok. nek megszámlálhatatlan bizonyí­téka van, csak tudni kell mások számára átérezhetővé tenni. Mi most a szeretetünk bizonyí­tékát adtuk egymásnak azzal, hogy ezen a találkozón részt vet­tünk. Felejthetetlen élmény volt. Sírtunk és nevettünk is örömünk­ben. A rohanó életünknek egy csendes, meghitt kitérője volt ez a délután, mely felidézte a gyermek­kort, ami akkor tele volt félelem­mel, nélkülözéssel és sok-sok munkával. Mi csak a szépre emlé­keztünk. Jó kívánságokkal, ölelé­sekkel, puszikkal köszöntünk el. Lehet, hogy ez egyben búcsú is volt örökre, mert a könyörtelen élettől 70 év felé már csak ez várha­tó. Addig is jó egészséget, erőt és hosszú, boldog életet kívántunk egymásnak. ______________OyNogné tot» Braébpt K arancskeszi, Sági út 6. Március 24-én a Tájak, Korok, Múzeumok szervezésében bu­dapesti színházlátogatás volt a programunk. A borús idő elle­nére mindenki frissen és jóked­vűen érkezett a találkozóhelyre, teli várakozással, mint minden kirándulás előtt. A buszon ké­nyelmesen elhelyezkedtünk, beszélgettünk, ráhangolódtunk az utazásra és észre sem vettük, hogy már a nagytétényi kastély- múzeumhoz értünk. A Száraz-Rudnyánszky kas­tély Nagytétény legreprezentatí­vabb épülete. Kiemelkedő szépségű barokk kastély és park, mely a Duna mellett található. Többször fel­újították a kor divatjának megfe­lelően. Napjainkban az épület egyik részében az Iparművésze­Csupán egyetlen ember állt ki a kapuba, Karesz. Ez a kicsit nehezen gondolkodó huszon­éves szemébe húzta simléderes sapkáját, s úgy tapogatta sze­mével a csillogó-villogó masi­nát. Nem állta meg szó nélkül a beállási manővert, s oda kiál­tott a tőle nem sokkal idősebb férfinak. „Jól megadta neked a teremtő, komám! Eladtál talán valamit ezért az autóért?” A másik csak a fejét rázta, nem válaszolt. Szólni illett vol­na, hiszen kérdezték. Meg az­tán Karesszal egy iskolába jár­tak, de ki ez a habókos? Neki beütött az élet, Karesz mellett meg elment az idő. De ez az ő baja. Neki sikerült, lám, meg- vehette ezt a csodaautót is. Másnap reggel természete­sen az új autóval indult a vá­rosba. Hadd lássák, milyen si­ti Múzeum bútorkiállítása talál­ható, másik részében beteg gyermekek otthona működik. Az európai bútorművesség kézműves korszakának legjel­lemzőbb, legértékesebb bútorait tekintettük meg 28 teremben. A lakókörnyezetet kályhák, csillá­rok, falikárpitok, szőnyegek, öt­vöstárgyak, kerámiák, festmé­nyek, korabeli ruhák segítették felidézni. A ruhákat Weiber Ma­rianna jelmeztervező készítette és csak ezen a napon volt látha­tó. A gótikától a biedermeierig megtalálható itt a bútorművé­szet. A majd 2 órás tárlatvezetéssel gazdagított múzeumi sétánk rengeteg élményben részesített bennünket, a korabeli bútorok, tárgyak megtekintése után bete­keres ember lett, az új háza mellé, új autó is lett. Karesz megint a kapuban állt és figyel­te, amint kigördül az udvarról. Tetszett a hiúságának, de ide­gesítette is ez a kitartó érdeklő­dés. S amikor lassan elhajtott a másik mellett, Karesz odaszólt neki: „Aztán jól vigyázz, ne­hogy koccanj valahol. Kár len­ne ezért a szép jószágért!” Nem értette, mit mondtak neki, de mintha darázs jutott volna a fülébe, csak'hajtott eszeveszetten. A hajtósi ka­nyargósban sem csökkentette nagyon a sebességet, ezért a jármű ide-oda csúszkált az út­testen. Ekkor bukkant fel vele szemben a második kanyar után egy Zsiguli. Oldalra rán­totta a kormányt, de mégsem tudta teljesen elkerülni a felfelé igyekvő másik autót. A két au­tó hátsó sárhányója összetalál­Bogyós gyümölcsök saját ültetvényekről Bár még odébb van az idei bo­gyós gyümölcsök felvásárlása, a reménybeli haszon és siker elérésében fontos szerepe van az előkészítő, szervező mun­kának. A mátraterenyei Frigofruct- Mátra Hűtőipari Kft. tárolói már várják az idei termést. A málnával kezdik, pár nap múlva pedig már átveszik a piros és a fekete ribizlit is. Saját málnaültetvényeikről az idén a tervezett mennyiség 70 százalékát tárolják majd be a hű­tőkamrákba. A hiányzó 30 száza­lékot Hollókőről, Varsányból és Szécsény környékéről vásárolják fel. A piros ribizli 50 százaléka ugyancsak saját ültetvényeikről kerül a hűtőházba, a másik 50 százalékát az előbb említett térsé­gek gyümölcstermelőitől vásárol­ják fel. Mivel fekete ribizlivel dísz­lő ültetvényeik nincsenek, ezért a tervezett mennyiséget Verpelétiül és térségéből vásárolja fel az ezzel foglalkozó hálózat. Az előbbiek után a szeder következik, mely­ből 80-100 tonnával számolnak. A csonthéjasok közül a szilva követ­kezik, melyet egybekötnek az ét­kezési tök tárolásával. kintést kaptunk arról, hogy ab­ban a korban hogyan éltek az emberek. Utunk következő állomása a Campona Üzletház megtekinté­se, kávézás, fagyizás, séta, be­szélgetés, kellemes időtöltésnek bizonyult, majd innen tovább indultunk a Nemzeti Színházba (most Magyar Színház). Shakes­peare: Tévedések vígjátéka c. da­rabot néztük meg Nádasdi Ádám fordításában és Bruch Já­nos kitűnő rendezésében, kiváló színészekkel. A sok-sok élménnyel gazda­godva, kellemesen elfáradva a kora esti órákban értünk haza. Köszönjük kedves szerve­zőnknek, klubtársunknak: Nándoriné Jolikának ezt a szép napot a magam és társaim nevé­ben is. _____________________________FÖLDI JŐZBEFHÉ S algótarján kozott. Riadtan fékezett le, ki­ugrott a kocsiból és a BMW hátsó sárhányóját vizsgálta. A másik jármű pilótája is ezt tet­te, s közben rettenetesen ká­romkodott. Az új kocsin sze­rencsére csak egy enyhe horpa­dás lehetett látni. Annyit, mint­ha valaki tenyérrel egy nagyot csap a karosszériára. A Zsiguli vezetője nagylelkűen felaján­lotta, hogy ő majd megjavíttat­ja. Miközben folyt az egyezke­dés, a BMW motorja váratlanul felbúgott s a következő pilla­natban csikorgó sportos indu­lással a kocsi eliramodott. A Zsiguli meg az ellenkező irány­ba. Mire felocsúdott, mind a két autónak csak a keréknyo­mát látta. A rendőrség kijött a hely­színre, de addigra már a kerék­nyomokat is tönkre tette a for­galom. A BMW-nek egyelőre nyoma veszett. Sehol nem ta­lálják. Karesz, mikor meglátja a nagymenőt csak azt hajtogatja: „Nem tudta, hogy ez a leg­újabb divat az autótolvajoknál? Jó lesz, ha vigyáz mindenki, mert veszélyesebb lett a kocca­nás, mint a karambol.” PÁDÁR ANDRÁS Veszedelmes koccanás nn i y, 4ÉL yyfnT i y-. Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Feletős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta­VI II U \ 11 fgpr |_| I U I \ U fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. 1 * VJ vJiVili/ MEGYEI lllivum Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Kft.(tel.: 30/9433-548, 30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864, 32/475-727) juttatja el a lapot.------------------------------«"mintáig- Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítöknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú szá mlájára. Előfizetési díj egy hónapra 895 Ft, negyedévre 2685 Ft, fél évre 5370 Ft, egy évre 10 740 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. . . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. í »V* az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. i „„tesajáí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents