Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 100-125. szám)

2001-05-19 / 115. szám

Csillagos jeles a második gálaműsornak Visszatekintés a 17., előre- a 18. salgótarjáni nemzetközi dixielandfesztiválra Ahogyan egy jó fogalmazványnak van bevezetése, tárgyalá­sa és befejezése, éppen úgy egy nagyrendezvények is van előkészítő része, van érdemi szakasza, - amikor az esemé­nyek történnek - és van úgynevezett visszatekintő, értékelő periódusa. Nos, a 17. nemzetközi dixielandfesztivál eseté­ben - amelyet május első hét végéjén tartottak Salgótarján­ban - ez utóbbi fejezethez érkeztünk. Tóth Csaba fesztivál­igazgató vonta meg a rendezvény mérlegét.- Összességében is jónak ítél­hető a fesztivál színvonala, rende­zettsége, de szeretném külön is kiemelni a második, a szombati színháztermi gálakoncertet. Mindhárom ekkor fellépett együt­tes - a Hot Jazz Band, az OÍiver Franc vezette Hot Jazz Quintett és a Benkó Dixieland Band - nagy­szerű produkcióval rukkolt ki, nem kevésbé a szólisták, az ame­rikai Caml Cass és a műsorvezető­nek is remek jazzénekes Berki Ta­más. Ez volt az az este, amely leg­jobban tetszett a közönségnek mintegy az összes program közül. Én azonban remeknek tartottam a Four Fathers együttes vasárnapi délelőtti templomi hangversenyét is. Akik részesei voltak ennek az élménynek, gondolom egyetérte­nek velem. Nagy szerencsénkre az időjárás is mellénkállt és mind a négy napon hozzájárult a kelle­mes hangulat megteremtéséhez. Ugyanezt mondhatom el a sajtó­ról is. A Nógrád Megyei Hírlap fo­lyamatosan jó segítőtársnak bizo­nyult mind a programok úgy­mond „beharangozásában”, mind az együttesek bemutatásában, mind pedig az eseményekről való szöveges és képi tudósításban. Köszönjük ezt a hozzáállást! Az Ml televízió regionális híradója a két gálaműsorról adott kereszt­metszetet, az RTL Klub pedig a templomi spirituálé- és gospel­Díjazott pályamű kötetben koncertről. Az idén először volt a fesztiválnak honlapja az Internetem Még egy érdekességet megemlítek; a salgótarjánival egy időben volt hasonló karakterű fesztivál a szlovákiai Besztercebá­nyán is. Ahhoz elég távol va­gyunk egymástól, hogy ne keresz­tezzük törekvéseinket, nem za­varjuk egymást, ahhoz viszont elég közel, hogy együttműköd­jünk partnercserében, a finanszí­rozásban, közös pályázatok be­adásában. A szegedi Storyville és a krakkói Boba Jazz Band most is részt vett mindkét fesztiválon.- Milyen volt annak a kérdőív­nek a fogadtatása, amelyet szét­osztottak a közönség között és me­lyek voltak a legmarkánsabb véle­mények ?- Ahhoz képest, hogy mintegy 300-400 kérdőívet osztottunk ki, bizony csekély számban érkezett vissza. Mindössze 54-en vették a fáradságot, hogy kitöltsék és véle­ményükkel segítsék munkánkat. Az összesítés alapján általános ta­nulságként azt lehet elmondani, hogy megerősítést kaptunk: leg­többen jónak ítélik azt az utat, amelyen járunk, mind a progra­mok sokszínűségét, mind a hely­színeket tekintve. A kérdőívek szerint a legnagyobb tetszést a Hot Jazz Band és a francia együt­tes aratta. Sokan szóltak dicsérő- leg a lengyel együttesről, a Four Fathersről és a „nagy öregekről", a Benkó együttes tagjairól. A „jam session”, az örömzene fáradhatat­lan vezéralakjának ezúttal is Mol­nár Gyula valamint együttesének zongoristája, Garai Márta bizo­nyult. A közönség hiányolta Joe Murányit, a Carling Familyt, Audney Moutangot és általában szívesen látna több francia pro­dukciót. Kritikával szóltak arról, hogy a József Attila Művelődési Központ színháztermében túl meleg volt, jónak tartanák, ha si­kerülne légkondicionáló berende­zést beszerelni.- A kérdőív végén önök már a jövő évi programot is körvonalaz­ták. Mii lehet erről tudni bőveb­ben?- Mint az ott leírtakból is kitetszik, 2002. május ele­jén újra Salgótarjánban lesznek a műfaj legjobb magyar reprezentáns zene­karai a Budapest Ragtime Band kivételével, amelyik ugyanakkor Drezdában ha­zánkat képviseli majd. An­gol és amerikai zenekarok és szólisták lépnek fel és - tekintettel a város nyolcva­nadik születésnapjára - szeretnénk meghívni olyan jazzmuzsikusokat is, akik innen származnak. Arra tö­rekszünk, hogy több látvá­nyos eleme legyen a feszti­válnak, keresünk új sza­badtéri helyszíneket és a bálnak is jó lenne találni optimális színhelyet. Nagyon fontos törek­vésünk, hogy jobban építünk a fesztivál turisztikai vonzerejére. Miután már most kialakult a prog­ram, elküldjük azokra a helyszí­nekre, ahol vannak hasonló ren­dezvények és azokba az orszá­gokba, ahonnan egyébként is szí­vesen jönnek Magyarországra. Hosszú távú érdekünk, hogy a fesztivált még jobban bekapcsol­juk a nemzetközi vérkeringésbe. CSONGRÁDY BÉL* A nagykőrösi Arany János Református Gimnázium 2000-ben, a millennium tisz­teletére a költő nevével fém­jelzett országos balladaíró- pályázatot írt ki. Az elmúlt év őszén tartott eredményhirdetésre a salgótarjá­ni Maruzs Éva is hivatalos volt, tekintve, hogy a Zalán Tibor Jó­zsef Attila-díjas író, a gimnázium egykori diákja által vezetett zsű­A kutatók már másfél évszá­zada vitatkoznak azon, hogy vol­tak-e egyáltalán a magyarságnak is nemzeti nyelven előadott pas­siójátékai, vagy sem. A vita tulaj­donképpen a mai napig sem feje­ződött be. Országunk északi és északnyugati szélén és Erdély­ben - elsősorban a németajkúak lakta vidéken - már a XV. század elejéről találunk adatokat a váro­si polgárság misztériumjátéká­ról. Képzőművészeti alkotásaink úgyszintén megörökítették ezt az évszázados hagyományt. A nap­jainkig élő szokást őrzi szá­Több mint kéthetes turnét kezdett Szerbia és Szlovákia magyarlakta vidékein a ko­lozsvári magyar színház, amely az idén technikai okok miatt korán zárta a hazai évadot A társulat vasárnap búcsúzott a kolozsvári közönségtől. A korai évadzárás oka az, hogy a színház hátánál épülő stúdióterem és díszletraktár fűtésrendszerének ri a Jónás Péter balladája” című pályaművét arany fokozatú mi­nősítéssel díjazta. A pályázatra egyébként 109 szerző 124 pályá­zatot küldött be. Az első három helyen végzettek, a nagykőrösi különdíjas, valamint az arany fo­kozatúak műveiből a napokban jelent meg egy tetszetős küllemű kötet „Balladák” címmel, amely­ben értelemszerűen Maruzs Éva pályaműve is helyet kapott. munkra az ezreket vonzó ese­mény: a csíksomlyói passiójáték. Ezt az ősi szép hagyományt elevenítette fel a közelmúltban Ábent Erzsébet vezetésével a rét­sági fiatalokból álló egyházze­nei kórus. A szebbnél szebb da­lokkal összefűzött történetet a názáreti Jézus kínszenvedéseit és feltámadását mutatja be. A lelkes fiatalok előadásának olyan nagy sikere volt, hogy be­mutatójukat Diósjenőre is meg­hívták, az ottani hívek és érdek­lődők épülésére. kiépítésével egy időben kicserélik a régi épület hőközpontját is. Az előadások Kolozsváron szünetel­nek ugyan, de a társulat május 17-én több mint kéthetes turnéra indult. A14 előadásból álló, eddig példa nélküli vendégjáték-soro­zat, amelynek költségét a Nemze­ti Kulturális Örökség Minisztériu­ma és a Nemzeti Kulturális Alap­program fedezi, Szerbia és Szlo­vákia magyarlakta városait érinti. Búcsúzul csat nagyon szépén gaum, tímcwnp a lesznyal Btotm naptárai rorfeacónBOB Misztériumjáték Rétságon V.X Turnén a kolozsvári színház Dalosévek, pedagógus-évtizedek Közép-Európa kiállításon a korona A minap szeretettel köszöntötte a balassa­gyarmati dalegylet régi tagját és segédkar­nagyát, Mátyás Leventét, a Balassi Bálint Gimnázium magyar-ének tanárát 60. szüle­tésnapja alkalmából. A meghitt ünneplésen megjelent Juhász Péter polgármester is, aki a város elismeréseként díszoklevelet és ju­talmat adott át az ünnepeltnek. Az oklevél szövege kiemeli, hogy Balassagyarmat kö­szönetét fejezi ki Mátyás Leventének az ifjú­ság zenei nevelésében nyújtott áldozatos munkájáért, a város hírnevének gyarapításá­ért és a magyar kóruskultúra ápolásáért. A hagyományos kóruspróbát ezúttal baráti be­szélgetéssé változtatta Ember Csaba karnagy, a ze­neiskola igazgatója és a gratulációk, koccintások láthatóan jólestek a hat évtized alatt őszbe csavaro­dott hajú tanárnak, akinek változatos élet jutott osz­tályrészül. Erdőszelestyénben született, családja az Ipoly túloldaláról került Balassagyarmatra a háború után. Édesapja, Mátyás József, jó nevű tanító volt. Élete kész regény, három hadseregnek is tagja volt. A család anyai ága osztrák arisztokrata családként van számon tartva, amely leszegényedett. Mátyás Leventének a Balassi Bálint Gimnázium­ban Versényi György volt az osztályfőnöke. Aztán az esztergomi tanítóképzőbe került, majd magyar- és énektanárként szerzett újabb diplomát. De ez sem volt egyszerű, mert '56-os szereplése miatt nem számított jó kádernek a gimnáziumban és ké­sőbb is sok kellemetlensége volt miatta. Ugyanis 1956 októberében ő volt a legfiatalabb balassagyar­mati nemzetőr, Bargár Ödön parancsnoksága alatt. Erről a ténykedéséről eddig nem sokat beszélt, volt oka rá. Balassagyarmaton november 4. után is műkö­dött még a nemzetőrség, vigyázták a város rendjét. Édesapja akkor Csesztvén tanítóskodott és talán az utolsó pillanatban elment Bargár Ödönhöz, hogy hazavigye Leventét. Az ünnepeltnek jól emlékezetébe vésődött, hogy mikor '57 februárjában megkezdődött a tanítás, még akkor is ott rostokolt egy orosz tank az Ady Endre út sarkán a kollégiumnál. Mátyás Levente szerint bár erős agymosás volt a Kádár-rendszer alatt, ő és tanárai mindig is forradalomnak nevezték az '56-os eseményeket. De olyan idők következtek, hogy igyekeztek ezt elfelejteni. Annyira szem előtt tartották az embereket, hogy 1959-ben azért tartóz­tatták le, mert egy Gyarmaton áthajtó francia rend­számú kocsinak - mert tanult franciául - tájékozta­tást adott, merre menjen. Ő akkor büszke volt, hogy egy pár szóval eligazította az áthaladókat, de más­nap beidézték a rendőrségre, hogy miért tárgyalt külföldiekkel. A rendőrségen aztán kiderült a nem­zetőrködése és felelősségre vonták, hová került a dobtáras géppisztolya, amit pedig leadott. Az eszter­gomi főiskolára a család személyes ismeretségével tudott bejutni. Később Egerben, majd az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen végzett magyar szakon. Karvezetői képzőre Párkay tanár úrhoz járt. Nógrá- don kezdett tanítani, ott szervezte meg első kórusát, aztán tíz évet Romhányban tanított, ahol iskolai és felnőttkórusa is volt. Szeretettel említi Termann Sándor, Hegedűs István, Teknős István, Varga György és Burján Pál nevét, akik még az emlékeze­tében vannak a régi romhányi felnőttkórusból. Az­tán a rétsági gimnáziumban volt pedagógus, majd 1978-ban Balassagyarmatra került a Balassi gimnázi­umba. Itt tanít azóta magyart, éneket és az iskola kó­rusával sok helyre eljutottak a határon innen és túl, öregbítve a balassagyarmati középiskolás kórus­éneklés jó hírnevét. Szép eredményeket ért el a gim­názium fiúkórusával. Mátyás Levente a megyei énektanár kollégáival egyetemben elhivatottan szol­gálja a kórusmozgalmat. A pedagógus mesterséget élethivatásként művelő tanár az unokák pátyolgatá- sa mellett szabad idejében a balassagyarmati dal­egyletben énekel, immár huszonkét éve és itt tíz éve segédkamagyként is működik. Legutóbb sokan szurkoltak neki, mikor megmérette magát Vágó Ist­ván műsorában a televízióban, ahol sikeresen szere­pelt és ez valamit hozott a házhoz is. A magyarságtudatot, a dalkultúra nemes hagyo­mányait a diákjaiban éltető Mátyás Levente tanár urat szeretet övezi városában. Tanítványai történe­tei a kóruséneklés kedves emlékeit idézik. Diákjai­nak saját személyes jó példájával jár elöl, biztatva őket arra, hogy ne éljenek öncélúan, legyenek ré­szesei egy jó és hasznos csapatnak, mint amilyen a közfeladatot ellátó dalegylet is. Azt tartja Mátyás Levente, hogy az a jó, ha az ember jó hangulatot, örömet tud szerezni másoknak. SZABÓ ENDRE A magyar szent korona Berlinben van és mától látható. Va­gyis megérkezett útjának második és egyben legnagyobb ál­lomására az a kiállítás, amely tavaly a millenniumi ünnep­ségek alkalmából Pesten, a Nemzeti Múzeumban volt, és amely ezután Mannheimben, Prágában, Pozsonyban és Krakkóban kap helyet. Az első ezredforduló Közép-Európá- ját bemutató kiállításon Szent István koronájának termé­szetesen csak a másolata van jelen, de a német birodalmi korona másolatával együtt központi helyre került abban az épületben, a Martin-Gropius-Bau-ban, amely mindig Berlin legreprezentatívabb kiállításainak ad otthont. Az ünnepélyes megnyitó egyik szónoka Rockenbauer Zoltán ma­gyar kulturális miniszter volt, és ő is beszélt a kiállítás központi gondolatáról, arról, hogy a nyu­gati, keresztény Európához tarto­zás érzését a 20. század önkény- uralmi rendszerei sem tudták megszüntetni a magyaroknál, lengyeleknél, cseheknél és szlo­vákoknál. A kiállítás az Európa Tanács neve alatt fut, és az idő­szerű politikai mondanivaló nyil­vánvaló: az Európai Unió bővíté­sével ma az az egység áll helyre, amelynek gyökerei ezer évvel ez­előttre nyúlnak vissza. A berlini sajtóvisszhangok azonban tapin­tatosan, de sajnálattal jegyzik meg, hogy maga a kiállítás nem igazán közvetíti ezt a gondolatot. Néhány berlini lap úgy gondolja, hogy a kiállítás akkor a legérdeke­sebb, ha a látogató a gyerekeknek szervezett vezetéshez csatlako­zik. Lehet, hogy ilyesmire gon­dolt a német történelmi múzeum igazgatója is, amikor a hét és fél kilós, háromkötetes katalógusról újságírók előtt megjegyezte, hogy ezt a látogatók mégsem tolhatják maguk előtt kézikocsin. A 12 or­szág 240 tudósa által közösen előkészített Közép-Európa kiállí­tás 21 millió márkába került. B. L „CSÁRDÁS! A KELET TANGÓJA”. E címmel mutatta be nagy sikerű műsorát a Tarjáni tavasz rendez­vénysorozata keretében a Budapest táncegyüttes, amelyben Albunovics Milán személyében salgótarjáni táncos is akad. ______ fotó: p. tóth lászió

Next

/
Thumbnails
Contents