Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 100-125. szám)
2001-05-12 / 109. szám
I 2. OLDAL SALGÓTARJÁN > BALASSAGYARMAT MEGYEI KÖR KÉP 2001. MÁJUS 12., SZOMBAT Faragó Zoltán: T ££ R £ P j Á Ö Vízparttól sziklacsúcsig Halkan csobog medrében a kis erdei patak. Itt-ott félméternyit is ugrik lefelé, parányi vízeséseket varázsolva a keskeny, de meglehetősen mély meder aljába. Körülötte öreg fák állnak, vízmosta gyökereik kétség- beesetten kapaszkodnak az agyagos földbe. Hiába: az idő a Magányos nyírfa áll a tisztás közepén pataknak dolgozik, s előbb- utóbb annyira alámossa a gyökereket, hogy a fák kidőlnek, rendszerint keresztbe a meder felett. Telente segít a hó és az ónos eső is, de hát ezek ugyanúgy vízből vannak, mint a patak, tehát tulajdonképpen testvérek, akik támogatják egymást. Persze sokszor a szél is közreműködik, ő azonban inkább csak szórakozásból segít a fadöntésben... Nem olyan egyszerű azonban ez a kérdés: mikor következik be itt egy fa halála? Ha egy perc múlva, akkor egy perc múlva, ha száz év telik el addig, akkor száz év. Mindegy. A patak ráér, az idő múlásáról mit sem tud, a fák ráérnek, az idő múlását legfeljebb törzsük vastagodása, odvasodása, kéregrepedéseik mélyülése, koronájuk nyúj- tózása jelzi, az idejük azonban véges. Árulkodik is erről több kidőlt éger és gyertyán, sőt, a meglehetősen nagy magasság ellenére egy göcsörtös, félig kidőlt törzséből arasznyi hajtásokát nevelgető fűz is. Mintha rossz, keskeny gyaloghidak lennének, úgy ívelnek át a meder felett. A patak partjainak mindkét oldalán gyér lágy szárú növényzet tenyészik: rengeteg, még mindig virító illatos ibolya, egy- egy erdei pajzsika, már elvirág- zott madársóska, pár tő boglárka, s meglehetősen sok, tenyérnyi levelű ikrás fogasír. Utóbbi védett növény, s éppen ezekben a napokban virágzott el: már egyetlen egy sincs, amelyiknek épek lennének a szirmai. így aztán fényképezke- désről legfeljebb jövő év áprilisában lehet szó, a természetben azonban semmiség ez a tizenegy hónap, nem úgy, mint az ember életében. Valamivel feljebb, az északi fekvésű oldalban bükkfák állnak, a napsütötte helyen pedig inkább gyertyánok. Sok közöttük a télen kidőlt: gyökereik még kapaszkodnak a földbe, s az élet nedvei végigfutnak a törzsön, s levelek sarjadnak a talajra támaszkodó ágakon. Az életet nem könnyű elpusztítani, hacsak nem az ember segítségével történik... A patak medre egy helyen annyira ki- szélesedik, amennyire csak a két meredek hegyoldal között lehetséges, s egy aprócska hegyi láprét nyújtózkodik itt. Egyik szélén a víz folydogál, a többit dús, arasznyinál alig magasabb, vízigényes lágyszárú-vegetáció növi be. Ámyéktűrők is, mert égerfák állnak fölöttük, lombjaik között csak elvétve találnak utat a talajig a napsugarak. kor meglát, a törzs alá dobja a fűrészét, majd leül rá, s cigarettára gyújt. A fényképezőgéppel felszerelt idegen gyanús, jobb az óvatosság... A farkasbogyó meglehetősen nagy egyedszámban, fél szobányi területeken tenyészik itt; másfelé alig látni egy-egy példányt. Különleges, négylevelű növény, de a patakmederben egy-két ötlevelű is akad! Azt nem tudom sajnos, hogy védett-e, mert az irodalom egy része szerint igen, a másik szerint nem. A láprétecskén többfelé is tenyésző sas- haraszttal ugyanez a helyzet. Akár így van azonban, akár úgy, tény, hogy vigyázni kell rájuk, mert sehol nincs sok belőlük! A patak felett idős bükkös áll, meglehetősen sok, elsatnyult gyertyánfával együtt. A szélein fiatalosok, telepített fenyvesek tenyésznek, s mindenfelől vörösbegyek, fekete- és énekesrigók énekét hozza a szél. Egyszer egy erdei pinty éneke vegyül a madárkórusba, másszor széncinege kiáltásai, zöld küllő klü-klü-klü-jét, örvösgalamb rekedt búgását is hallani. Amint felfelé kapaszkodom a meredélyen, valami furcsa, reszelésszerű hang üti meg a fülemet. Először madárfiókára, aztán berekedt kecskebékára gondolok, de azután csak felismerem, hogy egy kézi fűrész dolgozik ütemesen valahol a fák között. Felé veszem az irányt, s Amikor elmegyek a közelében, nem fogadja a köszönést, ami erdőjáró ember esetében meglepő dolog, akár udvariatlanságnak is felfogható. Persze nem foglalkozom vele. Továbbballagok a fák között, el az erdei ösvényen leállított ócska vasfűnk mellett, amin már hever is egy levágott fadarab, majd hallom, amint újra dolgozni kezd a fűrész. Hátranézek, de már nem látom az embert: takarják a vaskos fatörzsek és a hegyoldal vízmosta hajlatai. Rövidesen elmarad mögöttem a tompa kis zaj, csak a feketerigók szöszmötölnek szinte mindenfelé az avar között, meg egy szajkó kiabál rekedten valahol a távolban. A bükkfák aTatt szobányi B területeken virít a fehér----- színű, csillag alakú levelű s zagos müge. Az öreg bükkfák törzse errefelé ép: kevesen járnak erre, nem faragják tele monogramokkal, évszámokkal, egyebekkel úgy, mint az erdőszéleken. Rövidesen egy tisztáshoz érek, aminek nyírfa áll a közepén. Ellenfényben van, de éppen így mutat jól; éppen a távolságot állítgatom a fényképezőgépen, amikor úgy tízlépésnyire előttem egy egerészölyv siklik át a tisztás felett, amikor meglát, oldalt fordul, s gesztenyebarna hátát mutatva pár szárny- csapás után eltűnik. Hiába kapkodok, nem sikerül lefotózni. Amíg a ragadozó után bámulok csalódottan, a másik irányból egy holló röppen el, s menekül a fák közé. Ez sem volt messzebb, mint az ölyv! Fotótémának tehát marad a fa, mindenféle madár nélkül... A tisztás egyik szélén kibontotta már halványzöld lombruháját két öreg ko- csánytalan tölgy, míg a másikon egy cserfa áll. Utóbbi ágai még mindig csaknem kopaszok, hajtásai sárgásbarna színűek. Különleges látványt nyújt, hiszen körülötte a gyertyánok, bükkök, nyírfák, a tisztáson sokfelé szinte fű módjára növő fehérnyár 1 csemeték már teljes lombozatukat mutatják. Néhány helyen az indás ínfű férfialkarnyi hosszúságú virágai nyílnak kis csoportokban. Egyikre egy kardos lepke száll le, s nagy odaadással szívogatja a nektárt. A fényképezőgéppel próbálom becserkészni, s már A SZERZŐ Farkasbogyó: mérgező növény! nemsokára meg is pillantok egy svájcisapkás, kopott ruhás, idősebb embert, amint egy kidőlt gyertyánrönkön dolgozik. Amimajdnem „lőtávolban” van, amikor elröppen. Nem megy messzire, tesz egy kört levegőben, és visszatér a virágra, de az átellenes oldalára. Ismét megpróbálok a közelébe férkőzni, már majdnem sikerül is, amikor egy szélroham kezdi el hajlítgat- ni az ínfű szárát. Képtelenség élesre állítani, ezért várok, hogy a lepkém megállapodott helyzetbe kerüljön. Hiába persze, mert amikor a szél végleg odébbáll, a pillangó is azonnal továbbröppen az erdőszélen. Az állatfotózással ma nincs szerencsém. Nem csoda. Próbáljunk csak meg valakit úgy lefényképezni, hogy közben az mindent megtesz: ne sikerüljön a kép... Sokszor még a növényekkel sem könnyű boldogulni, elsősorban persze a fényviszonyok miatt. Az út mellett télen kivágott bükkfarakások éktelenkednek. Támasztékul egy kihegyezett gyertyánkarót vertek be eléjük, amin szép zöld levelek hajtottak. Később persze el fog pusztulni: a nyár bizonyára leszárítja ezen életerős faj hajtásait, de ő legalább megpróbálta a túlélést. Nem olyan könnyű a természetet elpusztítani, bár az ember ismeri a hatásos módszereket... A bükkös elfogy az út mellől, s telepítvények veszik át a helyét: a sűrű, fiatalos kocsányta- lan tölgyes és a nyírfaliget a jobbik eset, a valamivel feljebb ültetett vöröstölgy amerikai eredetű, a fenyves is tájidegen, sőt, ezek között is akadnak újvilági fajok... Az erdő aztán hirtelen elfogy, s már csak a bazaltszikla magasodik előttem. A hegy sziklás csúcsán akácfák tenyésznek; amerikai ez is, egyáltalán nem hiányzik innen. A többi növény azonban, a hegyi juhar, a magas kőris, a cser- és a kocsánytalan- tölgy őshonos, s őseik valószínűleg már évezredekkel ezelőtt is itt álltak! Ezekben a napokban teljes pompájában nyíltak a sziklakibúvások tetején a szirti gyöngyvessző fehér virágai, közöttük itt-ott kun- korgó árvalányhajat lenget a szél. A szurokszegfű és a berki szellőrózsa sötét rózsaszín virágai között kis párnácskákat alkot a kakukkfű, a nedvesebb, ámyéko- sabb részeken a parlagi madárhúr, mindenfelé virít a sárga színű vadárvácska. így, május közepe táján ez látható most Somoskőújfalu és a Boszorkány-kő között. Aki nem hiszi, járjon utána, de lehetőleg ne nyúljon hozzá még egy szál virághoz sem! Folytatódik a vár- és kastélyprogram Nógrádban Még 1997-ben kidolgozta kastély- és várprogramját a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI). A program keretében 1997-ben megkezdődött a Salgó- vár helyreállítása, 1999-ben pedig elindulhatott a szécsényi Forgách- kastély rekonstrukciójának az előkészítése is. Mindkét projekt élvezi a területfejlesztési tanács támogatását. Forgách-kastély Az 1997. évi LIV. törvény alapján Nógrád megye egyetlen kizárólagos állami tulajdonú kastély műemlék együttese a Forgách-kastély. Az ingatlan a KVI kezelésében, a Nógrád Megyei Közgyűlés, illetve a Nógrád Megyei Múzeumok használatában van. A nemzeti vagyon értékének megőrzése, védelme és fenntartása érdekében a KVI hosszú távú kastély- és várprogramot készített, kapcsolódva az 1997- ben kidolgozott „Műemlék 2000” célprogramjához. A kiemelt kulturális, történelmi értékeket képviselő műemlék ingatlanok megóvását saját erőforrás biztosítása mellett külső források igénybevételével és pályázati lehetőségek kihasználásával teremtjük meg. Programunk alapján 1995-től veszélyelhárítási munkát kezdődtek, 1999- ben megtörtént a rekonstrukciós feladatok előkészítése is. A műemlék együttes állagának megóvása, a megye, a település közcélú és kulturális feladatainak ellátása, valamint a térség idegenforgalmi fejlesztése érdekében a Nemzeti örökség program keretében a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanácshoz pályázatot nyújtottunk be. A műemlékvédelmi feladatok kiemelt megyei támogatásának eredményeként a tervezett költségigényes felújítási, korszerűsítési munkák elkezdődhettek. A projekt összköltsége 38,1 millió forint (bruttó), melyet a terület- fejlesztési tanács 9 és fél millióval, az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács 5 millió forinttal támogatott. A projekt megvalósult felújítási, korszerűsítési munkái az alábbiak voltak:- 2000-ben befejeződött a Forgách- kastély tetőszerkezetének rovarkártevők elleni teljes körű faanyagvédelme (12,3 M Ft);- 2000-2001. években a belső víz- és csatornahálózat felújítása, a vizesblokkok korszerűsítéséhez kapcsolódó szakipari munkákkal és régészeti falkutatásokkal, valamint az ENy-i bástya villamos korszerűsítése és fűtéskialakítása történt (17,3 M Ft). A projektben tervezett falszigetelési munkák megvalósítása későbbi időpontban várható, a falszigetelési szak- vélemény egyeztetését követően 2001- ben megvalósul a folyamatban lévő kasznárházi szárny homlokzatfelújítása, a kapcsolódó régészeti munkákkal együtt (7,4 MFt). Salgó-vár Nógrád megye székhelyének névadó és egyetlen középkori műemléke a salgói vár. A műemlékvédelmi törvény alapján állami tulajdonban van, kezelője a KVI. 1997-1998-ban elkészült a balesetveszélyessé vált lakótorony megerősítése, lefedése, a várkapu visszaállítása és a falkoronák védelme. Az eddigi munkákat a KVI (13,4 M Ft), Salgótarján önkormányzata (1,5 M Ft) és a Karancs-Medves Alapítvány (200 E Ft) támogatta. A kiemelt történelmi ingatlan további állagmegóvási és hasznosítási munkáit a KVI várprogramja alapján, pályázati támogatások igénybevételével folytattuk. A Nemzeti örökség program keretében a területfejlesztési tanács 3 M Ft-tal, az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács pedig 1,5 M Ft-tal támogatta projektünk megvalósulását. 2000-ben megkezdődött az alsó vár régészeti feltárása, amely ez évben folytatódik. A kutatási munkák az ingatlan területi elhelyezkedése, megközelíthetősége miatt jelentős többletköltségeket igényeltek. A kutatás eddigi eredményei alapján a feltárt falszakaszok megóvása, védelme a különböző mélységekben lévő várfalak megerősítésével biztosítható. Ezek a munkák több szakaszban, pályázati pénzekből valósíthatók meg. A 2000-ben elvégzett kutatás tisztázta az alsó vár alaprajzi elrendezését és szint- viszonyait, a várkapu melletti „őrségépület” esetében teljesen, az északi nagy épületnél részlegesen meghatározta a helyreállítási feladatot képező külső fal helyét és szintjeit. ____________VÁQVŐLQYI FBRENCMÉ K incstári Vagyoni Igazgatóság Nógrád megyei vezetője • t A -|-k i TV tÉk TTTTÉT i T» Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta\( )l»K A I I HIÚI A U fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kosául!] út 15. 11V/VJ IVilly megyei llllYiJfM Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Kft.(tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864, 32/475-727) juttatja el a lapot.------------------------------|t| -^,pu --------------------------- Teijeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját teijesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 895 Ft, negyedévre 2685 Ft, fél évre 5370 Ft, egy évre 10 740 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. , Ä . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. j JA az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kit: előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. ! szwteszt&égí fAujAu kés,«. Patakparti égerek, egy bükkfával Tavaszi bükkös
