Nógrád Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 76-99. szám)

2001-04-21 / 92. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE ________________________________ 2001. ÁPRILIS 21. | H a május eleje, akkor dixieland-fesztivál Salgótarjánban Ugyancsak új vendég lesz René Franc és az általa vezetett Hot Jazz Quintett, ők Párizsból ér­keznek Salgótarjánba ___ _____ ■ m ost már azt is jelezni szeret­nénk, hogy 2002-ben kiket láthat, hallhat a közönség... ______ CSONGRÁDY BÉLA tetnem, hogy milyen sokféle kí­nálattal kedveskedünk Salgótar­ján közönségének, köztük a nagy számú törzsvendégnek. Bár a legtöbb felhangzó muzsika 20-30 év alatt - a XX. század első felében született - stílusban kü­lönbözik egymástól. Végezetül még egy úgymond kísérőprog­ramra, egy kiállításra is szeret­ném felhívni a figyelmet: a besz­tercebányai - cseh, szlovák és magyar származású - Leopold Redlinger fotóművész - aki Milos Formán tanítványa volt Prágában - jazzfotóit mutatja be. Ő itt volt és fotózott a tizedik fesztiválon is, amikor bombariadó miatt szü­netet kellett elrendelni.- A fentiekben szó esett arról, hogy az idén talán már meghirde­tik a jövő évi programot is. Való­ban sikerül?- Úgy tűnik igen. Hiszen az már régen biztos, hogy a május első hétvégéje Salgótarjánban a dixiezene jegyében telik, de Az időjárás akár akarja, akár nem, újra itt a Tarjáni tavasz gazdag kulturális programmal és hamarosan felhangzik a dixiemuzsika is a város központjában, a József Attila Művelődési Központ szabadtéri színpadán és színházter­mében. Május 3-a és 6-a között immár 17. alkalommal lesz házigazdája Salgótarján a nemzetközi - jelentőségű és hírnevű - dixieland-fesztiválnak. Az idei programról - a maradandó jellegzetességekről és a megújulás jegyeiről - beszélgettünk Tóth Csabával, a fesztivál igazgatójával.- Mielőtt számba vennénk, hogy mi maradt a korábbi évek gyakorlatából és mi változik az idén, engedtessék meg, hogy néhány szót szóljak a fesztivá­lokról általában - kezdte mon­dandóját Tóth Csaba. - Ugyanis meglehetősen sok fesztivált ren­deznek manapság Magyarorszá­gon. A különböző kormányzati források, millenniumi és egyéb pályázatok ösztönző erővel, nek egy-egy - akár félnapos - rendezvényt is ezzel az elneve­zéssel, holott a fesztiválnak kri­tériumai vannak. Ilyen követel­mény a több nap és helyszín, a sokszínűség, a változatos prog­ram, a széles repertoár és nem utolsósorban a közönség érdek­lődésében és a biztos financiális háttérben (helyi támogatás, or­szágos kulturális és turisztikai pályázatok, szponzorok, együtt­Hangulatos emlékkép egy korábbi feszthráli (elvonulásról kedvcsinálóként hatnak a szer­vezőkre. Ugyanakkor azt is ta­pasztalni, hogy könnyen illet­működő partnerek révén) gyö­kerező stabilitás. Az utóbbi alatt azt is értem, hogy a rendezvény befejezésekor már garantálni lehessen a következő évi folytatást.- Ezek szerint a tarjáni ren­dezvényt joggal nevezzük fesztiválnak.- Természetesen, még ak­kor is, ha az utóbbi kritérium­nak - azaz a jövő évi program meghirdetésének - eleddig mi sem tudtunk megfelelni, talán majd most...- De ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük mit lehet tudni az idei programról?- Ezúttal is a szokásos nagy dilemma előtt álltunk: a folytonosság és a megújulás arányairól kellett döntenünk, hiszen nehéz megválni a jól bevált, sikeres elemektől, de nem lehet minden fesztivál egyforma, mindig újítanunk is kell valamiben, ahogy mondani szokás „rá kell tennünk egy lapáttal.” To­vábbra is rendezünk szabadtéri koncerte­ket éppúgy, mint színháztermi gálaes­teket, lesz éjszakai örömzene és dixiebál mindkettő a Karancs Szállóban - és nem marad el a templomi rendez­vény sem. Sőt az idén egy nappal hosszabb lesz a prog­ram, már csütörtö­kön - május 3-án - el­kezdődik, a 6-ai, va­sárnapi szabadtéri búcsúkoncert pedig nem ér véget dél- ■ után, mert a Miskolci Dixieland Band késő estig szórakoztatja az emelkedett hangulatú közönséget. A meg­szokott arcok közül az idén is itt Most mutatkozik be a szegedi Saxophone Quartett: Molnár Gyula és fia lesz Berki Tamás műsorvezető­ként és énekesként, a magyar együttesek közül a legjobbak - a Molnár Dixieland Band, a Hot Jazz Band és a Benkó Dixieland Band - lépnek fel. Nagy sajnála­tunkra hiányzik majd Joe Murá­nyi, aki esetleg egy napra tudott volna eljönni amerikai szereplé­sei miatt. Sok lesz viszont az új fellépő, szinte valamennyi kül­földi csoport ebbe a kategóriába tartozik, sőt legtöbbjük még Ma­gyarországra is először érkezik. Kivétel a New York-i Carol Cass nevű énekesnő, aki Berlin, Párizs és Budapest között ingázik. A .prágai Messengers együttes ala­pítója már járt hazánkban, de más formációval. Cseh vendége­inkkel kapcsolatban jegyzem meg, hogy ez évben több kelet- európai résztvevője lesz a mi fesztiválunknak is, hiszen, a Boba Jazz Band Krakkóból, a B. B. Band Besztercebányáról, a Traditional Dixieland Band pedig Losoncról érkezik majd. A magyar zenekarok között is lesznek újak. Érde­kesség például, hogy a szege­di Saxophone Quartettben együtt játszik majd Molnár Gyula és fia. Az említett cseh együttesben is generációk, mesterek és a tanítványok vannak jelen, az egyaránt si­keres Benkó együttes, illetve a Hot Jazz Band pedig azt bizo­nyítja, hogy ez a zene nem korfüggő. Ugyancsak kurió­zum, hogy a Dream Brass ne­vű rézfúvós kvintettben tar­jáni és pesti középiskolások játszanak együtt. A Boros-fivé­rek a „Nyugat kapujában” cí­mű millenniumi országos döntőben az első helyen vé- elöl geztek saját kategóriájukban. ■ A Szent József plébánián - vagy ahogyan jobban ismerik az acélgyári templomban - a spi­rituálé és gospel koncertet ezút­tal a Four Fathers együttes adja. Úgy gondolom sikerült érzékel­„Az akvarell az más, az egy külön világ” Beszélgetés Réti Zoltán festőművész balassagyarmati műtermében Hétvégi akkordok Templomok után, királyi kastély előtt Réti Zoltán festőművész balassagyarmati portáján a rózsák úgy bontogatják magu­kat, mint a serdülő lány, ha szépen néznek rá. Mondom is vendéglátómnak, hogy a ta­vasz színei lenyűgöznek változatosságuk­kal, álomszerű kavalkádjukkal: akvarellbe illenek. Elgondolkodik és azt mondja le­het, hogy így van, de azért az akvarell az más, az egy külön világ.- Itt ez a katalógus - mondja és kezembe adja. Már a címe is fi­gyelemfelkeltő. „An­gol akvarell magyar ecsettel” böngészem a címét. Azt írja, hogy a Magyar Vízfestő Mű­vészek Társasága és az Újpesti Művészek Társasága megren­dezte ezt a kiállítást az Újpest Galériában. A kiállító művészek között két nógrádi szerepel, G. Lóránt Lujza és Réti Zoltán.- Érdekesség, hogy én vagyok az egyetlen az itt kiállítók közül, aki húsz évvel ezelőtt még szerepeltem egy kiállításon Londonban a Banksyde Galeryben, ahol a Királyi Akvarell Társaság bemutatott az angol közönségnek az akkori Magyarország akvarellfestőiből egy vá­logatást. Akkor az egri biennále anyagából ki­választottak 47 magyar festőt, akiknek a képei­ből 1981 októberében rendezték ezt a kiállítást Londonban. Az akkori angol zsűri azt vizsgálta, hogy a képek megfelelnek-e az akvarellfesté- szet követelményeinek. Mert csak papírra fes­tett tiszta akvarell jöhetett számításba, ahol a fe­dőfesték használata tilos! Nézzük a húsz év óta is féltő gonddal őrzött katalógust, amely azt írja, hogy Nagy-Britanni- ában keveset tudnak a magyar akvarellművé- szetről. Ez az angol társaság, mint az akvarell­művészet egyik központi világintézménye, fon­tos feladatának tartja, hogy fenntartsa vagy megújítsa a kulturális kapcsolatokat egy olyan országgal, ahol új irányzatok befolyásolhatják az általános művészeti fejlődést. Az akkori kor­társ képzőművészek között szerepelt a Cserhátszentivánról elszármazott Bakailár Jó­zsef, valamint Iványi Ödön, Czinke Ferenc, Ló­ránt János is. Réti Zoltán akkor még a zeneisko­la igazgatójaként volt feltüntetve. Az egyik ké­pe a „Vadkerti templombajárók” volt, a másik a Lókos szép táját ábrázolta. Azt magyarázza Réti Zoltán, hogy a húsz év után most Budapesten megren­dezett akvarelltárlat szervezői is a tiszta akvarell, a műfaj megőrzése érdekében rendezték meg a 105 kiállító találkozóját. Szétnézünk a műteremben, ahol régi és új képek sokasága azt jelzi: a művész 78 évesen is termékeny. Arról mesél, hogy sok kiállítása volt tavaly. Emléke­zetes számára a Miskolcon megren­dezett nagy kiállí­tás, de képeit lát­hatták Berekfür­dőn, Pátyon, Haj­dúszoboszlón, Ajkán is. Részt vett a 14. Országos Tájkép Biennálén Hatvan­ban, ahol díjat kapott. A Balassi Bálint Gimnázium 100 éves centenáriumán is szerepeltek képei és neve­zetes kiállítása volt Sátor­aljaújhelyen. Az év vége felé újra szerepelt Hatvanban az egyházművé­szeti kiállításon két képével, az egyik a „Tavasz és a gyász” című alkotás volt, a másik a gyertya- gyújtásos mindenszenteket idézte. Valósággal felvillanyozódik, mikor arról be­szélgetünk, hogy erre az évre milyen tervei vannak. Sorolja, hogy készül a Salgótarjáni Ta­vaszi Tárlatra, a hortobágyi művésztelepen most van kiállítása. Április 18-án Pesten a Ka­rinthy Szalonban nyílt egy önálló kiállítása, amelyet az alkotó muzsikusok társasága kezde­ményezett. Szeptember 13-án Kazincbarcikán szerepel képeivel. Szóval munka és bemutat­kozási lehetőség hál' istennek bőven akad. A műteremben egy nagyméretű akvarell, egy háromméteres triptichon fogja meg a sze­met, amely felhők között fuvolázó fiatalokat ábrázol.- Most lesz kiállításom a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában, az országos fuvolataláíkozón a „Zenélő vonalak” címmel és ezt oda készítet­tem a tusrajzaimmal együtt - mondja és sorba rakja ki a fuvolázókat ábrázoló tusrajzait. Az egyiken vejét, Kanyó András fuvolaművészt is felismerni. Sok mindenről szó esik még, mert Réti Zol­tán anekdotázó kedve töretlen és annyi minden történt vele a múlt század folyamán, hogy van is miről beszélni. Nyílik a műterem ajtaja és a felesége Márta asszony kedvesen egy kávéra in­vitál. - Ő a „min­denesem”, aki a kiállításaimat is segít rendezni - fejti ki Zoli bácsi és szeretettel néz élete párjára.- Mindig azt szoktam monda­ni: örülök, hogy hazajöttem a fog­ságból, mert hiá­ba, hogy nyuga­ton voltam, de olyan helyzetek­be kerültem, amikor bizony sokszor lemond­tam az életemről. Mindig arra gondolok, hogy minden nap egy ajándék számomra. Ebben maradtunk, meg abban, hogy e sorok írójának ajándékozott, a szépséges tavaszi Ipolyt ábrázoló akvarellért még elmegyek, mert gyalogosan megáztatta volna a papírt ez a tava­szi csepergés. SZABÓ ENDRE flnekdotázé kedve töretlen_______■ Tavaszi hullámzás - akvarell ■ A húsvétvasárnapi szentmi­sén Salgótarjánban, az acélgyári római katolikus templom­ban, működött köz­re az idén jubiláló Akkord Kohász Fú­vós Kisegyüttes, Diósi Tamás orgo­nán játszott. A fúvó­sok az evangélikus templomba is meg­hívást kaptak: az is­tentisztelet előtt húsvéti dallamokat játszottak. (A felvé­telek az acélgyári templomban készültek) A vadászkürtösök április 22- én, vasárnap 16 órától a gödöllői királyi kastélyban e nemzeti érté­kű patinás hely hangulatához illő műsorral köszöntik a látogatókat. A díszudvari koncerten a klasszi­kusoktól a romantikusokig szá­mos közismert mű megszólal, de úgynevezett örökzöldeket is hall­hatnak az érdeklődők.

Next

/
Thumbnails
Contents