Nógrád Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 76-99. szám)
2001-04-13 / 86. szám
Alkonvévek - Nyugdíjasok oldala Ami az út eleje és vége között van A csepergős, esős, szeles tavaszi időjárásban jólesik behúzódni fedél alá. Különösen itt Saigon, ahol harapósabb a levegő, mint odalent a városban Az egykori magazin - amely most kocsma - nyújt erre kiváló lehetőséget. Már a meleg miatt is, de inkább talán azért, mert kedves ismerős méri a pult mögül az innivalót. Smida Antal kínálna is mindjárt, de én inkább a beszélgetésre vagyok szomjas. A kocsmáros közelebb jár már a hetvenhez, mint a hatvanhoz, ám de ez nem látszik meg rajta. Alakja már árulkodik a koráról, de mozgása még erőteljes, kézfogásán érződik, hogy sok tonna szenet lapátolt csillékbe annak idején.- Nem szakadhattam el a bányától két ok miatt - magyarázza - Nekem az apám, a nagyapám is bányász volt, ez az egyik. A másik pedig az, hogy a bánya itt volt a szomszédban. így aztán amikor leszereltem a katonaságtól én is bányász lettem. Hat évig a termelőszövetkezeti kőbányánál dolgoztam. Először lőmesterként, majd bányamester lettem. Vendég érkezik, kiszolgálja és folytatja.- Egy évig azonban hűüenkedtem, mert az építőknél dolgoztam, végül csak visszamentem a kányási bányához. Ismertem a bányát, mert korábban már dolgoztam ott. Nyolc évet húztam még le a föld alatt, végül ezerkilencszáznyolcvanhatban mentem rokkant nyugdíjba. Ebben annak a balesetnek volt nagy szerepe, amelyben a csillék majdnem összeroppantották a fejemet. Valamikor cúgosként kezdtem, vagyis én mentem a bányaló előtt lámpával a kezemben. Utána szállító lettem, majd 1951-ben kezdtem a szénfalnál dolgozni. Csapatvezető, lőmester, bányamentő voltam. Smida Antal 1956-ban nősült. Egy évre megszületett a fiuk, majd néhány év múlva a lányuk.- Ót unokám van már - mondja büszkén. - A legidősebb éppen itt biliárdozik a menyasszonyával - int a teremben játszó fiatalok felé. Az unokák között három fiú, kettő pedig lány. Újra visszalépünk a múltba, s arról faggatom, hogy milyen élet volt itt az ő fiatal korában.- Valamikor nagyon mozgalmas élet volt itt a hegyen. A sport fogott össze bennünket. Ma nincs itt semmi. Szerintem azért, mert nincs összetartás a fiatalokban. Persze ebben szerepe van a munkanélküliségnek, a szegénységnek. Meg aztán többségében családosak, akiket nyomaszt a megélhetés nehéz gondja. Smida Antal itt született Salgón, s 1934 óta itt is lakik. Hová is menne már, hiszen ide kötik az ősi gyökerek. A gyerekei sem laknak messze tőle, csupán le kell mennie Salgótarjánba. A gyerekek, meg az unokák ide már csak jó levegőt szívni jönnek fel. Őszintén szólva mi másért is jönnének, hiszen már régen a messzi ködbe veszett az egykori bányai, meg rimái rend. Más már ez a világ, mint az a régi volt. Van ennek számos előnye, de nagyon sok hátránya is.- Úgy érzem, hogy mi itt a hegyen mostohák vagyunk - magyarázza. - Útjaink elhanyagoltak, épületeink, intézményeink nyomorúságos állapotban vannak. Volt itt korábban fogaskerekű kisvasút, uszoda, sportpálya. Most meg szégyellem, ha az ország más részéről érkeznek ide a várlátogatók, mert olyan gondozatlan, szemetes a környezet. Igaz - teszi hozzá - a rend és a tisztaság fenntartásában a lakosok egy része sem jeleskedik. A közelgő húsvét alkalmat ad rá, hogy a régi szokásokról érdeklődjem.- Nálunk az volt a divat, hogy húsvét vasárnap mulatság volt. Ott volt az egész csapat és onnan mentünk másnap locsolkod- ni. Akkor még a vízzel való locsolkodás volt a divat. Vittünk magunkkal szódásüveget is, de bizony, ha közel volt a vízcsap, a leányzó úszott a vízben, hiszen tízen is locsoltuk. Mondtunk verset is, de inkább nem mondom el, mert elszíneződik a nyomdafesték. A locsolás után természetesen dukált a terített asztal a húsvéti sonkával, tojással. S persze az italok. Smida Antal balszélsőt játszott a megyei első osztályban szereplő Salgó csapatában. Akkor ez az osztály nagyon erős volt, hiszen ott játszott a felsőbb osztályból kiesett Nagybátony, Baglyas, Kisterenye, a balassagyarmati csapatok. Ez az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején volt. Mint ifista kezdte a labdarúgást 1947-ben és húsz évig kergette a labdát.- Hol vannak a régi nagy meccsek? Ma már nem focizik itt senki, néha a fiatalok rúgják a bőrt a kispályán. Más szórakozási lehetőségek egyébként sincsenek itt. Valamikor egyetlen kocsma működött, most van három. De azért mindegyik megél. Ennek a helynek más a tulajdonosa, én csak kisegítőként vagyok itt. Újra érkezik egy vendég, kér egy sört. A fiatalok önfeledten játsszák az amerikai biliárdot. Ilyen egy hétköznap délután az egykori magazinban. Smida Antalt arról kérdezem hogyan alakul most az élete?- Én munka nélkül nem nagyon tudok meglenni - válaszolja. - Nem azért, mintha rá lennék szorulva. Kell az elfoglaltság. Az erdészettel megbeszélve télen a fagykáros fákat gyűjtöttük össze. Ez nagyon fontos, hiszen fával fűtünk. így legalább csökkentjük a fűtési költséget. Most meg itt segítek addig, amíg nyitva tartják a kocsmát. Meglepve hallgatom, hogy fával fűt a bányász. Igaz, fa van a környéken, de azt mondják, hogy még szén is akad.- Igen van még szén több helyen is. De nem kell senkinek. Emlékszem, annak idején Kányáson is létrehozták a Nagybátonyig húzódó szállítószalagot soksok millióért, de nem ment azon talán öt tonna szén sem. Visszafejlesztették. Van még itt szén, de azt mondják, hogy a mélyművelés költséges. Kínlódnak itt Inászó környékén a felszíni fejtéssel is, de harminc méter meddőt kell letúmi róla. - Le- mondón legyint, de még hozzáteszi - Bezártak sokkal jobban működő bányákat is. Azt mondja, hogy mostanában sokat álmodik még a bányával. Elmondja, hogy nyugdíjazását követően nem érdekelte a bánya. El akarta feledni, hiszen valósággal kiszívta az erejét a föld mélye. Néhány év elteltével azonban visszatért a vágyódása. Persze a bánya már szóba sem jöhetne, bármennyire is szerette. Újra a közelgő ünnepre terelődik a szó.- Elmúltak már itt a hagyományok. Mi idősebbek már kevesen vagyunk itt. Néhá- nyan még eljárnak ugyan locsolni, de ez már nem az igazi. Némelyik csak azért megy, hogy igyon. Annak nincs értelme, hogy valakit úgy kelljen hazavezetni. A fiatalok nem járnak. Csendes, alvó település Salgó. Pedig valamikor zajlott itt az élet. Bálok, kultúrműsorok szórakoztatták a lakosokat. Elvétve még a nyolcvanas években is rendezett összejöveteleket a Vöröskereszt. A baráti összejövetelek, a csoportos szórakozások a hatvanas évek közepétől sorvadtak el. Nagy szerepe volt ebben a televíziónak, amely nemcsak a világot vitte be a lakásokba, de bezárkóztatta, szétválasztotta az embereket egymástól.- Januárban megalakítottuk a salgói baráti kört - újságolja. - Szeretnénk barátságosabbá tenni a környezetet, hogy minél több látogató érkezzen ide. Azt tervezzük, hogy rendezünk egy juniálist, akár csak régen. Összekötjük egy kis vásárral, amiből talán egy kis bevétel is lenne. Persze a nagyobb hasznot az jelentené, hogy az emberek ismét egymásra találnának. Smida Antal, a baráti kör a turizmusban lát fantáziát. Említi, hogy régen is készültek itt tervek, elhangzottak nagyra törő elképzelések, aztán nem lett semmi. Pedig vannak a környéken szállodák, a természet még tálcán kínálja a sok gyönyörűséget.- Az a baj, hogy csak beszélnek a vágyakról - mondja mérgesen - Hiába vannak itt osztályos szállások, ezeknek is mindig más a gazdája. Végre lenne már valaki erőskezű gazdája az értékeknek, mert így tovább pusztul minden. Azt mondják, hogy ráfizetésesek a dolgok. Csak azt nem értem, hogy régen miért nem volt az. Hiszen valamikor volt itt fúvószenekar, jazz- zenekar, kultúrcsoport, NB Il-es futballcsapat. Érdekes módon elbírta a bánya. A strandot társadalmi munkában építettük fel ötvennyolcban. Egy év múlva rátette a kezét a vízművek. Azóta nem működik, a kabinokat is lebontották, mert azt mondták, hogy ráfizetéses. Szerencsére a vár gyönyörű, de mi hasznunk belőle? Smida kiszolgálja az újabb betévedt vendéget, visszatér beszélgetni.- Azt hiszem, hogy addig halogattuk az itteni fejlesztést, amíg ide jutottunk. Most meg nincs gazdája semminek. Pedig az itteni lakosok fizetővendéglátással is foglalkozhatnának. Időben kellett volna kezdeni. Úgy látszik mi már elkéstünk ezzel. Bizony nagy kár. Búcsúzásnál még ennyit mond.- Engem már csak az érdekel, hogy a gyerekeim boldoguljanak^ az unokáim elinduljanak az élet útján. Ők még az elején tartanak. Nekem meg már egyre gyakrabban jut eszembe, hogy előbb utóbb vége lesz az útnak. Nekem régen volt az eleje, a végét szerencsére nem tudom. Ez meg, amit elmondtam a kettő között történt. ____ PÁDÁR ANDRÁS Ü nnep a földön és azon is túl Húsvét a tavasz legszebb ünnepe a földön és azon is túl: Jézus feltámadását és a föld újra éledését ünnepeljük. Ébred a természet, több a fény, ragyog minden, a faágakon virágrügy és daloló kismadár. Életre kelnek a hagyományok is, s pár napra megelevenednek a régi szokások: húsvétkor a lányokat hideg vízzel locsolják, hogy frissek, üdék maradjanak. A fiúk a locsolásért festett, piros tojást kapnak. Régen falun ilyenkorra már kikeltek a kiscsibék a háziasz- szonyok és a gyerekek örömére, az aprónép ugyanis mindig nagyon kedvelte a sárgapihés, csipogó szájú kis jószágokat. Fiatal koromban úgy készülődtünk az ünnepre, hogy már a nagyböjtöt megelőző hetekben nekifogtunk a ház nagytakarításának. Kívül- belül szépítgettük, aztán az udvart is rendbe tettük. Mindent úgy csináltunk, ahogyan a szüléink, nagyszüleink, az ünnepre már a kerti munkával, a vetemé- nyezéssel is megvoltunk. Aztán sütöttünk, főztük, hogy arra se legyen gondunk. Megfőtt a hatalmas sonka, a sok jó falat, a kemencében kisült a túrós lepény, jó hangulattal teltek meg az otthonok. Amikor mindennel elkészültünk, megnyugodtunk, és békés szívvel, lélekben is megújulva vártuk az ünnepet. Családunk valamennyi tagja részt vett a húsvéti nagymisén, amelyhez körmenet is kapcsolódott. Hálát adtunk Jótevőnknek, énekeltünk teljes odaadással. Éneklésünkben benne volt az afeletti öröm is, hogy elmúlt a tél. Elmúlt a sötétség. Jézussal együtt feltámadt a természet is. VÁGVÖLGYI LÁSZLÓNÉ Kanadai segély az árvízkárosultaknak- A kanadai kormány négymillió forintnak megfelelő összeggel, 20 ezer kanadai dollárral járul hozzá a tiszai árvízkárok enyhítéséhez, az erről szóló szándéklevelet pár napja adta át Budapesten Marta Moszczenska nagykövet a Magyar Vöröskereszt főtitkárának. A kanadai nagykövet elmondta: közel kétmillió kanadainak él rokonsága az árvíz sújtotta régióban. Ezért a nemzetközi segélyszervezet március 9-én közzétett felhívására a kanadai kormány 80 ezer dollárt különített el az árvízkárosultak támogatására. Ebből az összegből Ukrajna 40 ezer dollárt, Magyarország és Románia 20-20 ezer dollárt kap. Morzsányi Éva, a Magyar Vöröskereszt főtitkára kifejtette: a március elején levonuló árvíz a térségben lakók élelmiszertartalékait megsemmisítette, így a készleteket hetente pótolni kell. Ezért a Magyar Vöröskereszt fél éven át kéthetenként élelmiszerszállítmányokat kíván eljuttatni a tíz leginkább érintett településre a vásárosnaményi régióban. Légrády Eszter szóvivő elmondta, hogy az Amerikai Vöröskereszt révén az American Éxpress 15 ezer USA dollárt, azaz megközelítőleg 4,5 millió forintot ajánlott fel segélyezésre a Magyar Vöröskeresztnek. Megemlítette: a hazai adományok közül a 28 ezer bábolnai naposcsibének volt a legnagyobb sikere, melyet néhány napja osztottak szét az érintett településeken._____________________■ Izom és csont emberi zsírból? Amerikai tudósok a világon elsőként emberi zsírszövetből más típusú egészséges - egyebek között izom-, csont- vagy porcszövetet - „állítottak elő”. A biológuskutatók felfedezése - mint az általuk végzett kísérletről a Tissue Engineering című szakfolyóirat beszámolt - azzal kecsegtet, hogy a sokak által gyűlölt zsírállományból felbecsülhetetlen értékű alapanyag váljék az emberi szervezet helyreállításához. A kutatócsoport vezetői - a kaliforniai és a pittsburghi egyetem két specialistája, Mark Hadrick és Adam Katz - már bejelentették egy olyan biotechnológiai intézet létrehozásának a tervét, ahol a zsírfelesleg különböző hasznosítható szövetekké történő átalakításával foglalkoznának. A szakértők nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy ezen módszer segítségével idővel lényegében bármilyen típusú szövetet sikerül majd előállítani. Távlatilag lehetőség nyílhat szövetképzésre a műtét utáni felépülés vagy a sebgyógyítás területén is. Takarékoskodhat az idej ével Áramszámla-fizetés OTP lakossági folyószámláról. ŐE) BANK Az OTP Bank Rt. - egy ÉMÁSZ Rt.- vel közös akció keretében - leveszi ügyfelei válláról a számlafizetés gondját. Ennek feltétele, hogy május 31-ig az ügyfél megbízást adjon OTP lakossági folyószámlájáról áramszámlájának ki- egyenlítésére. Szabó Tamás, az OTP Bank Rt. salgótarjáni igazgatója elmondta, hogy az akcióhoz kapcsolódóan kedvezményeket is nyújt a hitelintézet az ÉMÁSZ Rt. ellátási területén. így az ügyfél díjmentesen nyithatja meg számláját, ugyancsak díjmentesen igényelhet az OTP Cirrus/Maestro bankkártyát és nem kell fizetnie a limit- figyelési szolgáltaEMASZ Rt. tásért sem, ami megvéd az esetleges túlszámlázásoktól. Kedvezményesek továbbá a bankon belüli átutalásai az OTP TeleBANK-on és az OTP TeleBANK Centeren keresztül. Azok, akik legalább négy hónapon keresztül átutalással egyenlítik ki áramszámlájukat, részt vesznek az ÉMÁSZ Rt. 2001. december 14-i nyereménysorsolásán, amelynek nyereményei: egy kerámialapos villanytűzhely, egy mobil klímaberendezés és 15 darab mikrohullámú sütő. A közüzemi számlák kiegyenlitésére eseti és rendszeres átutalási megbízások adhatók személyesen bármely OTP Bankfiókban, vagy az OTP Telebankon és az OTP TeleBANK Centeren keresztül a 1/3666- 666-os vagy a 40/366- 666-os telefonszámon.
