Nógrád Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 76-99. szám)

2001-04-13 / 86. szám

2001. ÁPRILIS 13., PÉNTEK LÁTÓ H A T Á R Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Romhányból Dardzsilingbe, Körösi Csorna Sándor sírjához (2.) Sztranyovszky Béla 47 éves pedagógus. 1980-ban Balassa­gyarmatról került Romhányba, ahol az általános iskolában tanít jelenleg is. 2000. december 14-től jó egy hónapos indi­ai utazáson vett részt, amely keretében a millennium jegyé­ben lerótta kegyeletét Körösi Csorna Sándor, a tudós utazó és nyelvész dardzsilingi sírjánál. Élményeiről az alábbiak­ban számol be lapunk olvasóinak. egész apró gyerektől kezdve roncs vénemberekig - jártak ke­züket nyújtogatva vagy fémcsé­széjüket csörgetve csoporttól cso­portig, utazótól utazóig. A lárma elképzelhetetlen, a hangos be­széd lüktető dübörgésébe bele- belehasított a hordárok „hakk- hakk-hakk” kiáltása, a koldusok „laa”-zása, az induló vonatok ha- jókürtszerű üvöltése. És az a szag! A mosdatlan emberi testek kipárolgásával elegy pisiszag, a pörkölt mogyoró, az olajban sült csapati szaga, a dízelmozdonyok füstje. Aztán a látvány! A bétel va­lami cigarettapódék Indiában; do­hánylevélbe csavarnak néhány fűszert, valami fehér kenőcsöt, és ezt rágják, akár itt a rágógumit. Nem is lenne ez baj, ha ennyiben maradna az ügy! De a bétel hatá­sára a nyálmirigyek működése Sztranyovszky Béla IRÁNY CALCUTTA! December 18-án 16.30-kor in­dult a vonatom, az indiaiak által igen előkelőnek, gyorsnak, egye­nesen szupernek tartott Rajdhani (ejtsd: Radzsani) Express a New- Delhi pályaudvarról, a főváros legnagyobb vasútállomásáról dél­keleti irányba, Calcutta - a szá­momra Körösi Csorna miatt igen fontos úti célom - felé. Aki nem látott ilyen nagy forgalmú vasúti csomópontot Indiában, el sem tudja képzelni, milyen. A váró­csarnokban legkevesebb ezer em­ber ütötte el így-úgy a várakozás idejét. A földön ülve eszegettek, teáztak, vagy éppen bételt rágtak; ruhájukba vagy úti takarójukba burkolózva a falak, oszlopok tö­vében aludtak úgy festve, mint begöngyölt holttestek; a pénztá­rak előtt hosszú sorokban álldo­gáltak cigarettázva, bételt köp­ködve, veszekedve, koldusok ­5,J S kórságuk végső stádiumában. Bi­zony, nem kis munka ezeket a tó­csákat kerülgetni, ha az ember va­lamit látni is akar abból a város­ból, ahol éppen tartózkodik. Tudatlanságomban légkondici­onált kocsiba vettem jegyet, nem kevés pénzért. Mint később kide­rült, most, decemberben merő­ben fölösleges pénzkidobás volt részemről, mivel a légkon­dicionált és a sima hálóko­csi (sleeper) között nincs jelentős különbség. Legfel­jebb annyi, hogy a peronról visszalépve a kocsi belsejé­be, fáztam. Ez persze nem teljesen igaz, ugyanis itt ad­nak ágyneműt: egy párna, két lepedő, két pléd; továb­bá a hosszú útra való tekin­tettel felszolgálnak uzson­nát, vacsorát, majd másnap reggelit is. Most kóstoltam először szamoszát, ami, ne- Cipőtisztítók. vével ellentétben nincs ro­konságban a földi eperrel, hanem nagyon kellemesen fűszerezett töltelék tésztába sütve; olyan hú­sos hasé féle, hús nélkül. Tudni kell: az indiaiak általában vegetá- riánusok! Most néztem szembe a dhallal.amia sárgaborsó- főzelék és a leves között helyezkedik el, de tulaj­donképpen sem ez, sem az; és a csa- patival, ezzel _______________■ a leginkább k enyérlán- goshoz hasonlító, vastag, pala­csintaszerű tésztafélével, amivel kikanalazzuk a dhalt az ételes tál­ca tartálykájából, egy füst alatt be­kapva a csapati kanalat is. A mel­lé szervírozott aranybanán és a mangószörp csak fokozta a jólla­kottság igen kellemes érzését. Vacsora után, mivel mind a hat útitárs egyetértett abban, hogy tán aludni kéne, a két hosszú ülés háttámláját vízszintesbe helyez­tük, a felső fekhelyekről a csoma­gokat leszedve, azokat az alsó fekhely alá láncoltuk. Ez a tevé­kenység némi magyarázatra szo­Teherhordó a pályaudvar előtt. sokszorosára fokozódik, a nyál vörösre színeződik, és úton-útfé- len irdatlan vörös tócsákat köp minden bételrágó. Az embernek olyan érzése van, hogy egész Indi­át tüdővérzéses betegek lakják, rul. A pályaudvarokon láncot és lakatot is árulnak, poggyászod vé­delme érdekében. Az alsó fekhe­lyek (ülések) alá acélfonatokból készített hurkok vannak rögzítve, ezekhez láncolhatod bőröndjei­det - Indiában rengeteg csomag­gal utaznak - s így, miután bizto­sítottad pakkjaidat a tolvajlás el­len, nyugodtan álomra hajthatod a fejedet. De kik lopnak? Őszintén mondom, nem tudom. A vasúti kocsi 74 személyes; egy légtér, az­az 74 ember egy nagy baráti kö­zösségben utazik együtt. Majd' mindenki tudja a másikról, ki ki­csoda, honnan jön, hová megy, kik a rokonai, mi célból megy oda, ahová; melyik az ő bőröndje, takarója, cipője? Lopni csak az ál­lomásokon viszonylag rövid időre megálló vonatra felugró tea- és gyümölcsárusoknak, egyebeket - nyakláncot, fényképezőgépet, új­ságot, és ki tudja, még mit - áru­lóknak lehet módja, hát úgy gon­dolom, ellenük van a lánc és a la­kat, amit minden indiai használt, így én sem szégyenkeztem emi­att. Rendkívül élvezetes dolog In­diában vonatozni. Nem igazak ám azok a híresztelések, hogy a vonat tetején is tolonganak, hogy emberfürtök lógnak az ajtókból, ez mind ámítás. Az utazni vágyó megvásárolja a jegyét a számítógépes jegyirodá­ban. A vonatjegy min­den szükséges informá­ciót tartalmaz, tehát a vonat nevét, számát; a vasúti kocsi és az ülő­hely (illetve fekhely) számát; melyik pályaud­varról és mikor indul a vonat; hány kilométer a célállomás; sőt még az is, hogy hány éves vagy és milyen nemű! A jegy­_____■ ről tudtam meg, hogy 1 534 km áll előttem Cal­cuttáig. Ha megtalálod a peront, ahon­nan a vonatod indul - ugyanis nem mindig leled meg, és a vonat nélküled megy el, ahogy ez velem Utcán készül a csapati! is megtörtént igen nagy bosszúsá­gomra - az ott álló hirdetőtáblán is, a vasúti kocsid oldalán is ott ló­gó utaslistán megkeresheted a ne­vedet, és megbizonyosodhatsz ar­ról, hogy nem Madrasban fogsz-- kikötni Calcutta helyett." Mint mondtam, 74 ember szá­mára van hely egy kocsiban. Nem dohányzó vagonok ezek, csak a két peron valamelyikén szívhatod el sóvárgott cigarettádat, és itt ta­lálod a két-két enyhhelyet is, ami jobb vonatokon kétféle: indiai il­letve nyugati stílusú. A különbség a kettő között annyi, hogy a nyu­gati a megszokott angol WC, míg az indiai afféle talpas, azaz két lábnyom között egy lyuk. Egyéb­ként meglehetősen tiszták, mivel azokon az állomásokon, ahol több időt áll a vonat, slaggal, meg­lehetős nyomású vízzel kispricce­lik a WC-ket. Valóban kedélyes az utazás. Mikor túlestél a kikerülhe­tetlen kérdéseken: honnan jöttél, hol van Magyarország, van-e csa­ládod, mit dolgozol, megkínálnak édességgel vagy étellel - nem min­denki veszi igénybe a vonaton fel­szolgált elemózsiát - természete­sen visszakínálod a te csokoládé­dat, kekszedet; élvezettel böngé­szik nagy India-térképedet meg a magyar nyelvű útikönyvedet, és ha nem lennének azok az átkozott nyelvi korlátok, hiszen az indiai­ak nagy része valóban beszéli az angolt, na­gyon jóízű tár­salgás alakulhat­na ki, így viszont gyakran nagyo­kat nevetünk a hibás szóhasz­nálatomon. Persze, mind­ezeket még nem ___________■ tudván kissé s zorongva üldö­géltem a Rajdhani Express 3-as számú kocsijában az 1-s számú ülésen december 18-án, várva az indulást. _________(Folytatjuk)______■ A nagyfőnök Szilárdan áll a tetőn, míg közel s távol kémények füstjelei szállnak: megszokta - és naponta megszolgálja - pozícióját a vezető helyen. Törzsének harcosai a legváltozatosabb harci színekkel és formákkal keresik az építkezők és felújítók kegyét: elég egy jel, hogy tetőnyeregbe pattanjanak... és köztudott, hogy sosem adják fel az általuk lefedett magaslatokat! Tartózkodási helyükről érdeklődjön a Bramac erődök kereskedőinél vagy hívja kék számunkat: 06 40 94 94 09 Szeretnék többet tudni a Bramac tetőrendszerről kérem küldjenek címemre termékkatalógust építkezem □ tetőfelújítást tervezek □ kapcsolatfelvételt kérek □ Telefon: Bramac Kft. 8200 Veszprém, Házgyár út. 1. Ha már egyszer építkezik KiAtypt t Önöket az FCI-CACIB NEMZETKÖZI KUTYAKIÁLLÍTÁSON SZILVÁSVÁRAD - LOVASSTADION 2001. ÁPRILIS 14-16. NYITVA: NAPONTA 10-17 ÓRÁIG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents