Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)

2001-03-09 / 58. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala Vali néni két élete (3.) „Mint Szent Erzsébet, kinek kosarában / Rózsává vált az alamizsna kenyér,/ Úgy gondoskodik az eleset­tekről / Félix Vad Somos és környékén./ Hajnalban kel. Ellátja a portát,/ Tyúkoknak, ga­lamboknak vet egy marék búzát,/ Aztán megy a busz- szál ki Salgóbányára,/ Ahol gondozottak népes hada várja./ Fölkeresi őket sok-sok szeretettel,/ Hallgatja pana­szuk, sokszor borús kedvvel,/ De mindig vidámnak mutatja ő magát,/S jókedvűn intézi mindnek gondját, baját./ Ha kell, bevásárol, megmosdatja őket,/ Főz nekik, mossa a piszkos lepedőket,/ Velük kacag, ha vidá­mak,/ Velük sír, ha sok a bánat./ Ha nyíÜk a kék ibolya Somoskő vár tövén,/A legel­ső szép kis csokrot, Neki hozza Irén./ Jöttekor a mérges kutya se tépi a láncot,/ Erki Pista Neki járja el a kendőtáncot./ Laktanyás Icunak, aki apját várja/ Egyet csettint, s máris vele perdül táncra/ Táncol és énekel, pedig sem­mit sem hall,/ De víg énekétől zeng az egész udvar./ Maszarik Marcsa forintjához/ Vad húszai pótol,/ Egy kisfröccs, s már feledve is/A szociális otthon./ Szelíd, csendes Telek Feri, az öreg bonviván/ Ki mindenkit nagyon szeret, de Vcdit igazán./ Ő az, aki májusfát hoz minden szép leánynak,/ De a legesleg- szebbiket Félix Vodkának./ Ufós Palkó kertészkedik és mindig szerelmes,/Min­denkihez, akit ismer majd egyformán kedves./Hoz vi­rágot, zöldpaprikát, paradicsom-retket,/ Szeret örömet okozni, szereti a kertet./ Görhe Laci egyetlen, de mindig leghőbb vágya,/ Hogy Losoncig érjen el majd a Vad tortája./Egyre azon gondolkodik, hogyan ejtse módját/ Hogy Vad malom- kőnyire süsse a tortáját./ Vidáman él Félix Vali a sok gondozottal,/ Úgy gon­dolják, akik látják, bizony elég sokan./Ám de tudjuk, hogy a vígság csak amolyan látszat,/A gondozó napok bizony nem ilyen vidámak./ Fáradtan megy haza Vad, otthon munka várja,/Bi­zony-bizony sajog néki lába és a háta/ Kicsit pihen, gondolkodik, mit Ls kéne főzni,/ Múl az idő Józsinak is lassan itt kell lenni./ A tehén is tele tőggyel el-elbődül néha,/ Vödröt fog és kimegy hozzá, ki az istállóba/ Rúgás tehén. Óvato­san, szelíden keü fejni,/ De hát Vad mindig tudja mit, s hogyan kell tenni./ Szállingóznak egymás után, Józsi és a lányok,/ Az udvaron turbékolnak a szelíd galambok./ Egy kis bú­zát, kukoricát vet tyúknak, galambnak,/ így reggelig ezek most már mind csendben maradnak./ Leszád az éj. Jön az álom. Ez sem hagyja nyugton./ Szép az álom: kis Pannival sétál az udvaron./ Reggel aztán kipihenve, mosolyogva ébred./S újra kezdi nyolc órakor, újra az egészet!/ (Szeretettel és nagyra becsüléssel 1995. április 28- án, Valéria napján).- A szellemi és testi fogyatékosoknak voltam gon­dozója. Kölcsönösen nagyon szerettük egymást, s a nyugdíjazásom óta is találkozunk egymással - mond­ja. - Egy alkalommal Egerbe kirándultunk az idősek­kel, de vittük magunkkal a fogyatékosokat is. Az egyik vendéglős meg nem engedett be minket, arra hivat­kozva, hogy mit szólnának a nála lévő külföldiek. Ak­kor megfogadtam, hogy ezen változtatni kell. A fogya­tékosok is emberek! Beszéltem Katival, Szlovacsek Gyulánéval, aki - akkor szervező gondozónő volt, most a szociális intézet igazgatója - aki nagyon sokat segített a munkámban, hogy önállóan kirándulunk. A határőrség jóvoltából autóbuszon Karancsbe- rénybe vitték őket. A jó szabad levegőn főztek egy kat­lan ételt, mindenki ehetett kedvére. Boldogok voltak. Sikerült ezt három éven át megszervezni, de bizony negyedszer már nem ment a dolog.- Istenem, de szép lenne még egyszer ilyen emléke­zetes kirándulást rendezni a gondozottaknak! - só­hajtja. Válogat az asztalon lévő sok fényképből. Régi em­lékek egytől egyig. Ismerősök, munkatársak, roko­nok, gyerekek, unokák. És természetesen a legjobban sikerült, remekbe szabott ínycsiklandozó torták. Itt vannak a bizonyítványok, amelyek bizonyítékát adják Valika néni szorgalmának, kitartásának. Tanúsítvány a napközi vezetői és házigondozói tanfolyamról. Félt­ve adja kezembe a kitüntetését, amelynek oklevelén ez áll: „A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Kiváló munkáért kitűntető jelvényt adományozott Szabó Józsefné részére. Csehák Judit miniszter.” Megmutatja a róla készült első cikket is. Azóta nincs jó véleménye az újságírókról. Évekkel ezelőtt egy helyi lapban írtak a munkájáról, aminek majdnem tragédia lett a vége. Szerencsére elsimult a dolog, de a rossz emlék máig megmaradt benne. Szót ejtünk a négy lányról is. Említem, hogy az a mondás, hogy ahány lány, annyi szobabútor. Elneveti magát.- Taníttattuk őket, ahogy lehetett. Mind a négynek rendeztünk lagzit, meg kaptak jogosítványt - sorolja.- Az első közülük vendéglátó-ipari iskolát végzett. A második általános gimnáziumban érettségizett és szá­mítógépes tanfolyamon tanult. Az iker lányaink is ke­reskedelmi, vendéglátós szakmát tanultak. Az egyik közülük sajnos most munkanélküli. A lányok mind a négyen férjnél vannak, s már két unoka is gyarapítja a nagycsaládot. A fiú 13 éves. S egy hétéves kislány. Nagyon jó hallása van, szépen énekel, a Kodály iskolába jár. Valika néni csak úgy csendesen jegyzi meg, várják most már a többi unokát is.- Boldognak érzem magam - válaszolja a kérdésre.- Szerintem nem más a boldogság, mint a becsülettel, megelégedésre elvégzett munka, meg a gyerekeim, a családom egészségesek. Az álmairól is faggatom. Vidáman válaszol.- Meg vagyok elégedve az álmaimmal. A legnagyobb teljesült, hiszen itt van Józsi - fogja meg a papa kezét. A sors nekem egy nagyon jó embert adott. - A többi ál­mom is teljesült. Olyan persze elképzelhetetlen volt, hogy mi üdüljünk, az állatok miatt. Egy, esetleg két nap­ra mehettünk el itthonról. Az augusztus húszadikát vár­tuk a legjobban, hogy mehessünk a debreceni virágkar­neválra, meg a hídi vásárra. Éveken keresztül. Ott is van kománk, komaasszonyunk, összesen 21 van belőlük. Négyféle keresztgyerekem van: magyar, ruszin, román meg cigány. Hogyan létezik ilyesmi? A tortát, a kalácsot, meg a tiszteletet mindenki szereti. Aki felkért, hogy ke- reszteltessem, vagy bérmáltassam a gyerekét, megtet­tem nekik. Egyszer valaki megjegyezte, hogy ő bizony nem enne egy cigány családnál. No, hiszen! A kereszte­lőn herendi porcelánnal tálaltak, hófehér abroszon. Félix Valika, Vali néni sok mindent tett, csak egyet nem. Repülőn sosem ült, pedig nagyon szeretett vol­na. S repülne-e most? - kérdeztem évődve, de elhárí­totta. Nem, nem! Nevetve tette hozzá, hogy hát ha el­jönne érte egy motoros gyerek, s ő vezethetné a mo­tort a repülőig, akkor talán. Józsi bácsi is közbeszól.- Nem, a mamát én már nem engedem egyedül! Én meg azért nem tarthatok vele, mert tériszonyom van. Maradjunk már csak itthon, ahol szeretünk mindenkit, s minket is szeretnek. Kell ennél több? (Vége). PADÁR ANDRÁS JO HÍR a BEFEKTETŐKNEK!! Már magánszemélyek is jegyezhetik (2001. március 12-én 15 óráig) az FHB, az első hazai jelzálogbank jelzáloglevelét. Ajelzáloglevél az állampapírokhoz hasonlóan alacsony kockázatú, hosszú lejáratú értékpapír. Lejárata 6 év, kamata fix, ezért a lassuló infláció és a csökkenő kamatszintek időszakában biztos magas hozamot fizet hosszú ideig. Ajelzáloglevél kamata évi 9,6%! A kamatot az FHB az állampapírokhoz hasonlóan évente kétszer fizeti, a tőketörlesztés a futamidő végén egyösszegben történik. Ajelzáloglevél névértéke 10 000,- forint, így már kisebb összeggel is jegyezhető. A jelzálogleveleket bevezetik a tőzsdére, így azok a későbbiekben a tőzsdén szabadon adhatók-vehetők. A jelzálogleveleket a magánszemélyek adó-tőkeszámlára helyezhetik, ami adóhitel kedvezményt is biztosít számukra. A nyilvánosan kibocsátott jelzáloglevelek árfolyamnyeresége kamatbevételnek számít, ezért nem kell utána adót fizetni. További részletekről és a jegyzési helyekről érdeklődjön az FHB 06-40-200-115-ös Ä __ __ hitelvonalán és a bank internetes honlapján _ __ ___ ©FHB ( www.fhb.hu ). ©FHB Földhitel- és Jelzálogbank Rt. Megjelent az Idősek Világa „Nyolc hónap tükörben - Nők dicsérete - Községi kincsek” Htok Ádn*i .HPO**"­- Az első lépések mindig nehezek, de ma már önállóan járunk. A hat szak- IDÖSEK VlLÄQA szervezeti konföderáció „Civil ország­jelentését” több száz nyugdíjassal vitat­tuk meg, mindenütt élesen vetődött fel Nógrád megye sajátságosán nehéz helyzete. Az, hogy az országos átlagnál sokkal magasabb, 18 százalékos a munkanélküliség, új munkahelyeket csak lassan teremtenek. Követelték a nyugellátás tisztességes rendezését, hi­szen a nyugdíjasok több mint 10 száza­léka 15-20 ezer forintot kap havonta. A lakhatás költségei magasak, a gyógy- _________ s zerek pedig lassan megfizethetetlenek lesznek so­kak számára - olvasható Ozsvár István­nak, a nyolc hónapja alakult Nyugdíja­sok Nógrád Megyei Képviselete elnöké­nek nyilatkozatában az Idősek Világa névvel, napokban megjelent új kiadvány első számának címoldalán. A képviselet tájékoztatóját negyedévenként olvashat­ják az idősek és mindazok, akiket érde­kel az ő világuk. A márciusi számból azt is megtudhatják, mi minden történt az el­nökségi ülésen, mi az igazi ajándék az egyik elnökségi tag, Ruskó Sándor sze­mével, hogy milyen „Községi kincseket” sorakoztat fel a tarjáni József Attila Mű­velődési Központ, s ki kaphat szociális segélyt. ■ A salgótarjáni József Attila Művelődési Köz­pontban működő idő­sek népfőiskolája március 14-i, 14 órakor kezdő­dő foglalkozásán a nyugdíjasok megyei képvise­letének munkájáról lesz szó. A március 28-án 15.30 órakor kezdődő „órán” pedig egészségügyi Népfőiskolái órák téma lesz terítéken: az inkontinenciáról, va­gyis a vizelet-visszatar­tás zavarairól és az orvoslásukról dr. Márkus László szülész-nőgyógyász szakorvost hallgat­hatják meg. Harminc éve szilárd a vakolat Tizenöt fiatalból nevelt jó szakembert a pásztói kőművesmester- Édesapámtól tanultam a szakmát, aki kőműves kisiparos volt. A hatodik elemi elvégzése után három évig a keze alatt tanulóskodtam. Szakmailag igen magasra állította a mércét, de egyetlen fülest sem kaptam tőle, mert nem szolgáltam rá. Azt viszont határozottan állítom: nem szeretett mosolyogni. A segédlevél megszerzése után, amíg meg nem kaptam a ka­tonai behívat, nála dolgoztam.- Munka közben ritkán talál­koztunk, mert anyag után sza- ladozott - mondja Sisák Péter pásztói otthonának alagsorá­ban berendezett konyhájában. A katonaságnál szolgálatve­zető-helyettes volt, ami akkori­ban nagy elismerést jelentett, majd telefonközpontos lett. Amíg 1951-ben a politikai hata­lom be nem vonta édesapja iparengedélyét, addig nála dol­gozott. Az ügyes kezű, munká­jára igényes kisiparos ezután a tanácsi építőipari vállalatnál művezetőként hasznosította tu­dását.- Én is oda kerültem. Előbb brigádvezetőként dolgoztam, majd úgynevezett munkamód­szer-átadó lettem. Édesapám a téli időszakban a bányánál dol­gozott. 1958-ban lett újra önál­ló iparos. Én 1959-ben tettem mestervizsgát. Ha jól emlék­szem, századik voltam az or­szágban, aki megkapta ezt a szakmai minősítést. Sisák Péter kőművesdinasz­tia tagja: tizenhatan választot­ták közülük a kőművességet. Egyikük technikusi oklevelet szerzett, másikuk pedig mérnö­ki diplomát.- Voltak-e kedvenc épületei?- Mindegyikhez a legjobb tu­dásomat adtam. A tanácsi épí­tőknél iskolákat, óvodákat épí­tettem. Önálló iparosként vi­szont csak kétszintes lakóháza­kat hoztam tető alá. Egy évig még terveztem is. Dolgoztam a volt pásztói áfész-nál, a héhalmi, vanyarci mezőgazdasági szö­vetkezetnél. Nem vol­tak gondjaim a meg­rendeléssel. A téli idő­szakban két és fél hó­napig pihentünk, ak­koriban ezt fagysza­badságnak mondták. Amikor lehetőség volt, akkor épületen _____ b elül, fűtés mellett vá­laszfalakat húztam fel. Kezem munkáját láthatja közvetlen szomszédaim lakóházaiban is.- Mielőtt önhöz jöttem, töb­ben mondták, hogy harminc, il­letve huszonöt évvel ezelőtt épí­tett lakóházukon még mindig jó a vakolat, nem kezdte ki az idő vasfoga.- Miért ne lenne jó? Érteni kell hozzá - fűzi az előbbiek­hez magyarázatként az idős ember.- Pályafutása során 14-16 gye­rekből nevelt jó szakembert, akik az eltávozottakon kívül ma is a szakmában dolgoznak. Ket­ten Budapesten mestervizsgáz-/ tak. A mester 1960-ban Márk- házán építette fel saját házát. Kerékpárral onnan járt be dol­gozni Pásztóra. Tizennégy év után Pásztón építette fel újabb otthonát, azt, ahol most is él. Emlékei között kutatva megem­líti, hogy 29 évig volt vadász, négy évig társasági elnök. 1970- től két évig KlOSZ-titkárként A mester fiatalabb korá­ban ■ társadalmi munkában intézte az akkori 270 tagú ipartestületi tagok ügyes-bajos dolgait, ve­zette, szervezte a különböző üléseket. Bizonyos tekintetben nem volt kegyes hozzá a sors. Fia 36 éves korában egyik pil­lanatról a másikra in­farktusban eltávozott az élők sorából.- Nálam dolgozott. Sem ő, sem én, sem a feleségem nem tud­tunk a betegségéről, olyan hirtelen jött. Arra a kérdésre, hányszor csapták be a megrendelők, nem szí- ■ vesen válaszol.- Egy hölgyre em­lékszem, ha tudnám, akkor se mondanám a nevét - aki a mai napig 17 ezer forinttal adós. Ak­koriban ez nagy pénznek szá­mított. Nem vittem perre, mert az többe került volna. így vol­tam azokkal is, akik háromezer forintokkal tartoznak.- Amikor találkozik velük, bűntudat nélkül néznek a sze­mébe?- Régen volt. Haragosokra sem emlékszem. Egyébként nem tudtak velem veszekedni. Egy rakás kitüntetése van, a „Kiváló tanuló”-tól a vállalati, miniszteri kitüntetéseken át az ezüstgyűrűs kisiparos címig és oklevélig. A 73 éves elismert, tisztelt és megbecsült kisiparos mester a „mit vár az élettől” kérdésre így válaszol:- Nem sokat. A házam, mely 90-92 négyzetméter a két uno­kámé. A fiam autószerelő, uno­kája viszont követett a szakmá­ban . Az öcsémnél dolgozik, mint segéd. Emlékmű az írásnak Az írott kultúra emlékművé­nek lehetne nevezni azt a már­vány oltárkövet, amelyet nemré­giben találtak meg a Via Appia te­metői zónájában. A Kr. előtti I. századból származó lelet egyet­len márványtömbből van kifa­ragva, de funkcióját tekintve két részből áll. A felső - amelyet fedél zár le - urna, és azoknak a ham­vait tartalmazza, akiknek emlé­kére a követ állították. Az alsó rész az urna alapjául szolgál, és a halotti rítus szövegén kívül a ró­mai világ írott kultúrájának gya­korlatát, funkcióit, jelentőségét mutatja be egy gazdag dekoráci­ón keresztül. Az oltárkő fedelén és alsó részén lévő feliratok sze­rint Quintus Fulvius Eunus emel­tette az emlékművet fiatalon meghalt fiainak, Faustusnak és Priscusnak, akik mindketten ír­nokok voltak. Az urna elején őket ábrázolja egy dombormű mesterségük gyakorlása közben. Az oltárkő fedele egy, a végein szépen dekorált rúdra feltekert könyvet ábrázol, valamint egy fé­lig feltekertet, egy éppen olvasot­tat, mintegy szimbolizálva, hogy az elhunytak, bár hivatalnok-írno­kok voltak, intellektuálisan maga­sabb fokon álltak, irodalmi műve­ket is olvastak. Az oltárkövet a ró­mai Palazzo Massimo múzeum­ban helyezték el, és az idei évtől a nagyközönség is megtekintheti.

Next

/
Thumbnails
Contents