Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)
2001-03-08 / 57. szám
2. OLDAL PÁSZTÓ és TÉRSÉGE 2001. MÁRCIUS 8., CSÜTÖRTÖK Szilárd hittel, alázattal szolgál Az erdélyi mártír püspök, Márton Áron szellemiségét követő plébános Héhalomban Amikor tavaly nyáron Orbán Sándor Szolnokról felrándult szemrevételezni a püspöke által új állomáshelyéül kijelölt héhaími plébániát, hová is érkezik majd rövidesen szerény holmijával felpakolva, aggódni kezdetL A fiatal katolikus papot félig kész állapotok, rendetlenség fogadta. Hiába biztatta a festékszagú, mészillatú épületben szorgoskodó néhány falubeli: atya ne féljen, mire jön, rendben lesz itt minden. Beváltották ígéretüket! Orbán atyát a héhalmiak költöztették, mentek érte teherkocsival, pakolták fel holmiját és hozták lakóhelyére a megszépült, tisztesen felszerelt parókiára. Azt mondják, abban a faluban, amelyik papot ad az egyháznak jól tudnak imádkozni, a héhalmi hívek is adtak már többet is. Talán ezért sem véletlen, lelki „protekció”, hogy az egyházközség eddig soha, s remélhetően ezután sem marad pap nélkül. Orbán atyával két hittanóra között beszélgetünk.- Azt mondják, nagyon örültek Héhalomban a hívek, hogy fiatal papjuk lesz.- Azt nem tudom, csak azt, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy a szolgálat feltételeit biztosítsák. Fizikai munkát végeztek, anyagi áldozatot vállaltak. Szóval tettekkel igazolták, mennyire fontos számukra az egyházközségi hitélet, annak a személynek, papnak a sorsa, aki ennek irányítását, szervezését kapta feladatul elöljárójától. Jól érzem magam a faluban, s a parókián, mondhatni: minden feltétel adott a szolgálathoz.- Ön, fiatal papként még ismerhette Márton Aront, sőt találkozott is vele. Milyen hatással volt önre a vele való találkozás?- Gyulafehérváron végeztem kispapként. Első éves lehettem, amikor a már nagybeteg, hosszú évekig börtönben sínylődő mártír püspök fogadta a szeminaristákat. Gyönge volt, megroppant egészségű, mégis: egyénisége szilárd hitet, állhatatosságot, alázatot, közelsége számunkra megnyugvást árasztott. Mindenkinek rózsafűzért ajándékozott, ezt a rózsafűzért mai napig őrzöm és használom. Az emberi kevélységtől mentes nyitott szív, alázatos szolgálat - ez az amit örökségként Erdélyből, a gyulafehérvári szemináriumból hoztam magammal, s próbálom 40. évemben járó papként ezeket a lelki tulajdonságokat a hétköznapokban híveim, s az egyház számára kamatoztatni.- Milyen a kapcsolata a szülőfölddel? Korábban Szolnokon, Gyömrőn szolgáltam. Onnan is évente egy-két alkalommal kocsiba szálltam és irány Erdély. Sajnos szüleim már nem élnek, tehát a legerősebb gyökér megszakadt. A sírjukat látogatom, s a rokonokhoz megyek el.- Tavaly nyáron érkezett, rövid még az idő, frissek tapasztalatai, milyen tervvel vágott neki egy kerek esztendőnek?- Régen a hatóságok nem szerették azt a papot, akihez vonzódtak a fiatalok, ahogy mondták: ért a fiatalok nyelvén. Ezért nem nagyon hagyták egy-egy helyen „megmelegedni”, küldték faluról falura. Szerencsére ma már ez nincs így! Megtalálom a közös hangot a héhalmi és környékbeli fiatalokkal. Fontosak ők az egyházközség számára. Meg aztán rajtuk keresztül eljuthat az ember a szülőkhöz. Az iskola szinte minden diákja hittanos, népes minist- ránsgárdánk is van, oktatásukra gondot szeretnék fordítani. A fiatalokkal kapcsolatos jövőbeni terv, hogy a palotási tó partján egy keresztény ifjúsági tábor létesülne, amely a körzet, a régió vallásos szellemű fiataljainak nyújtana lelki, szellemi, kulturális felüdülést. Természetesen mindehhez idő kell, a megvalósításhoz nem kevés munka, amelyben nem irányítóként, hanem közreműködőként kívánunk részt venni. Nemrégen választottunk új egyháztanácsot, amelyben fiatalok, a középgeneráció és idősebbek is képviseltetik magukat. Márciusban ünnepi szentmise keretében tesz fogadalmat a testület. Elsősorban a felnőttek számára szeretnék közös kirándulásokat, anyagi lehetőségeikhez mérten külföldi zarándoklatot szervezni. Külön, s talán legnagyobb öröm, hogy szép számmal járnak templomba rendszeresen. Rövid az időm, amit eddig itt tölthettem, de azt már tudom: a héhalmiak nemcsak imádságos lelkületű, hanem jóért cselekvő emberek is. Régóta így van ez, hozzátartozik Héhalom történetéhez ez a szép tulajdonság. Amit közösen tehetünk? Ápoljuk, őrizzük ezek egységét továbbra is, mert egykor ez adott tartást, reményt az itt élőknek a legnehezebb időkben is, s összetartó erőt falunak. SZABÓ GY. SÁNDOR Orbán Sándor atya hittanos tanítványai között A felvétele Százból tizenegy állástalan A pásztói munkaügyi központban tavaly decemberben 1488 munkanélkülit tartottak nyilván, 107-tel kevesebbet, mint az előző év hasonló időszakában. Vagyis a munkaképes korúak 10,9 százalékának nem volt állása. Megyénkben ennél alacsonyabb munkanélküliségi rátát csak a rétsági körzetben regisztráltak. A pásztói kistérségbe 26 település tartozik, többségük kis lélekszámú. A falvakban kevés a munkalehetőség, az állástalanok csaknem háromnegyede itt él. A sok embert foglalkoztató építőipari cégek az ország minden részén dolgoznak, a munkavállalók naponta utaznak a körzeten kívülre. A múlt évben az időjárás kedvezett az iparágnak, ez is hozzájárult a munkanélküliség mérséklődéséhez. Az ellátó rendszerbe 2000-ben az egy évvel korábbinál 191-gyel kevesebben, 2624-en léptek be, egyötödük volt új ügyfél. A pályakezdők száma kismértékben növekedett. A munkanélküliek száma februártól szeptemberig folyamatosan mérséklődött, amely azonban a közhasznú munkáról és a „Tiszta forrás” közmunkaprogramról visszatérők hatására októberben növekedett. Novemberben átmenetileg ismét kevesebben voltak kenyérkereseti lehetőség nélkül, decemberben viszont megint többen nem találtak állást maguknak. A növekedést a közhasznú munkáról visz- szatérők és főképpen az építőiparból elbocsátottak okozták. Ez évről évre ismétlődődik. A munkanélküliek táborán belül átlagosan 1414 volt a nem pályakezdő, 74 a pályakezdő. Az előbbiek száma 110-zel, az utóbbiaké csak 2-vel csökkent egy év alatt. A pályakezdő munkanélküliek száma három évre visszamenően is mindössze 4-gyel mérséklődött, ugyanakkor a nem pályakezdőké jelentősen, 325-tel csökkent. Legkönnyebben a szakközépiskolát, illetve technikumot végzett munkanélküliek találtak állást maguknak, számuk csaknem 9 százalékkal mérséklődött. Ezzel szemben a kegyelemkenyérre szorulók táborában majd' 5 százalékkal növekedett a gimnáziumot végzetteké. A pályakezdők közül sokan „elfelejtettek” a megadott időpontban jelentkezni, s csak késve „tévedtek” be újra a munkaügyi kirendeltségre. Ez bátortalanságra, határozatlanságra vall. Tavaly az előző évinél 550-nel kevesebb, 1523 állásajánlat érkezett be a munkaügyi központba. Csökkent a közhasznú foglalkoztatásra beadott igények száma, de a kiközvetíthető állásbejelentéseké is mérséklődött. A térségben nem alakult jelentősebb új vállalkozás. Szabó-, varrónő-, bőrdíszművesszakmákban tartósan van betöltetlen állás. Munkanélküli-járadékban az év záró hónapjában az előző évinél 55-tel kevesebben, 497-en részesültek. Jövedelempótló támogatást 353-an kaptak, amely 260- nal marad el a korábbitól. Rendszeres szociális segélyt 78, nyugdíj előtti segélyt 59 munkanélkülinek vitt a postás. Ezzel szemben az előző évinél 178-cal több, 501 állástalan semmilyen ellátásra nem számíthatott. A munkaerő-piaci alap foglalkoztatási alaprészéből támogatásokra 108 millió 500 ezer forint állt a munkaügyi kirendeltség rendelkezésére. Közmunkára 26 önkormányzat havi átlagban 150 ember foglalkoztatásához együttvéve 61 millió 256 ezer forintot kapott. Leggyakrabban segédmunkást, betanított munkást, karbantartót, pedagógiai asszisztenst, dajkát kerestek. Az ár- és belvízkárt szenvedett Cserhátszentiván önkormányzata 1,6 millió forint közhasznú támogatásban részesült. A múlt évben 45 munkáltató adott be bértámogatási kérelmet munkanélküliek foglalkoztatására, ebből 27-et fogadtak el. A megítélt összeg 6,3 millió forint. Pályakezdők munkatapasztalat-szerzési támogatására kétszer annyi kérelem érkezett be, mint egy évvel korábban, 13 millió forintot adtak erre a célra. A vállalkozóvá válás támogatása iránt is növekedett az érdeklődés, bár a kérelmek száma a várt alatt maradt, s csak 1,4 millió forintot fizettek ki ezen a címen. Támogatott képzésben 163 munkanélküli vett részt. _______________________IKOUUl B uszváró tiszteletdíjból A képviselők fedezték a költségeket Ahol ma is munkaeszköz a szövőszék „Cukros néni” dolgos hétköznapjai - Híres emberrel állt rokonságban Az egyházasdengelegi özvegy Illyés Józsefné is éli a nyugdíjasok megszokott, hétköznapi életét. Napközben tesz-vesz a házban, s ahogy enyhül a tél, közeledik a tavasz, úgy merészkedik ki egyre többször, fokozatosan több időre is az udvarra, ellátni a porta körüli teendőket. Palotás önkormányzata a közelmúltban fogadta el a községközpont új rendezési tervét. Az átalakítási program részeként új buszmegálló épült, amelyet helyi vállalkozó készített. A költségek fedezésére a képviselők saját tiszteletdíjukat ajánlották fel. Tavasszal újabb munkálatok kezdődnek: az utazók biztonsága érdekében buszöblöt alakítanak ki a megállóban, s a közelében egy terecske is épül. A faluközpont egyik építészeti, kulturális értéke a katolikus templom, felújításának terve már elkészült, azt a műemlékvédelem szakemberei jóváhagyták. Az építkezés költségeire az egyház- község gyűjtést rendez. Felvételünkön: az új buszváró látható. Mostanában két dolog biztos a napirendjében: egyik, hogy délután, kora este a tévében kezdődő szappanoperák már a képernyő előtt találják, a másik leginkább délelőtti foglalatosság a szövőszékbe parancsolja. Nála az öreg szátva nem annyira kedves emlék, iparos remeke, inkább munkaeszköz. Futószönyegeket készít rajta.- Lehet már ez vagy 100-150 éves. Emlékszem süldőlányka voltam, anyámék nagyanyámék korán, már hajnalban keltek. A férfiak az istállóban az állatokat látták el, nagyanyámék a szövőszék elé ültek. Anyám engem is felkeltett, odaparancsolt a szátva mellé lessem, hogyan is csinálja. Amikor elbóbiskoltam, a copfomat húzta meg, s szólt rám határozottan, megintve: mikorra lesz kész a stafírung, ha én meg „henyélek”. Csak a nagyapám állt ki mellettem, hagyd aludni azt a „jányt” hiszen gyerek még. Anyám persze nem hallgatott rá, de jólestek nagyapám szavai - meséli Illyés Józsefné S, hogy nem múlt el nyomtalanul a régi-régi okítás, azt a verandán terpeszkedő szátva is mutatja. Fényesre használt, koptatott minden porcikája jelzi: jelenkori gazdája ma is dolgozik rajta, sőt...- A lányaim, sőt az unokáim is szőnek. Persze én nem keltettem fel őket hajnalban, de valahogy megtanulták, ellesték a szát- vakezelés fortélyait. Mégis: ha valami szépet akarnak, fali-, futószőnyeget a házba, nyaralóba akkor nekem szólnak. Ottjártunkkor is éppen az alapanyagot készítette elő Dlyésné.- Használt ruhákat kapok a rokonoktól, annak anyagát vágom keskeny csíkokra és tekerem fel gombolyagba. Apró, pepecsmun- ka, de szeretem, mert lehet közben tévét nézni, ezért is hagyom a filmek idejére, ülök, de mégis dolgozom, jár a kezem hasznosan. Mit csináljak, megszoktam, így neveltek.- Hogy tett a tél?- Amint látja, munkálkodással, meg tévézéssel. Fára, tüzelésre nem volt gondom. Tavaly bevezettettem a gázt, azzal melegítettem. Tiszta, kényelmes, bár csak kevesebbet kéne érte fizetni, de hát valamiért, valamit. A telefon is itt van a kezem ügyében. Én csak akkor hívom a gyerekeket, ha valami nagyon szükséges, ők gyakrabban rámszólnak, ha csak percre is. A lányom itt lakik Dengelegen, minden délben hozza az ebédet, ez nagy könnyebbség, ezért is tudok gazdálkodni az időmmel.- A faluban tudják, hogy Teri néninél még mindig működik a szövőszék?- Egy kis faluban mindenkiről tud mindenki mindent. Az iskolások kömyezetismereti órán kopogtatnak, mutassam meg a szátvát, hogyan működik. Tudja, jó néhány éve tanácselnök is voltam a faluban, ezért is nagy bennem a kíváncsiság. Gyakran mennek el gyerekek a ház előtt, s ha kint vagyok legtöbbször megszólítom őket: hát ti kinek a gyerekei vagytok? Persze ilyenkor egy két szem cukorka is kijár nekik a türelmükért, az udvarias válaszért. Már megszokták, el is neveztek maguk között „cukros néninek”. Illyés Józsefné még egy meglepetést tartogat számunkra, amikor a nevet kóstolgatjuk: Illyés, Ily- lyés...-Az apósom nagybácsija volt a nagy magyar író Illyés Gyula.- Tartották a rokonságot?- Nem nagyon, inkább én tartottam számon. Egyszer a lányom még balassagyarmati diákként egy író-olvasó találkozón személyesen beszélt vele, s akkor felemlítette neki a rokonságot. Örömmel, figyelemmel fogadta lányom szavait és beszélgettek, barátsággal váltak el. Aztán az élet ment tovább, s maradt a tisztelet a mai napig is.... SZ.GY.S.
