Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)
2001-03-31 / 75. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2001. MÁRCIUS 31. | Egyedi színt jelentett a tárlatokon Kovács Alfonz festőművész életmű-kiállítása Balassagyarmaton Az emberben mindig mocorog valami keserűség, amikor életműkiállításokon jár, mert folyton felvetődik a gondolat: ha még élne az alkotó, mennyi mindent tudott volna még csinálni. Különösen így van ez, mikor élete teljében távozik el közülünk valaki, mint Kovács Alfonz festőművész is, akit pontosan 38. születésnapján szólított el a Mindenható. Képeinek sokaságából 40. születésnapja közeledtével rendeztek életmű-kiállítást Balassagyarmaton. A kiállítási katalógus címlapja A művelődési központban működő Horváth Endre Galéria méltó helyet adott a fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt művész tárlatának, amelyet a barát és munkatárs, Csemniczky Zoltán rendezett. A művészetszeretők sokaságát vonzó kiállításmegnyitón Fogarasi Béla gitárművész játéka bensőséges hangulatot varázsolt, majd Csech Gábor művészettörténész méltatta Kovács Alfonz művészetét. Kiemelte, hogy sajátos gondolatisága, varázslatos, meleg színei, mesteri kézügyességgel megrajzolt képei egyedi színt jelentettek a képzőművészeti kiállításokon, amelyeknek számos díját nyerte el. A salgótarjáni tavaszi tárlat és a szécsényi őszi tárlat díjai egy érett művész munkájának elismerését jelentették, akit érdemesnek tartott tagjai sorába felvenni a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete. Műveivel először Balassagyarmaton, a szerb templomban mutatkozott be 1991- ben, ezt követően Szécsényben állított ki. Salgótarjánban több egyéni és csoportos kiállítása is volt. Művei szerepeltek az 1992-es országos rajzbiennálén is. Kiállított a Hatvani Galériában, Budapesten a Hangárban, Rétságon, Szegeden a Kass Galériában Csemniczky Zoltánnal és Pénzes Gézával, Magyamándorban, a Győri Műcsarnokban, a miskolci téli tárlaton. Ott volt a balassagyarmati művészek bemutatkozásán Modry Kamen vármúzeumában és utoljára még Salgótarjánban, de már nem érhette meg, hogy jelen legyen a sárvári Nádasdy- várban megrendezett kiállítáA fiatalon elhunyt művész eav jellegzetes alkotása sán, amelyre nagy gonddal készült, mert 1999. március 31-én barátaival ünnepelt születésnapján egy pillanat alatt eltávozott közülünk. Hogy a csendes, barátságos, álmodozó, tehetséges képzőművész még mit tehetett volna, már örök titok marad, de az biztos, hogy sajnálatosan rövidre szabott életében is maradandót hagyott ránk. Életműkiállítása április 29-ig látható a balassagyarmati Horváth Endre Galériában. SZABÓ ENDRE Egy politizáló értelmiségi Megkezdődött a Németh László-év A hatvanas, hetvenes évek után ma már mintha kicsit kevesebben olvasnák Németh László műveit Talán ebben az évben az író erkölcsi, társadalmi tanításaira többen lesznek fogékonyak. Az író 100. születésnapjának szentelnek az irodalmárok egy esztendőt. Az első tanácskozást megtartották a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A megnyitót a köz- társasági elnök tartotta, sőt egy teljes órát maradt, mert előadásokat hallgatott. Nem véletlen, hiszen Németh Lászlónak nem csak életműve van, de élete is mű. Egy politizáló értelmiségi sajátos alkotása. Önmagát mániás gondolkodóként határozta meg. Fontos Németh László-mondatok szolgálhatnak korábbi és mostani politikai kurzusok önvizsgálatának alapjául. Például az, hogy Férfiak milliói álmodtak róla, nők ezrei próbáltak kétség- beesetten hasonlítani rá, ám könnyen lehet, mindannyian illúziók rabjai voltak. A British Museum új kiállításának bálványdöntögető tanulsága szerint a híres egyiptomi királynő, Cleopatra bizony messze nem volt a végzet asszonya. Ha tűnni lehet az ismeretlen képzőművészeknek, JuUus Caesar és Marcus Antonius szeretője valójában alacsony volt, dundi és kissé elhanyagolt külsejű. Erről tanúskodnak azok a szobrok, melyekről azt hitték, hogy más uralkodókat ábrázolnák. Ezeket együtt most először láthatja a közönség a felújínem tűrte a magyarság és az európaiság ellentétbe állítását, vagy az, hogy szűkíti a teret a szobában, ha a padlót emelik, de a mestergerenda marad. Értsd: az anyagiasság elszívja az erőt. Vagy az is, hogy a kegyenc duzzogása még nem érdem. Mádl Ferenc a konferencián magát átlagosan művelt értelmiséginek nevezte és ebben a minőségben kereste Németh László érdemét.- Ő a magyar értelmiség, a magyar nép saját tudatának, műveltségének, kultúrájának, önbecsülésének volt a nagy tanítómestere, kifejezője és ebből a pozícióból kívánt nevelő hatást kifejteni a magyar közvéleményre, közgondolkodásra, végső soron az ország fel- emelkedésének, kultúrájának, gazdaságának, egyáltalán az emberi élet minőségének javítására. tott és átépített British Muse- umban. A kiállítás rendezője, Suzan Walker szerint az utókor mítoszokat építgetett, azt látta Cleopatrában, akit látni akart. Nyilván az is sokat torzít az alakján, hogy olyan kiváló színésznők álmodták filmvászonra, mint Vivien Leigh, Sophia Loren és Elisabeth Taylor, akik lényének titokzatosságát saját szépségükkel ötvözték. A muzeológus szerint az átlagos külsejű, kissé szigorú kinézetű királynő mai fogalmaink szerint inkább kékharisnya lehetett, mint szenvedélyes szerető. A máris nagy érdeklődéssel várt tárlat április elejétől látható a British Museumban. Cleopatra nem a végzet asszonya volt Párkányi Raab Péter szobra a Műcsarnokban és a „Békefalaban” A tanulásnak soha nincs vége Beszélgetés Jandó Jenő Kossuth-díjas zongoraművésszel A magyar szobrászatot felölelő válogatott bemutatón rendezték meg „A szobrászaton innen és túl” című kiállítást Budapesten, a Műcsarnokban. A brüsszeli „EU-palota” itt mutatta be ár kányi Raab Péter balassagyarmati származású szobrászművész, „Realista álmok” („Realistic dreams”) című kétalakos ■ bronz-márPárkányi Raab Páter „Nővérek" vány szoborkompozícióját a magyar közönségnek is. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szervezése és vásárlása folytán a „Realista álmok” a felső-ausztriai St. Ulrich „Békefalu” templom dombján (bei-Steyr) kerül végleges elhelyezésre. A templomdomb körül az Európai Unió gesztusértékű felkérésére a belépni szándékozó országok legjobb szobrászainak egy-egy alkotását állítják fel. Párkányi Raab Péter szobra Magyarország uniós reményeit és a magyar kultúrát képviseli.-PÉKA „Bolsojba” megtiszteltetés bejutni Fennállásának 225. évfordulóját ünnepli a moszkvai Nagyszínház Az ünnepi társulati ülés Glinka harangjátékával vette kezdetét, majd kitüntetéseket adtak át. A „Bolsoj” a jubileumra kapott két új „kisegítő” épületet, ugyanakkor a kamaraterem még nem készült el, s a Nagyszínház épületére is rekonstrukció vár. A polgármester 25 lakást ajándékozott a „Bolsoj” művészeinek, akiknek fizetése nem éppen a legmagasabb, s sokan a nagyobb gázsi érdekében külföldre szerződtek az elmúlt évtizedben. A „Bolsojt” egyébként 1776. március 17-én alapították, ekkor kapott „privilégiumot” színházi társulat szervezésére a nagy orosz mecénás, Pjotr Uruszov nagyherceg. A Nagyszínház jelenlegi helyén először 1780-ban épült színházi épület, de már 1805-ben leégett. Az újjászületésre csaknem húsz évet kellett várni, 1825 januárjában készült el az új épület, amely ettől kezdve már a Nagyszínház nevet viselte (az 1853-as tűzvész viszont csak a kőfalakat és a főbejárat díszoszlopait hagyta meg). A második világháborúban, 1941-ben bombatalálat is érte az épületet. A „Bolsoj” látható egyébként a százrubeles (csaknem ezer forint) bankón is, s a timpanon tetején négyes fogatot hajtó Apolló közkedvelt célpontja a moszkvai vicceknek, hiszen teljesen meztelen, s férfiassága a bankjegyen is jól kivehető: ő az egyetlen absztinens moszkvai férfi. A „Bolsoj” kamaraszínháza egyébként jövő márciusra készül el, s a 2002 szeptemberében már itt nyitja meg az új szezont az 1070 tagú társulat. A Nagyszínház hamarosan kezdődő rekonstrukciója 30 hónapig fog tartani, legalábbis a tervek szerint. A moszkvai Nagyszínház több bemutatóval is kedveskedik a közeljövőben, így Szergej Prokofjev Játékos” című operájával és Pjotr Csajkovszkij „Pikk dáma” operájára koreogra- fált balettjével, várhatóan novemberben. A „Bolsojba” változatlanul nagy megtiszteltetés bejutni, de akinek pénze van, az akár naponta hódolhat a Nagyszínház művészeinek: a színház jegypénztáraiban az előadás előtt tíz nappal jelenik meg néhány jegy - a többi „előrendelésben” kel el - amit „hivatalos áron” pár perc alatt elkapkodnak a sorban állók. Igaz, a Bolsoj előtti téren a nap bármely szakában, s szinte bármely előadásra jegyhez lehet jutni a nepperektől, sokszor tízszeres, 50-100-200 dolláros áron. Jandó Jenő zongoraművész a közelmúltban koncertezett Salgótarjánban, a Váczi Gyula Zeneiskolában. A hangversenyt a tőle megszokott, zseniális stílusban játszotta végig. Az első részben két kedvenc művét, Beethoven „Sonata Appassionata”, valamint „Holdfény-szonáta” című remekét adta elő. A koncert második részében közkedvelt, népszerű darabokat, Liszt „Verdi Rigoletto parafrázisá”-t, „Mefisztó ke- ringő”-jét, valamint fergeteges fináléként Kodály „Marosszéki táncok” című művét hallhatta a közönség. A vastapsból kiderült, hogy a publikum már nagyon várta Jandó Jenő Kossuth-díjas érdemes művészt, számos zongora- verseny díjazottját. A koncert előtti beszélgetés során megpróbáltuk felidézni életének fontos állomásait.- Pécsett születtem, muzsikus családban. Édesanyám zongorázott, apám énektanár és karvezető volt. Korán megszerettem a zenét, főleg az ő tanításuknak, segítségüknek köszönhetően. Ezért mindig csak hálával tudok rájuk gondolni. Hatéves koromban kezdtem el zongorán tanulni. Egyértelmű volt, hogy zenei általános iskolába fogok járni, amit zenei gimnázium követett. Azt hiszem elég jól fejlődhettem, mert 1968-ban felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Nemes Katalin és Kadosa Pál tanítványa lettem. Fontosnak tartom megemlíteni Mihály Andrást, aki hat évig oktatott kamarazenére. Nagyszerű tanárom volt.- Mi történt önnel a főiskola elvégzése után?- Elkezdtem tanítani a zeneakadémián és koncertezni, majd az Országos Filharmónia szólistája lettem. Rengeteg helyen adtam hangversenyt, itthon és külföldön egyaránt. Új-Zélandtól Dél-Afrikáig bejártam az egész világot. Nagyon sok lemezem jelent meg, főleg a Hungarotonnál, valamint a NAX- SOS lemezcégnél, ahol több mint 150 lemezen játszom. Köztük van Beethoven, Mozart, Schubert, Haydn összes művei. Tervezzük, hogy Bartók összes művét is felvesszük. Egyébként a lemezfelvételt fontosnak tartom, hiszen az embernek kontrollálnia kell önmagát. Ilyenkor visszahallom a saját hibáimat. Nem szeretem a steril lemezfelvételeket. Kell, hogy inspirált állapotban legyek, hogy az előadás még hitelesebb legyen.- Találni-e manapság olyan tehetségeket a fiatalok között, mint önök voltak annak idején?- Igazán kiemelkedő évfolyam nincs. Kocsis, Ránki, Schiff és jómagam, mi egy társaság voltunk.- Tartják-e a kapcsolatot egymással?- Igen, megőriztük a több évtizedes barátságot. Ebben is megnyilvánult Kadosa tanár úr zseniális pedagógiája: össze tudott bennünket kovácsolni, pedig mindannyian eltérő személyiségek, különböző karakterek vagyunk.- A Kossulh-díjról mi a véleménye?- Ezt az ember az életművéért kapja. Amikor úgy érzik, hogy a csúcson van. Szerintem egy-két pályatársam talán túl hamar kapta meg a kitüntetést. Ezt nem irigységből mondom, hiszen már én is tulajdonosa vagyok. Én azt hiszem, megérdemeltem, időben kaptam meg. Természetesen nagyon örültem neki. Ez persze nem azt jelenti, hogy innentől nincs tovább! A tanulásnak soha nincs vége...- Tudjuk, hogy felesége Takács Tamara, Liszt-díjas operaénekes. Mindketten nagyon elfoglak emberek. Jut-e idő a közös reggelikre?- Nem, ugyanis nem szoktam reggelizni. Amúgy is van egy kis időeltolódás köztünk, mert a feleségem korán fekszik és korán kel, én pedig későn fekszem és későn kelek. A kedvenc napom az, amikor nem kell semmit csinálnom, nem kell mennem sehová. Egész nap otthon lehetek és gyakorolhatok. De ez szinte ünnepnapszámba megy Nem szeretem az ünnepeket. OLÁH ZSOLT Koncert a salgótarjáni Váczi Gyula Zeneiskola hangversenytermében FOTÓI RMÓTBOR
