Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)
2001-03-03 / 53. szám
10. oldal - Nógrád Megyei Hírlap KITEKINTŐ 2001. MÁRCIUS 3., SZOMBAT Filippo Inzaghi ötmillióért ad ötperces interjút Koldusok a velencei karneválon - Dübörgő dobok, repülő görögtüzek, 60 ezer néző a Juve-stadionban 4 (Folytatás az 1. oldalról) az ördögcsoportot. Kétméteren- ként álltak-ültek, kezükben ecsetet lóbálva a „festőművészek”, hangosan ajánlva fel az arcfestést. Egy igényes álarc átszámítva közel 40 ezer forintba került. A Szent Márk térről nyíló zegzugos utcácskák kínálatát felsorolni sem lehet, a boltokban szőnyeget éppúgy árultak, mint illatszereket, papírt, húst és felvágottakat, sajtokat, sőt az egyik gyümölcsösstandon még szamócát is találtunk. Az óriási tömegben egyik csoporttagunk nevetve állapította meg egy sikátor közepén: nem is látunk semmit Velencéből, annyira figyeljük egymást, hogy nehogy elkavarod- junk! Mindenütt konfetti, a füstölők illata, emeletes, színes plüssből készült sapkák - és a Sóhajok hídja közelében ott ült az első koldusasszony, szemébe húzott kendővel, a kezében egy cserépalátéten szentképek és némi pénz. Mire kiértünk a sikátorokból, találkoztunk még a fiúval, aki kalappal kéregetett, és két lánnyal, egyikük hegedült, másikuk gitározott, és mindketten a hangszertokba várták az adományokat. Velencéből a Torinótól mintegy 100 kilométerre levő Alessandriába utaztunk a délutáni esőben. A szállodában valóságos áldás volt a fürdőkád és az ágy a félnapos út, majd a háromórás velencei séta után. A Nyugati-Alpok alatt, a Pó bal partján fekvő Torinóhoz közeledve a havas hegyek nyűgözték le az utazót a napos, száraz időben. Torinóban először is feltérképeztük a déllé Alpi stadiont, majd felfedeztük, hogy kinyitottak az első árusok. A meccs este fél kilenckor kezdődött, de délután 2-től már indult az üzlet, amibe természetesen mi is besegítettünk, sildes és kötött sapkákat, jelvényeket, sálakat és nagy zászlókat vettünk, nyilván mindent a Juventus színeiben. Miután így felszerelkeztünk az esti rangadóra, valaki megjegyezte: Most már reménykedjünk abban, hogy nem a Milan-szektorba szól a jegyünk! Ezután az evés erőpróbáján igyekeztünk átesni, ami vasárnap délután nem könnyű Olaszországban. A pizzériák mind zárva, noha szentül fogadtuk, úgy nem megyünk el Olaszországból, hogy nem eszünk pizzát (úgy jöttünk el). Torinóban sikerült egy olyan éttermet találunk, ami nyitva volt. A pincér azonban hamar lehűtötte odabenn a kedélyeket, mondván, hat óra előtt nem főznek, a kemencék sincsenek még felfűtve. Végh Bélánénak, Líviának, a tolmácsunknak köszönhetően azonban megesett a szíve a csoportunkon és kizárólag nekünk, megfőzte a spagettiket. Most már azt is tudjuk, hogy az olasz éttermekben a számlán jelenítik meg a borravalót, elvileg a terítékért számítanak fel fejenként 3000 lírát. (A Juventus-sálakat 10-15 ezer líráért vettük.) És végre este lett, mehettünk a stadion pénztárához a jegyekért. Délutáni vásárlásunk eredményeként kis csoportunk úgy festett, mintha a törzsközönség része lennénk, díjazták is ezt a gyülekező szurkolók, köztük az a csoport, amelyiket nem lehetett túlszárnyalni: képzeljenek el 200 gyereket Juventus- dzsekiben! Egy göndör hajú, barna, vékony olasz hozzánk lépett tüzet kérni, és valóságos színjátékot produkált, amikor megtudta, hogy Magyarországról jöttünk. (Igaz is, mi mit éreznénk, ha az Üllői úti stadionnál álldogáló, Fradi-sá- lakba öltözött, zászlót lengető emberekről kiderülne, hogy Olaszországból utaztak egészen eddig a meccsért?) A stadionba jutáskor senkit sem ellenőriztek a tekintetben, hogy mit visz be. Ballagtunk fel a lépcsőn a fényárban úszó stadionhoz, és már az fantasztikus volt, amikor megláttuk a zöld füvet, a pályát, a sarkában a Milan öt melegítő cserejátékosával. A 80 ezres stadionban körülbelül 30 ezer példányban szórták meg a székeket a La Gazzetta Sportiva és a 88 oldalas Sport Week legfrissebb számaival. A Juventus közönsége döbbenetes hangulatot varázsolt a stadionban (szerencsére a Juventus-szektorba kerültünk), ahol a „B-középnél” két- méterenként vannak felszerelve a sárga dobok. Három órán át megállás nélkül énekeltek, szurkoltak, fütyültek - először akkor, amikor bemutatták a Milan játékosait. Annál nagyobb ováció fogadta a hazai kedvenceket, akiknek fényképe is megjelent bemutatásukkor az óriás kivetítőn. (Ezen egyébként a meccs nagy részében reklámokat adtak.) Az egyre erősödő rendőrkordon sem tartotta vissza a két szurkolótábort, hogy az őket elválasztó, üresen hagyott szektor fölött átrepítsék a görögtüzeket, majd hangosan ünnepeljék, amikor a füstölő színes csóva az „ellenfélnél” landol - akik aztán megfogták, és visszahajították. Persze, nem csak eggyel labdáztak, volt náluk bőven görögtűz. Engedjék meg, hogy megjegyezzem, engem any- nyira lekötött a nézőtéri hangulat, hogy nem vettem észre, mikor kezdődött el a meccs. Lehet, hogy a Milan is hasonló hibába esett, mert a 9. percben már megkapta az első gólt Igor Tudor jóvoltából, majd a Milan hálójába talált (már a második félidőben) Filippo Inzaghi is, és amikor a hazainduló nézők egy része már nem is látta, rúgott egyet Zidane. Ez utóbbi messze a leginkább ünnepelt gól volt a torinói estében, Zidane (Zizou) nevét énekelve táncolt a Juventus-tábor. A Milan mentségére talán az szolgálhat, hogy a Bajnokok Ligájában is meccse- zik, ahonnan a Juve már kiesett. Igaz, Ancelotti torinói csapata még a baj- nold címért harcol (egyelőre nem tudják behozni a Róma csapatát), míg a Zaccheroni vezette Milan a maga 9. helyével messze áll most attól, hogy idén is bejusson a BL-be. A milánóiak egyetlen igazi gólhelyzete is kimaradt, így 3-0-ra nyert a Juventus, miközben iszonyú gyorsan elrepült a kétszer 45 perc. Velünk szemben, a játékoskijáró fölött balra ült a gagarinosok csapata. A tarjáni bajnokok pénteken éjfélkor indultak Olaszországba a Nyugati pályaudvarról, ahonnan együtt utazott a 4 korcsoportos országos bajnok. A salgótarjáni sportiskola focistáival nem tudott együtt utazni Répás Béla, a gyerekeket Simon Attila kísérte el. Szombaton délután 5-kor érkeztek meg Tori- nóba, ahol a város nyugati részében kétágyas, televíziós, fürdőszobás szállodai szobákat kaptak. A vacsora spagettivel kezdődött, majd a hús és köret után édesség jött, mindenből repetalehetőséggel. A vasárnapi svéd- asztalos reggeli után az állandó Egyiptom-kiállítást nézték meg a múzeumban, majd a városnézés során nagy szerencséjükre belefutottak Torino főterén a világ összes csokigyárának vásárába. Az ebéd, a szieszta, majd a vacsora után indultak a stadionba, ahol szintén bevásároltak sálakból, mezekből. Répás Bélának Juve-sálat vett a csapat, a kor- osztályos edzőnek, Simon Imrének pedig csokoládéból gyártott kézigránátot. Simon Attila azt is elmondta: a korkülönbségek ellenére jó barátságok szövődtek a gyerekek között, akik német nyelvtudásukkal jól elboldogultak az út során. Az utaztató cég nagyon kitett magáért, a gyerekekben csak azért volt egy kis hiányérzet, mert nem biztosítottak számukra focilehetőséget. Illetve egy szervezési hiba miatt kimaradt az a lehetőség, hogy megnézzék a szombat esti, meccs előtti utolsó Juventus- edzést. A meccs után Simon Attila éjfélig tartó sajtótájékoztatón vett részt Inzaghival és Zidane-nal. Mint elmondta, külön riportokat adnak az olasz médiának és a külföldieknek, valamint azt is, hogy magyar televízió most kapott először interjúlehetőséget. Simon Attilától azt is megtudtuk, hogy a Juve két sztárjátékosa közül számára a türelmes Zidane volt rokonszenvesebb. Inzaghi egyébként átszámítva 5 millió forintért ad 5 perces interjút. Az öt perc letelte után jelez a menedzser, ezt követően egyeztetni kell, hogy állják-e a többletköltséget. Ha már az anyagiaknál tartunk, hazafelé a buszon elkezdtük számolni, mennyit hozott ez a meccs a torinói kasszába. Ha vesszük a 60 ezer nézőt és a 10 ezer forintos (70 ezer lírás) jegyárakat, akkor 600 millió forintot. Ennél csak többet, mert három kategóriában árulták a jegyeket, 70, 140 és 210 ezer líráért. Bárcsak itthon játszanának olyan meccseket, amelyekért érdemes lenne kifizetni ennyi pénzt! Kedden hajnali egy órakor, az utazás vége felé, félálomban hallgatjuk a buszon a híreket, elsőként arról, hogy mi történt éppen a kizártakkal, lemondásra felszólítottakkal. Jaj! Hazaérkeztünk. DUDELUM ILDIKÓ
