Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)

2001-03-23 / 68. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala

Az örökös tiszteletbeli elnök- A mostani előtt is megpróbálkoztunk a nyugdíjasklub megszervezésével. Az előző csupán egy-két hónapig élt. Amikor Bányai Tibor dandártábornok lett, a helybeli páncélos egység parancsnoka, nemcsak indítványozta, hanem hozzá is segített bennünket klubunk létrehozásához. Sokat segített a bizalom újbóli visszaszerzésében azzal, hogy jóvoltából a rétsági laktanyában biztosított számunkra feltételeket a működéshez. Csaknem hatvanan léptünk be a Hunyadi János nevét viselő nyugdíjasklubunkba. A tagság, elnöknek engem, Mokkái Józsefet, vezetőségi tagoknak Obomi Dénesi, Bertalan Józsefet, Németh Lászlót, Vich Bertalannét választotta - utal a megelőző időszakra Mokkái József nyugalmazott alezredes, aki hét éven át végezte a klub elnöki tisztével járó feladatokat.

Szépen lombosodik a képviselet fája

Nem hagyják magukra a Nógrádban élő nyugdíjasokat

Hetvennégyezer nógrádi nyugdíjas - kétharmad része alacsony jövedelmű, a tíz százaléka mindössze tizenöt-húsz ezer Ft-t kap havonta - érdekében bőségesen van mit tenni. Az pedig külön ösztönző, hogy ez a tábor öntevékeny csoportok, klubok és más közösségek egész sorát hozta létre, mert hasznosan szeretné tölteni az idejét és tartozni szeretne valahová. A salgótarjáni Ozsvár házaspár azt vallja: ennyi és ilyen beállítottságú nyugdíjast nem lehet magára hagyni, segíteni kell napi gondjainak megoldásában.

Ez nem volt új számára, mert aktív korában is széles körű közéleti tevékenységet végzett különböző bizottságokban. Felesége pedig annak idején tanácstagként képviselte választóinak ügyes-bajos dolgait.

A tíz testvér között a népes parasztcsaládban ötödikként látta meg a napvilágot. A Horthy- rendszerben kétévi kötelező szolgálat után mint híradós szerelt le. Utána odahaza, Tisza- eszláron mezőgazdasági alkalmi munkát végzett édesapja mellett, aki gazdasági cselédként dolgozott egy ottani uradalomban.

Makkai József életében 1950 jelentett alapvető fordulatot. Behívták katonatiszti iskolára.- Főhadnagyként avattak fel, Nyíregyházára kerültem a Híradós Zászlóalj törzsfőnökének. Onnan Békéscsabára vezényeltek, ahol előbb törzsfőnökként dolgoztam, később parancsnokhelyettesnek léptettek elő. A katonai akadémia elvégzése után kerültem Rétságra az ezred híradófőnöki beosztásába. Szerettem az emberekkel foglalkozni, egyértelmű híve voltam és vagyok a pontosságnak. Nagyon tisztelem a becsületesen dolgozókat.

Rétságtól kicsit tartottam: mivel fázós vagyok, attól féltem, hogy itt nagyon hideg lesz. Kellemesen csalódtam. A Nyírségben mindig hideg volt. Olyan viharokat éltem át, amüyenek itt nem voltak.

A gimnáziumi, valamint a Vácon szerzett híradástechnikai érettségivel rendelkező főtiszt 39 évi szolgálat után, betegségre való tekintettel kor- kedvezménnyel vonult nyugállományba. A havi ötezer forintos nyugellátása egy forinttal volt több, mint aktív-korában a fizetése. Rétságon megnősült, két fia közül egyik sem követte édesapját a katonai pályán.- Eleinte hiányzott a csapat, akikkel éveken keresztül együtt dolgoztam. Új színt hozott életemben, amikor az Erdőkémia- Tolmács Horgász Egyesületbe beléptem és sok éven át a diós- jenői tóra jártam horgászni. A legnagyobb fogásom egy 4,5 kg- os csuka volt. Pontyból 3-4 kg- osak kerültek a horgomra.

A nyugdíjasklub elnöki beosztásával járó tevékenységről mondja:- Éves programunkat a vezetőség a tagsággal együtt alakítja ki. A város különböző rendezvényein való részvétel mellett kirándulásokat szerveztünk a Börzsöny aljába. Tagjaink sokszor magukkal hozták unokáikat is. Gulyáslevest, pörköltet főztünk közösen a szórakoztató programok mellett. A buszköltséget,

amíg lehetett, jutányosán fizettük. A klub tevékenységét két sikeres pályázat is segítette. Az egyikkel 70 ezer, a másikkal 40 ezer forintot nyertünk. A kapott összeget csak buszköltségre, majd múzeumi, történelmi eseményeket bemutató rendezvények belépőire használhattuk fel.

A klub tagjai jelenleg 52-en vannak, saját programjaikat kezdetben ötven, jelenleg száz forint havi tagdíjjal segítik, ami igen szegényes lehetőséget biztosít a különböző közösségi rendezvényekre, a beteglátogatásokra, koszorúzásokra.- ígéretet kaptunk az önkormányzattól, hogy pályázatok segítésével bizonyos összeghez juttatják a klubot. Az előbbi tevékenységünkön felül kerek évfordulók alkalmából 4-5 tagunkat kitüntetésre felterjesztettünk a honvédelmi miniszterhez.

A legutóbbiak között szerepelt ő is, a HM emlékplakettjét vehette át. Egyébként kitüntetésekben nem szenved hiányt.- Korábban említette, hogy a stafétabotot ősszel átadta utódjának. Miért1- Rosszabbodott az egészségi állapotom. Baj van a derekammal, nem látok jól, a hallásom is romlott. Amikor megtudják, hogy 79 éves vagyok, nem hiszik el. Nagyon jólesett, hogy hétévi önzetlen munkám elismeréseként a tagság megválasztott a klub örökös tiszteletbeli elnökének. Utódom eddig a titkári teendőket látta el. Általa meglesz a folyamatosság.- Miként sikerült átvészelni a közösségből való kikerülést?- Még mindig nem tudtam megemészteni, nagyon hiányzik az a munka, ami együtt jár az elnöki tisztséggel. Itthoni tartózkodásom során sikerült a korábban elhalasztott munkákból sokat pótolni. Tegnap például megjavítottam a vízcsapot. Feleségem két fiunknak és családjainak gobelineket készít, amikhez a keretet én készítem elő.

________________V. K.

Bő nyolc hónapja, átgondolva a saját helyzetüket, ezért döntöttek úgy, hogy létrehozzák a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletét. Ozsvár István elnökként, felesége elnökségi tagként vállalta a képviseleti munkát.- Figyelembe vettük azt is, hogy az országos képviseletnek már kétmilliós a tagsága, s a múlt év elején négy megyében hiányzott a képviselet. Férjemmel valamilyen szinten mindig részt vettünk a közéletben, s mostanra az életünk úgy alakult, hogy maradt energiánk a közösségi munkára. Hát nekiláttunk... Legelsősorban elkezdtük feltérképezni, hol működnek egyesületek, csoportok, klubok. Ahogyan időnkből, energiánkból tellett, sorra fel is kerestük őket. Jóleső fogadtatásban volt részünk - eleveníti fel a munkaigényes kezdeteket Ozsvár Istvánná. - Az emberek örömmel vették tudomásul, hogy tanácsért, eligazításért van kikhez, van hová fordulniuk gondjaikkal, problémáikkal és a véleményüket is meghallgatják, sőt számítanak is erre. Több alkalommal kedves meglepetésben is részünk volt: rég nem látott ismerősökkel hoztak össze bennünket ezek a vidéki látogatások.

A képviselet olyan, mint egy fa: egyik fő ága az elnökség, másik a tanács, hajtásai a különböző bizottságok (jogi, pénzügyi, kulturális, etikai, szervezési). A tanács tagjai a helyi nyugdíjas szerveződések delegáltjai. A hatékonyság érdekében így épül egymásra a tevékenység, amelynek egyik előnyös vonása, hogy sokféle szakterület érintett.

A testületek működése egyértelműen jelzi: szó nincs kezdeti lelkesedésről, a tagok lelkiismeretesen, következetesen végzik a munkájukat.- Fórumainkon megvitattuk és véleményeztük a szakszervezetek országjelentését, részt veszünk az idősek kartájának kidolgozásában, (erre az uniós belépés miatt van szűkig) folyamatosan tájékoztatjuk tagjainkat a nyugdíjasokat érintő jogszabályi és egyéb változásokról, a civil szervezetek működéséről. Ezek érdekében továbbképzéseket szervezünk, mert a felkészítés, az információk átadása csak így lehetséges. A nagyobb települések fejlődését, fejlesztési elképzeléseit is igyekszünk nyomon kísérni: önkormányzati vezetőket kértünk fel tájékoztatók megtartására.

A legutóbbiakkal kapcsolatos tapasztalataik közül Ozsvár Istvánné kiemelte a segítőkészséget, amely fontos mozgatórugója feladataik teljesítésének. Tagszervezeteik száma gyarapszik: mintegy negyven volt a közelmúltban, s további öt belépése várható.

MIHALIK J.

Shakespeare titokban katolikus volt?

William Shakespeare, állítólag titokban katolikus vallású volt és az akkoriban Angliában betiltott katolikus egyháznak dolgozott. Erre a következtetésre jutott Hildegard Hammerschmidt-Hummel mainzi anglisztika professzor legújabb könyvében, amelyet nemrég mutatott be Majna-Frankfurtban.

A tudós szerint Shakespeare egy titkos katolikus szervezet tagja volt, amely a XVI. és a XVII. században támogatta katolikus papok betiltott missziós útjait Angliában. A professzor asszony eddig ismeretlen írásos és képi dokumentumokra alapozza megállapítását és Shakespeare kortársaira is hivatkozik. Mivel Angliába abban az időben nem engedélyezték katolikus iskolák működését, Shakespeare ezért Flandriában végezte tanulmányait egy katolikus emigránsok által fenntartott kollégiumban. Ezt támasztják alá egyebek közt a kollégium évkönyveiben található, az íróval kapcsolatos bejegyzések.

Hammerschmidt-Hummel fényt akar deríteni Shakespeare életének úgynevezett „elveszett éveire” is: az 1585 és 1592 közötti időszakra vonatkozóan nem rendelkezünk biztos ismeretekkel. A professzor asszony a római angol kollégium irattárában bizonyítékot talált arra, hogy Shakespeare ez alatt az idő alatt legkevesebb háromszor Rómában járt. A német kutató szerint tekintettel Shakespeare eddig ismeretlen vallási hovatartozására és titkos elkötelezettségére, műveinek egy részét újra kell értelmezni és újból meg kell írni a nagy angol drámaíró életrajzát - olvasható a dpa jelentésében.

Makkai József____________■

Múlt nélkül hiányos az életünk

Sok mindent elmondtam már a falumról, magamról, most arról írok, ami időközben eszembe jutott. Annak idején manapság már nem ismert játékkal játszottunk mi, gyerekek. Hatéves korig egy vaskarikát űztünk, hajtottunk az úton tolóvas segítségével. Nagyon jó játék volt, mert az egész falut végig szaladgáltuk, s ez nagyon jó sportolás is volt a számunkra.

Hegedűs Vince bácsi volt a falu kovácsa, akinek minden falubeli gyerek szívesen ment a tűzet fújtatni, mert öröm volt látni a mestert, amint dolgozott. Vince bácsinak volt egy fia és egy lánya. Nagyon rendes család volt az övé. A fia, akit ugyancsak Vincének hívtak, már akkor képzett labdarúgó volt, pedig a faluban még csak akkor kezdett kibontakozni a sportélet. Ez a Vince nagyon jó játékos volt, el is ment innen Ózdra futballozni, s nem is jött már vissza többé. Mi, gyerekek azonban továbbra is jártunk segíteni Vince bácsinak, aki nagyon szerette a gyerekeket. Később már segítettünk is neki a kovácsolásban, amiért hálából mindig adott egy málna szemű cukorkát.

Visszatérve a karikára, én kijártam a rétre takarmányt forgatni, de a karika nem maradhatott otthon. Egyik kezemben a villát fogtam, a másikkal meg a karikát hajtottam. Már egészen lassan is tudtam irányítani, hogy nem dőlt el. Kíváncsiságból a dédunokámnak is készítettem egy ilyen karikát, de csak leszólta és meg sem próbált vele játszani.

Ha meg nem karikáztunk, megmász- tuk az apokás vároldalt, a várból csodáltuk a vidéket. Onnan gyönyörűen lehetett látni Tarjánt, meg az acélgyárat. Nem tudtunk betelni a látvánnyal, amikor a napfény megcsillant a kis Zagyva patak vizén, olyan volt, mintha gyémánt lenne a patakban. Bámultuk a kéményen gomolygó füstöt és hallgattuk a hámorok dübörgését.

Négyen voltunk jó barátok, akik együtt jártunk a vártetőre, ahol naponta felvérteztük magunkat a szépséges látvánnyal. Távolról integetett a hegyek koszorúja, a hegyoldalakon, völgyekben zúgott az erdő, a közeli szántóföldeken hajladozott az aranysárga búzatenger. Valósággal egymás nyakába ugrottunk a gyönyörűségtől, s mondogattuk, hogy az Isten adta természettől nincs szebb a világon. Ezt a szépséget szinte lehetetlen szavakban elmondani.

A vároldalban a Zagyva patak mellett állt a Verboczki bácsi malma, amely finomabban őrölt, mint bármely más malom. A malmot gőzgép hajtotta. Volt nekik azonban egy cséplőgépük is, amit ugyanez a masina hajtott, amit aztán a cséplés után visszahúzattak a malomba.

A malom mellett volt még egy kendertörő is. Ez egy kétméteres, hatvan centiméter átmérőjű henger volt, amelynek a bütykei törték a kendert, amikor végiggörgették rajta. Mindezt

Verboczki bácsi készítette, aki ezermester volt.

Ezek az emlékek jutnak az eszembe, s ha kimegyek Zagyvára, s elmegyek a szülői házba, kimegyek a kertbe, s felidézem a kisgyerekkoromat. Ez mindig megerősíti az akaratomat és érzem a kötődést a szülőföldhöz. Ezek az emlékek vonzanak vissza mindig. Egy ilyen emlék volt a betlehemesek látványa is. A karácsony előtti délután nagy hó esett, amikor késő délután jöttek Salgóról a betlehemesek. A kertünk végében ballagtak. A nap lemenőben volt és fényét rávetette a fehér hóra, meg a ballagó betlehemesekre. Az egyik pásztor hozta a kis betlehemet. Eléjük szaladtam, hogy megnézzem a kis Jézust a jászolban.

German Józsi barátomnak volt egy nagy szánkója, négyen is ráfértünk. Ezzel szánkáztunk le a Diós-tetőről a kertbe a fák közé. E mellett a kert mellett volt nyáron a kenderföld. Amikor a kendert kiszedték a földből, ez a terület volt a felvég futballpályája. Iskolából hazajövet minden este sötétedésig itt rúgtuk a rongylabdát. Józsi barátom a hatodik osztály elvégzése után Budapestre ment műbútorasztalos tanulónak, pedig akkor már Zagyván volt egy ilyen mesterember. Ezt a műbútorasztalost Gyetvai Sándornak hívták, aki sokat beszélt nekünk a fővárosról.

A Gyetvai Sándor apja is igen ismert

ember volt Zagyván. Ő volt az első ember, aki fúvós zenekart alakított a falusi fiatalokból. Ő tanította őket és ő volt a zenekar karmestere is. Minden ünnepen, búcsú, körmenet idején szerepeltek. Ő volt az első, de az utolsó is, aki ilyesmire mert vállalkozni. Az acélgyári rúdvasüzemben dolgozott csoportvezetőként. Az istenfélő, rendes embert köztisztelet övezte a faluban.

Sanyi bácsi benne volt a nagy passiókórusban, amelyet a Galbács tanító úr alakított meg. Az alapítók közül emlékszem még Patakfalvi Géza bácsira, Dér Józsefre, Földi Húsra, meg másokra is. Akik ezt a kórust hallották, sosem felejtik el.

Megemlítem még a zagyvái temetőben álló kriptát, amelyben a bányatársulat igazgató elődjeit temették. Az elmúlt évtizedekben nagyon megfeledkeztek az elődökről. A kripta ajtaját, ablakait betörték. Hála a mostani lelkipásztornak, akinek a munkája nyomán gyönyörűen helyrehozták.

Nemcsak a kripta, hanem az egész templom környéke tiszta és rendezett. Én már több mint egy fél évszázada salgótarjáni lakos vagyok, de amikor kimegyek a zagyvái temetőbe a szüleim és a testvéreim sírjához, nyugodt a lelkem. Csodálva nézem azt az odaadó munkát, amit a tisztelendő úr ilyen rövid idő alatt hajtott végre a falu lakosságának érdekében.

A templomról jut eszembe a bányaigazgató felesége, a méltóságos asz- szony. Salgótarjánból gyönyörű fekete hintón érkezett, s megállt az iskola előtt, ami akkor még a templom mellett állt. A gyönyörű ruhás szépasszony első útja az iskolába vezetett. Nekünk, falusi gyerekeknek nagy élmény volt az ő látogatása. Szeretettel vártuk minden alkalommal. Galbács tanító úr fogadta, s nekünk, gyerekeknek mindig hozott egy nagy csomag málnacukrot. Érdekelte, hogyan tanulunk és hogyan viselkedünk. Á tanító úr mindig meglepte néhány énekkel. Nagy örömmel hallgatta a négyszólamú éneklést.

Az én gyerekkorom úgy telt el, mintha egy nagy családban élnék itt, a kis Zagyva környékén. Mindenkivel ismertük egymást, a családok helyzetét és bárki számíthatott segítségre, ha bajba keveredett. Az egymás iránti szeretet érzésével erőt lehetett venni a legnagyobb szegénységen is. Megemlítem, hogy az egyik udvarban élő három családnak huszonnégy gyereke volt. Együtt játszottak és soha nem veszekedtek egymással. Ez mindannak tudható be, hogy hiába voltak szegények, szerették egymást. Gyakran csak egy száraz kifli jutott, cukorkára meg csak nagy ünnepeken telt, de ezek a gyerekek bármennyi jutott, megosztották egymással.

Akik olvassák ezeket a sorokat, talán érzékelni fogják, hogy mi hiányzik a mai életünkből.

KOVÁCS ISTVÁN SZAVAIT LEJEGYEZTE PÁDÁR ANDRÁS