Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)

2001-03-16 / 63. szám

2001. MÁRCIUS 16. | A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE te. Az utóbbit, a francia dráma­írót azért érdemes említeni, mert az ő képzeletbeli darabja fontos szerepet kap abban a bi­zonyos - egyébként Földközi­tenger melléki - kastélyban. Itt piheni ki az alkotómunka és a csapodárság fáradalmait két író - akik leginkább egymás társ­szerzőiként szülik meg művei­ket - és egy fiatal, a primadon­nába fülig szerelmes zeneszer­ző is, aki legújabb, bemutatás előtt álló darabjukhoz írt meló­diát. De ugyancsak itt flörtöl ko­rábbi partnerével a színésznő is, olyannyira, hogy légyottjukat a szomszéd szobában tartózkod­ván akarva-akaratlan kihallgatja a szerzőtrió, köztük a muzsikus is. Nyilván, hogy azonnal elke­seredik, sőt kétségbeesik, nem érdekli a premier. Ezt viszont a „Pál utcai fiúk”-at - elsősorban drámai művekkel - „A doktor úr”-ral, „A testőr”-rel, „Az Ör- dög”-gel, a „Liliom”-mal, az „Üvegcipő”-vel, az „Olympiá”- val - érte el. Talán ha nem ma­gyarul, ezen a nekünk oly ked­ves, de elszigetelt nyelven ír, ak­kor ma őt is Bemard Show- ként, de legalább Victorien Sardou-ként ismernék világszer­két író nem hagyhatja annyiban, ráadásul egyikük - Túrái - szin­te apai érzelmekkel viszonyul a megcsalt fiúhoz. El is határozza, hogy rendbe hozza a dolgot, megmenti a muzsikus és a szí­nésznő zsákutcába jutott szerel­mét. Néhány hajnali óra alatt - a már emlegetett Sardou stílusá­ban - ír egy darabot, amelyet el­játszat az isteni dívával illetve az „Minden jó orvosság keserű” érte ugyancsak epe- kedő színésszel. A szövegbe becsempé­szi azokat a kéjes mondatokat, ame­lyeket a felszarva­zott ifjú az ajtón át hallott, s így elhiteti vele, hogy a kettős csak szerepet pró­bált a kastély másik helyiségében. Mindössze ennyi az 1926-ban papírra vetett sztori, de minthogy a kor kívá­nalmainak, szokása­inak megfelelően ki kellett tölteni három felvonást, a vígjáték­ban sok, talán túl sok is a társalgás. Szerencsére inkább szellemesek, mint unalmasak, nyelvi leleményekkel - lásd fentebb - teliek ezek a csevegések. A kastélybeli iro­_________ n ikus, sőt öniro­nikus játékot mindig egy kicsit a rendelkezésre álló szereplők szerint is rendezték. Volt már Magyarországon olyan előadás, amelyet Márkus Lászlóra - Túrái megformálójára - „he­gyeztek ki”, másszor Eszenyi Enikő mint Annié kapott nagy hangsúlyt, ezúttal szerencsére Molnár Ferenc került közép­pontba. Ez Cseke Péter rendező érdeme. Túráit a szép hangú Mécs Károly játssza, kulturáltan, de talán egy kicsit normálisabb, kiegyensúlyozottabb, mint egy pirkadatkor darabot író, örege­dő, de végül is duhaj szerzőt el­képzelünk. Szövegíró társa, Gál szerepében az ugyancsak ele­gáns megjelenéséről híres Ko­vács Istvánt láthattuk. A felszar­vazott zeneszerzőt a fiatal Pintér Tibor jeleníti meg különösebb hatás nélkül. Tóth Enikő affekta- sága megfelel a színésznő Annié Aki kétfelé flörtöl: Annié, azaz Tóth Enikő FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ modorának, több kedvesség il­letve kacérság azonban még be­lefért volna szerepformálásába. Nemcsák Károly duplán színész, különösen a hálóköntösében parodizálja kiválóan a férfiként pipogya, mégis dölyfös szívtipró Almádit, s akkor mulatságos igazán, amikor a sok francia névvel küszködik, amelyet Túrái bosszúból írt a szöveg­könyvbe. Az előadás legjobb alakítását az epizodista Éless Bé­la nyújtja, aki remekül formálja meg az idegen nevű lakáj sajá­tos gesztusait. A neves fővárosi színészek­ből álló társulat a Makói Hagy­maszínház keretében szerepelt Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban. Ez az elnevezés arra utal, hogy próba­színpadot a dél-alföldi városban sikerült kapniuk... CSONGRÁDY BÉLA ^ Színházi esték Ha a mindennapok­ban egy beteget vi­gasztalnak ezzel ki­jelentéssel, igazából senki sem figyel mélyebb tartalmá­ra: ugyanis az egyik ember­nek az a dolga, hogy felírja, adja, másiknak pedig az, hogy bevegye ezt a bizonyos pirulát. De ha egy szerelmi háromszög kibogozásánál hivatkoznak rá érvként, ak­kor bizony ott minimum szellemes szóhasználatról, de még inkább életismeret­ről van szó. S ha e mondat egy vígjátékban hangzik el, akkor ez már ügyes drama­turgiát is sejtet... Nem véletlenül, hiszen Mol­nár Ferenc, a „Játék a kastély­ban” szerzője igazán értett a színpadhoz, nagy sikereit - kivé­ve csodálatos ifjúsági regényét a Szerzóhármas szmokingban: Pintér Tibor, Kovács István és Mécs Károly _________■ K ilencvenéves lenne Kiss Manyi Kiss Manyi születésnapja volt március 13-án, de már na­gyon régóta, túl régóta nem él. Bánkúti Gábor rádiós összeállí­tásában a szó visszarepített a képek közé... Manyika - min­denki így nevezte a szakmában Kiss Margitot - ma lenne 90 éves. Magyarlónán született Er­délyben, és Kolozsvárott kezdte pályafutását. Kiss Manyi (hangfelvételről):- Az én életem Kolozsváron kezdődött, ahol 15 esztendős ko­romban léptem fel először Kál­mán Imre Cirkuszhercegnőjé­ben. Két év múlva Szegedre, majd Miskolcra került, közben férjhez ment egy olasz bűvészhez, akivel külföldi cirkuszokban szerepelt, de ez nem tartott sokáig. Elvált. Hazajött. Pesten próbált szeren­csét. Mint a legtöbb színésznőt, egy beugrás tette ismertté. A Royal Színházban a Szeressük egymást című operettben, Szép Ernő nagy meglepetésnek nevez­te. Rögtön meghívták a Király Színházba. Latabár Kálmán így emlékezik (hangfelvételről):- Annak idején úgyszólván el sem lehetett képzelni a színpa­don egyikünket a másik nélkül. De nem csak az én partnerem volt Manyika, hanem az összes Latabáré. Sokszor előfordult az is, hogy egy darabban mind a hármunknak ő volt a partnere. És az volt a legérdekesebb a do­logban, hogy mind a hárman egyformán szerettük. Ő volt a mi kis testvérként. A három testőr című darabot is együtt játszot­tuk. Árpád öcsém volt az egyik testőr, én a másik és a harmadik testőr volt Manyika. Mind a hár­man egyformán voltunk öltözve, csak egy kis baj volt, Manyika nem tudott magának bajuszt fes­teni. Ezért aztán minden este be­állított hozzánk az öltözőnkbe és katonás hangon így szólt Ma­nyika: fiúk, fössetek nekem egy bajuszt! Kiss Manyi a legcsodásabb jel­lemszínész volt, tään ezért is le­hetett oly tökéletes a vígjátékok­ban is és fűződtek nevéhez a leg­megrázóbb drámai alakítások. Vidám természetű, de nagyon is komolyan gondolkodó embernek ismerték, hihetetlenül igényes­nek mesterségében. Ő volt az, aki már az első próbákra is megta­nulta a szerepét és bár mindig ud­variasan meghallgatta a rendező­ket, első perctől kezdve tudta, mit akar. A háború után a Vígszín­házban, a Pestiben, a Pódium ka­baréban, a Medgyasszay Szín­házban, a Belvárosiban, a Mű­vész Színházban és a Magyarban játszott, majd 1954-től haláláig a Madách Színház tagja volt. A leg­fontosabb drámai szerepeket ját­szotta el, de azért nem lett hűtlen a könnyű műfajhoz sem. Egy kri­tikában írták róla: aligha vonja kétségbe bárki, Kiss Manyi az élő magyar színművészek legna­gyobbika. Kevesekről mondták és írták le annyiszor és annyi jog­gal ezen a pályán, mint éppen ró­la: megfejthetetlenül tökéletes amit csinál és határtalan, amit már megcsinált. Határtalan jelleg­ben, típusban, korban, szerepkö­re szintén a színpadon ábrázol­ható lehetséges magatartások összessége.- És melyik Kiss Manyi az iga­zi? - tette fel a kérdést valaki, aki évtizedek óta énekli, hogy Jaj de jó a habos sütemény? Vagy aki Csehov Három nővérében Olga, esetleg, aki fejkendős öreg pa­rasztasszonyokat játszik filmen és színpadon? Tragikusokat és komikusokat vagy Jucikaként gyerekhangon csipog? Március 24-én lesz harminc éve, hogy már nincs közöttünk, a maga fizikai valóságában, mert szerepeiben él bennünk, velünk van film- és hangszalagokon. Operettgála - felsőfokon Nincs karmester zenekar nélkül Kökényessy Zoltán szívesen jött Salgótarjánba Friss diplomás karmesternek nem lehet más célja, mint mi­nél többet zenekar előtt állni, hiszen a szakmát, csakis így le­het esélye elsajátítani. - A karmester olyan zenekar nélkül, mint a hangszeres művész hangszer nélkül - mondja a salgó­tarjáni szimfonikusok új karmestere, Kökényessy Zoltán, aki a nagy közönségsikert aratott nőnapi hangversenyt (Lásd „Operettgála - felsőfokon” című, „szomszédos” cikkünket - A szerk.) dirigálta a napokban Salgótarjánban. Rég nem látott fergeteges ope­rett-előadást láthatott a salgótarjáni közönség március 8-án. A nőnapi koncertet a Salgótarjáni Szimfoni­kus Zenekar adta, Kökényessy Zol­tán vezetésével és balassagyarma­ti, illetve budapesti énekművészek közreműködésével. A műsort nép­szerű, közkedvelt operettmelódiák alkották. Hiszen ki ne ismémé a „Csárdáskirálynő”, „A mosoly or­szága”, a „Marica grófilő”, a „Víg özvegy”, vagy a „Mária főhad­nagy” méltán sikeres betétszámait a „Vágyom egy nő után”-t, a „Déli­bábos Hortobágyori’-t, a „Szép vá­ros Kolozsvár”-t és a többi dalt Az esten felcsendült néhány zenekari mű is, a „Kék Duna keringő”, a „Radetzky-induló”, vagy éppen Suppé „Könnyű lovasság” című művének nyitánya. Ahogy a zenekar, úgy az éneke­sek is magabiztosan interpretálták a műveket. Balassagyarmati ven­dégművész volt T. Lengyel Judit, (aki a zenekar első hegedűsének, Tóth Tibornak a felesége). Szépen csengő szopránjával, noha ottho­nosabb a szubrettszerepekben, ezen a koncerten primadonnada­lokat énekelt. Ugyancsak kiváló primadonnaként mutatkozott be a salgótarjáni közönségnek Kovács Éva. Hangja átütő erejű, telt szop­rán. Nagyon jó technikával énekel, különleges kisugárzása van. Ladinek Judit kitűnő szubrett és ehhez mérten kiváló tánckészség­gel is rendelkezik. Dániel Gábor kétségkívül bonviván, de ha nem lenne ilyen homogén, középre­giszterekben gyönyörűen csengő, felsőbb magasságokban is erőtelje­sen megszólaló hangja, táncos ko­mikusként is bizton megállná a he­lyét. Profi színész. Kökényessy Zoltánt már lát­hattuk a József Attila Művelődési Központban dirigálni. Az operett­műfajban is nagyon otthonos volt. Ez amúgy is egy olyan mű­faj, ahol a karmester „elengedhe­ti” magát, egy kicsit többet mutat­hat meg a személyiségéből, jelle­méből. Kökényessy Zoltán ezt ki is használta, s az egész koncertet szellemességével, humorával töl­tötte meg. Az előadás végén fer­geteges fináléval zárult a koncert. Úgymond hab volt a tortán, hogy dr. Angyal Dávid, a város alpol­gármestere - akinek merő vélet­lenből került a kezébe a karmes­teri pálca - igaz kissé lassabb tempóban de becsülettel levezé­nyelte a „Radetzky induló”-t. Ez a hangverseny mély nyo­mokat hagyott a közönségben. Úgy látszik, Salgótarjánban vég­re kezd feléledni a zenei élet. Ta­lán érdemes lenne fontolóra ven­ni, hogy nem lehetne-e elkezdeni újra az évekkel ezelőtt felfüg­gesztett koncertbérletek szerve­zését. OLÁH ZSOLT (P. Tóth László képriportját a koncertről a Nógrád Megyei Hírlap Vasárnap Reggel március 18-i szá­mában találják olvasóink.) A magyar zenei élet neves sze­mélyisége, Róna Frigyes irányítá­sával kezdte működését a Salgó­tarjáni Szimfonikus Zenekar. Az operaházi karmester, korrepeti­tor, szövegkönyvíró vezényletével színre- lépő nógrádi zenészek már a 70-es évek elején meghatá­rozóivá váltak Salgótarján ko­molyzenei életének. A zeneiskola tanárából, legtehetségesebb nö­vendékeiből, illetve más iskolák hangszeres zenét is művelő taná­rából, azaz az úgynevezett mű­kedvelőkből összeállt, mintegy öt- ventagú zenekar élén az évtize­dek áatt több karmester is állt. Vi­rág László, az iskola egykori igaz­gatója, Deák András, aki ma a BM Duna zenekarának a dirigense, de leghosszabb ideig Torják Vilmos vezényelte a zenekart, egészen ta- váy szeptemberig. Akkor viszont - tájékoztatott Becze Lajos, a zeneis­kola igazgatója - karmestert kellett keresniük, hiszen előttük állt a vá­ros egyik legjelentősebb zenei ese­ménye, a karácsonyi koncert, amelynek a szimfonikusok rend­szeres szereplői. Az igazgató végül Kökényessy Zoltán személyében tálát új dirigensre. A Salgótarjáni Szimfonikus Ze­nekar jelenlegi karnagya volt hege­dűtanár a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola debreceni tagozatán, majd brácsaművészi diplomát szerzett, miközben tanított két ze­neiskolában is. Mindemellett hangszeres szólistaként, kamara­zenészként, illetve zenekari mű­vészként pódiumokra is állt. 92- ben lett tagja a MÁV Szimfoniku­sok Zenekarának, ahol öt évvel ké­sőbb kollégá az évad kiváó művé­szének választották. A zenemű­vész, karmester - akinek tarára Lukács Ervin és Gál Tamás, s aki részt vett többek között Jurij Szimonov és Rudolf Barsaj mester- kurzusain is - 97-ben megalakítot- ta a Hubay Jenő kamarazenekart, amelynek jelenleg is művészeti ve­zetője.- Becze Lajos invitálására kerüli Salgótarjánba. Sokat kellett önt er­re ösztökélni?- Rögtön igent mondtam, hi­szen friss diplomás karmesterként, nem lehet más célom, minthogy minél többet zenekar elé álljak, hi­szen a karmester olyan zenekar nélkül, mint a hangszeres művész hangszer nélkül. Miután elfogadta a felkérést, kö­vetkeztek a koncertre váó próbák, amelyeken „kóstolgathatták” egy­mást, zenekari tagok és karnagy, azaz ismerkedtek. Persze áapos munka is folyt, mert a karácsonyi koncertre, amelyre készültek, ki­Tudásom és szeretetem legjavával próbálok szolgálni fotó; p.t.l magaslóan nagy érdeklődés mu­tatkozott a városban.- Tervez-e változtatásokat, mint új vezető?- Igen. Ugyanis nagyon fontos­nak tartom, hogy a különféle okok miatt elmaradozó egykori zenekari tagok, minél nagyobb számban, nagyobb kedvvel és ak­tivitással jöjjenek próbáinkra. Szeretném, ha a zenekar miha­marabb „összeállna, felállna”- emberileg és szakmailag, hitben és önbizalomban erősödve.- Eddigi tapasztalatait hogyan összegeznél- Szívesen jövök Salgótarjánba. Az az ügyért való tenni akarás a közös zenélésért való igény, ami­vel itt találkoztam, ma is, akár ze­nekarunk tagja, akár a kórusta­gok, akár a közönség részéről, mindig arra sarkal, hogy tudásom és szeretetem legjavával próbáljak szolgálni. Ahhoz, hogy ezt tehes- sem, hihetetlen segítséget nyújta­nak az iskola vezetői. S külön kö­szönet illeti a város önkormányza­tát, amely az idei évtől jelentős mértékben emelte a zenekar támo­gatását. Ezzel tervezhetőbbé vált az év. A karnagy elmondta, hogy mindaddig szívesen jön a városba, amíg igényt tartanak a munkájára. Kökényessy Zoltánról tudni kell még, hogy az elmúlt évek során több nagy szimfonikus zenekart vezényelt - MÁV szimfonikusok, BM szimfonikusok, debreceni fil­harmonikusok és még lehetne so­rolni. A Nemzeti Filharmonikusok Kamarazenekarával több lemez- felvételt is készített külföldre. _________________________J.K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents