Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)

2001-03-02 / 52. szám

Egy vérbeli kereskedő nyugdíjba ment „Úgy látszik, nem voltam elég szimpatikus...” Új, fiatal taggal bővült a nyugdí­jasok tábora Pásztón. Szegedi Lászlónéról van szó, akit csak Ma­nyiidnak ismernek, szólítanak. Kereskedőként jutott el a nyugdíja­zásáig. Fiatalsága, lendületessége, a szakma iránti szeretete, az embe­rekkel való közvetlen kapcsolata készteti arra, hogy nyugdíja mel­lett most már a saját házában kiala­kított boltjában fogadja a hozzá fordulókat.- A gimnáziumi érettségi után bankban kezdtem dolgozni. Rövid idő múlva rájöttem, nem nekem való az itteni papírmunka. Két-há- rom évig voltam itt, utána férjhez mentem, majd 1966-ban egy kis­lányt szültem. A kereskedelem­mel, a középiskolai tanulmányaim alatt, az akkori politechnikai órá­kon ismerkedtem meg. Az elméle­tet akkor a pásztói áfész igazgató- helyettese, Tóth Károly (jelenleg a nyugdíjasbolt tulajdonosa, vezető­je) ismertette, a gyakorlati tudniva­lók elsajátításában VaUus István, akkori igazgató segített. Valójában ekkor „fertőződtem meg” tisztes­ségesen a kereskedelemmel. A ruházati kereskedőszakmát a pásztói áfésznél tanulta. Ezen kí­vül megszerezte a boltvezetői ké­pesítést. 1989-ig vallotta magát áfész-dolgozónak.- Akkor még élt a szövetkezet, bár nem volt igazán egységes, mint korábban - pergeti vissza az idő kerekét Szegediné, Manyika - utalva az akkori kialakult közhan­gulat egyik fontos jellemzőjére. Majd így folytatja: - 1989-ben let­tem önálló kiskereskedő. Akkor még kötelező volt a tagság a salgó­tarjáni KlOSZ-ban. Amikor önkén­tessé vált a tagsági viszony, nem kértem felvételemet.- Az előbbiek azt is jelentik, hogy a kisvállalkozókra zúduló, évenként növekvő adnánisztrációs tennivalókat saját maga végzi ? •- Ilyen gondom nincs. Van egy könyvelőm, aki az ezzel kapcsola­tos összes terhet leveszi a vállam- ról. Nekem csak az üzlettel kell foglalkoznom.- Harmincegy évi kereskedelmi múltat vallhat magáénak. Ebből húszat az áfésznél töltött. Milyen érzéssel jött el onnan ?- Keserű szájízzel. Amikor meg­szűnt a munkaviszonyom, havi keresetem ötezer forint volt. Ezen kívül úgy látszik, nem voltam elég szimpatikus, mert elkerültek a szakmai kitüntetések. Az élet azonban engem igazolt. A kiváló szövetkezeti címmel kitüntetett dolgozók közül van, aki bebizo­nyította, hogy érdemtelenül kapta meg. A családban az édesanyát kö­vette a lánya, aki Budapesten a Vass utcai középiskolában érettsé­gizett. Amíg nem jöttek a gyere­kek, az unokák, addig a boltjában dolgozott. Beszélgetésünket figyel­mesen hallgatja egy hölgy, akiről később kiderült, hogy a szomszé­dos boltban dolgozik két társával. Nekikeseredve mondja: - A kor­mány január elsejétől bevezette ugyan a kötelező minimálbért, de az óriási adóteher miatt semmiért dolgozunk. A januári fizetés hármuknak 93 ezer forint volt, adó címén pedig 103 ezer forintot fizettek be. Ráadásul az egészségügyben sem kapják azt, amit várnának. Kisvártatva Manyika a követke­zőkkel folytatja:- A városban lévő kínai üzletek tönkreteszik a helyi kereskedőket. Valahogy szabályozni kellene je­lenlétüket. Úgy látom, nincs, aki védje a hazai kereskedőket. Szegedi Lászlóné önálló tevé­kenységét bérleményben kezdte, mára jutott el odáig, hogy saját há­zában van üzlete. A kívülálló szá­mára is egyértelműen bizonyítja, hogy vérbeli kereskedő.- Ha ma nem, akkor holnap, vagy holnapután a betérő vásárol­ni fog. Nagyon megtanultam a mestereimtől, hogy a vevőnek mindig igaza van. ______ V.K. HÉTVÉGI EXTRA AJÁNLAT, AMÍG A KÉSZLET TART. Páratlan Hölgyeim! Ez mar íupfijnop ÖNNEK MÁR VAN SUPERSHOP TÖRZSVÁSÁRLÓI KÁRTYÁJA?! MUNKATÁRSAINK AJÁNLJÁK! VÁ»Qt CENTRUM-SALGOTARJAN most csak most csak most csak most csak Női tavaszi kabátok Egyszínű autós mikrokabát tavaszi színekben Triumph nSi hálőing Nivea testápolók Deo balzsam spray, Soft zooml, Milk 250ml, Lotion 250ml Lányka fehérnemű két részes Gyerek lábbelik alkalmi félcipők lányoknak, sportcipők, szellős lábbelik 7990 Ft-tói 4990* 690* 690* 2990* Vali néni két élete (2.) atározottan állítja, hogy nem bánta meg a TTsok munkát. A negyedszázados I—¥ cukrászkodást, meg a másik tizenöt évet, JL X amit a szociális gondozással töltött el.- Ez akkor kezdődött, amikor a cukrászatot ott kellett hagynom - meséli, s magyarázatul hozzá­fűzi: - Akkor zajlott az országos népesedéspoliti­ka. Egyszerre heten voltunk szülési szabadságon. Képzelje csak, abban az évbe majdnem mindenki­nek iker gyereke született. Éppen most huszonöt éve. Az óvodában is hét ikerpár járt. Valikát is elküldték, s más munkát kellett ke­resnie. Már majdnem postai alkalmazott lett, s meg is alkudtak, amikor váratlanul jó ajánlatot kapott. Benyus Tibomé jó ismerőse szociális gon­dozóként dolgozott, s egyik alkalommal szólt ne­ki, hogy lenne-e kedve ehhez a munkához, mert ő már nem győzi ellátni a sok feladatot. Valika úgy döntött, hogy inkább szociális munkás lesz.- Én inkább azt választottam, mert kötetlen volt a munkaidő. Itt a soron volt nekem a legtöbb dol­gom, az itteni fogyatékos és rászoruló idős beteg emberrel. Teendőim közben azonban jutott idő ar­ra is, hogy hazaszaladjak megnézni elmentek-e a gyerekek iskolába, vagy berántottam-e a babot ebédre. Ide szegődtem tehát gondozónak. Igaz, kétéves egészségügyi szakiskolát kellett végezni, hogy megmaradhassak az új munkahelyen. De si­került a tehénfejés, meg a nagy család mellett ez is. Tisztelettel és becsülettel helytálltam, bárkit meg lehet kérdezni. Negyvenegyen kezdtük, tizen­hármán fejeztük be. Én voltam a legidősebb. Ez számomra egy kényszerű váltás volt, de nem térhettem ki, ezt követelte az élet. Elláttam a négy lányt, Józsikámat és másokat is. Amikor ide férj­hez jöttem még élt az uramnak a nagymamája, anyósomnak az anyósa. Élt az anyósom, az öccse, a szülei. Őket is én gondoztam. Az édesanyám 90 évesen halt meg. Szenvedélyesen sorolja. Valósággal belepirul az emlékek felidézésébe.- Tizenöt évig és hatvan napig dolgoztam a szo­ciális gondozásban. Közben kaptam miniszteri ki­tüntetést. Akkoriban volt egy autónk és nagyon sokszor azzal jártam a rászoruló idős emberekhez. Régen nem úgy volt, mint napjainkban, amikor a városháza nagy figyelmet fordít az öregekre. Akko­riban még a buszsofőrnek is könyörögni kellett, hogy Salgóról jövet Eresztvény felsőben álljon meg, mert nagy csomagot hozunk. Ezért aztán a saját autómmal jártam a legtöbbször. Valika motorra akkor szerzett vezetői jogosít­ványt, amikor Kisterenyére járt a cukrászüzembe. Tíz évig motoroztak, majd amikor lett egy kis au­tójuk a férjével együtt megszerezte a gépkocsiveze­tői jogosítványt. Tettetett irigységgel említi, hogy Józsi bácsi egyből átment, de neki bizony három­szor kellett nekirugaszkodnia. A végén az ember már az ostorral fenyegette.- De tudja miért volt ez? - szegezi nekem a kér­dést - Mert amikor reggel valahová indultunk, hi­szen vásár nem volt nélküle - készülődés közben ide lépett, oda lépett, benyelt egy felest, nekem meg parancsolt, hogy na megyünk mama. S ne­kem vezetni kellett. Én egy úri sofőr voltam min­dig. Ahol egy ló vagy csikó volt a megyében oda utazni kellett. Józsi bácsi kihúzza magát, aztán sorolja a ve­lük történt humoros eseteket.- A sógorékhoz mentünk Dejtárra. Úgy egyez­tünk meg, hogy odafelé én vezetek, hazafelé a ma­ma. Még akkor nem volt olyan öregasszony, mint most. Balassagyarmatot elhagyva már nagyon csapott a szél a motoron, egy kis kimérésnél meg kellett állni az út szélén. Levettem a sisakot, töb­ben is látták, hogy én vezettem. Kértem egy kólát, meg egy sört. Sandán figyelték amikor berúgtam a motort, s várták, hogy felüljek. Akkor esett le az ál­luk, amikor az asszony pattant előre. Vali néni az endrefalvai kalandot említi.- Vasárnap kora reggel értünk oda, de ezzel a jóemberrel előbb be kellett menni a kocsmába. Te­le volt az ivó, mert szombaton cigánybál volt. A motort leállítottuk az épület előtt, s odabent Józsi megitta, amit kívánt. Lesték a cigányok, s amikor odakint berúgta a motort, szóltak a rendőröknek, akik-tüstént ott teremtek. Igazoltattak minket, de baj nem történt, mert én ültem előre vezetni. A ci­gányok meg nevettek a hoppon maradt rendőrö­kön. Visszakanyarodunk a munkához. Valika néni elmondja, hogy Somos, Somoskő, Salgó, Ereszt­vény területén dolgoztak, az itt élő szociális gondo­zottakat ketten a kolléganőjével, Benyusné Piriké­vel látták el. A munka mellett azonban el kellett végezniük a napközi-vezetői és a házigondozói tanfolyamot.- Egy héten kétszer mentünk iskolába - emlé­kezik, miközben az asztalon lévő fényképeket, bi­zonyítványokat nézegetjük. - Nagyon korán kel­lett kelni, s bizony, amikor már délfelé közeledett az idő, én meg szunnyadtam a gerontológia órán. Hallottam én a főorvos úr által mondott szöveget, de már szunnyadtam. A padtársaim mindig lök- döstek. A főorvos úr meg rájuk szólt, hogy hagy­ják Szabónét, mert fogadjunk, hogy válaszol arra, amit kérdezek. S válaszoltam. Mert hallottam mindent, csak a szemem nem tudtam nyitva tar­tani. Józsi bácsi megint közbekottyant: „A komámat is alváson kapta a főnök. Mondta neki, hogy el­aludt, mire azt válaszolta, hogy azt nem ismeri el. De hiszen maga horkolt is, tromfolt a főnöke. Le­het, hogy horkoltam, de nem aludtam válaszolta a komám önérzetesen. ” alika nénit Somoskőújfalun és környékén V ismerték, ismerik, szeretik és tisztelik. Amikor elővesz egy nagy füzetet, kiderül, hogy ebben lapul az a vers, amelyet Csákvári Laci bácsi a család nagy barátja, aki na­gyon tisztelte a gondozói munkáját, az összes fo­gyatékos gondozottját belefoglalva írt róla, neki egy szép verset a névnapjára. Az alkotást jövő he­ti Alkonyévek című összeállításunkban fogjuk kö­zölni. (Folytatjuk) PÁDÁR ANDRÁS Van valami a fényben, a fákban Figyeltem az est néma csendjét a hold fényében. Messziről csecsemősírás és ku­tyaugatás hallatszott. Megjött a tél, olyan hideget hozva, ami­lyen ritkán fordult elő mostaná­ban. Eddig szinte tavaszias idő­ben volt részünk. Januári tava­szunk volt, s most is naponként változtatja arcát az évszak, fagy és olvad is. Azért már észrevehetően hosszabbak a napok és több a fény, amely megcsalja a föld­ben alvó virágkezdeményeket. Ma reggel is jártam a kertem­ben, s megakadt a szemem a hóvirágon. Hóvirág? Igen, nyí­lik a hóvirág, Üzen a tavasz. Akárhogyan is erőlködik már a tél, nem sokat törődünk vele. Gondolatom száll, mint a feldobott labda, szinte belere­megek, ha elképzelem, hogy a kertemben, a hideg fal mellett nemsokára megjelenik a csilin­gelő gyöngyvirág, az illafos ibo­lya. Aztán sorra üdvözölhetem majd a többi kedves virágomat: a tulipánt, a százszorszépet. Le nem tépném egyiket sem, mindegyiknek joga van az élet­hez. Engem ez a természetes­ség nyugalommal, jó érzéssel tölt el. Ha virágot látok, a kedvem is jobb. Talán még az embere­ket is hozzájuk hasonlítom, bennük is azt keresem, amit a szépséges természet ad nekem: az odaadást, a barátságot. A napsugár átszűrődik a ju­harfákon, már tele vannak rüg­gyel. Van valami a nap fényé­ben, a tavasziasan zöld fákban, amitől erősebbnek érzem ma­gam. VÁGVÖLGYI LÁSZLÓNÉ „Ihaj, csuhaj, mulassunk...” „Azért, hogy idősek vagyunk, mulatni még mi is tudunk” írta bátonyterenyei olvasónk verses soraiban, amelyekből február 23-i összeállításunkban idéz­tünk, s ahol a szerző, Balogh Sándomé neve tévesen jelent meg. Elnézését kérjük ezért. Baloghné, a kisterenyei nyugdí­jasklub lelkes tagja, klubtársai is tudják róla, hogy szívesen ver­sel. Szerkesztőségünknek írt so­raihoz is mellékelt néhány stró­fát, az egyik a farsangról, a báli mulatozásról szól: „Igyunk, együnk, mulassunk, most csak arra gondoljunk, hogy jól teljen az esténk, lutrin legyen szeren­csénk. lhaj, csuhaj, mulassunk, feledjük el a bajunk! Hogy sajog a derekunk, hogy aludni nem tudunk. Étvágyunk igen gyatra, kevés pénz jut a kosztra. Drága a tej, a kenyér, szegény ember víz­zel él De most a bajt feledjük, máson járjon az eszünk. Ki lesz a bál győztese? Kinek szebb jelmeze. ” A másikat a névelírás kapcsán vetette papírra, ebből is idézünk néhány sort: ,Azért, hogy öregek vagyunk, mulatni még mi is tudunk. Elírták a fér­jem nevét, meghalt szegény, el­telt két év. Balogh Sándomé a nevem, Sándor volt a szegény férjem. Sándorként élt nyolcvan évet, mikor tőlünk végleg el­ment. ”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents