Nógrád Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-09 / 34. szám

2001. FEBRUÁR 9., PÉNTEK Nógrád Megyei Hírlap - 5. oldal wmm ontatottan kezdődött a V Találkozó. Pedig min­denkit meghívtak az egykori műhelyből ahol húsznál is többen dolgoztak, valamikor. Oly' ré­gen, hogy közülük többen már alig emlékeznek rá, hogyan is verbuválódtak össze a hőskorban Már persze azok, akik élnek. Ha jó a számolás, legalább ötöt, hatot eltemettek a régi csapatból Egyiküket csúnya betegség vitte el Másik kettő­nek kisüdott a családi élete, leziillöttek. Ketten- hárman szétitták a májukat. Pali meg baleset ál­dozata lett. Szegény Pali, pedig éppen ő vöt köztük a leg­fiatalabb. Amikor először belépett a műhdybe, félénken nézett szét, s a köszönése is olyan halk- m sikeredett, hogy Göndöc, a legnagyobb szájú köztük, egyből ráripakodott.- Mi van veled ? Anyád nem tanított meg han­gosabban beszélni? A vékony alkatú, formás anú fiatalember megriadt a harsány hangra és megpróbálta emelni a hangját, sikertelenül A többiek csak Göndöc szájalásám tekintettek fel a munkából egy pillanatra, aztán mindenki tette tovább a dolgát. Ekkor lépett ki a műhetyiro- da ajtaján Piriké, aki bemről látta az üvegen át, hogy a műhelyben valami történik Éppen ideje ben, mert Pali annyim elbizonytalanodott, hogy csaknem visszalépett az udvarra Szerencsére a műszakbeíró lány megkapta a karját és behúzta magával az apró irodába Halász úr, a műhely főnök, aki nem vette ész­re az iménti közjátékot, csak arm figyelt fel, hogy Piriké az íróasztala elé tolta Palit. A fiú koszom. Ugyanolyan halkan, mim a műhelyben, amit odabent jobban lehetett hallom, hiszen ott csak zümmögésnek tűm a gépek zaja- Na fiam, megjött? - emelte rá a szemét a gömbölyded férfi. Még a szemüvegé is a homlo- kám tolta hogy jobban lássa a gyereket. Egyéb­kém is a vastag üveget csak olvasásm használta Paliválaszolgalott, átadta a főnöknek a papt- jaü, aki alaposan megnézte, majd beírta a gyere­ket a műszak könyvbe, lemásolva az adatokat a papírjairól- Egyelőre csak Pólóinak segít, mert a magá­nak szám gépet éppen javítják - mondta neki Halász és vitte vissza a műhelybe. A műhelyfőnök közeledtére mindenki még jobban a munkája fölé hajoü, s akinek már csak levegőt vágott a fűrészgép, az is az izzasztó mun­ka látszatát mímelte. Fél szemmel azonban min­denki azt leste hová viszi az új gyereket Halász. Azmegcsakmentvégigaműhdyen, nyomában Palival, és a terem végében állt meg. Az öreg áll­ványos fúrógépen egy fekete hajú, Palinál vagy Kerekes nem hiányzott tíz-tizenöt évvel idősebb férfi dolgozott. Érkezé­sükre megállította a gépet.- Erid, hozzád osztom be a gyereket. Egyelőre tanítsdmegtakarítani, aztán adj neki más mun­kát is. Halász úr választ sem várva hagyta ott őket. Egyáltalán nem vök hozzászokva, hogy neki vá­laszoljanak, hacsak nem kérdezett valamit. így kezdődött itt Gémed Pali élete. Úgy belegondolva, az is olyan nehezen, mim a nyugdíjasbuli, amit csak sokadszorm tudtak összehozni a még létező haverok. Végül amikor már majdnem együtt voltak, kérték a vacsorát. Nem volt ott még mindegyikük, ketten is késtek de a jelenlévők reménykedtek, hogy megjönnek ők is. Csordás éppen a ki tudja hányadik köszön­tőre emelte már a poharát, amikor Magos is be futott. Nagy örvendezéssel fogadták, és persze mindjárt ugratták, hogy megint az asszony tar­totta vissza Legalábbis régen mindig ezzel véde­kezett. Pedig más volt az igazság. A vékony ke­szeg emberke sosem elégedett meg a feleségével aki négy gyereket is szült neki Gyakorta cserélte el a közös ágym más közös ágyakra A többiek ugyan gyanakodtak hogy mindezt csak önrek­lámkém mondja, a tekimélye érdekében erekes azonban nem érkezett meg erre a "TZtalálkozóra Senki sem tudta hogy miért K nem, csupán sejtették De nem beszéltek X \róla Azért szúrt ez szemet, mert Kerekes alapító tagja, legrégebbi nyugdíjasa a csapatnak Még akkor is, ha később elhágyta őket. Alkatilag hasonló volt Göndöchöz, a természetük azonban merőben különbözött. Amaz mindig teleszájjal mondott véleményt, de nyíltan, szemtől szembe. Ha össze is veszett valakivel másnap már nem haragudott rá, elhív­ta még egy jó fröccsre is. Kiabálás szokása ellené­re is szerették a többiek Senkinek sem pusmogott a háta mögött, nem terjesztett róla valótlanságo­kat, s ha baja volt valakivel megmondta neki ke­ményen. Kerekes süna modorával behízelegte magát mindenkinek Házas ember létére a lányokat sem vetette meg. Kiváltképpen a tájjellegnek meg­felelő faros, bögyös lányokat imádta Irigykedtek is rá sokan. Különösen akkor, amikor jókedvé ben még mesék is a kalandjairól Fene tudja ne­ki mién hitték el Magosnak meg mién nem A csapat jó hangulatát azonban gyakorta fel­hozták be Kerekes csipkelődő megjegyzései, kriti­kái Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy mi­ért ostorozza őket, azt mondta, mert a javukat akarja Mert ő mindig a csapat ja­vát akarja Nélküle a szakszerve­zeti titkár, meg a párttitkár-akkor ilyen is volt hivatalból - sem ér semmit. Ö viszont igen. Bejáratos a legmagasabb helyekre is. Majd ő intézkedik. Egy idő után már azt gondolta magáról hogy ő a földöntúli min­dentudó, rajta kívül nincs a világon jobb fúrás. Pedig hát - ahogyan egyszer Göndöc a fejéhez vágta - az automata fúrógéppel nem művészet fúrni, azzal még a hülye is tud. Szegény Göndöc elástamagát Kerekesnél Éve­ken át nem kapott prémiumot, mert Halász úr mindig talált selejtet a munkájában Na, de van- e olyan ember, aki soha nem gyárt selejtet? Mind­egy. Göndörnek annyi volt. Ezt aztán nem is bo­csátotta meg Kerekesnek. Különösen az fájt neki, hogy amikor egy fontos exportmunka kifogásta­lan, gyors elkészítéséért, a szakszervezet kiváló murikáért jelvényre javasolta, Kerekes addig gyúrta Halász urat, hogy Göndöc nem kapta meg a jelvényt. Megkapta viszont Kerekes az éveken át nyújtott kiváló teljesítményéért. Ekkor az egész csapat megorrolt a gigerü típu­sú fúrásra, s jó darabig nem is hívták magukkal a sörpartikra Amikor meg már engesztelődön a gárda, Kerekes kilépett a cégtől Ő azzal magya­rázta, hogy nagy tudására tapasztalataim tekin­tettel hívták az új helyre dolgozni, ahol a legújabb japán automata fúrógépet bízták rá Elmesélte, hogy háromszor annyit keres, mint a régi helyen. A vezérigazgató is megtárgyalja vele a különleges munkadarabok sorsát, mert ő nélkülözhetetlen ember. Ilyenkor várta szavainak a hatását, de a cim­borák csak hiimmögtek, bóbgattak és a piszok szerencséjéről beszéltek Senki sem erősítette meg a hűében, hogy ő nélkülözhetetlen ember. Kerekes orcám üyenkor valósággal kiült a megvetés: Micsoda tahó népség, nem érnek fel az ő nagyságáig. Nem is érdemlik meg, hogy szóba álljon velük S különben hogyan is bírta ki velük az együtt töhött néhány évet? Ej fél közelgett már, elfogyott az äel, az üal sem esett olyan jól, mint az elején. Mindenki jól érez­te magát és senki sem rúgott be. Örültek egymás­nak Sok sok régi történetet idéztek fel Nagyokat nevettek és újra, meg újm elhangzottak az ősrégi viccek vendéglős háromszor figyelmeztette őket, A hogy haza kellene már menni, mire ösz- /-I szeszedték a holmijukat, megölelgették X Xegymást és mindenki hazatért az ottho­nába Kerekes végül is senkinek sem hiányzott. PÁDÁR ANDRÁS így éltek a régi falusiak . Életem nagyobb részét falun töltöttem, módomban állt megfi­gyelni több igazi földműves csa­lád életét. Vallásosak voltak, és szinte összenőttek a természettel. Nem voltak olyan tudaüanok, amilyennek sokan tartották őket. Igaz, nem jártak iskolába, de a legfontosabbnak, az ími-olvasni tudásnak nem voltak híján. Meg­voltak a maguk ősi szokásai, me­lyek apáról fiúra szálltak. Aztán megvolt a családban a szeretet, egymás megbecsülése, a munka­kedv, a türelem, az élni akarás. Már aki három- holdnyi földdel rendelkezett, megélt belőle. A család férfi tagjai a földet művel­ték és a nagyobb állatok gondo­zásával törődtek. Jól tudtak gaz­dálkodni. Sokat dolgoztak, reg­geltől estig, de képesek voltak mindent hasznosítani, értettek mindenféle munkához, és a büszkeségük is megvolt, tudniil­lik nem szorultak senkire. Kert­jükben gyümölcsfák termettek, s az asszonyok is ügyesek voltak: már tavasszal benépesült a ba­romfiudvar, kelt a naposcsibe, a - liba, gondozásuk, etetésük rész­ben a gyerekekre volt bízva. Az asszonyok és a lányok a mezőről hazamenet mindig batyuztak, de az árokpartokról és a mezs­gyékről is összeszedték a haszon­állatoknak való zöldféléket. Az asszonyok dolga volt a főzés, a család ellátása és a lakás tisztán­tartása. Emellett többek között kendert vetettek és azt fáradtsá­gos munkával feldolgozták, fon­tak, szőttek, végül ebből készül­tek a jó erős zsákok, törülközők, lepedők és a lányok kelengyéi is. Pénzük nem nagyon volt a régi falusiaknak, csak ha baromfit, to­jást, tejet, gyümölcsöt adtak el, vagy a hullott termésből pálinkát főztek és azt értékesítették, bár erre ritkán kerítettek sort. A meg­élhetésükhöz szinte nem hiány­zott semmi. A szorgos munká­jukkal minden szükségest előte­remtettek. Még olyankor sem es­tek kétségbe, ha jég, vagy aszály pusztította el a termést, mert a gondos gazda a mostoha termé­szetre is számított és egy kis tar­talékja mindig akadt. Nagyon sok mai ember el sem tudja képzelni az elődök életét, hiszen legtöbb­jük ma már a piacról és az üzlet­ből szerzi be mindazt, ami szük­séges egy háztartáshoz. . VÁGVÖLQYI LÁSZLÓMÉ Három foga nőtt egy száznégy éves nőnek Korcsoportjában ilyen még nem volt Ritkaság-, vagy' még inkább csodaszámba menő módon foga nőtt egy 104 esztendős asszony­nak Oroszországban. Ráadásul nem is egy, hanem mindjárt há­rom - adta nemrégiben a világ tudtára az egyik külföldi hírügy­nökség. A Marija Vasziljeva név­re hallgató asszonyság az eddigi legöregebb ember a földön, aki­vel ilyen, már-már hihetetlen, fantasztikus eset megesett. Kor­csoportjában pedig unikum, merthogy korábban egyetlen 100 évnél idősebbnek se nőtt egyetlen új foga sem sehol a vi­lágon. A matrónáról annyit lehet tudni, hogy egyedül él Tatárföld déli fertályán egy eldugott kis faluban, kertjében virágokat ne­vel és baromfit tart, amellett ter­mészetesen nagyon boldog, hi­szen ismét fogyaszthatja ked­venc aprósüteményét. A fogor­vosok pedig törhetik a fejüket a fogós - pontosabban: fogas - kérdésen, hogy vajon mi lehet a tudományosan is megfogható magyarázata az igencsak kései újrafogasodásnak. Hűséges maradt a szövetkezethez- Pestről, ahogy hazajöttem, nem sokkal később megnősül­tem, jött a család. Egyébként sem szerettem vándorolni. Traktorosnak vettek fel. Egy év múlva teher- és személy­gépkocsi-vezető lettem, majd nyugdíjazásomig, 60 éves ko­romig anyagbeszerzőként dolgoztam a volt érsekvadkerti mezőgazdasági szolgáltató szövetkezetben, új nevén: az Agroméra Rt.-ben. Arra kértem Holman József elnök-ve­zérigazgató urat, hogy amíg legkisebbik lányom főiskolára jár, nyugdíjasként foglalkoztasson. Két év múlva végez a jászberényi Szent István Főiskolán, általános iskolai tanár­ként. Holman úr csak annyit mondott: - minden további nélkül. Továbbra is anyagbeszerzőként dolgozom - indítja a beszélgetést Szabó József, az Agroméra Rt. két évvel ez­előtt nyugdíjba ment dolgozója. Február 09-től az Ön utazási irodájában a Nl’i.'kt íTTh'i'in. Nyár 2001 ajánlata. A 2001. február 28-ig foglaló utasaink részére jelentős kedvezményt nyújtunk. Minőség Biztonság, Garancia... kedvező áron1 A Neckermann mar bizonyított Információ J6 40 2UD TJü valamint a Neckermann utazási irodákban- Mit ért ez alatt, hogy nem „vándorolt" tovább?- Harmincöt évig dolgoztam a szövetkezetben. Lehet, hogy másoknak ez nem érdekes „tör­ténelem”, nekem viszont gon­dokkal is terhes, kellemes való­ság volt. Tóth István elnöknél kezd­tem. Jó barátságban voltunk. Amikor Budapestre mentünk, ahol kérte, ott letettem, s ahogy ígérte, oda is jött vissza. Orszá­gosan már akkor jó híre volt a gazdaságnak.- És most?- Most sem rossz, sőt! ... Az elnökök listáján a 35 év alatt szerepelt még Pintér Ferenc, aki nyugdíjas, Salgó Ferenc, a pata­ki volt mezőgazdasági szövet­kezet (most gazdasági társaság) elnöke és a jelenlegi Holman József.- Amikor a nagy szövetkezet szétválása megtörtént, a kár­pótlási időszak folyt, nem gon­dolt önálló gazdálkodásra?- Szüleim után öt hektár föld járt. Akkoriban többen mond­ták, jobb lesz a kisgazdáknak. Feleségem, aki ugyancsak szö­vetkezeti tag volt, most nyugdí­jas, hallani sem akart a kilépés­ről. Gyerekeim is a maradás mellett foglaltak állást. így hát bent hagytam az öt hektárt, használatáért bérleti díjat ka­pok.- Közismert, hogy a mező- gazdasági szövetkezetekben nem fizetik agyon a tagokat, al­kalmazottakat. Miért maradt hűséges?- Valóban a keresettel nem nagyon kényeztettek el, de ami járt, azt mindig megkaptuk. Ke­resetünket a háztájival egészí­tettük ki. Feleségem aktív korá­ban az irodában dolgozott. A háztájit vele és a család többi tagjával együtt műveltük. Soha­sem jutott eszembe, hogy el­menjünk, pedig voltak nehéz időszakok.- Melyik időszakra gondol?- Amikor három községből állt össze a szövetkezet tagsága, akkor voltak villongások. Most, hogy magunk urai va­gyunk, érsekvadker­tiek, helyreállt a rend. Annyira egységes a tag­ság, hogy szétváláskor egyértelműen kijelen­tettük: csináljuk to­vább. Jelenleg az Agroméra területileg a megye legnagyobb me­zőgazdasági nagyüze­me, most már társas gazdaság. Fejlődésének bizonyítására csupán annyit, hogy Nógrád őszibúza-vetésterületé- nek tíz százaléka itt ta­lálható. Az átalakulást követő két év volt ne­héz, azóta egyre jobban gyara­podunk, 1999-ben is nyeresége­sek voltunk. Az igazgatóság tagjai, a tagok, mindannyian vadkertiek. Abból indulunk ki, hogy a feladatot meg kell olda­nunk, mert csak így jutunk előbbre. Előtte gondolkodunk, hogy jól csináltuk-e amire vál­lalkoztunk, helyesen döntünk-e a jövőt illetően. Elnök-vezér- igazgatónk is jogosan követel. Ennek is köszönhető, hogy je­lenleg is megvan a biztonságér­zetem, biztos a munkahelyem, akárcsak a többi társamnak.- Nem érez fáradtságot?- Különösebben nem, pedig az egész országot járom. A rendszerváltást követően, ami­kor a nagyvállalatok szétosz­tódtak kft.-kre, akkor nehezebb volt megtalálni a nekünk szük­séges partnert. A kis cégek meg­élhetésük érdekében ma már ígéretüknek megfelelően, ha netán nincs az, amit vásárolni szeretnénk, egy-két nap múlva előteremtik. Feleségem csak azt tudja, hogy hajnalban mikor in­dulok. A hazaérkezés időpontja az országjárás közben bizony­talan, annak ellenére, hogy a műhelyfőnök elő­re közli igényünket, így mire odaérek, már vehe­tem is át a megrendelt árut vagy anyagot. A két alkalommal Ki­váló Szövetkezeti Dolgo­zó, egyszer pedig a Me­zőgazdaság Kiváló Dol­gozója kitüntetés birto­kosa, önként vállalt fel­adatának ellátása mellett feleségével ma is együtt műveli egy hektár háztá­jukat.- A bogyós gyümölcs és a piacon való eladás a feleségemé, a burgonyá­val én foglalkozom. Saj­nos egyre nehezebb el­adni a termést.- Mint a fiatalabb nyugdíjasok közé tartozó em­ber, mire számit az életben?- Hogy kislányom a pályán legyen és érjem meg az unoká­im lakodalmát. V. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents