Nógrád Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-09 / 34. szám

2001. FEBRUÁR 9., PÉNTEK SZECSENY MEGYEI KÖRKÉP Fogadjuk el, segítsük! Gondolatok egy konferenciáról (Folytatás az 1. oldalról) formájában is hasznosítani kíván­ják, s a róla készített filmet pedig eljuttatják oktatási intézmények­nek és önkormányzatoknak. - A tanácskozás felhívta a figyelmet egy szakmai jelenségre, amelyet röviden „pszi-komplexumnak” nevezhetünk. Ennek az a lényege, hogy az állam a társadalmi problé­mák megoldását specialistákra - döntően a pszichológiához, a mentálhigiénéhez kapcsolódó szakemberekre - bízza. A társada­lom peremére szorult fiatalok ese­tében viszont igen nagy a veszélye a szakma szerinti megoldásnak, mert így ezek a fiatalok beteggé, bűnözőkké, szociálisan segélye­zetté „alakulnak át”. Az átfogó problémákra átfogó, politikai, gaz­dasági típusú megoldásokat kell találni - fogalmazta meg követ­keztetését, véleményét Demus Iván szociológus, a megyei köz­gyűlés szociális bizottságának el­nöke, s hozzátette: - Ebben a kom­petenciakereső játszmában - amint ezt a hozzászólások felve­tették - tétován keresik a helyüket a közoktatás szereplői. Nagyon fontos, hogy az iskola több érzé­kenységet tanúsítson, megértőén, egyszersmind segítőén közeb'tsen, a szociális szakmák pedig merítse­nek a pedagógia eszköztárából, hogy a veszélyeztetett fiatalok kö­rében végzett megelőző munka még hatékonyabb legyen. A közös tevékenység jó eredményéhez nélkülözhetetlen a család, a civil szféra, az önkéntesek, valamint az egyházak összefogása. Arató János, a Szondi György Szakképző Iskola igazgatója házi­gazdaként is értékelte a konferen­ciát: - Önkormányzati vezető, pe­dagógus, rendőr, a szociális szak­ma képviselője, ügyész, bíró talál­kozott, hogy összehangolják munkájukat. A mindvégig fegyel­mezett munka éppen azért lehe­tett eredményes, mert a délutáni fórum a hallgatók véleménynyil­vánítására is lehetőséget adott. A rendezvény központi „szereplő­je” volt az egyre több kihívással, a felnőttek negatív példáival talál­kozó, a demokrácia kitaposatlan gyalogösvényén botladozó gyer­mekember. Közös felelősségünk, hogy nemet tudjon mondani a bűnnek, törvényi és vallási érte­lemben egyaránt. A nap során többek között rájöttünk arra: kö­zös elvünk kell legyen a szeretet, a gyermek tisztelete, a „megis­merlek, elfogadlak, támogatlak” szándékának humánus egysége.- A fórum levezetőjeként és há­zigazdaként is azt kívántam, hogy unokáink és dédunokáink egy olyan Magyarországot mondhas­sanak magukénak, ahol a gyer­mekekkel, idősekkel való törődés minősége határozza meg a társa­dalom kulturáltságának fokát. _________________________jiyi K ét forduló a költségvetésről (Folytatás az 1. oldalról) A múlt év során intézmény- fenntartói társulást hozott létre a kötelező alapfeladatot jelentő álta­lános iskolai oktatási és nevelési tevékenység gazdaságosabb ellá­tása érdekében Rétság, Bánk és Tolmács önkormányzata. Ennek alapján a bejáró tanulóik arányá­ban a településeknek is át kell vál­lalniuk a reájuk eső részt az okta­tási intézmény fenntartásából. Bár az előző évben több takarékossági intézkedést is megtett az iskola ve­zetése, az egy tanulóra eső kiadás meghaladja a 189 ezer forintot. Ez mintegy 40 ezerrel több mint az egy főre eső várható bevétel. En­nek ellenére, miután a bejáró ta­nulók után járó és a társulás alap­ján igényelhető állami támogatá­sok kompenzálják ezt, a társön­kormányzatoknak a működési ki­adásokhoz nem kell hozzájárulni­uk. Nem ilyen mértékű a napközis ellátásban és a gyermekétkeztetés­ben részesülők támogatottsága. A rétsági testület mindezen felül az­zal a kéréssel fordult Tolmács és Bánk önkormányzatához, hogy járuljanak hozzá az iskolaépület homlokzatának és a tetőszerkezet felújításának költségeihez is. VÉGH JÓZSEF HÍREK BALASSAGYARMAT PÁRTELNÖKI LÁTOGATÁS. Mint szerdai számunkban már jeleztük, február 9-én, pénte­ken, azaz a mai napon az Ipoly- parti városba érkezjk Kövér László, a vezető kormánypárt, a Fidesz-MPP elnöke. 15 órától vá­rosnéző sétán vesz részt, 15.30 órakor a történelmi egyházak lelkészeivel, világi vezetőivel, 16.30 órakor a sajtó képviselői­vel találkozik, majd 18 órától vi­tafórum vendége lesz a polgár- mesteri hivatal nagytermében. SALGÓTARJÁN MEGEMLÉKEZÉS. A fiatalon elhunyt levéltáros, kutató, a „Salgótarján kultúrájáért” kitün­tetett Dupák Gábor sírjánál ko­szorúzással egybekötött meg­emlékezést tart a Dupák Gábor Emléktársaság a régi központi temetőben február 10-én, szom­baton 14.30 órakor. ■ Megbízható műszer a kismamákért A napokban üzemelték be azt a nagy értékű orvosi műszert, amelyet a tavalyi jótékonysági orvosbál bevételéből vásároltak meg. A salgótarjáni Szent Lázár megyei kórház szülészetén használt eszköz a méhen belüli magzat oxigénellátottságát méri folyamatosan, nagy pontosság­gal. A közel hárommillió forint értékű műszer megvásárlásához nagy segítséget nyújtottak a me­gyeszékhely cégei, vállalkozói, magánszemélyei. Az idei, ne­gyedik jótékonysági orvosbálra február 24-én, szombaton este kerül sor a Szent Lázár megyei kórház és a Körül Ferenc Alapít­vány rendezésében a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Inté­zet Képzési Központjában. FOTÓI GYURIÁN TIBOR Bársonyos csaták, romboló szenvedélyek „Szer helyett szeretet” - Drogszűrés a névtelenség kapaszkodójával (Folytatás az 1. oldalról) a drogmentes életbe való vissza­kapaszkodásukat. Talán megle­pő, de azt vallja, munkája valójá­ban kétoldalú tanulás, s hogy ő főként a kábítószeres gyerektől, attól tanul, akinek szokásává vált a szenvedély... Mikor a droghasználók bárme­lyike eljut arra a pontra, hogy se­gítségért folyamodik, felkeresi az intézetet, ez még nem jelenti azt, hogy azonnal aláveti magát a ke­zeléseknek. Kezdetben, jó ideig csak „tapogatózik,” tétovázva mérlegel, hogy maradjon-e, vagy megfutamodjon.- Ha marad, az esetek többsé­gében elkezdődik egyfajta, sajá­tos huzavona, ugyanis a szenve­délybeteg - más betegekkel ellen­tétben - nem akarja felfedni, nyü- vánvalóvá tenni, hogy csúszik ki­felé a talaj a lába alól. Eleinte szin­te mindegyikük álcáz, ha úgy tet­szik, mellébeszél, ám Telek Ervin jól tudja, hogy ez a bonyolultnak látszó magatartás tünet, jel: a dro­gos legkevesebb beszélni akar va­lakivel...- Ön hogyan közelít ezekhez a problémás fiatalokhoz, milyen módszer alkalmazását teszi lehe­tővé a program?- Elfogadom, hogy a másik ká­bítószert használ, nincs jogom, erkölcsi, etikai, bármiféle alapom arra, hogy elítéljem ezért, ez az alapállásom, mindenekelőtt ezt tudatosítom a másikban. Elfoga­dom őt úgy, ahogyan jött, de per­sze a cél az, hogy tisztán kerüljön ki. A következő lépés, hogy meg­fogalmazzuk, miben tudok segí­teni. Ő mit vár... Tudniillik neki kell kimondania, hogy pontosan miben kér segítséget. S ebben van a kontroll, az önellenőrzés: ha például azt vállalja, hogy egy hó­napon belül eléri a tisztaságot, le­szokik a drogról, akkor hetente vagy háromnaponta ellenőriz­zük, nézzük, hogy hol tart. S mi­kor először érjük el, hogy negatív a teszt (egyszerű művelettel elvé­gezhető vizeletpróba!) - a mi szakkifejezésünkkel - akkor lép be a megerősítés, tehát a siker hangsúlyozása, a biztatás, a ha­sonló folytatásra való ösztönzés. Innentől ismét egyszerűsödik a folyamat, de a továbbiakban számolni kell a sóvárgással... Botlások és csapdahelyzetek- ...Tudomásul kell venni a fia­talnak és a családnak is, hogy en­nek a történetnek a botlások és visszaesések is szereplői. A követ­kező feladatok hangsúlya már ezek megelőzésére tevődik, mert gyakori az előfordulásuk.- Nagyon sok a visszaesés. Ki­lencven százalékuk alkalman­ként használ drogot az első jó eredmény után is. Közös erővel, illetve az - információgyűjtésen alapuló - állandó elemzéssel ke­ressük, kiszűrjük azokat a csap­dahelyzeteket, amelyeknek a ne­gatív hatását a fiatal nem képes ki­küszöbölni, s újra droghoz nyúl. Hogy ezeken úrrá tudjon lenni, viseíkedésterápiát alkalmazunk, közösen átnézzük, bizonyos ese­tekben hogyan kellett volna he­lyesen tennie. Ezek a minisztérium által tá­mogatott, úgynevezett alacsony küszöbű program lépcsőfokai, ebben anonim módon is részt ve­het a drogos fiatal, indítását fél éve minden iskolával tudatták szórólapokon. Az anonimitása, névtelensége azt jelenti, hogy Te­lek Ervin nem kérdezi a drogos személyi adatait - csupán a ke­resztnevét, azt hogy miként szó­líthatja - megelégszik azzal, amit a másik fél közöl magáról. Szer­ződésük is csak szóbeli.- Nevekre és címekre nem va­gyok kíváncsi, soha nem hangzik el erre vonatkozó kérdés, (s ez tu­lajdonképpen egy védelmi rend­szer, őt és magamat védem). Ami­kor ez a kábítószeres számára egyértelművé válik, abban a pilla­natban rájön, hogy csakis róla szól a történet... Telek Ervin elérhetőségéről más módon is tudomást szerez­hetnek, mert mint mondja:- Havonta több száz névjegy- kártyát osztogatok szét az előadá­saim után...- Mennyien vesznek részt a programban, milyen a keresettsé­ge?- Fél éve, talán egy csütörtököt kivéve minden alkalommal jöt­tek... S amit viszont a legnagyobb eredménynek tartok: van, aki egy idő után másodmagával érkezik... Együtt kell ezt csinálni Az ide járók számáról nem be­szél, a leggyakrabban használt drogokat sem nevezi, nevezheti meg, erről mindössze annyit kö­zöl, hogy inkább olyan szereket alkalmaznak, amelyek testi füg­gőséghez nem vezetnek.- Az egész prevenciós, a meg­előzést célzó programom és a gondolkodásom egy sorba foglal­ható lényege így hangzik: szer he­lyett szeretet... (...kell a fiatalnak.) A három főszereplős (szer, sze­retet, személy) életrecept jó és rossz hatásmechanizmusát, a benne lévő buktatókkal együtt, minden előadásán kifejti. Egytől egyig az egészségügyi szociális központ - részben az ifjúsági tárca támogatásával indított - plusz- szolgStatásairól van szó, az alap­vető célokon kívül ezekkel azt sze­retnék elérni, hogy a kábítószere­zés ellen összefogással védekezze­nek. Ezért vállalják fiatalok felké­szítését úgynevezett mentort és kortárs segítői munkára. Felső ta­gozatos és középiskolai tanulócso­portoknak tréningeket szerveznek az önismeret és az egyéb készsé­gek fejlesztésére. Pedagógusokat készítenek fel a droghasználat fel­ismerésére, Telek Ervin a rendha­gyó tanóráin a szer, a személy, a szeretet és a szociális környezet összefüggéseit tárja fel. Sőt, újab­ban időseket is bevonnak a közve­tett megelőző munkába: nem be­szélnek a drogokról, az idősebbek követhető (élet) lehetőségeket mu­tatnak fel a fiataloknak. Az intézmény és személyesen Telek Ervin örömmel fogadta a szakminisztériumok által meghir­detett drogellenes pályázatot, amelyre azok a középiskolák je­lentkezhettek, amelyek egy szak­mai szervezettel együttműködve megszervezik, lebonyolítják az intézmény kábítószer-megelőző munkáját. Célja: a nemzeti drog­ellenes stratégiát alapul véve se­gítse az egyes oktatási intézmé­nyek diákközösségének sajátos­ságaihoz igazodó iskola progra­mok kialakítását. A szakember ennek kapcsán elmondta: a salgótarjáni középis­kolák felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, együtt kívánnak működni az egészségügyi szociá­lis központtal. Nagyon fontosnak tartom az intézményre szabott programok elkészítését, ezek le­hetővé teszik a városi szintű, cél­zottabb megelőzést. MIHAUK JÚLIA Nemesen csillogó, mint az arany A mai nap ugyan nem kerek évforduló, de fontos eseményt jelez. Ma nyolcvan esztendeje, 1921. február 9-én alakult meg a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt. Lelkes honleányok hívták életre azoknak a felnőtteknek a hatására, akik tag­jai voltak az akkor már negyven éve működő, felnőtteket tömörítő Magyar Vöröskeresztnek. A fiatalok zászlóbon­tását követően még az év júniusában a kultuszminiszter rendeletben járult hozzá, hogy a tanulóifjúságot bevonják az ifjúsági Vöröskereszt céljainak szolgálatába. A fiatal vöröskeresztesek megszerveződésük első percé­től közreműködtek a szolidáris emberi érzések fejlesztésében, a jótékonykodási akciókban, s ugyanakkor részesei voltak egy ma már ritkán emlegetett folya­matnak, a munkára nevelés­nek. Az általuk készített tár­gyak értékesítéséből származó pénzt pedig jótékonykodásra fordították. Például a rászoruló, vagy az iskolától távol lakó gye­rekeknek ingyen tejet, ebédet adtak. Ugyanakkor nem feled­keztek meg a legfontosabb egészségnevelési ismeretekre väo nevelésről, az elsősegély­nyújtó-tanfolyamok szervezé­séről, vagyis a népegészségügy iránti alázatos szolgálatról sem. Talán kevesen tudják, hogy az anyák napjának a megün­neplését is az ifjúsági Vöröske­reszt kezdeményezte. Az ő ösz­tönzésükre 1925-ben köszön­tötték első alkalommal ország­szerte az édesanyákat. Hatá­sukra 1933-ban Pesterzsébeten felállították az anyák szobrát. Az 1940-es években az árvízká­rosultak javára gyűjtötték a fil­léreket, a háborús évek alatt pe­dig a rászoruló családokat segí­tették támogatni. Ezeket a történelmi emléke­ket idézzük fel Juhászné Kin­cses Helénnel, a Nógrád megyei Vöröskereszt titkárával s egy mai ifjúsági vöröskeresztessel, Tárcsán Annával. A fiatal lány­ka évek óta bámulatos elhiva­tottsággal tevékenykedik az if­júsági vöröskeresztesek között, ő a salgótarjáni klub titkára. Számos rendezvénnyel vonták már magukra az emberek fi­gyelmét, kezdve a véradások szervezésétől a minden évben nagy részvétellel zajló AIDS-ve- télkedőkig. Turcsán Anna örömmel éli meg az évfordulót, ám de szo­rongás is van benne. Eddigi si­kereiket azzal magyarázza, hogy minden iskolában van­nak néhányan, akik szimpati­zálnak a humanitárius vörös- keresztes eszmével, de szo­rong a jövő miatt. Klubjuk már nem az a rendszeres időköz­önként működő szervezet, aminek gondolta. A fiatalokat egy-egy akcióra sikerrel lehet mozgósítani, de a klubforma helyett vonzóbb megoldást kellene kitalálni. Azt mondják, hogy a mosta­ni vöröskeresztes munka szür­kébbnek tűnik, mint korábban. Pedig csillogó és nemes, mint az arany. Erre azonban zajos, acsarkodó, diszkóüvöltős vilá­gunkban rá kellene vezetni a fi­atalokat. A családból kiindulva, elsősorban az iskolán át, hogy mire a fiatalok kilépnek az élet arénájába, megértsék, mit je­lent vöröskeresztesnek lenni. PADÁR ANDRÁS „Nem tiltakozni kellene...” (Folytatás az 1. oldalról) Lakatos Ernő irigyli az eredményeket a ki­sebbségi önkormányzattól. Tegnap délelőtt Oláh Béla is megkereste lapunkat, hogy arról tájékoztasson: Laka­tos Ernő dezinformációkat ad a cigányok­nak, és a polgármester ellen gyűjt aláíráso­kat. A téves hírek egyébként arról szólnak, hogy ki akarják lakoltatni az embereket. Oláh Béla 1990 és 1994 között képviselő volt Salgótarjánban, és büszke arra, hogy az emberek máig is bizalommal fordulnak hozzá. Ő úgy fogalmazott, nem tudja szó nélkül tűrni az igazságtalanságot: akkor, amikor konszenzusra jutott az önkor­mányzat és a ckö, amikor az adósok mini­mális összeggel törleszthetik a tartozásai­kat, amikor kidolgozták azokat az eszkö­zöket, amelyekkel megelőzik a kilakoltatá­sokat, nem tiltakozni kellene, hanem kö­szönetét mondani! Köztudott - mondta Oláh Béla - hogy más polgármesterek viaskodnak a cigá­nyokkal, míg a salgótarjáni vezetés gesztu­sokat tesz. Oláh Bélától megtudtuk: nem tud el­menni mindemellett úgy, hogy hangot ne adjon felháborodásának amiatt, amit Laka­tos Ernő tesz. Annak, hogy az újsághoz fordult, az a másik oka, hogy félti az ered­ményeket, nehogy azt gondolja majd Sal­gótarján polgármestere, érdemes-e tenni ezekért az emberekért bármit is. Ezt el akarják kerülni. A fentiekhez hozzátesszük: január vé­gén tartott tájékoztatóján a cigány kisebb­ségi önkormányzat elnöke úgy fogalma­zott, a 2000. év fordulópont volt Salgótar­jánban a romák életében. A ckö kezdemé­nyezései segítőkészségre találtak a polgár- mester részéről, és a város vezetői felismer­ték, hogy a kisebbségi önkormányzat a vá­ros érdekét helyezi előtérbe. A város leg­utóbbi közgyűlésén fogadták el az új szoci­ális rendeleteket január elsejétől visszame­nőleg, amelyek jelentős mértékben segíte­nek a rászorulókon, a rossz anyagi helyzet­ben lévőkön. Ezek a kedvezmények csak azokat nem érintik, akik semmit nem haj- landók tenni saját magukért. ________dj.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents