Nógrád Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-24 / 47. szám

2001. FEBRUÁR 24., SZOMBAT SZECSÉNY MEGYEI KÖRKÉP J, itmm BÁTONYTERENYE RÉTSÁG 3. OLDAL Széchenyi-terv, két városban is (Folytatás az 1. oldalról) foglalkozó jogi személyek száma háromszáz volt. Két évvel később 458 fő, 1998-ban iparűzési adóból 10 millió forint került a város kasz- szájába. 2000-ben már 55 millió forint. A növekedés a gazdasági fejlődés függvé­nye. Dr. Surján László, a térség országgyűlési képviselője a kapcsolattartásban az élő szó fontosságát emelte ki. Varga Ferenc, a Gazdasági Minisztérium kis- és közép­vállalkozási főosztályának vezetője a támogatási lehető­ségekről tájékoztatta a részt­vevőket. Felhívta a jelenlévők figyelmét a Gazdasági Mi­nisztérium zöld telefonjára, amelyen keresztül a Széche- nyi-tervről fontos informáci­ókhoz jutnak az érdeklődők. Szólt az eljárási díj befizeté­sének módjáról, összegéről. El­mondta, hogy a beérkezett pályá­zatokat először formailag bírálják el. A hiányosan kitöltött anyagok pótlására 15 nap áll a pályázók rendelkezésére. Szakmai bizottság tesz javaslatot a miniszternek, vagy az általa megbízott személy­nek a pályázat mértékéről, annak odaítéléséről. A szakmai bizottság jegyzőkönyvét a pályázók megte­kinthetik. A pénzügyi felhaszná­lást és a pályázatban megjelölt cé­lok megvalósítását a minisztérium ellenőrzi. A pályázónak részletes pénzügyi és megvalósítási tervet kell készíteni, melyben ki kell tér­ni az önerőre, banki hitelre, s a megpályázott összegre. Varga Ferenc felhívta a konfe­rencia résztvevőinek figyelmét, hogy a pályázati pénzt csak szám­lák ellenében, az elvégzett munka után fizetik ki. Természetesen a megvalósítás folyamatát lehet sza­kaszolni. Ezt követően a főosztály- vezető részletesen szólt arról a 10 pályázatról, amely a mikro-, a kis- és középvállalkozókat érinti. Vé­gezetül elmondta, hogy a Széche­nyi-terv, amely 55 pályázati lehe­tőséget tartalmaz, célja a gazdaság fejlesztése, élénkítése. Varga Béla, a Nógrád Megyei Közgyűlés Tanácsnoka bemutatta a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács munMját. A megyei pályá­zat március második felében jele­nik meg. Fodomé Kovács Erzsébet, a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szólt az érdek- képviseleti és a gazdaságot élénkí­tő tevékenységükről. Az ország­ban 23 területi kamara működik. A Nógrád megyei szervezetnek 630 tagja van. Szécsényben a pol­gármesteri hivatal egyetértésével irodát nyitnak. Felajánlotta az iro­dájuk segítségét a vállalkozóknak a pályázatok elkészítéséhez. * Balázs Melinda, a Közép-ma­gyarországi Regionális Fejlesztési Kft. vezérigazgatójának üdvözlő gondolatait Gyürki János, a megyei közgyűlés idegenforgalmi és mű­emlékvédelmi bizottság elnökének megnyitója követte. Többek között arról tájékoztatta a meglepően nagyszámú, mintegy hatvan ér­deklődőt, hogy a megyei közgyű­lés költségvetési gondjai ellenére is 11 millió forintot különített el tu­risztikai célú fejlesztésre, meglévő értékeink közkinccsé tételére. Fetzen Róbert és Soproni Gyula, a Gazdasági Minisztérium termék- fejlesztési referensei a rendezvény előtt kilátogattak Somoskőre. A lo­kálpatrióta füleknek jól estek a tá­jat dicsérő szavaik. A turizmus be­vételei a GDP-ből mintegy 10 szá­zalékban részesednek. Az ágazat csaknem 300 ezer főt foglalkoztat. Térhódítása minden más terület növekedési ütemét meghaladja. Ennek megfelelően az 1998. évi 5,6 milliárdos támogatottság 2001-ben 25 milliárd, 2002-ben 28 milliárdos (utóbbiakból mintegy 8 milliárd szolgálja központi keretként az országimázs alakítását. Ezekkel a gondolatokkal indult a tájékoztató. A kiírók célja az, hogy Buda­pest - Balaton turiszükai tengelytől elcsábítsák a külföldi turistát. Csökkentsék a régiók közötti nem kívánatos fejlődési ütembeli kü­lönbséget, segítsék régiónk felzár­kózását. Az előadók a Turisztikai Fej­lesztési Program 19 pályázati lehe­tőségét részletekre is kitérően tár­ták az érdeklődők elé. (A támoga­tási lehetőségek itt jórészt 10 és 100 milliós nagyságrendűek.) A pályázati határidő - kettő ki­vételével - 2001. december 31. Gulyás^ István, a Magyar Turiz­mus Rt. ÉM Regionális Marketing Igazgatóságának igazgatóhelyette­se előadását azzal kezdte, hogy 2000. évben Hevesből 39, Borsod­ból 41, Nógrádból 8 nyertes pályá­zat osztozott 80 millió forint álla­mi támogatáson. Ez évben ez az összeg 120 millió lesz. Az SZT-TU-ÉMA 1-3 jelű pályá­zatokon az elnyerhető támogatás 100 ezer forintról 1,5 millió forin­tig terjed. „Emberi léptékű”, értel­mezhető, belátható időn belüli megtérüléseket kijelölő témákról van szó. Aradiné Oravecz Éva, a terület- fejlesztési ügynökség igazgatóhe­lyettese arról tájékoztatta a megje­lenteket, hogy még nem kötötték meg szerződésüket. Számukra még nem tisztázottak a támoga­tandó célok, ismeretlenek a kere­tek. (Munkájukat figyelemmel kí­sérjük és időben tájékoztatjuk ol­vasóinkat a lehetőségekről.) Brunda Gusztáv, a vállalkozás- fejlesztési alapítvány vezetője je­lezte: felkészültek tanácsadás és pályázatírás formájában is. Bemu­tatta a banki finanszírozási tapasz­talattal rendelkező új munkatársát. Jelezte, hogy elismert gazdasági szakértők sora segíti a pályázókat. Vállalkozók figyelem! Élni kell a felajánlott segítséggel! Megújult a Mikrohitel-program - folytatta - ami a legalacsonyabb kamatozású hitelpénz, és lehetőséget nyújt a pályázatokhoz nélkülözhetetlen saját alap megteremtéséhez. A délután kérdésekkel zárult. A kétéves program minden mozza­natáról tájékoztatni kívánjuk olva­sóinkat. SZENOGRÁDI FERENC - PLACHY GYÖRGY Ösztöndíj rászorulóknak A szuhai önkormányzat a Bursa Hungarica felsőoktatási ösztöndíj-pályázatán összesen hét szociálisan rászoruló pályázó támogatásáról döntött. A már be­iratkozott, felsőfokú intézmény­ben tanulók közül négyen kap­nak 10 hónapon keresztül havi 4- 4 ezer forintos támogatást, az idén érettségizők közül hárman részesülnek havonta 4-4 ezer fo­rintos ösztöndíj-kiegészítésben, háromszor tíz hónapon keresz­tül. ■ Nyugdíjasklub a Várkapuban Farsangi klubdélutánt rendeztek a hét elején a salgóbányai Várkapu Idősek Klubjában, az idősek lelke­sen készültek erre a napra: ötletes jelmezeket készítettek, műsorszá­mokat tanultak. Megjelenésük, produkcióik jó hangulatot teremtet­tek. Rendezvényükön - amely az esti órákban bállal ért véget - az Egészségügyi Szociális Központ dolgozói is részt vettek. ______■ Ü lésezik a Munkáspárt Megyei pártértekezletet tart 24-én, szombaton délelőtt 10 órától a Munkáspárt Salgótarján­ban, a Kohász Művelődési Köz- pontban.________________■ N em egészséges az egészségügy Hogyan látják szűkebb pátriánkban? - Vihart kavart a „fekete angyal” (Folytatás az 1. oldalról) Régi igazságként emlegeti, hogy az orvos ne bírája legyen a betegé­nek, hanem ha kell, akkor a védő­ügyvédje. Mindenáron a beteg életben tartása mellett kell lenni, hogy ameddig él, addig a lehető legkevesebb szenvedéssel éljen, - magyarázza a főorvos. Felemlíti, hogy a törvény Magyarországon egyértelműen az eutanáziára nem ad alkalmat. - A konkrét eset még nem látható tisztán, de ha bebizo­nyosodik, hogy igaz, akkor erköl­csileg is és jogilag is mélységesen elítélendőnek tartom, - mondja dr. Tiba Imre. A miniszter reagá­lását helyesnek tartja, mert az nem ítélet volt, hanem vizsgálatot kezdeményezett és neki ez a dol­ga. Kiterjesztette a vizsgálatot minden kórházra, hogy vajon a gyógyszerekhez való hozzáférés, a gyógyszer-rendelés, hogyan van könyvelve, vezetve, ellenőrizve? - Mi tiszta lelkiismerettel várunk ide bármilyen ellenőrt, mert alap­vetően betartjuk a szabályokat. Nekünk hál1 istennek nincs gon­dunk a bizalommal. Az orvoslás­ban a szakmai hozzáértés mellett, legalább annyira az emberség is szerepet játszik. Egy ember élete egyedi és megismételhetetlen, és még az alkotmányban is rögzít­jük, hogy még a legsúlyosabb ese­tekben sem vesszük el az életet, - mondja a sebészet főorvosa. Dr. Bartal Gábor, az I. számú belgyógyászat osztályvezető főor­vosa, a balassagyarmati orvosi ka­mara elnökeként is elmondja: - reméli, hogy Magyarországon so­ha sem fogják megengedni azt, amit Hollandában ez év januárjá­ban megengedtek, hogy az aktív eutanáziára lehetőség nyíljon. Ez akármilyen módon is kegyes ha­lálnak számít, de ez az élet és a halál kérdésében egy olyan drasz­tikus beavatkozás, ami morálisan nem fogadható el soha. A pasz- szív eutanázia tekintetében az a helyzet, hogy orvosi vonatkozá­sokban jelenleg nem megenged­hető és ennek megfelelően szigo­rúan be is tartják, hogy ráutaló helyzet se alakuljon ki. Azonban mikor biztos, hogy a beteg ment­hetetlen, az orvosnak lehetősége van a beteg panaszait még akkor is csillapítani, hogyha a tünetek javítására másodlagosan bizo­nyos mértékig az lesz a következ­ménye, hogy a betegnek az élete pár órával, vagy nappal meghosz- szabbodik. Orvos etikai szem­pontból ez az, ami megengedhe­tő, - magyarázza Bartal főorvos úr. Úgy véli, orvosilag nem meg­engedhető, hogy hagyjuk a bete­get meghalni, mert nem tudjuk, hogy ki az, aki mégis megment­hető lenne. Ebből jogi problémák adódhatnak. Viszont magánem­berként, ha a saját hozzátartozó­járól van szó, helyesnek tartja a passzív eutanáziát, amelyet a ka­tolikus egyház is hasonlóan mond ki. Ugyanis az embernek az értelmetlen élet meghosszabbítá­sa, az nem emberhez méltó hely­zet.- Mi ezt úgy oldjuk meg, hogy azt mondjuk a hozzátartozónak, hogy a mi megítélésünk szerint gyógyíthatatlan a beteg és ha úgy gondolják, vigyék haza. Mi nem küldjük haza és ezzel kimerül a passzív eutanázia fogalma a csalá­don belül. Mindig megszoktam mondani, ha itt marad a beteg, mi továbbra is mindent megteszünk, ami feltétlenül kell és ami a beteg közérzetének a javításához feltét­lenül szükséges. És ez az utóbbi lehet esetlegesen a terminális me­dicinában az élet megrövidítésé­nek a módja, - mondja a belgyó­gyász főorvos. A budapesti Nyírő Gyula Kór­házban történtekről az a vélemé­nye, hogy ez a szerencsétlen hely­zet az egészségügy válságjeleire utal. Arra a presztízsveszteséggel küszködő intézményrendszerre, amely annak a következménye­ként lett ilyen, amüyen, hogy a megfelelő fizetés hiánya miatt bárkit szinte beengednek a szak­mába, csak hogy legyen valaki és emiatt kontraszelekció kezd ki­alakulni.- Az elmúlt 24 órában a Nóg­rád Megyei Orvosi Kamara Egye­sületének tagszervezetei állandó kapcsolatban voltak egymással és az a véleményük, hogy mind a miniszter, mind a média túlrea­gálta a történteket, mielőtt kide­rült volna a dolog, - mondja dr. Bartal Gábor. Véleménye szerint ezt az egész ügyet mindenképpen úgy kellene kezelni a miniszternek, hogy érez­ze azt, hogy itt egy sajnálatos sze­rencsétlenség történt, amelybe be­került egy feltehetően pszihopata személy. A Nógrád Megyei Orvosi Kamara mindenképpen ki akar adni egy nyilatkozatot, amelyben a magyar egészségügy nehéz helyzetéből adódó problémákra hívja fel a figyelmet, de felhívja a miniszter figyelmét is az óvato­sabb magatartásra, hogy vegye fi­gyelembe az egészségügyben uralkodó körülményeket.- De nem injekcióban adta be, hanem az infúzióval! - Salgótar­ján belvárosában csütörtökön dél­előtt két hetven év körüli asz- szony beszélgetése fejeződött be ezzel a mondattal. Úgyszólván ezzel köszöntek el egymástól, s folytatták útjukat. Ez a kis utcai jelenet is azt jelzi, hogy az embe­reket, főleg az időseket rendkívüli módon foglalkoztatja a budapesti kórházban történt haláleset-soro­zat annak körülményei miatt:- „El tudom képzelni, mit élhet­nek át a hozzátartozók,” „Szegény egészségügyiek, nem elég a ba­juk, most még ezzel is kénytele­nek szembe nézni.” Ilyen és eh­hez hasonló megjegyzéseket tesz­nek a megdöbbentő hírek kap­csán az emberek, szakmai berkek­ben pedig mindenekelőtt az eset­től való elhatárolódás, illetve a ve­le kapcsolatos általánosítás eluta­sítása a leggyakoribb reagálás. Egy bátonyterenyei ápolónő szinte biztosra veszi, hogy a gyanúsított nővér személyiségével, pszichés állapotával baj van, mert ezen a pályán nem marad meg csak az, aki szereti ezt a hivatást, amely „az életben tartásról szól.” S az er­re hivatott még véletlenül sem ár­tana. Meglátása szerint az eset kapcsán mostanában napvilágot látott nyilatkozatok bizalmatlan­ságot keltenek, s ez elég nagy baj. A salgótarjáni Szent Lázár Me­gyei Kórház osztályvezető főor­vosa, dr. Horváth Ferenc, hosszú évek tapasztalata alapján mond­hatja, hogy a munkájukra vonat­kozó előírások szigorú, követke­zetes betartása mellett kizárt, hogy előfordulhasson a pestihez hasonló eset. Mindenki tudja, mi a feladata és mit nem szabad csi­nálnia. Ápolónő például nem ad­hat be vénás injekciót, amennyi­ben az előkészítését feladatul kapja, az orvos előtt szívja fel a fecskendőbe az ampullák tartal­mát, s ha szükséges, külön meg­kérdezik, ellenőrzik, hogyan járt el. Horváth főorvos nem is ta­pasztalt ilyen problémát a vezeté­se alá tartozó stroke- és idegosz­tályon. Egy hetvenhat éves, rákos be­teg salgótarjáni nőben vegyes ér­zéseket keltettek a fővárosi kór­házban történt halálesetek, mind­az, amit ezzel összefüggésben hallott. S nem csodálkozik azon, hogy ezekkel összefüggésben sok ember az egészségügy nagy baja­iról beszél, talán mert ki-ki a ma­ga módján próbál elfogadható magyarázatot keresni arra, mi le­het a háttérben, s a legtöbbjüknek van fogalma arról, hogy milyen nehézségekkel birkózik a szak­ma, mennyire megbecsült vagy sem a gyógyító szakember. SZABÓ ENDRE - MIHALIK JÚLIA ,Beteg lábakon” jár a gyógyítás hazánkban Kovács István, karancsaljai nyugdíjas: - A történtek döbbe­netét, félelmet okoznak az em­berben. Az ottani orvoskollektí­va csődjéről is szó van, hiszen elmulasztották az ellenőrzést, még most is próbálják elkenni a dolgokat, hivatkozni létszámhi­ányra, gyógyíthatatlan betegek­re, miközben valaki rutinból osztogatta a halált. „Beteg lába­kon” jár az egészségügy, a gyó­gyítás, ha ilyen is megtörténhe­tett. De máshol is előfordulhatott volna? Parádi Tamás, salgótarjáni tetőszigetelő: - Elítélem amit ez a szerencsétlen nő tett. Azt meg egyáltalán nem értem, hogyan garázdálkodhatott éj­szakánként azon a belgyógyá­szati osztályon. Küldte halálba az embereket, torz meggyőző­déssel, hogy ezzel jót tesz ne­kik. Az orvosoknak, főorvos­nak miért nem tűnt fel sokáig semmi? Kérdések, amelyekre bizonyára kapunk körmön­font, önmentegető válaszokat továbbra is. Fodor Gézáné, karancs- berényi nyugdíjas: - Ha súlyos, menthetetlen állapotba kerül­nék és reményem sem lenne a felgyógyuláshoz, fájdalmam­ban sokat szenvednék, bizo­nyára nem bánnám, ha elaltat­nának. De én csak a magam ne­vében mondom ezt, az a sze­gény lány, ki tudja milyen el­meállapotban tette szörnyű tet­tét. S, hogy tehette! A módszer, az is külön egy tragédia a kór­ház, az egész egészségügy tra­gédiája. Vonó Zoltánná, minőségi el­lenőr Mátramindszent: - A kis­lányom a közelmúltban volt kórházban, ott is láthattam, hogy kevés az orvos, a nővér. Robotmunkát végeznek, nem, vagy kevés idő jut arra, hogy egy-egy gyógyítási folyamatot ellenőrizzenek. A „Fekete An­gyalinak a magánéletében le­hettek olyan problémái, amiket így próbált ellensúlyozni. Szem­tanútól hallottam mit művelt egy pesti kórházban a beteggel a nővér szerelmi bánatában...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents