Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-02 / 1. szám
2001. JANUÁR 2., KEDD ^j^^SZÉCSÉNY _______4 M EGYEI KÖRKÉP BÁTONYTERENYE 3. OLDAL Búcsúztunk tőled XX. század, Isten hozott harmadik évezred! Szilveszteri vigadalmak, tűzijátékok megyeszerte - Sárkányrepülővel a Nyikom felett (Folytatás az 1. oldalról) kötődésű is, jutottunk el ide, s mondhatom, nem bántuk meg.- Mit vár az új évtől, évszázadtól, évezredtől?- A tanulásban jó, jobb eredményeket, aztán családi állapokollégáit, figyel mindenre, üdvözli a vendégeket.- A telt ház jó napokat sejtet, miközben tudni, milyen a vendéglátóhelyek látogatottsága nemcsak Salgótarjában, máshol is. Bátonyterenyén, a Csente Fogadóban is előkerült az éjféli kismalac QYURIÁH TIBOR nLVtTBLEI tómban bekövetkező változást, s békét, szeretetet, türelmet egymás iránt - vonja meg az új évezred ívét, diplomatikusan a csinos hajadon. Manusek Béla, a salgótarjáni Tarján Étterem vezetője is ad a külcsínre: fekete szmokingban, csokomyakkendőben vezényli- Hogyan lehet mégis felszínen maradni? - kérdezzük a szimpatikus vendéglátós szakembert, mellesleg kiváló borászt.- Aki a kicsit nem becsüli, a sokat nem érdemli. Mindig a napi teendőkre koncentrálunk, s minden vendégnek, szerényebb és vastagabb pénztárcájúnak A harmadik évezred első könyve A Guinness rekordok könyve aligha tartja számon az új évezred első eseményeit, mégis volt már ilyen az idén Salgótarjánban. A sportcsarnokban éjfél után nem sokkal, miután elhangzott a Himnusz, pukkantak a pezsgőspalackok, Puszta Béla polgármester köszöntötte a megjelenteket, s a tűzijáték is színesre festette az eget egy negyedórára, lapunk szerkesztője, Faragó Zoltán már munkához is látott. A szilveszteri bulin, persze kézírással fejezte be az évezred valószínűleg első könyvét. A kötet tulajdonképpen az előző évben született, de az utolsó mondatokat Faragó Zoltán az új évezredre hagyta, - persze csak az elsőség kedvéért. Időzónánkban ugyanis aligha volt ilyen korán befejezett kötet, de valószínűleg a Földön sem. A tartalomról any- nyit elárulhatunk, hogy a szerző nógrádi témát dolgozott fel: az izgalmas, fordulatos történet'a fellelhető források alapján históriánk egy igen sötét időszakát, 1552 nyarát mutatja be - méghozzá a családszeretet szemszögéből. Sztancsik Józsi - mondta nevetve az újévi koccintáskor a veterán triatlonos. Jól kezdődött az új év a csinos Szabó Barbarának, akinek nagy nyilvánosság előtt megkérték a kezét. A baráti asztaltársaegyaránt megadtuk és megadjuk a jövőben is tiszteletet, a vendéglátást. A Himnuszt már az Urpin sörözőben hallgatjuk. Nemzeti imánkat felállva éneklik a vendégek. Majd pukkannak a pezsgősüvegek, s odakint színpompás tűzijáték, fékevesztett petárdaháború indul, s lankad el rövidesen. Soha ennél másabb háborút - gondolom, miközben az ismert vendéglős köszöntőjének utolsó szavait jegyzetelem: testvéri szeretettel, egyetértéssel teli új évezredet - s a vigalom tovább folytatódik. Karácsonyi dísz- kivilágításban tündöklő« a Rákóczi fejedelem utca Balassagyarmaton szilveszter estéjén, amelyet petárdák durrogása és papír- trombiták tülkölése színesített. Még a szomszédos Szlovákiából is érkeztek mulatozók a dugig megtelt szórakozóhelyekre és szerte a városban a hangulat már kora este a tetőfokára hágott. Legtöbben a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban vigadtak, ahol majd ezer fiatalnak dübörgött a diszkó. Jól megfértek mellettük az Abanda banda nosztalgiazenéjére táncoló idősebbek is, akiknek Horváth Józsefné művelődés-szervező valóságos batyusbált rendezett a nagyteremben A köz- tiszteletben álló Kovács József testnevelő tanár és neje a triat- lonos barátok társaságában táncolta át az évbúcsúztatót. Felemlegették nevezetes útjukat, a híres Honfoglaló triatlont és a tavalyi világrekordjukat, amelyen úszva, futva, kerékpározva vitték ki a meghívókat a Kárpátmedencében lévő, Gyarmat nevet viselő településeknek a balassagyarmati találkozóra. Az idei év a pihenésé, ha csak nem talál ki valami nagyot a Manusek Béla, a Tarján Étterem vezetője (balról) szilveszterező vendégei között Ságban mulatozó Mahót Lajos, a börtön raktárosa szebb, biztosabb életet kívánt a fiataloknak. Hatalmasakat táncolt párjával, Szabó László ipolynyéki szőlő- termelő is, akinek finom borait, pezsgőit elismerően kóstolgatta a baráti társaság A pénz oda megy, ahol már van, bizonyította a tombola, amelynek fődíját, egy hatalmas ajándékkosarat Füle Sándorné aranyékszer-boltos nyerte el. A Gösser Klub Panzióban sólet és lencse várta az éjfél után még éhesen maradtakat. Czakó Ferenc vállalkozó és neje, Saci nagy táncot lejtettek a Fix duó zenéjére. A mellettük mulatozó Slezák Zoltán csapatkapitány a jól menetelő gyarmati focisták sikereire emelte poharát. A Stár Motelben nagy volt a hangulat és a Gaál zenekar vérpezsdítő muzsikájára még Ádám Tamás, az Ipoly Hírnök tulajdonosa is táncra perdült a nejével. Pintér László vállalkozó és baráti társasága egy szálig eltüntette az újévi ropogós malacpecsenyét, amelyet finom italokkal öblítettek le. A város közepén lévő Balassa Étteremben Kiss Pál és családja számos vendég társaságában nagy mulatozást csapott, hasonlóan mint ahogy szerte a városban tették. Este tizenegykor hívők sokaságának celebrált szentmisét Koza József kanonok. Éjfélkor Juhász Péter polgármester a városháza erkélyéről köszöntötte a polgárokat. A Szózat szavait idézte és szólt arról, hogy évtizedek óta nem látott fejlődés kezdődött el Balassagyarmaton, amely szép reményekre jogosítja az itt élőket az új évszázadban. Szavait pompás tűzijáték követte, amely szinte elkápráztatta a fagyos időben is összesereglett polgárokat. A kórházban Izsoó Katalin szülésznőnek csendes ügyelete volt, mert nem született baba szilveszter éjszakáján. Dr. Rencz László ügyeletes orvos csak három elázott mulatozót vett fel az alko- hológiára és a rendőrök sem jelentettek eseményt. A Vöröskereszt vacsorával vendégelte meg a hajléktalanokat. ŰY. SÁNDOR SZABÓ FNDRE A pásztói Zsigmond Étterem visszatérő vendégei már kilenc óra felé ropták a táncot Élete a munka és a tanulás Rétközi Ferenc tűzoltó alezredes, tűzoltósági tanácsos személyében új igazgatója van a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak. A tapasztalt szakember Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Hajdú-Bihar megyékben végzett vezetői tevékenységet követően került megyénkbe. Az igazgatót arra kértük, hogy személyes bemutatása érdekében válaszoljon kérdéseinkre.- Igazgató úr, úgy tudjuk, hogy ízig-vé- rig tűzoltó, pedig nem így indult az életpályán. Valaha gondolt-e arm, hogy katasztrófavédelmi vezető lesz?- Igaz, tűzoltó vagyok, ilyen az egyik végzettségem, s korábban nem gondolhattam, hogy katasztrófavédelmi igazgató leszek valaha, hiszen ilyen szervezet nem létezett. Az édesapámat hivatásos katonatisztként a fővárosból helyezték Szabolcsba, s ott is ragadt. Én már született szabolcsi vagyok. Eredendően vasesztergályos szakmám van, s fél évtizedet dolgoztam drehásként. Őszintén szólva egykori főnökeim nem igazán tudták megszerettetni velem ezt a szakmát. Ezért inkább tanultam a munka mellett. Leérettségiztem, majd átmentem a társadalombiztosításhoz, ahonnan meg átpártoltam a lánglovagokhoz. Vonulós tűzoltó őrmesterként kezdtem, s két éven keresztül vonultam, ahová kellett.- Mondana részleteket tűzoltó pályafutásáról?- Szívesen. A tűzoltó tisztiiskolát kiválóra végeztem el, pedig akkor már nős voltam. Majd a megyei tűzoltóság állományában megelőzési főelőadó lettem. A szakhatósági ügyek intézése mellett helyettesítőként úgynevezett beugró tűz- vizsgáló ügyeket is intéztem. Fél évtizednyi idő után operatív munkával, a tűzoltással foglalkoztam, miközben oktattam is. Ebben a beosztásomban majd egy évtizedig szolgáltam. Akkoriban történt a szervezeti változás, hogy a városi tűzoltóságok önkormányzati irányításba kerültek, ami a megyénél is változásokat hozott. Visszahelyeztek újra a megelőzési területre, s a Szabolcs megyei parancsnok engem kért fel a helyettesének.- Hírlik önről, hogy az eddigi életében mindig tanult. Valóban?- A hírek igazak. Tényleg nagyon sok időt fordítottam a tanulásra. A tűzoltó mérnöki diplomát is munka mellett szereztem meg. Hadd mondjam el, hogy félelemből szereztem meg az újabb diplomámat. Annak idején a Commodore 64- es számítógépek Miágában, amikor már megtanultam a basic nyelvet, megérkeztek hozzánk is a PC számítógépek. Elkeserített a dolog, mert ezeket a gépeket be sem mertem kapcsolni. Kértem a főnökömet, hogy tanulhassak. Beleegyezett azzal a feltétellel, hogy a cégnek is haszna lesz belőle. Nos, így szereztem meg másoddiplomaként a számítástechnikai szakmérnöki diplomát. Kollégáim megszállottnak tartottak, mert ezzel alig végeztem, beadtam a kérelmemet, hogy szeretnék igazságügyi tűzvédelmi szakértő lenni.- Egyáltalán jutott-e ideje a munka és a tanulás mellett másra, például a családjám?- Igazán nem dicsekedni akarok, de a tények makacs dolgok. Szabolcsban én lettem a tűzoltó szövetség elnöke, elindultam a választásokon függetlenként, s a pénzügyi bizottság elnöke lettem. A sport se maradjon ki a sorból, mivel a helyi sportegyesület felügyelő bizottságában is dolgozom. Eközben persze törődtem a családommal is. Nyíregyháza mellett felépítettünk egy kis családi házat. Két gyermekem közül a nagyobbik lányo- mék is házat építettek, s már van két unokám. A kisebbik lányom történelem-mű- velődésszervezési szakon tanul a nyíregyházi főiskolán. Az édesanyám halála óta a 76 éves apám egyedül él, s ha már valamelyikünk egy hétig nem jelentkezik, máris telefonál, hogy talán valami bajunk van. ■ - Ez az utóbbi most már nehéz lesz. Hogyan lett önből katasztrófavédelmi szakember?- Ennek az előtörténetéhez tartozik, hogy mielőtt a katasztrófavédelmi szervezet felállt volna országosan én éppen Hajdú megyében teljesítettem szolgálatot, ahová az országos tűzoltó vezetés vezényelt át megyei parancsnoknak. A megyebeli vezetéssel és a kollégákkal együtt azt gondoltuk, hogy maradok is náluk, hiszen sikerült helyreigazítani a dolgokat. Vártuk a Hajdú megyei katasztrófa- védelmi átszervezést, ámde az országos szervezet igazgatója engem kért fel arra, hogy Szabolcsban vállaljam el az ott előbb létrejövő katasztrófavédelmi szervezet igazgató helyettesi posztját. Meglepődtem, de belementem a dologba, hiszen a polgári védelem embereivel ismertük egymást, noha nem dolgoztunk együtt. A megyei igazgató azt mondta, hogy nem akar nagyobb tűzoltó lenni, mint én és én sem kívántam okosabb polgári védelmis lenni, mint ő. Ebben megegyeztünk és egymás szakmai tudását tiszteletben tartva jól kiegészítettük egymást. A közbe jött nehézfém szennyeződés, meg az árvíz példamutató összefogásra sarkallta a csapatot.- Minden összejött, s most mégis Nóg- rádban van?- Igen. Számomra nagy szakma kihívás, hogy ezen az új területen még magasabb beosztásba helyeztek. Amit Szabolcsban tanultam a polgári védelmis kollégáktól szeretném majd itt hasznosítani. S azt kívánom mindegyikünknek, hogy a szabolcsihoz hasonló légkörben dolgozzunk. Ez rajtam nem múlik.- Milyen elhatározásai vannak, úgy tudjuk, hogy igazgató láéneyonulni is akar?- Legfontosabbnak tartom a megyei katasztrófavédelmi szervezet elismertetését. Az ipari üzemeknél, szervezeteknél, vállalkozásoknál tudatosítani, hogy egy-egy katasztrófa esemény emberéleteket veszélyeztet és jelentős anyagi kárt okoz. A rendelkezésre álló szakembergárdával szeretnénk a veszélyhelyzeteket minimálisra csökkenteni és maximálisan segíteni a veszélyek elkerülését. Vagyis a megelőzést részesítjük előnyben. Fel kell készülnünk a bekövetkezhető eseményekre, modelleznünk kellene egyes eseteket, hogy mire számíthatunk egy balesetnél. Hiszen közútjainkon, határátkelőinken veszélyes anyagokat is szállítanak, itt is előfordulhat árvíz. Fontos, hogy legyenek terveink a veszélyek kezelésére. Ami pedig a vonulást illeti. Nos, Szabolcsban is vonultam, a nagyobb tűzeseteknél megjelentem. S ha kellett a védekezés irányítását is átvettem. Itt is szívesen vonulok, hiszen belém ivódott ez a tevékenység.- Végül is nógrádi lesz?- A helyzet hozta magával életemnek ezt a változását. Nem tudom meddig tart az itteni megbízatásom, de remélem, hogy innen már nyugdíjba vonulok. Terveink szerint itt szeretnénk lakni a feleségemmel, mert a gyerekeim Szabolcsban maradnak, hiszen a tanulás, a munka oda köti őket. Igyekszem beilleszkedni a megyei körülményekbe, szokásokba és amikor a szabadidőm engedi, sportolni is akarok. Szeretem a teniszt, az asztaliteniszt, szívesen röplabdázok. S mivel a természetet is kedveljük mindannyian, hiszen gyakran jártunk Galyatetőre, mielőbb meg akarjuk ismerni Salgótarján környékének és a megyének a természeti szépségeit. PÁDÁR ANDRÁS Ez volt a finom esti menü a pásztói Ózon ételbárban és piz- zériában __ __ ■