Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-19 / 16. szám
„Ingyenpénzt soha nem kaptunk” Pusztaberki, Petőfi u. 1., takaros kis családi ház. A bezárt kapu mögött fiatal németjuhászkutya csahol, s csak akkor szelídül meg, amikor a csengetésre egy idős úr jön a kapuhoz.- Velem akar beszélni? - kérdezi és szemüvege mögül fürkészve pásztáz végig a tekintete. Érzem, hogy hitetlenkedve fogadja szavaimat, de beenged az udvarra, mire a kutya, látva a gazdi viselkedését, barátságosan végignyalja a kezem. Odabent Feünk Pista bácsi - jó magyar szokás szerint - kínál, de csak a kávét választom. Miközben elkészíti, az egyik szobából áthallat- szik a hét éve betegen fekvő feleségének köhé- cselése. Pista bácsi kezdeti bizalmatlansága lassan feloldódik és percek múlva úgy mesél, mintha csak régi ismerőse lennék. Szavai nyomán kitárul az élete. Nem helybeli, sőt nem is megyebeli. Budapesti születésű, aki azonban eddigi életének legnagyobb részét a megyében töltötte. Élete történetéből elsőként azokat az éveket említi meg, amelyeket a salgótarjáni, nagybátonyi, kányási építkezéseken töltötte el. Egyike volt azoknak, akik az egykori fényes szelek munkástömegeivel építettek lakóházat, kultúrhá- zat, iskolát, gyárat, megannyi különféle épületet. Innen, Pusztaberkiből járt be társaival naponta munkahelyére a kényelmetlen, zörgő, nyikorgó fakarusszal.- Én nem kőműves voltam - mondja - más tanult szakmákban érvényesültem. Hétféle szakmám van, amikről papírokat is tudok mutatni. Pista bácsi szinte nélkülözhetetlen volt az építkezéseken, hiszen értett a könnyűgépekhez, a nehézgépekhez, hegesztett lánggal, elektromos árammal, ha kellett felült az úthengerre is. Mindenhez volt jogosítványa. Pedig a munkáséveit nem is az építőiparban kezdte. Budapesti születésű, neveltetésű gyerekként előbb a fővárosban és környékén igyekezett az élet folyójábán felszínen maradni. Mindez nem volt egyszerű, mivel a családi körülményei - amiről nem akar beszélni bővebben - egyáltalán nem voltak ideálisak. A háború utáni főváros forgatagában az iskolai éveket követően mindenfélével foglalkozott. Volt drogista, dolgozott abban az üzemben, ahol az egyenruhákhoz gyártották a paszományokat. Munkása volt az Egyesült Izzónak, egyik nagybátyjával megkísértették a vas-edény kereskedelmet. Mondhatni tehát azt is, hogy egyike volt az újkori magyar valóság vállalkozóinak. Kívül- belül ismert váci üzemeket, majd végül is Nógrádban kötött ki.- Ennek pedig az a sora - emlékezik - hogy az asszonyom idevalósi. Igaz, még a fővárosban ismerkedtünk meg. Az asszony Pesten szolgált, én meg akkor éppen katona voltam. Az Andrássy úton sétáltak a barátnőjével, mi meg ketten, a katonacimborámmal lányokat kerestünk. No, ekkor jöttünk össze. Én a katonaságnál megtanultam gépkocsit vezetni is, aminek igen jó hasznát vettem aztán később is. Az ismeretségből házasság lett és Pista bácsi ezután ismerkedett meg a megyével, hiszen a felesége idevalósi lány volt. A munkákban következett az építőipar, ahová egy ideig a felesége is követte őt. Együtt szorgoskodtak, amíg meg nem született egy fiuk és egy lányuk.- Dolgoztam én a Zagyva kettő építésén is - említi dicsekedve. - Akkor majdnem a gyárban is maradtam, mert ott arra ösztönöztek, hogy álljak az üveghúzó gép mellé, építsek családi házat, segítenek ebben. Aztán mégsem így alakult a sorsom. Valami itt marasztalt ebben az apró fészekben. Megsímítja ezüstös haját és hozzáfűzi még:- Az anyósom, szegény, aki szokolyai származású volt, mindig könyörgött, hogy maradjunk csak itt az ő közelében. Szóba hozza az apját is, aki szovjet hadifogságba esett és sosem tért haza. Mondja, hogy még ma is bizakodik, hogy él valahol. A másik szobában megmutatja az unokája számítógépét, s elmondja, hogy az Interneten keresik, hátha felbukkan valahol egy ismerős név, vagy valaki, aki lelket nyugtató információval szolgálhatna. Megtörli a szemüveg lencséit, azt hiszem, ezzel leplezi a hirtelen rátört szomorúságot. Amikor arról érdeklődöm, hogy van, előbb lekopogja az asztalon, s ezt mondja.- Jól vagyok. Gondolatban meghajtók előtte, hiszen igencsak kevés hetvenes mond ilyet manapság. Említem is ezt, mire elmondja, hogy a mindennapi betevő falatjuk még akad, de bizony egyáltalán nincs tele a kamrájuk. Nem áll módjukban telerakni. Szerencsére a napi élelemre még jut. Megvallja egy nagyon nagy vágyát is.- Nem kívánok én százezreket - mondja - csak legalább ötvenezer forintnyi tartalékom lenne, egy szót nem szólnák. Ennyi év, oly sok munka után, mert bizony a nyugdíj nagyon szerény. S a betegség sem akar már elhagyni minket. Végül a fiatalokra terelődik a szó, mire azt mondja, hogy bátran versenyre kelne velük. Gyengéknek látja őket. Nem úgy állnak a munkához, ahogyan ők tették valamikor.- A maiak csak azt hajtogatják, hogy pénzt, pénzt, pénzt! A munka viszont nem ízlik. Mi még dolgoztunk a pénzért. Mikor kaptunk mi munka nélkül jövedelmet? De miért is dolgoznának, mikor többet kapnak, mint ha dolgoznának. Nem irigylem én ezt, csak fáj. Mi soha nem kaptunk ingyenpénzt, amit ők, és ezt sem becsülik meg. Sokan csak elisszák azt is. PAD AB ANDRÁS Idősügyi törvényt szorgalmaznak A Fővárosi Önkormányzat idősügyi törvény megalkotását kezdeményezi annak érdekében, hogy ez a korosztály minél jobban integrálódjon a társadalomba, s az érintetteknek a nyugdíjba vonulás ne jelentse egyúttal a passzivitást, az elszigetelődést. Ezt Demszky Gábor nyilatkozta a távirati iroda munkatársának a fővárosi nyugdíjasszövetség képviselőivel folytatott megbeszélését követően. A főpolgármester elmondta, hogy a fővárosi önkormányzat mozgósítani szeretne mindenkit azért, hogy közösen teremtsék meg az aktív időskor feltételeit. A főváros ennek érdekében az általa fenntartott idősotthonokban meghirdeti a nyitott idősházak programját, hogy a kerületekben, illetve a vidéki intézményeket befogadó településeken élő idősek és az otthonokban gondozottak kapcsolatot találjanak egymással. Kezdeményezik azt is, hogy az idősek szervezetei keressék tagjaik számára a hasznos, akár önkéntes munka lehetőségét. Ilyen módon a tenni akaró, szaktudással rendelkező nyugdíjasok újra aktívvá válhatnának. Nem alszanak a medvék A Keleti-Beszkidekben élő medvék idén még nem kezdték meg szokásos téli álmukat - közölte a lengyel állami erdőfelügyelet kárpátaljai regionális igazgatóságának szóvivője. Hosszú évek óta nem fordult elő Lengyelországban, hogy január közepén a medvék még „talpon voltak”. Szemmel láthatólag az idei enyhe tél számukra nem is tél. Általában ugyanis akkor térnek téli nyugovóra, amikor be- köszöntenek a fagyok és a ,bőséges havazások. A Keleti-Beszkidekben 90 barnamedve él. Mindenevők, egész évben gyűjtögetik a télirevalót. Mintegy 3 mázsát nyomnak, és legfeljebb 50 évig élnek. Európa legveszélyesebb ragadozói közé tartoznak. Nyugdíjasok az árvízkárosultakért A tiszai árvíz károsultjai javára mintegy kilencszázezer forintot gyűjtött össze szövetségeitől és tagjaitól a Nyugdíjasok Országos Szövetsége - Üszögi Bleyer Jenő elnök erről a napokban közleményben tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát. Közölte azt is: a pénzt még ebben a hónapban eljuttatják Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye rászorultjaihoz. ___________________________ ______■ K ilencven év hozománya Hat gyermek, tíz unoka, tizenhét dédunoka, hat ükunoka Megszületünk. Úgy tűnik, mintha egy helyben toporogna vagy csak lassan araszolgatna előre az idő. Huszonévesen még csak merész álomnak tűnik, hogy talán majd én is leszek százéves, vagy legalább kilencven. Talán... Az élet hosszú, rögös, kanyargós utakból áll, melyben olykor-olykor a szakadék szélén is inoghatunk. goznia, hiszen hat árvát kellett felnevelnie, s mindegyiket férjhez adni, vagy megházasítani. Persze a gyerekek is már nagyon Imre Piroska 1911. január 4-én Taron látta meg a napvilágot szegényparasztcsalád egyetlen életben maradt gyermekeként. 1928 novemberében véget ért addigi egyke élete és férjhez ment. így lett Becze Jánosáé, aki 1929 decemberében világra hozta első gyermekét, Annát. Teltek az évek és egyre szaporodott a család. Jött István, Miklós, János, József és 1943-ban a legkisebb lány, Piroska. Mindeközben soha egy percre sem állt meg az élet. Művelték a hat hold földet, csipkét, szedret szedtek eladásra. Piroska néni élete mindig is egy kanyargós út volt, melynek során fiatalon, 1950- ben elvesztette férjét. Becze Jánost munka közben érte a halál, napszúrást kapott, miközben a földet művelte. Hogy milyen ember volt? A felesége soha nem panaszkodott rá. A falubeliek pedig így emlékeznek: „Keményen dolgozott a kőbányában, amellett fuvaros volt. Becze Jánosné, Piroska néni otthonában Gyakran szállított lovas kocsiján karókat Gyöngyösre. Olyan lova volt, hogy a kocsma előtt mindig megállt. Képes volt az alvó János bácsit Gyöngyösről hazaszállítani, de a tari kocsma előtt a ló megállt és egy tapodtat sem ment tovább.” De az élet mindig megy tovább! Piroska néninek ezután még keményebben kellett dolkorán megfogták a munka végét. Kellett is, hisz az özvegyen maradt anyjuk semmilyen juttatást nem kapott férje után, ugyanis János bácsi 13 regisztrált munkanap után intett búcsút a földi létnek.- Akkor még nem volt kötelező bejelenteni, ha valaki dolgozik. Apám hiába robotolta végig az életét, mégsem járt utána semmiféle juttatás - mondja Becze Jánosné legkisebb lánya. Elsőként Annuska kelt el, de a többiek sem maradtak facérak. Szép sorjában elkerültek a háztól és többnyire Taron telepedtek le. Családot alapítottak, melynek eddigi eredménye: tíz unoka, tizenhét dédunoka és hat ükunoka. Sajnos, mostanra már szétszéledtek a családtagok. A szélrózsa szinte minden irányában megtalálható egy-egy kis családjuk, mely az 1928- ban egybekelt Imre Piroska és Becze János leszármazottja. A születésnap jeles nap, főként ha az a kilencvenedik. Illik megünnepelni. Ez alkalomból össze is gyűlt a kis család egy része, hogy köszöntse Piroska nénit, akinek legnagyobb bánata, hogy ereje hamar elhagyja és nem hódolhat kedvenc időtöltésének, a sütésnek, fűzésnek, kapálásnak. Örömmel újságolta egy ködös téli napon:- Itt voltak még Szécsényfelfaluból is, a fiam és a menyem, feljött Annus családja, Piri családja és Miklós fiam is fel- ■ köszöntött. Még egy ükunokám is itt volt! Hoztak virágot, tortákat, pezsgőt... Azt az örömet, mely Piroska néni arcán ragyogott, leírni nem lehet. Csupán annyit: ő az egyik dédi mamám a kilencvenéves. Van még egy 89 éves is. És még soha nem láttam ennyire boldognak. Remélem, tíz év múlva újra ilyennek láthatom. __________ ____________(FISSZA) S axo, a sztár Saxo, a töretlen népszerüségü francia világsztár legújabb, “Kedvező Finanszírozási Feltételek” című albumával dobogtatja meg rajongói szívét. Az új album két száma azonnal a slágerlisták élére került: “15%-os kezdőrészlet” “alapmodell 1 990 000 forinttól”. Kiadja a Citroen - keresse a márkakereskedőknél! Az Ön Citroen márkakereskedője: Citroen Hajas 3100 Salgótarján, Bajcsy-Zsilinszky út 73. Te!.:32/422-929 Fax:32/423-l 30 CITROEN A VEZETÉS FORRADALMA
