Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-17 / 14. szám
SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KÖRKÉP 2001. JANUÁR 17., SZERDA PÁSZTÓ Könyvritkaság Szécsényből Hasonmás kiadásban látott napvilágot múlt év végén Szécsényben Fejér Lipót A szécsényi izr. hitközségi elemi népiskola története 75 éves fennállása alkalmából, 1870-1925 című műve a Szécsényi honismereti kiskönyvtár kilencedik köteteként az Antal Károly Honismereti Alapítvány kiadásában, Calcsik Zsolt szerkesztésében. A magyar millennium évében kiadott kötet megjelenését a támogatók, köztük a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége felajánlásai tették lehetővé. Gyógyfürdőhelyek találkozása Testvérvárosi kapcsolatokat épít a balassagyarmati vállalkozó Szép jövője lehet a szlovákiai Dudince, magyar nevén Gyűgy gyógyfürdő és Hévíz városok kapcsolatának, amelyet egy balassagyarmati vállalkozó, Sipos Sándor kezdeményezett. Az ötlet lassan valóssággá válik, mert az 1600 lakosú Dudince polgármestere, Stefan Pokluda, elküldte a testvérvárosi kapcsolatokat javasló levelét Vértes Árpád hévízi polgármesternek, akit a híres szlovákiai gyógyfürdő-településre várnak a további lépések megbeszélésére. A több szempontból is könyv- ritkaságnak számító műhöz dr. Schweitzer József országos főrabbi írt köszöntőt", amelyben méltatja Galcsik Zsolt jeles levéltáros, az Antal Károly Honismereti Alapítvány elnökének kiemelkedő érdemeit a kötet megjelentetésében, valamint a szécsényi zsidóság történetének feldolgozásában, ami alapossága, illetve dokumentáltsága révén további kutatások alapjául is szolgálhat. Mindeddig ugyanis csupán egyetlen lexikoncikk állt az érdeklődők rendelkezésére (Magyar zsidó lexikon. Szer.: Újvári Péter, Budapest, 1929.) Galcsik Zsolt a kötet ,;Ajánlásában” egyebeken kMil az évszámokkal kapcsolatos „zavarról”, valószínűsíthető korabeli elírásról is említést tesz, továbbá a forrásközlések, bibliográfiák, hasonmás kiadások jelentőségére hívja fel a figyelmet, amelyek egyrészt hiányt pótolnak, másrészt pedig a további összegezések, leendő monográfiák szempontjából sem nélkülözhetők. Ezek sorába tartozik ez a reprint kiadás is, amely könyvritkaságként is értékelendő, hiszen olyan közösségnek - a szécsényi zsidóknak - állít emléket, amelyet a holocaust során 1944-ben Szécsényben is szinte teljesen kiirtottak, háromszázegy szécsényi zsidó polgárt pusztítottak el. Ugyanakkor iskolatörténeti szempontból is kuriózum ez a kötet, hiszen valóban kevés település büszkélkedhet azzal, hogy egy iskolatípus, azaz az izraelita elemi iskola története került ismételten feldolgozásra. „A szécsényiek számára növeli jelentőségét, hogy olyan könyvet sikerült újból közkinccsé tenni, amelynek közgyűjteményi megléte is ritka, s nem utolsósorban arra lehetünk büszkék, hogy az írója itt élt, itt alkotott és lett országos hírű pedagógus” - jegyzi meg Galcsik Zsolt, aki ismerteti Fejér Lipót életét és munkásságát, pedagógiai pályafutását, amelyet 1921-ben fejezett be. Összesen 40 évig tanított, ebből 37 évet Szécsényben, ahol 1926-ban jelentette meg A szécsényi izr. hitközségi elemi népiskola története 75 éves fennállása alkalmából, 1870-1925 című művét. Ennek jelen, reprint változatában a szerkesztő szerette volna közzétenni Fejér Lipót és az iskola fényképét is, ilyet azonban nem talált. Ezért az 1958-ban lebontott szécsényi zsinagóga képét közli, amely természetesen ugyancsak összefonódott az iskola történetével. Külön értéke a kötetnek az a bibliográfia, amely Fejér Lipót irodalmi műveit tartalmazza, köztük könyveit, a szerkesztése alatt megjelent iskolai értesítőket, a Szécsényi Hírlapban (1909-1916), az Ipolyban (Szécsény, 1922), a Nógrádi Lapok és Honti Híradóban (1906-1944. Nógrádi Hírlap (1884-1944), a Nógrádmegyei Tanügyben (1900-1915) és az Izraelita Tanügyi Értesítőben (1885-1944) megjelent írásait. Ezt követik Tóth Andrea A zsidó oktatás történetéről című összegző, rövid megjegyzései, majd pedig Galcsik Zsolt A szécsényi zsidóság vázlatos története címmel írt összefoglaló tanulmánya, amelyben a csaknem 250 éves múltra visszatekintett hitközség történetét dolgozza fel levéltári dokumentumok és nyomtatott források alapján. Ez a tanulmány hézagpótló, bár - miként erre a szerző is utal - korántsem teljes, a terjedelem nem tette lehetővé, hogy többéves kutatásainak eredményét a maga teljességében közreadja. Ugyancsak kiemelt figyelmet érdemel Galcsik Zsolt másik tanulmánya a szécsényi izraelita elemi népiskola történetéről. Ács Irén, Fábri Ferenc, Somogyi Magda személyes hangú visszaemlékezései újra élővé, szinte elevenné teszik mindazt, amiről a könyvben ma már sajnos, csak a dokumentumok szólnak, s amelyről maga a hasonmás kötet, Fejér Lipót könyve is beszél, az elpusztított eleven, színes zsidó életet. BÓDI TÓTH ELEMÉR A történet meseszerűen egyszerű és úgy kezdődött, hogy a Hévízre gyakran látogató Sipos Sándor javaslatot tett az Ipolysághoz közeli Dudince gyógyforrásait üzemeltető Honttherma társaságbeli ismerőseinek egy hévízi látogatásra. A dr. Slavomir Brza elnök társaságában utazó dr. Símig Imre orvos-igazgatót és Valéria Gönczeová pénzügyi vezetőt Hévízen fogadta dr. Oláh András, a BM-gyógyszanatórium igazgató-főorvosa, aki bemutatta korszerűen felszerelt intézményét. Ezen a találkozón úgy találták, hogy sokféle lehetőség adódhat a páratlan gyógyvízkinccsel rendelkező Hévíz és Dudince együttműködésében. A Belügyminisztérium szanatóriumában 200 ágynak a felét finanszírozza a társadalom- biztosítás, a másik százat el kell adni a külföldi betegeknek. Elképzelhetőek a közös programok a szlovák intézménnyel - vélekedett a szanatórium igazgatója. Dr. Símig Imre, a Honttherma gyógyfürdő orvos-igazgatója elmondta, hogy a magas .széndioxid- és kéntartalmú duduncei gyógyvíz szinte páratlan, amelynek jótékony hatásait már a rómaiak is felismerték. A többségében állami és önkormányzati tulajdonú társaság 540 ágyas gyógykomplexumot üzemeltet és ők rendelkeznek a három gyógyforrás jogával. Mellettük szállodák sora szolgálja a pihenést a szép környezetű helyen. Mindkét fél szerencsésnek tartotta a találkozást azért is, mert intézményeikben az egészség helyreállítása az elsőrangú feladatuk, amelyben keresni lehet az együttműködés szálait. A szlovákiai vendégek ellátogattak a hévízi városházára, ahol dr. Szendrői Miklós alpolgármester és dr. Keserű Ákos jegyző fogadták őket. A dudin- cei testvérvárosi ajánlatot örömmel véve Hévíz alpolgármestere városa dolgairól szólt. Kiemelte, hogy a 4700 lakosú település 1795-től jegyzett történelmének intenzív szakaszát éli. A világon is párját ritkító gyógyhatású hévízi 38 fokos meleg víz vonzza a vendégeket, akikre nyitott a település, amely széles körű gyógy- vendéglátással szolgál. Budapest után Hévízen van a legtöbb szálloda és szeptembertől kezdve van a legnagyobb forgalom, amikor majd negyvenezer ember tartózkodik a városban. A hét négycsillagos szálloda komplett terápiás részleggel szolgál és még az önkormányzat is üzemeltet egy 20 apartmanos szállodát. Hévízen öt fő munkanélkülit tartanak nyilván és a szociális problémákat is kezelni tudják. Az idősek házát 10 millió forinttal támogatja a város vezetése és a 200 fős óvoda és az iskola mellett 1993-ban a Bibó István Gimnázium is megkezdte működését, amely térségi feladatokat lát el. A Hévízen élők cselekvőén részt vesznek a város életében. Az egyházi énekkar és a Csokonai Társaság mellett számos civil szervezet található, köztük a vállalkozók klubja, a kereskedelmi és iparkamara, a polgárőrség. Büszkék a helyiek a hévízi könyvkiadás eredményeire, az irodalmi folyóiratukra, a város és a környék híreivel pedig a Hévízi Hírlap szolgál.- Ugyan van már Hévíznek egy német testvérvárosa, de nagy örömmel vennénk, ha ilyen kapcsolat kialakulna a hasonló lehetőségekkel rendelkező szlovákiai Dudincével is és hasznos lehetne a tapasztalatok cseréje - mondta dr. Szendrői Miklós alpolgármester. Brza Slavomir, a dudincei küldöttség vezetője szólt arról, hogy ez valóban egy alulról jövő kezdeményezés, amelynek alapjait hosszú távon szolgálónak kell lerakni. A szlovákiai vendégek, akiket a találkozót kezdeményező Sipos Sándor is elkísért, kedvező tapasztalatokkal tértek haza. A szükséges egyeztetések után így ment el a meghívó a hévízieknek, hogy február közepén látogassanak el Dudincére a testvérvárosi kapcsolatok hivatalossá tétele céljából. Erre az eseményre meghívót kap a térség országgyűlési képviselője, a szlovák vidékfejlesztési minisztérium, az Ipoly Eurorégió szlovák és magyar tagozata és más szervek, de természetesen ott lesznek a helyiek is, akik a sokféle lehetőséggel megáldott település jövője érdekében tenni akarnak. SZABÓ ENDRE Fejér Lipót könyvének címlapja _______________■ A Közép-európai Rendőr-akadémián tanultam A rendszerváltást követően 1991-ben az osztrák és a magyar rendőrség vezetői egy közös rendőr-akadémia létrehozásában állapodtak meg, amelynek céljaként tűzték ki a rendőrség vezető tisztjeinek képzését és továbbképzését. Két év múlva 1993- ban további hat európai ország - Németország, Svájc, Szlovákia, Lengyelország, Csehszlovákia és Szlovénia - csatlakozott a kezdeményezéshez és így már MEPA (magyarul KERA - Közép-európai Rendőr-akadémia) elnevezéssel beindult a szervezetszerű tanfolyamrendszerű rendőrtiszti továbbképzés, majd 1995-től a határőrtisztek továbbképzése is megkezdődött. A KERA-n az oktatás német nyelven folyik, ezért minden résztvevőnek legalább középfokú nyelvvizsgával kell rendelkeznie, kiegészítve szakmai ismeretekkel is, amelyet a KERA magyar tagozatának speciális nyelvtanfolyamain oktatók segítségével szerezhetnek meg a magyar hallgatók. A tanfolyamon részt vevők a nyolc középeurópai MEPA-tagország határőrizeti rendszeréről, a határőrizetben részt vevő erőkről, eszközökről kapnak tájékoztatást előadások és írásos jegyzetek formájában. A 6. MEPA speciális határőrkurzus - amelyen a magyar határőrséget Pásztor János hőr. százados a Szombathelyi Határőr Igazgatóság, Horváth Imre hőr. őrnagy és Egyed Rezső hőr. százados, a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság tisztje képviselte - 2000. szeptember 24-én kezdődött és négy országot érintett továbbképzés szempontjából, úgymint Csehországot, Németországot, Ausztriát és Szlovéniát. A kurzus első állomáshelye, ahová háromfős csoportunk utazott, a csehországi Holesov volt. Szeptember 25-én három csoportot alakítottunk ki, amelyben - a közös munka érdekében - a részt vevő európai országokból egy-egy határőrtiszt képviseltette magát. Minden teámnak feladata volt, többek között, hogy a kurzus végére készítsen el egy német nyelvű dolgozatot, amelyet nemzetközi vizsgabizottság értékel és a bizottság által feltett kérdésekre a csoport minden tagja országa képviseletében német nyelven válaszol. A csehországi tartózkodásunk alatt előadásokat hallgattunk a szlovák és a cseh határőrizeti szervek felépítéséről, erőiről, eszközeiről, a két ország jogrendszeréről, vízum-, bevándorlási és menekült- ügyi politikájáról, a schengeni tagországokkal közös határszakaszok őrizetének tapasztalatairól, országaik európai uniós felkészültségi szintjéről. Vendéglátóink kíséretében ellátogattunk egy határőrosztályra, magyarul határőrőrsre, Stary Hrozenkiba, ahol tájékoztatást kaptunk az osztály határőrizeti rendszeréről, bevetési eszközeik gyakorlati alkalmazásának tapasztalatairól, az illegális migráció helyzetéről. Megtekintettük a cseh-szlovák határon Stary Hro- zenki-Drietoma határátkelőhelyet, ott tanulmányoztuk az alkalmazott határátléptetési rendszereket, módszereket mindkét oldalon és testközelben ismerkedtünk a technikai eszközökkel, rendszerekkel. Számunkra a legérdekesebbnek az AFIS-rendszer tűnt - automatikus ujjlenyomat- azonosító rendszer - amelyet a schengeni országokban is alkalmaznak és amelyben az emberi kéz mutatóujjának lenyomatát elektronikus úton rögzítik és tárolják. Szeptember 30-án tájékoztatást kaptunk a cseh-szlovák kishatár- forgalommal kapcsolatos szabályzókról, majd búcsút vettünk vendéglátóinktól és egy lengyel csoporttársunkkal megerősítve elindultunk a következő állomáshelyre, a németországi Deggendorfba. Már alkonyodon, amikor mikro- buszunk befutott a szövetségi határőrség deggendorfi bevetési egységének kapuján. Október 1-jén a bevetési egységgel és az otthont adó helyőrséggel ismerkedtünk. Itt a többi között előadásokat hallgattunk a német szövetségi határőrség felépítéséről, feladatrendszerérői, a tartományban, illetve szükség esetén egész Németországba bevethető mobil egységéről, technikai eszközeiluől. Október 6-án a bajorországi bűnügyi hivatal vezető munkatársa tartott tájékoztatót egységük tevékenységéről, bűnüldözési módszereikről, majd ezután elindultunk a cseh viszonylatban a schengeni külső határon működő határátkelőhely, Philipsreut felé. A határállomáson végigvezettek minden szolgálati helyiségen, ízelítőt kaptunk a mindennapi hatósági tevékenységből, működés közben láthattuk a videokamerával összekötött okmányvizsgáló berendezéseiket, SIS (schengeni információs rendszer) rendszerüket. Október 7-én újabb szakmai nap várt ránk, Passauba utaztunk és egy rendőr-igazgatóság munkájával ismerkedtünk a gyakorlatban. A rendőr-igazgatóságon információkat kaptunk a schengeni belső határ őrizetének speciális elemeiről, végrehajtási módszereiről, technikai eszközeikről. A schengeni belső határ éllenőrzés- rendszerének törzsét képezik az ún. kiegyenlítő intézkedések - a tagországok közötti jogsegélyek, belügyi együttműködések, a határon átnyúló figyelés és üldözés intézménye - amelyek végrehajtása során a tagországok rendőri és határőrizeti feladatot ellátó szerveinek a másik állam értesítése és engedélye mellett lehetősége van a másik ország területére szolgálati, bűnüldözési célból átlépni és ott különböző eljárási cselekményeket végrehajtani. Ezen intézkedések ismerete fontos egy határőrtiszt számára, hiszen az uniós csatlakozásunkat követően, valószínűleg mint schengeni külső és belső határral rendelkező tagország, ugyanezeket a módszereket kell majd alkalmaznunk a magyar sajátosságok beépítésével a gyakorlatban. Október 9-én is a szakmáé volt a főszerep. A hét első napján a bajorországi Zwiesel városába utaztunk, ahol a schengeni külső határ őrizetével ismerkedtünk a szövetségi határőrség helyileg illetékes felügyelőségének napi szolgálati tevékenységén keresztül. Október 12-én, az utolsó Deggendorfban eltöltött napon, miután meghallgattuk a Bajor Szabadállam Müncheni Tartományi Bűnügyi Hivatalától érkezett előadó tájékoztatóját, buszra szálltunk és elindultunk a müncheni nemzetközi repülőtér felé, ahol ízelítőt kaptunk a bajor rendőrség helikopteres szolgálatának életéről, mely a tartományi légi rendészeti feladatokban illetékes, megismerkedtünk a légi eszközökre telepített hőkamerás rend- szenei, a szolgálat sajátosságaival. Ezzel a látogatással véget ért a kurzus németországi szakasza és készültünk a következő képzési helyre, a szlovéniai Koper kikötővárosban eltöltendő 3 napra. Itt először a parti őrség járőrhajójával futottunk ki a tengerre és kaptunk ízelítőt a nyűt vizeken végrehajtott ellenőrzésekből, ezután a kikötőben végzett hatósági munkával ismerkedtünk. Aztán Ausztria felé vettük az irányt, Villachba, a kurzus utolsó állomására. Az utolsó hét első két napján ismét előadásokat hallgattunk, most az osztrák csendőrség határszolgálatot ellátó egységeinek és a svájci határőrizetet ellátó szervezet felépítéséről, feladatairól, erőiről, eszközeiről, munkamódszereiről volt szó. Október 18-án indultunk útnak az utolsó gyakorlati bemutató helyszínére, a Klagenfurt közelében található osztrák-szlovén határon működő spiefeldi határátkelőhelyre, ahol közúti és autópá- lyaforgalom-ellenőrzést is végeznek. Október 19-én megérkeztek a MEPA-tagországok vezetői a szemináriumok helyszínére, a vil- lachi Hotel Zollnerbe és irányításukkal, részvételükkel egész napos ún. workshopot szerveztek, amelyen nekünk, hallgatóknak a határokon, országokon átnyúló bűnözés helyzetéről, nemzetközi együttműködésről, annak gyakorlati megvalósulásáról, a nemzetközi illegális migráció elleni küzdelem eredményeiről, tendenciáiról kellett országaink képviseletében nyüatkozni. A konferenciát dr. Fehérwary János, a Közép-európai Rendőr-akadémia igazgatója zárta és összegezte az elhangzottakat. A zárónapon, október 20-án, a négy hét alatt készített csoport- munkák prezentálása és megvédése következett. A vizsgán megjelentek a MEPA-tagországok rendőrségeinek, határőrségeinek vezető képviselői tolmács kíséretében és a diplomamunkák előterjesztése után lehetőségük nyűt a témákkal kapcsolatos kérdések felvetésére, kiegészítésére, a munkák értékelésére. A kurzus gyakorlati hasznát jól mutatja, hogy volt csoporttársainkkal, természetesen elsősorban a szomszédos országokban szolgálatot teljesítőkkel tartjuk a kapcsolatot és volt már konkrét példa az együttműködésre is. ______________;____________ EGYED REZSŐ h őr. százados BBBBaaaBBBmmBKmamssssB&ssi-—__------------B—asgM— E gyed Rezső a bajorországi légi rendészet bázisán___________________________■
