Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-16 / 13. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN 'f* BALASSAGYARI MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2001. JANUÁR 16., KEDD A kislánya mellett a tanításra tette fel az életét Tótok Sándornét, a Salgótarjáni Gagarin Általános Iskola egykori - négy éve nyugdíjas - tanító nénijét két évtizede ismerem, elsősorban mint pedagógust, aki gyermekeim első iskolás lépteit is szeretettel irányította. Most a jó ízléssel berendezett Tarján városközponti lakásukban beszélgetve - melynek különleges érdekessége a babagyűjtemény, egzotikuma pedig csigák, kagylók, koraitok fantasztikus világa - egy kis család nem mindennapi - örömökben és élményekben is gazdag, tragédiától sem mentes élete bontakozik ki. Éva asszony - mintha csak a katedrán állna - szívesen, szinte kérdezés nélkül, nagy átéléssel beszél, pontosan, szépen fogalmaz:- Az egykor bányászatáról ismert, ma inkább népviseletéről és folklórjáról híres Kazár községben születtem. Mindmáig büszke vagyok szülőhelyemre, ezért is hoztuk össze Csilla lányom babagyűjteményét, amely méltó módon reprezentálja a falusi népviselet egy darabját, kazári kavalkádját. Édesapám itt, az acélgyárban dolgozott, édesanyám pedig elsősorban a háztartást vezette, s bátyámmal együtt nagy szeretettel gondoskodott rólunk. Éva az általános iskolát Kazáron, a középiskolát pedig Salgótarjánban, a Madách gimnáziumban végezte, s már gyermekkorában eldöntötte, hogy ő bizony pedagógus lesz. Elhatározásában egy pozitív és egy negatív élmény is közrejátszott. Az előbbi általános iskolai nevelőinek a példája volt, akik mindent elkövettek, hogy nebulóikból embert faragjanak: nem csak tanítottak, de neveltek is - szeretettel. A gimnáziumban már inkább - noha voltak kitűnő tanárai is - egy kis csalódottság volt az, ami arra ösztönözte, hogy tanító legyen. Egy-két igazságtalanság - ahogy ő érezte - arra intette, hogy így nem szabad tanítani, majd ő megmutatja, hogyan kell pedagóguspályán praktizálni. Ennek szellemében tanult. A sikeres érettségi után Bozsik Éva - ez a leánykori neve Tótoknénak - az esztergomi tanítóképzőben folytatta tanulmányait, amely felsőfokú szintű intézmény volt. Talán ezért is szeretett idejárni, no meg azért, mert mind közelebb érezte magát álmai vágyához, a tanításhoz.- Megszerettem a képzőt, élveztem a tanórákat. Ráéreztem, jó pályára lépek, életre szóló hivatást választok. Gyorsan elszaladt az idő, diplomát szereztem, úgy éreztem, enyém a világ. Az első csalódás akkor ért, amikor - elhelyezkedni akarva - kerestem az Iskola úti általánost. Meglepetésemre iskola helyett - ahogy én láttam akkor - csak egy hodályt találtam, ahol jószerivel egy egér fogadott. Mondtam is: mutassátok már meg, hol itt az iskola?!- Mégis ott ragadt rendesen - ahogy mondani szokták - hiszen nyugdíjas koráig tanított a jogutód suliban, a mai Gagarinban.- Igen, pedig kezdetben nagyon nehéz volt. Sok volt közöttük a túlkoros, meg a cigány is, féltem tőlük. Ráadásul az idősebb pedagógusok ki is használták egy kicsit a kezdőket, mindent a vállunkra raktak. Nekem is részem volt a szakköri munkában, könyvtárosságban, úttörő- mozgalomban és így tovább. Akkor Köröskényi volt az igazgató, nem volt valami nagy összhang a tantestületben. A következő évben indult egy előkészítő cigánygyerekek részére, persze azt is én kaptam feladatul. Mindenki nyaralt, én egy hónappal a tanítás megkezdése előtt már a napközit vezettem. Nehéz, de így most visszagondolva, szép feladat volt. Aztán sorolja hosszú pályafutása alatti igazgatóinak neveit: icL Buityán Sándor, Závorszky István, Gordos Jánosáé, Horváthné Győri Magdolna, aki „alatt” nyugdíjba vonult. Mindegyikükről - miként tanár és tanító kollégáiról is - van egy-két meleg szava* a rosszat felejteni akarja. Inkább azt hangsúlyozza: a kislánya mellett mindig a tanítás, az iskola volt a mindene, az élete, a hivatása.- Néha talán még túlzásba is vittem, a férjem időnként neheztelt is rám. Akkoriban a Gagarinban - az „én időmben” - rengeteg tanításon kívüli foglalkozás, program szolgálta a nevelőmunkát.- Apropó! Az aprehendáló férjét emtt- tette, CsiUa meg itt van mellettünk; beszélne róluk is?- Sándorral 1962-ben házasodtunk össze, ő vegyészmérnökként dolgozott a síküveggyárban, munkáját a minisztériumban is elismerték. Hamarosan lakást kaptunk, de évekig semmi különös nem történt velünk, dolgoztunk szorgalmasan, becsülettel. Egyszer csak Csilla szólal meg: kinn voltatok Kubában, arról nem beszélsz? Dehogynem mondja az anyja, s hosz- szú monológba kezd. 1968-69-ben voltak kinn Kubában, ahol a férje szaktanácsadóként dolgozott egy épülő üvegkombinátban, Éva asz- szony pedig a háztartást vezette és közben a spanyol nyelvet tanulta intenzíven egy iskolában. Közbeszólok: eddig csupa szép volt minden, mert még nem beszéltünk Csilla tragédiájáról, amely gyökeresen megváltoztatta a család életét. Jómagam is tudom, az 1974-ben született kislány kis tündér volt: remekül rajzolt, ígéretes kis balerinának indult, az óvodában is felfigyeltek sokoldalúságára. Aztán mi történt?- 1981-bep a júniusi balettvizsga után kezdődtek a bajok. Csillának elromlott az írása, fáradtságra panaszkodott. Azt hittük, megerőltette magát, bénulásos jelek mutatkoztak rajta, állapota rosszabbodott. Orvosok, megyei kórház, Budapest; Amerikai út, Heim Pál Gyermekkórház. Az ország legjobb orvosai is tehetetlenek, Csilla meg már jóformán járni sem tud, kezei is görcsbe rándulnak, állapota katasztrofális. Éva asszony hangja rezignálttá válik újra. Csilla segíti a történet további alakulásának tolmácsolásában. Megtudom: társadalmi összefogással és baráti segítséggel is 1983-85 között több alkalommal volt kinn a kislány egy müncheni klinikán, s kezelte őt egy fülöp-szigeteki „csodadoktor” is, mindig mindenki csak átmeneti eredménnyel. Csilla tolókocsiba kényszerült, mozgássérült, mozgáskorlátozott lett - ez a fájdalmas tény.- Ennek már 15 éve. Azóta hogy vagy, mi történt veled?-Hátlátod, hol jobban, hol rosszabbul, ma sem tudják az orvosok, mi történt velem, pedig állandó páciensük vagyok azóta is. Amióta komolyabban Isten felé fordultunk, határozottan javult az állapotom. Aztán egymás szavába vágva mesélnek édesanyjával, hogy a közelmúltban a katolikus hitről áttértek az adventista egyház “hitvallására, meg is keresztelték őket. Éva tanító néni és a lánya újra hisznek, bíznak valakiben, valamiben. Mert a hit nagy erőt ad. Szinte szégyellem feltenni prózai kérdésemet:-Mondják, mostanában miből, menynyiből, hogyan élitek?- 37 évi szolgálat után 20 160 forinttal mentem nyugdíjba, ma 35 ezret kapok. Csillának 13 ezer a rokkantjáradéka, 8500 Ft emelt családi pótlékot is kapunk. Ez az összes „standard” jövedelmünk, hiszen 1988-ban elváltunk. Vonja ki ebből a mintegy 60 négyzetméteres, távfűtéses lakás rezsijét, s számolja ki, mennyi marad orvosi kezelésre, a szükséges gyógyszerekre, a mindennapi megélhetésre. De segítségért nem kiáltunk, a jó Isten majd megsegít bennünket. Búcsúzáskor még azt mondja Éva asz- szony, hogy az ablakból rálát a Gagarinra, s akkor összeszorul a szíve, miként akkor i$, ha volt tanítványaival találkozik. Mert rá már mint tanítónőre nem számítanak. Néhány kitüntetéssel elismerték a munkáját, aminek örül is. Ám még jobban egy csillogó gyermeki szemnek, egy mosolygós arcnak. Főleg, ha az Csilláé, a kislányáé, vagy valamelyik volt tanítványáé. Mert Tótokné Éva asszony vüágéletében „csak” anya és tanítónő volt. Es az is marad, amíg csak él. Hajléktalan bakancstalan Olvasom a hírt: lopás vétség alapos gyanúja miatt indít nyomozást a rendőrség ismeretlen tettes ellen, aki még tavaly decemberben a salgótarjáni hajléktalanszállón eltulajdonította az egyik lakó ágya alá letett bakancsát, s ezzel 13 ezer forint kárt okozott. Lám, lám, a szerencsétlennek már nemcsak lakása nincs, de bakancsa sem. Mit lehet erre mondani? Nagy baj van már akkor, amikor a szerencsét- lent is meglopják. ________________-pSzemtanút keresnek 2000. december 23-án 9 óra 50 perckor Szirák és Kisbágyon között közlekedési baleset történt. Egy ismeretlen rendszámú piros színű Lada vezetője áttért a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba. A vele szemben közlekedő Opel Astra vezetője csak úgy tudta az ütközést elkerülni, hogy az árokba hajtott. A balesetet okozó gépkocsi vezetője észlelte a történteket, ennek ellenére a helyszínről megállás nélkül tovább hajtott. A salgótarjáni rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztálya várja azok jelentkezését, akik a balesetet láttát, a balesetről vagy a Lada vezetőjéről felvilágosítást tudnak adni. Jelentkezni személyesen a salgótarjáni rendőrkapitányságon, vagy a 411-255-ös te- lefonszám 33-50-es mellékén lehet. ■ Eltűnt személy A szécsényi rendőrkapitányság bűnügyi osztálya államigazgatási eljárást folytat Keviczki Győző (született: Balassagyarmat 1973. október 15. anyja neve: Kalmár Emerentia) Nógrádsipek, Szécsényi út 15. sz. alatti lakos eltűnése ügyében. Nevezett 2000. június hónapban állandó lakásáról eltávozott, azóta ismeretlen helyen tartózkodik. A rendőrség kéri, hogy aki Keviczki Győző tartózkodási helyét ismeri, vele kapcsolatban információval rendelkezik, jelentkezzen a szécsényi rendőrkapitányságon a 411-255-ös telefonszám 33-77-es mellékén. Madách irodalmi nap Balassagyarmaton ;Í; Madách Imre születésének évfordulójára emlékeznek a Jj harmadik évezred első, jelentős irodalmi ünnepén, január 19-én, pénteken Balassagyarmaton. Programok a Madách Imre Városi Könyvtárban: j!; 16 óra: „Lucifer rajzai” - Gábor Miklós Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész alkotásaiból rendezett kiállítást , megnyitja Gábor Júlia, a művész leánya és Szigethy Gá- bor irodalomtörténész. 17 óra: Madách-ünnepség a kamarateremben A 2001. évi Madách-díjakat átadja Becsó Zsolt, Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke. „Madách évszázadai” címmel köszöntőt mond Praznovszky Mihály, az irodalomtudomány kandidátusa. Kitüntetettek: Tempfli József, nagyváradi megyés püspök, dr. i§ ‘Supka Magdolna, Széchenyi-dí- jas művészettörténész és Őze János néptáncos. A méltatáso- i kát elmondják: Andor Csaba, a jp: Madách Irodalmi Társaság elnöke, Földi Péter festőművész és jgji Hrúz Dénes, a Dűvő népzenei együttes vezetője, Madách-díja- j|j sok. Közreműködik: Szorcsik Viktória, a veszprémi Petőfi Színház j|i tagja,- Filip Viktória, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola j|: hallgatója, Juhász Kinga, Mészáros Máté táncosok és i| Varga Zsófia. Ünnepség a Köztársaság téri Madách-szobornál: 18.30 óra: Fáklyás felvonulás és koszorúzás A szobornál beszédet mond a középiskolás-szónokver- seny győztese, énekel Kiss Szilvia. Kísérő rendezvények: Január 18-án 15 órakor a szónokverseny döntője a könyvtárban. Január 19-én 10.30 órakor a Balassi Bálint Gimnáziumban Szentmártom Szabó Géza irodalomtörténész előadása „Balassi Bálint a szerelem költője” címmel. A Szent-Györgyi Albert :§: Gimnáziumban Andor Csaba Madách-kutatásairól szól. Január 19-én 12.30 órakor a Szondi György Szakközépisko Iában Csikász István, Csábi István és a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola drámatagozatos növendékei „Barangolás ezer esztendő magyar irodalmában” címmel rendhagyó irodalomórát tartanak. Tizenháromezer állástalan Megugrott a munkanélküliség Nógrád megyében (Folytatás az 1. oldaltól) a közhasznú munkán és a közmunkán. Nagyszámban kérték nyüvántartásba vételüket azok az álláskeresők, akiknek nem hosz- szabbították meg a munkaszerződésüket, illetve akiknek közös megegyezéssel decemberben megszűnt a munkaviszonyuk. Ugyanakkor erőteljesen beszűkültek az elhelyezkedési lehetőségek. A nyüvántartott munkanélküliek száma minden körzetben emelkedett, a gyarapodás 16 és 293 között változott. Az álláskeresők állománya az egy évvel ezelőttit is meghaladta a szécsényi és a bátonyterenyei térségben. Ismét Salgótarjánban és vidékén a legmagasabb, 18,2 százalékos a munkanélküliség (novemberben 17,1 százalék volt). Ám nagyon megközelítette 18,1 százalékkal (16,7) Bátonyterenye és vonzáskörzete. A szécsényi körzetben 17,5 (17,4), a balassagyarmatiban 10.9 (9,8), a pásztóiban úgyszintén 10.9 (10,6), a rétságiban 10,6 (9,9) százalékos a mutató. A munkahellyel nem rendelkező pályakezdők száma tovább csökkent Nógrádban, s 821 volt a múlt esztendő záró hónapjában. (A pozitív folyamat alól kivétel Balassagyarmat, ahol létszámuk emelkedett.) Vagyis a munkanélküliek 6,3 százalékát képviselték. (Arányuk novemberben 7,1 százalék volt.) A regisztrálást kérő fiatalok több mint egyharmada először járt a munkaügyi kirendeltségeken, s többségük csupán általános iskolát végzett. A regisztrált álláskeresők gyarapodásához tehát a nem pályakezdők járultak hozzá, hiszen december végén 805-tel voltak többen, mint egy hónappal korábban. Beáramlásuk növekedett, miközben kiáramlásuk csökkent novemberhez képest. Az általános létszámnövekedés ellenére a szellemi állomány- csoportúak, a 20 évnél fiatalabbak, továbbá a közép- és felsőfokú iskolai végzettségűek száma mérséklődött a munkanélküliek körében. A nők aránya tovább zsugorodott, s a munkahelyet keresők 45 százalékát tették ki. A tartósan, vagyis egy évnél régebben állás nélkül lévők száma viszont folyamatosan kúszik felfelé, s a múlt év végén már 3869 volt. A kiemelt figyelem és az elhelyezkedést könnyítő foglalkoztatási támogatások ellenére egyre nagyobb ez az állománycsoport. Az év utolsó két hónapjában az átlagosnál rosszabbak voltak az elhelyezkedési lehetőségek. Ennek tudható be, hogy a közvetítéssel álláshoz jutottak száma (343) decemberben volt a legkevesebb az esztendőben. Elsősorban a támogatás mellett elhelyezkedőknek voltak kedvezőbbek az esélyeik. Decemberben 4397-en részesültek rövidebb-hosszabb ideig munkanélküli ellátásban, számuk némiképpen növekedett. A munkanélküli ellátásban eltöltött idő átlagosan 96 napra mérséklődött, az ellátottak havi bruttó segélye 22 494 forint volt. Szociális és jövedelempótló támogatást a novemberinél valamivel többen, 5279-en kaptak. Novemberben kis mértékben, 5108-ra csökkent a foglalkoztatáspolitikai eszközökkel érintettek száma, közülük 715-en voltak pályakezdők. Képzésben ezren vettek részt, közhasznú munkát 1239-en végeztek, bértámogatás mellett 943-an, munkahelyteremtő támogatásban részesült munkáltatónál 472-en dolgoztak, családsegítő programban 453-an vettek részt. ____________________________________(KOLAJ) Idén ne gyomot teremjen a határ! Mind a terület nagysága, mind a ráfordított költség tekintetében nincs mit szégyenkeznünk a kötelező gyommentesítésben elért teljesítményünkön, pedig az igen csak sajátos feladatból adódóan kemény iskolaév volt a tavalyi... Megyénkben ezerötszáz hektárnyi területet gyommentesítettek úgynevezett közérdekű védekezés formájában, vagyis megelőlegezett állami pénzen, a lehető legolcsóbb lehetőséggel élve, a költségek utólagos megfizetésével. (Ötezer hektár körüli a kötelező gyomirtásban valamilyen módon érintett összterület Nógrádban.) A munkára szánt összes költségből való részesedésünk is lényegesen jobb az országos átlagnál - hektáronként 6200 forintba került a közérdekű védekezés - vagyis más megyéknél kevesebbet költöttünk erre. Összességében, országos viszonylatban ez a kicsi megye jól végezte ezt a tennivalóját - kaptuk a tájékoztatást dr. Koncz Lászlótól, a Nógrád Megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatójától, akit arra kértünk, mondja el, milyen eredménnyel, tapasztalatokkal, illetve tanulságokkal zárult ebben a tekintetben a múlt esztendő. A növényvédelmi hatóság vezetője megfogalmazta, hogy bár rend még koránt sincs ezen a téren, sok apró dolgot kell helyretenni, elindult egy jó irányú folyamat, amelynek hatékonysági mutatói további ösztönzéssel és - ha kell kényszerítő eszközökkel - tovább javíthatók. Figyelembe véve azt, hogy a gyomtalanítás nem lehet kampányszerű, ezt folyamatnak kell tekinteni. Dr. Koncz László szerint az igazi húzóerőt, az európai megoldást nem a szankció, hanem az jelentené, ha a bérlőket, tulajdonosokat érdekeltté tennék ebben. Andrási Mihály növényvédelmi felügyelő, aki jól ismeri a folyamatot, szintén azt hangsúlyozta, hogy a kényszerintézkedés senkinek sem jó, azt kellene elérni, hogy nyereséget „teremjen” a föld, ne a bírság elkerülése legyen az ösztönzés a kaszálására, művelésére. Kérdésünkre válaszolva elmondta azt is, hogy az egész évi munka a területek érintettsége szemszögéből meglehetősen szórtnak, szerteágazónak bizonyult, azonban a legtöbb elhanyagolt, gyomos föld Endrefalván, Pásztó környékén, aztán a Karancs völgyében, Ipolyvecén, Sóshartyánban, Nógrádmegye- ren, illetve Vanyarc határában volt. Tehát főként azokon a helyeken, ahol megszűntek szövetkezetek. A hátráltató körülmények közül leggyakrabban köszönt vissza egy-egy tulajdonlás nehézkes azonosítása, az ügyfél, tulajdonos elérhetősége, pontosabban az el nem érhetősége. Előfordult, hogy a földhasználó vitába szállt, nem ismerte el, hogy legnagyobb részben gyom és nem kultúrnövény terem a földjén. Esetenként a tájékozottság hiánya, illetve az osztatlan közös tulajdon miatt kerekedtek viták arról, miért maradt gyomosan a termő. Nem egészen százhektámyi területet érint az összes kiszabott végrehajtási bírság, ugyanis ahol lehetett, igyekeztek eltekinteni ettől, s közérdekű védekezés formájában gyömtalanítottak. A bírság legmagasabb - csak kevés esetben kirótt - összege húszezer forint volt, zömmel öt-tízezer forint megfizetésére köteleztek olyan esetekben, amikor más eszközök már nem vezettek eredményre. Az elkövetkezendő hetekben tekintik át, megfizették-e a gazdák a közérdekű védekezés költségeit, aki ezt elmulasztotta, attól az adóhatóság hajtja be a pénzt. ______________■ _______ü«jj ■ Tótok Sándorné
