Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)
2000-12-14 / 292. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 2000. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK M O Z A I K Védőszárnyak alatt: az átmeneti szállók fogadókészek Szegények és hajléktalanok: a trauma terápiája Salgótarjánban Gazdag a szegénység szótára. A rendszerváltás után a szegénység - amely korábban is létezett csak tabu volt-látványosan mutatta meg magát. A „szegénységi küszöb” kőiül vagy az alatt él (hét) a megye háztartásainak jó egyharmada. Salgótarján közgyűlése 1997. év végén kiterjesztette a gondoskodás védőszárnyát. A megyeszékhelyen élő szegények és hajléktala- nok struktúrája nem térfhet) el lényegesen az országostól, ám az utóbbiak világa mindenütt „külön világ”. Az átmeneti szállók „befogadókészek”, a népkonyha is várja a rászorulókat. A szociális munkások a lelkűket is kiteszik a rászorulók megsegítése érdekében. Létszámleépítések, munkahelymegszűnések, munkanélküliség, nagycsáádosok és kisnyugdíjasok, betegek, rokkantak, hátrányos helyzetűek, munkanélküli segély és jövedelempótló támogatás, szociális segély és támogatások, szociális háló, szegénység, perifériára kerülők, hajléktáanok. Ugy-e rémisztő, mégis milyen ismerős kifejezések? Ez a rögtönzött felsorolás a rendszerváltás utáni évek kormányzati és önkormányzati üléseinek, munkaügyi, család- és szociálpolitikai tanácskozásainak állandó kifejezéskészlete, azt is mondhatnék: ez a kis gyűjtemény a szegénység tünetegyüttese. A VALÓSÁG RÉSZE Gazdag annak a szegénységnek a szótára, amely újra - mint egy nagy (létszámú) csapat - itt van közöttünk. Mert a szegénység története korántsem a '90-es években kezdődött. Létezett az korábbi rendszerekben, még a „frizsider szocializmusban” is, csak éppen tabutéma volt, s titkolt mérőszáma, a létminimum hiányában kimutatni sem lehetett. Voltak viszont - Nógrádban is jócskán - „nehéz helyzetben élő” emberek és családok, a mostani „régi szegények”. így például a szakképzetlen munkások egy része, az egykere- sős családok többsége, no meg az etnikai kisebbség. Napjainkban is jó eséllyel ők alkotják az „új szegények” gerincét is Mert utóbbiak közé elsősorban a munkanélküliek, a nyugdíjasok és járadékosok, a többgyermekes családok jó része és a cigányok többsége tartozik - az országban éppúgy, mint Nógrádban vagy székhely városában. A szegénység újra a magyar valóság része lett. „KÜSZÖB” ALATT A módszeresen számított létminimum - amely több a biológiai létminimumnál - a szegénység egyik „küszöbértéke”, másképpen mérőszáma. 1995-ben Magyarországon a létminimum alatt élők aránya 35 százalékra volt tehető. 1999-ben - amikor is a létminimum egy főre jutó átlaga 22880 Ft/hó volt - már „csak” 26 százalék ez az arány. Érdekes, hogy az átlagjövedelem szintjén és az alatta élő háztartások a létminimumnál kisebb összeget, az átlagjövedelem felett élők magasabb összeget tartanak elegendőnek a megélhetéshez (ez az ún. „szubjektív küszöbérték”). Nógrád megyében a kisebb keresetek, az alacsonyabb nyugdíjak és más tényezők együttes hatásaként az valószínűsíthető, hogy az itt élők valamivel több mint egyharmada él a létminimum szintjén vagy az alatt. Ugyanakkor - véleményünk szerint - Salgótarjánban és környékén valamivel jobb lehet a helyzet a megyei átlagnál. Erre lehet következtetni a - ugyancsak a KSH Nógrád Megyei Igazgatóságának tájékoztatójában szereplő - kistérségi jövedelmi viszonyok alapján. A HAJLÉKTALANSÁG MELEGÁGYA A hajléktalanság is a rendszer- váltás kísérőjelenségeként tűnt fel, jóllehet a korábbi népszámlálások adatai arról tanúskodtak - már az 1970-80-as években is - hogy vannak szép számmal „nem lakásban élő” emberek. A rendszerváltás után a lakásépítések radikális csökkenés, a volt szükséglakások más célú felhasználása, a munkás- szállók megszűnése, az önkéntes és kényszerű lakásfeladások, a kilakoltatások, a hajléktalanok számának gyors növekedését eredményezték. Sajnos jelenleg is intenzíven munkálnak azok a társadalmi jelenségek és tényezők, amelyek a hajléktalanság - de nem a hajléktalanok! - melegágyát képezik. Ilyenek a tartós munkanélküliség, az elszegényedés, az alkoholizmus, a drogfüggőség, a családok felbomlása, a válások, a hajléktalanok számát illetően még sokkal kevésbé megbízhatóak az adatok mint a szegények esetében. Országosan több tízezerre - leginkább 50 ezer körülire - becsülik a hajléktalanok számát. Ezt nem lehet „leosztani” Nógrádra, de abban bizonyosak lehetünk, jobb a helyzetünk e tekintetben az országos átlagnál. (A legtöbb hajléktalant a főváros és a nagyvárosok „termelik”.) OKOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK A hajléktalanság közvetlen kiváltó okaként a szakemberek a családok felbomlását, a válás utáni lakás nélkül maradást említik mindenekelőtt, amely elsősorban a férfiakat sújtja. Oka lehet a hajléktalanságnak az állami gondozásból, illetve a börtönből való kikerülés, de a kórházból és más egészségügyi intézményből történő elbocsátás is. Jól ismert a csövesek csoportja, akik antiszociális életvitelük vagy egészségi állapotuk (pl. HÍV-fertőzöttek) miatt vetettek ki a társadalomból. A hajléktalanság következményei közül legsúlyosabb az egészségkárosodás, a megbetegedések magas aránya. Egyes felmérések szerint a tbc gyakorisága a hajléktalanok körében - a népesség egészéhez viszonyítva - tízszeres, az alkoholelvonás közel húszszoros, az öngyilkossági kísérletek száma hatszoros, a depresszió előfordulása négyszeres, a hajléktalanok a legkülönbözőbb betegségekkel is küzdenek, kiváltképp bőrbetegségekkel, tetvességgel télen fagyás- sal, egyre többen HÍV-fertőzéssel, drogfüggőséggel. A CENTRUMBAN A CSALÁD Salgótarján lakosságának élet- körülményeire, szociális-egészségügyi helyzetére figyelemmel a megyei jogú város közgyűlése 1997 év végén kiterjesztette a gondoskodás védőszárnyait; döntése értelmében az egészségügyi-szociális központon belül gyermekjóléti és családsegítő osztály került kialakítása. Ugyanakkor a család- segítő szolgálat munkájának centrumába egyre inkább a rendszerszemléletű családgondozás került, miként a kliensek és családok is mind több ellátási formában és szolgáltatásban részesülhetnek. Hogy szükség van az ilyen differenciált ellátásra azt a rászorulók növekvő száma és arány is igazolja. A város lakosságának jelentős részét teszik ki a nyugdíjasok, igen maga az inaktívak aránya, a továbbtanulókkal és a munkanélküliekkel együtt ez a népesség az „egész” 63 százalékát jelenti. A családsegítés célirányos és komplex biztosítása a munkanélküliség, a szegénység, a szociális problémák leghatékonyabb terápiája. Ennek keretében az életvezetési tanácsadás, a krízishelyzetben lévők segítése, az anyagi támogatások közvetítése az alapfeladatok közé tartoznak. KRÍZISKEZELÉS - PRAKTIKUSAN A legnagyobb krízist talán - minden veszélyes élethelyzetben lévő között - a hajléktalanok élik meg, ha csak bele nem halnak. Számuk Salgótarjánban és környékén - a legóvatosabb becslésünk szerint is - jóval több mint százra tehető, ami egyenesen következik abból a tényből, hogy a városban telepített átmeneti szállók - a férfiaké 40, a nőké 20 férőhellyel - télen teljes kapacitással működnek. Legfrissebb információnk szerint a két szállón ez év október 31-ig 84 hajléktalan fordult meg. A hajléktalanok és egyéb rászorulók ellátását szolgálja a népkonyha, amely 70-80 adag ételt készít és „szolgál fel” naponta. A valóban rászorulók érdekében az utóbbi időkben bevezetésre került a helyben fogyasztás. (Ünnepek előtt és iskolai szünetekben érzékelhetően nagyobb volt az igénybevétel.) „KÜLÖN VILÁG” - MÁS ÉRTÉKREND A salgótarjáni hajléktalanszállókra bekerülők struktúrája nem különbözik lényegesen az országosétól. A rászorultság okai és a hajléktalanság következményei is nagyon hasonlítanak az általában tapasztaltakhoz. „Külön világ” és egyben különös világ is a hajléktalanok világa - eltérő, sajátos értékrenddel, vagy inkább értékrendnélküliséggel. A tarjáni szállót igénybe vevők többséé is képtelen a beilleszkedésre. Alapvető képességeik többnyire leépültek, jellemzően kiszorultak a munkaerő- piacról. Jövedelemmel általában nem rendelkeznek, egy részük alkoholizáló életmódot folytat. Feltűnő az állami gondozásból kikerült fiatalok konfliktuskereső és -keltő magatartása. A szállókon gyakori az önbíráskodás, a szándékos rongálás, a lopás és más bűncselekmények. Az átmeneti szállók felkészültek a télen esetleg (tovább)nö- vekvő számú igénylő fogadására is. A szálló gondnokai igyekeznek- belső utasításra is - rugalmasan végezni munkájukat: aki esetleg férőhelyhiány miatt kiszorulna, az is bejöhet a szállóra tisztálkodni, esetleg - ha széken ülve is - megpihenhet egy-egy éjszaka vagy napközben is. A térítési díj egyébként napi száz forint, akinek semmiféle jövedelme nincs ingyen is igénybe veheti az ellátást. A legnagyobb gond a hajléktalanok egészségügyi ellátása, sok bekerülőnek tb-kár- tyája sincs. Problémát jelent, hogy sok pszichiátria beteg, ápolásra, gondozásra is szoruló hajléktalan kerül be - sokszor mentővel - az átmeneti szállásokra. Ellátásukra sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem igazán adottak. Indokolt lenne egy éjjeli menedékhely létrehozása, kialakítása, amely szűrőként szerepelne a két ellátási forma- kórház és átmeneti szálló - között. Egyébiránt a szálló gondnokai, szociális munkásai maximális segítséget nyújtanak minden bekerülő hajléktalannak. Egész habitusuk, empátiás készségük, emberségük garancia a szakszerű ellátásra, a gondoskodásra, arra, hogy a szállóra bekerült hajléktalan újra embernek érezhesse magát. BARÁTHI OTTÓ Mátra Autóbázis 3070 Bátonyterenye, 21. sz. főút 43. km Tel./Fax: (32) 553-040 www.skoda-auto.hu PORSCHE SkodaFelicia még 1 799 000 frói* Ne halassza döntését jövőre, mert - fejtámlákkal, csak 2000. december 31 -ig veheti - körkörös ütközésvédelemmel, meg ilyen kedvező áron ezt az - alacsony biztosítási díjjal, ötszemélyes, ötajtós családi autót - kedvező fizetési feltételekkel.- 272 literes csomagtérrel,- fordulatszámmérővel, *A készlet erejéig. Tavasz a télben a pusztán A tavaszias tél zavarba hozta a madarakat, több faj képviselői „elfelejtettek” útra kelni, még mindig a Déi- Alföldön tartózkodnak - tájékoztatta a sajtót Kókai Károly, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei csoportjának helyettes titkára. Az ilyenkor szokásos igazi kemény fagyok elmaradása miatt az utóbbi hetekben nem volt túl nagy változás a madárvilágban, ritkaságnak az számít, hogy egyszerre vannak jelen a megyében a hazánkból elvonuló, valamint a telet nálunk töltő fajok. Jó néhány olyan parti madarat lehet még most is megfigyelni a szegedi Fehér-tavon, amely más években ekkorra már elvonult. Ezek közé tartozik a szikesek ritka fészkelője, az alig veréb nagyságú széki lile, a kicsit nagyobb északi rokona, a parti lile és a hosszú, kicsit lefelé görbülő csőrű nagy goda. A gémfélék közül az idén még nem indultak útnak a bakcsók és a kis kócsagok sem. Ugyancsak a Fehér-tavon megjelent az egész kontinensen ritkának számító vándor partfutó. Ez a parti madár Kelet-Szibé- ria és Eszak-Amerika tundráin fészkel, Európába főként Amerika északkeleti részéről vetődik el. A szakemberek még soha nem figyeltek meg télelőn a megyében egy helyen olyan nagy darucsapatot, mint az idén november utolsó harmadában a szegedi Fehér-tavon. Számuk meghaladta a 24 ezret. Azóta jelentősen megfogyatkoztak, valószínűleg a táplálékhiány miatt, ugyanis az idén a szokásosnál kevesebb kukoricatarlót találhattak. A másik nagy testű faj, a vadlúd szintén jelentős számban tartózkodik a szegedi Fehér-tavon. A mintegy ötezres csapat 90 százaléka fehér homlokú, tarka hasú nagy lilikekből áll, de feltűnt köztük hat vörösnyakú lúd is, ami ritkább faj képviselője. Az igazi téli vendégek közül folyamatosan érkeznek példányok a Dél-Alföldre. Legritkábbnak a hósármány számít, a Csanádi pusztákon két példányát figyelték meg a madarászok. A hósármány a világ legészakibb területein fészkelő énekesmadára. A ragadozókat jelenleg a vércsénél is apróbb kis sólyom képviseli, az egyelőre kis számban látható téli récefajok közül pedig leggyakrabban a kisebb csapatokban feltűnő kercerécéket észlelték a szakemberek. Szeged határában, a tiszai hullámtéren az énekesekhez tartozó fenyőrigó táplálkozik ezres csapatokban. Szükségtározó kell a Tiszára A Tiszát kísérő gátakat már nem lehet tovább emelni, ezért a folyó mentén élők biztonságáért szükségtárolót kell építeni - közölte Nagy István területileg illetékes vízügyi igazgató. A Tiszasüly és Tokaj közötti folyószakaszra javasolt vésztározóba bizonyos vízmagasság felett ellenőrzött és szabályozható módon engednék ki a felduzzadt Tiszát - mondta el. Méretére kitérve megjegyezte: az idei árhullámnál végzett számítások alapján a kiskörei tározótónál kétszer nagyobb szükségtározót tartanának megfelelőnek a szakemberek. Mindezt az indokolja, hogy a vízügyesek hosszú távon a Tisza árvízszintjének emelkedését prognosztizálják - húzta alá. A vésztározó kiépítésével a kialakuló magas vízszintet az egész Tiszára kiterjedően lehetne körülbelül egy méterrel csökkenteni. A vízügyi igazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy a nagy vízmennyiség viszonylag alacsony szintű levonulását csak akkor lehet megoldani, ha meggyorsítják a lefolyást a hullámtereken. Ehhez meg kell szüntetni a folyó hordalékából épült úgynevezett övzátonyokat, visszabontják a nyárigátakat, továbbá törvényben szabályozni az ártéri gazdálkodást. Nagy István a jelenlegi ár- és belvízvédelmi helyzetet védelmi szempontból úgy minősítette, az biztonságosabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Új környezetvédelmi törvény Az Országgyűlés kedden megszavazta a környezetvédelmi törvény módosítását, összegezve az önkormányzatokra vonatkozó levegőtisztaság-védelmi hatásköröket. Korábban az önkormányzati hatásköri törvény jelölte ki ezeket a szabályokat. A törvény- módosítás felhatalmazó rendelkezésekkel lehetőséget ad arra, hogy bizonyos levegő- és vízvédelmi kérdésekben kormányrendelet helyett miniszteri vagy együttes miniszteri rendelet határozza meg a feltételeket. A törvénymódosítás harmadik eleme az előző két változásnak megfelelő pontosításokat hajt végre az önkormányzati hatásköri, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról (ÁNTSZ) szóló jogszabályokban. Magányosan a pádon _____ képünk illusztráció fotói gyuriáw tibor