Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)

2000-12-30 / 304. szám

Égbe szárnyaló lélekkel

Csemniczky Zoltán balassagyarmati szobrászművész - nemzetközi összefogás részeként - Krisztus-szobrot készített egy szlovákiai új templomhoz. (5. oldal)

Megye- és városfejlesztés

Az új év (évtized, évszázad, évezred) fordulóján közéleti oldalainkon nyilatkozik lapunknak a megyei közgyűlés elnöke és négy város polgármestere. (6-7. oldal)

Döntetlen a nap rangadóján

A salgótarjáni téli teremfocitoma harmadik játéknapjának rangadóján nem bírt egymással a teremben címvédő Émász-Svejk és a korábban győztes Főiskola gárdája. (15.oldal)

BALASSAGYARMAT, BÁTONYTERENYE, PÁSZTÓ, RÉTSÁG, SALGÓTARJÁN, SZÉCSÉNY VÁROSOK ÉS TÉRSÉGÜK NAPILAPJA 2000. DECEMBER 30., SZOMBAT XI. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM ÁRA: 47 FORINT ELŐFIZETVE: 31 FORINT

pejjtwt« ® Boldog új

évet kíván minden régi és leendő Vásárlójának

a Demarco férfidivatini kis- es r j -ej -> « jj nagykereskedés.

3100 Salgótaiján. Damjanich u. 11. TeUfax: 32/314-393.

Nyitva: H-CS, 8.30-17 OO-ig,

P, 8.00-18.00-ig, SZÓ, 9.00-13.00-ig.

Legalább most álmodjunk szépet

Amit elfelejtenénk, s amit magunkkal vinnénk a jövő évezredbe

Megszűnő

nyugdíjemelés

Másabb ez az év vége, eltérőbb minden eddigitől. Mert amikor éjfélt üt az óra, s a másodpercmutató odahagyja a 12-es számot, nem csak új esztendőt írunk, hanem új évszázadba, sőt évezredbe is lépünk. Mindez, a ma élőknek többé már nem adatik meg, csak a nagyon-nagyon kései leszármazottak élhetik majd újra át a hármas dátumváltás pillanatát. Az eddig még nem tapasztalt egybeesés adott apropót arra, hogy arról kérdezzünk pár Nógrád megyei, vagy ahhoz kötődő embert, mi az, amit elfelejtenének örökre az elmúlt évezredből, évszázadból, évtizedből, s mi az amiről úgy hiszik, feltétlenül át kell menteni a következő évezredre is.

Botos András (a SBTC egykori ökölvívója, többszörös magyar bajnok, a madridi Eb ezüstérmese, a müncheni olimpia bronzérmese, aki jelenleg Nyíregyházán edző): - Személyes lesz a válaszom mindkét kérdésre. Elfelejteném a 97-es esztendőt, amikor el kellett hagynom Salgótarjánt, mert nemkívánatos személlyé váltam. Nem haragszom, de fáj, hogy elüldöztek. Ez az az esztendő, amit mégsem felejtek majd soha, mert akkor kerültem Nyíregyházára, s ahol családommal együtt, megtaláltuk a számításunkat, s mert attól az esztendőtől kezdve, újra jegyzik nevemet a sportban. Megbecsülnek, amit jelez a Magyar Ökölvívásért, az Év amatőr ökölvívója kitüntetés, s az aranygyűrű, amelyet az ökölvívás 75 éves évfordulója alkalmából megkaptam. Békém van, s azt gondolom, ez minden embernek kijár a következő évezredre is.

Lenkó Péter ( a 96-os Ki-mit- tud győztes hegedűse, a Mihálygergén élő 16 éves gimnazista): - Mindenképpen átmenteném a jövőbe az élő zenét, hogy valami szép és emberi megmaradjon, s felejtetném a techno-zenét. De a háborúkat is, s minden aljas, rossz emberi tulajdonságot száműznék, csak a jókat hagynám a jövőben.

Szomszéd András (nyugalmazott főlevéltáros, Bátony- terenye): - Elfelejteném az emberi alakoskodást, a gerincte- lenséget és minden rossz főnököt. Menteni érdemes a tisztességet, az önértékelés, önbecsülés képességét, a becsületes munkát, a jó értelembe vett karrierizmusra való törekvést, az alkotni akarást minden területen, az egészséges versengést, mert ezek előrébb viszik az emberiséget. Nem hagynám veszni az emberek üszteletét, korra, nemre és fajra való tekintet nélkül, sem az idősek megbecsülését, olyan tekintetben is, hogy hasznosítanám rengeteg ismeretüket. Végül, de nem utolsósorban átmenteném még a lakóhely, a haza szeretetét.

Pál István (A népművészet mestere, az ország legidősebb dudása, Tereske): - Végleg el kellene felejteniük az embereknek azt sok háborút, amelyek annyi emberáldozatot követeltek, s amelyek annyi család életét tönkretették. Könnyet, keserűséget hagytak csak ránk, soha ne legyenek hát. Nótás ember vagyok, szeretném hát, ha az elkövetkező évszázadokban is élnének a nóták, de nem ám kiforgatva, hanem eredetiségükben.

S végül kollégáink közül is néhányan megválaszolták a kérdést, Egyikük például örökre száműzné az emberi hatalomvágyat, a háborúkat, a benzinüzemű motorokat. Kiseprűzné a gyógyíthatatlan betegségeket, a környezetszennyezést, a biológiai fegyvereket. Féltve marasztalja a természet biológiai egyensúlyát, az emberi alázatosságot, az életre nevelő iskolákat és a könyveket.

Másikuk mindörökre, száműzné az embertelenséget, s féltve dédelgetne mindörökké mindent, ami szép és emberi, s kívánná, párosuljon mindenkiben az értelem és érzelem.

_______________________________J. K.

Méltányossági nyugdíjemelést az arra rászorulók három évenként kérhettek az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól (ONYF). Ez a lehetőség azonban - a nemrégiben módosított nyugdíjtörvény szerint - 2001. január elsejévél megszűnik. A törvényi változás alapján a nyugdíjak egyedi megállapítása, a nyugdíjasok segélyezése a Szociális és Családügyi Minisztérium feladata lesz. A kivételes nyugdíjkérelmek elbírálása viszont az ONYF hatáskörében marad. Ez utóbbival azok élhetnek, akik rászorulók, ám a törvény szerint nem jogosultak nyugellátásra._______________■

Nem menthették meg

Előzés közben halálra gázolt egy kerékpárost az Országos Mentőszolgálat egyik járműve csütörtökön délután háromnegyed öt körül Kishartyán és Salgótarján között, a 22-es főúton. Az elhunyt férfi járműve nem volt kivilágítva, a baleset egyéb körülményeit még vizsgálják, a rendőrség az ügyben nyomozást rendelt el. ■

VASÁRNAPI

Hl

NOGRADmI, HÍRLAP

VASARNAP

2000.decembei31.

III. évfolyam S3, szám

A tartalomból:- Mibe kerül januártól egy vasárnapi ebéd?- Party-világ: „csavarofel a szőnyeget" helyett milliós költségek- Miért bánják meg az előfizetők a telefonszámuk titkosítását? - Autó: puha kamionok, kemény csattanók

Felújítják a kúriát

Érsekvadkert egyik legrégebbi épülete a XVIII. század közepe táján épített, kettős tetejű, copf stílusú volt Drágffy-kúria, amelyet Holakovszki István, Pro Cultura díjas budapesti tanár megvásárolt. Elképzelése szerint 2001. augusztus 20-án avatják fel majd a helyreállított épületet, amelyet helytörténeti kiállítás, képzőművészeti galéria és alkotókor céljára hasznosítanak. Az egész évben látogatható helytörténeti kiállítás helybeli és megyei anyagnak ad helyet. A június-augusztus között nyitva tartó galériában szűkebb pátriánkból elszármazott művészek is bemutatják műveiket. A művésztelep szeptembertől júniusig fogad művészcsoportokat, s az itt készült legsikeresebb alkotásokat a galériában tekinthetik meg az érdeklődők.

CSONGRÁDY BÉLA:

Deltáitól Nógrádsipekig

Ok kármit is gondolunk ró- /p1 la, a tér és idő, az itt és 4 izmost, a múlt, jelen és jövő szigorúan meghatározott koordinátarendszerében élünk. Mindennapjainkat órákban, percekben mérjük, évtizedekben, emberöltőkben gondolkodunk. Úgy általában. Jó ideje azonban már joggal emlegetjük egyre többet a búcsúzó évszázadot, sőt megnő a jelentősége-az évezrednek is. Bár kimondva- kimondatlanul boldogít bennünket az a tudat, hogy mi megélhetünk egy ekkora naptári váltást, amikor ismét egyessel kezdődik az újabb, - a Krisztus utáni harmadik - ezer év számlálása, igazából felmérni sem tudjuk, hogy micsoda rajtot veszünk szilveszter éjjelén, hová vezet az újévkor kezdődő út. Tervezgetjük, kémlelgetjük, hogy mit hoz a jövendő, ami ugye bizonytalan, beláthatatlanul nagy fejlődést ígér ugyan, de megannyi veszéllyel is jár, számos fenyegetést, katasztrófaforrást is hordoz.

De hogyan is látnánk tisztán előre, amikor nem vagyunk egységesek az eltelt időszakok megítélésében sem. Elképesztő, hogy mi mindennel gazdagodtunk az elköszönő században, főként tudásban, tudományos és technikai eredményekben, hová jutottunk igényekben. Ugyanakkor régen volt ilyen század, amelyik annyit ártott volna az emberiségnek, az erkölcsnek, az egészségnek, a környezetnek, amelyik annyi ember oktalan, idő előtti halálát követeüe. Azt ugyancsak lehetetlen egyfajta módon megítélni, hogy milyen volt a távozó évezred. Még akkor is meglehetősen összetett a képlet, ha csak a magyar nemzet sorsának alakulását vesszük alapul, hiszen ragyogó sikerekben és megalázó kudarcokban, tragikus történésekben egyaránt bőven volt része népünknek, hol saját hibájából, de többször rajtunk kívüli okok, a kis népeken esett sérelmek miatt.

A lényeg, hogy vagyunk, hogy itt vagyunk Európában, a Kárpát-medencében, e tenger nélküli, nagy hegyek nélküli, mégis oly szép, legtöbbünk számára fel nem cserélhető, semmi mással nem pótolható országban. így vagyunk ezzel szőkébb hazánkban, Nógrádban is. Azt mondják sokan mennek el innen szerencsésebb fekvésű tájakra, ha úgy tetszik régiókba, a többség azonban semmi pénzért

sem változtatna lakóhelyet. Hozzá nőttünk a palócságunkhoz, hozzánk nőtt e fenséges táj, e vidék eléggé fel nem fedezett és el nem ismertetett értékeinek sokasága.

S, hogy ez nem csupán lokálpatrióta szólam, egy új évet köszöntő írás jól hangzó kijelentése, azt lapunk „Egy falu, egy nap, egy lap’’ című sorozata is bizonyítja. Tessék csak elolvasni néhány összeállításunkat, vagy akár belelapozni a január 12-ei számunkkal, Dejtár községgel indított és ma, december 30-án, Nógrádsipekkel befejeződő sorozatunk egyik-másik dk- kébe és rögtön kiderül, hogy milyen gazdagok vagyunk természeti szépségekben, élő néphagyományokban, tehetséges, kreatív emberekben, összetartó erőben, milyen erős köteléket képez a települések szeretete. Egy éven át tartott sorozatunkban az összes -122 - nógrádi falut bemutattuk, tehát 2000-ben a legkisebb község is szerepelt a megyei lapban egy teljes oldalon. Bár gesztusnak is szántuk, sajátos hozzájárulásnak a millenniumi esztendő ünnepi programjához, hitünk szerint látleletet is adtunk minden település mai helyzetéről s ez dokumentumnak sem lesz majd elhanyagolandó a leendő helytörténészek számára. A legtöbb faluban megértették céljainkat, szívesen, segítőkészen fogadták kollégáinkat és örömmel tájékoztatták a közvéleményt eredményükről, gondjaikról. Bár e sorozatnak vége, a falvaktól, az ott élő emberektől természetesen nem búcsúzunk, nem szakadunk el, mi azért vagyunk, hogy az ő életükről folyamatosan beszámoljunk. Meg a városokban lakókéról, akik képviseletében mai lapszámunkban is megszólalnak vezetők, polgár- mesterek.

S

ha a helytől, a tértől újra az időre váltunk, akkor mi sem kerülhetjük el, hogy ne előre nézzünk s ne kívánjunk minden jót - és ami a legfontosabb: egészséget, erőt, hasznos, értelmes munkát, egyéne válogatja boldogságot - valamennyi kedves olvasónknak! Annak reményében is, hogy ugyan még lehet hosszú a tél, lehet cudar, zord az idő, de már mindennap rövidebbek a sötét éjszakák, ismét közeleg a fényes, melengető kikelet, amikor majd - József Attilával szólva - „tapsikolnak a jázminok”.