Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)

2000-12-29 / 303. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala | 2000. DECEMBER 29., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP - 7. OLDAL Harmincmillióba kerül „Évi, egy színésznő veszett el benned! ” Nagy a várakozás Megyerben, kinek sikerül az új otthonba bekerülni... A nógrádmegyeri idősek ottho­na életrajzának alakulása a kö­vetkező: Mint tanácsi tulajdon, óvodaként kezdte működését. Utána az idősek napközi klubja szerepét töltötte be. Ezt követő­en a szállást biztosító idősek otthona lett, hét közbeni ellá­tással és bentlakással, valamint hét végi otthon tartózkodással. 1994-től idősek otthonaként négy funkciót lát el.- Kezdetben nem volt ennyi sorbanálló. 1998-tól ugrásszerű­en megnőttek az igények. A leg­utóbbi önkormányzati választá­son induló képviselőjelöltek - azóta a megválasztottak - egy új idősek otthona építését vették programjukba. Idő kellett hozzá, amíg megtalálták a kivitelezés­hez szükséges pénzt - mondja bevezetésképpen, utalva a kö­zelmúltra Macs Mihályné jegy­ző asszony, majd kisvártatva hozzáfűzi: - Már az első pillanat­ban kiderült, hogy az önkor­mányzat saját forrásból képtelen megoldani ezt a jelentős össze­get képviselő beruházást. 1999- ben a képviselő-testület a Szoci­ális és Családügyi Minisztérium­hoz elküldött pályázatán 10 mil­lió vissza nem térítendő támoga­tást nyert. Ez jó biztatást adott a további pénzkereséshez, hol le­het még újabb összeghez jutni, lehetőségek felkutatására és megragadására. A Nógrád Me­gyei Területfejlesztési Tanácsnál is méltányolták a pályázatban foglaltakat és ennek megfelelően 2.5 millió vissza nem térítendő, 2.5 millió kamatmentes visszaté­rítendő támogatást szavaztak meg az új létesítményhez. Ez utóbbit 5 év alatt kell visszafizet­ni. A munkaügyi központ az idén 4,5 milliót adott rehabüitá- ciós foglalkoztatás címén, mely­nek ellenében 3 évig 3 főt kell az önkormányzatnak foglalkoztat­nia. A hiányzó pénzt az önkor­mányzat teremti majd elő a költ­ségvetésben szereplő 30 millió­hoz. A folyamatban lévő új szociá­lis létesítmény építése az utóbbi 10 esztendő legnagyobb fejleszté­se, beruházása a község lakóinak életében. A kivitelezést az 1999. évi őszi árvíz miatt csak az idén márciusban tudták megkezdeni. A minisztériumtól kapott - nyert - összeg birtokában nem tétlen­kedtek, megvásárolták az új ott­honhoz szükséges építőanyagok jó részét: téglát, tetőcserepet stb. Az épülettel kapcsolatos ala­pozási, egyéb kőművesmunká­kat az önkormányzat saját vállal­kozásában, az általa létrehozott és működtetett Gamesz-szerve- zet végzi 8-10 szakemberrel, illet­ve segédmunkásgárdával. A be­ruházás irányítója Radvánszki Gyula, a Gamesz alkalmazottja, aki tagja a képviselő-testületnek is. Vezetésével valósul meg a kép­viselő-testület álláspontja: éssze­rűen, takarékosan minél több fel­adatot megoldani! A követelmény egyúttal az ér­telmes lokálpatriotizmusnak is nagyszerű megnyilvánulása. A tetőszerkezeti munkát, a villany, gáz, víz bevezetését az önkor­mányzattal korábban szerződé­ses viszonyban álló cégek végzik. Az önkormányzat saját pénzéből megelőlegezi az elvégzett munka ellenértékét, amit aztán az igazo­lások birtokában megkap a Nóg­rád Megyei Területfejlesztési Ta­nácstól. Ez a pénzügyi gyakorlat eddig semmiféle gondot nem okozott az önkormányzathoz tar­tozó intézmények működtetésé­ben, pedig a településen az ön- kormányzat a legnagyobb mun­kaerő-foglalkoztató, 75-80 fős lét­számmal. A lakosság örömmel és jó szív­vel nyugtázza a képviselő-testület nagy körültekintését, alapos fel- készültségét, bátor vállalását' kí­vánó beruházást. Az új épületbe kívánkozó helybeliek közül töb­ben és gyakran egymás között is szóba hozzák: - Milyen jó lesz, ha elkészül, nekem is lesz he­lyem...- Nemcsak az egyedülállók ta­lálnak otthonra, az épület tetőtéri szobáiban férj és feleség elhelye­zésére is lesz lehetőségünk - egé­szíti ki az előbbieket a jegyző asz- szony, majd örömmel a hangjá­ban, így folytatja: - A polgármes­ter úr minden testületi ülésen tá­jékoztatja a képviselőket a mun­ka menetéről, a felmerült, a meg­oldott és megoldásra váró tenni­valókról. Szerencsére e témában rendkívüli testületi ülést nem kel­lett összehívnunk. Köszönhető ez annak is, hogy jól együttmű­ködünk a képviselőkkel. Az új, korszerű, nagyobb, hasznosítható területet magába foglaló szociális létesítményben minden tágasabb lesz, amennyi­ben a pénz engedi, teljesen új be­rendezések foglalják el a szobá­kat, a beköltöző időseket, egész­ségi állapotuknak megfelelően - folytatja nem sokkal később Verbói Tibomé, az intézmény igazgatója.- Tevékenységünk ugyanaz lesz, marad, mint a mostani épü­letben. Klubunk továbbra is 37 főt fogad, a bentlakás lehetősége viszont a jelenlegi 10-12 főről 22 főre emelkedhet. Feladatainkat 10 fővel, a jelenlegi létszámmal oldjuk meg. Nagy a várakozás, kinek sikerül bejutnia majd. Tu­domásom szerint a megyében a miénkhez hasonló szociális ellá­tást eddig csak Cered községben valósítottak meg. Amennyiben minden össze­jön, akkor a 2000 márciusában el­kezdett beruházás ünnepélyes át­adására 2001 augusztusában ke­rül sor. Addig a sikeres befejezés­hez több millió forintot kell előte­remtenie az önkormányzatnak. Többek között abban remény­kednek, hogy az Agra-Hungária Alapítványtól is kapnak segítsé­get. VENESZ- Tizenkét évvel ezelőtt történt. Barátnőin, Erdősné megkérdezte, nem jönnék-e el közéjük. Meggon­dolom magam, majd másnap megmondom - válaszoltam. Előtte gyerekeimmel is megbeszéltem a szíves invitálást. Ők azt mondták: elég jól bírod magad, menj és szó­rakozz, volt már elég gondod az életben! - utal a zagyvapálfalvai Aranykor Idősek Klubjába való be­lépésének előzményére Kaszás Jánosáé. A máig is víg kedélyű hölgy, aki kedveli az éneklést, a szereplést, szívesen emlékszik arra az idő­szakra, amikor a korábbi években a fellépések előtt örömet jelentett számára az, hogy a szerephez mi­nek fog felöltözni.- Lánykoromban a zagyvapál­falvai bányatelepen tanultam meg zongorázni. Szépen játszottam xi­lofonon, a klubban korábban egyik tag behozta harmóniumát, amin játszottam. Sajnos, elment tőlünk, elvitte magával. Nem volt nehéz beilleszkedni a klub életé­be, házirendjébe, kapcsolatot te­remteni a tagokkal, mert rugalmas vagyok, jó az alkalmazkodóképes­ségem. 55 éves koromban men­tem nyugdíjba. Előtte a volt bánya­gépgyárban dolgoztam portás­ként. A zenével, a humorral és a szereplésemmel kapcsolatos fellé­péseimet felvettem kazettára, hogy időnként vissza tudjam idéz­ni. Annak idején többen mondták:- Évi, egy színésznő veszett el ben­ned. Jó a hallásod, szeretsz és tudsz énekelni.- Mi a kedvenc nótája1- Kéknefelejcs virágzik a tó part­ján, a másik édesanyámról szól. Karácsonyra írtam a „Karácsonyi klubban” című írá­somat, amelyben az eltávozottakat az emlékezés an­gyalszárnyain hív­tam vissza. Nem ja­vítottam rajta. Az első változatban hagytam meg, úgy, ahogy az írás kész­tetésekor bennem volt, ahogy érez­tem. Kaszás Jánosné szereti a vigasságot. Mások szerint jól tudott táncolni.- Mára le kellett szoknom a táncról, mert nem bírja a lá­bam. Tavaly lebé­nult a fél arcom, úgy ahogy már valamennyire rendbe jött.- Hogyan érzi magát a klubban?- Nagyon aranyosak a gondozó­nők, szeretik az időseket, beleért­ve a főnöknőt is, aki sokat tűr. Fel­vidulok, ha a klubba jövök. Kaszás Jánosné a karácsonyt együtt töltötte a nagyobbik lányá­val és a vejével a családi házukban. Gyermekei közül fia a Vegyép- személ volt, amíg betegség miatt le nem rokkantosították. Nagyobbik lánya a volt bányagépgyárban dol­gozott. Tőle megszokott mosoly, derű tölti be arcát, amikor unokáiról be­szélt.- Fiatalabb lányom, fia és fele­sége a debreceni tudományegye­temen tanít, ami nagy örömet je­lent. A legkisebbik lányom fia Pesten dolgozik. Gyerek­korában sokat vol­tunk együtt, na­gyon jó gyerek, sze­reti a nagymamát. Amikor hazajön, azzal kezdi: - Ma­mi, hogy vagy? - majd boldogan, szeretettel megölel, ami a legjobban esik nekem. Mami arca akkor borul el és nem tud­ja feltörő könnyeit visszatartani, ami­kor első férjének emléke kerül szó­ba. Elvesztését máig sem tudta, de később sem tudja elfelejteni. Má­sodik férjével, aki bányalakatos volt, megértették egymást. Hétévi együttlét után ő is eltávozott az élők sorából.- Mit vár még az élettől?- Annyi egészséget adjon a jó Is­ten, hogy el bírjam látni magamat. Mindenkinek békességet kívánok! V. K. Disznótoros vacsora jókívánságokkal Szép ünnepséget rendeztek pár napja a salgótar­jáni, forgáchtelepi idősek klubjának tagjai. A feldí­szített kultúrteremben harminc idős embert láttak vendégül, a terített asztalokon sok-sok édesség, vi­rág, üdítő várta a klubtagokat. Mivel a klub elnöke, Vágvölgyi József, betegség miatt nem tudott megje­lenni, a nyugdíjasok szakszervezetének képviselő­je, Mede József helyettesítette, beszédében ő kö­szöntötte a jelenlévőket. Váradi Gábor kellemes ze­néjével folytatódott az összejövetel, többek kérésé­re a Gyertyafény-keringő, s karácsonyi dalok is el­hangzottak. A jó hangulathoz hozzájárult a finom disznótoros vacsora, amelyet segítőivel Széli Józsefné készített és szolgált fel. Emelte az ünnep fényét, hogy a klub közösségének meghívására el­jött a háziorvos, dr. Tóth Edit is, akit virágcsokorral köszöntöttek az idősek. A betegség vagy egyéb ok miatt távol maradt öregeket - a hagyományhoz hű­en - otthonaikban keresték fel a Wubvezetők egy kis ajándékcsomaggal, édességekkel. Este nyolcig tartott az összejövetel, amelynek megrendezéséért köszönetét mondtak a hálás vendégek a szervezők­nek, Bráth Rudolfnénak, Váradi Gábornak és má­soknak is. Végül új évi jókívánságokkal búcsúztak egymástól. „Ősszel is nyílik még virág” Elismerő oklevél a tarjáni nyugdíjasnak BOLDOG ÚJ ÉVET! Várjuk Önöket jövőre is! 771 MAGYAR TELI www.mtv.hu Vers- és prózamondó-pályá­zatot hirdetett hetekkel ez­előtt nyugdíjasoknak a tata­bányai Bányász Művelődési Otthon. írásával részt vett ezen a salgótarjáni Vágvölgyi Lászlóné is és a háromszáz­hatvan pályázó mezőnyében elismerő oklevéllel díjazták pályamunkáját. Sikeréhez mi is gratulálunk. Vágvölgyi Lászlóné kedves, emberi érzésekkel átszőtt, a régi falusi élet hétköznapjait, meghitt pillanatait felvillantó írásaival már több ízben találkozhattak összeállításunk olvasói. Ezúttal az „Ősszel is nyílik még virág” mottóval meghirdetett pályázattal beküldött, azonos című prózájá­nak részleteivel szeretnénk ked­veskedni a szerzőnek és mind­azoknak, akik olvassák sorait. „Nagy mester az élet. Állan­dó mozgásban van minden, az évszakok az élet rugói. Gondolj csak a tavaszra, micsoda lázas munka, örök sietés! Még éjsza­ka sincs pihenés. A tavaszi és nyári éjek szövik a legvirágo­sabb, legszebb vásznakat a holdvilág fényénél és hajnalban beborítják vele a földet... Mire felébredsz, már új színben látod a világot. Bennünket is ez az erő hajt, ez az élni akarás, az állan­dó mozgás. Melyik virág a legszebb? Ta­lán a rózsa vagy a szegfű? Mind­mind szép. Tavasszal elmon­dom a fürtös orgonának, az ap­ró, csilingelő gyöngyvirágnak örömömet, bánatomat is. Ok az én társaim, az életem részecs­kéi. Én virág nélkül már nem él­hetek, ahol én vagyok, ott virág­nak is lenni kell. Gondoljunk csak ifjúságunk szeszélyes tava­szaira, amikor csupa fény, neve­tés, játék az élet, s nagy a moz­gás a természetben. Tűz a nap­fény, illatos a levegő és árnyas az erdő. Nyarainkban is megtaláljuk ezt a szépséget, csak más formá­ban: beérik minden virág itt is, mindenütt és mindenkor. Igaz, boldog csak az lehet, aki felis­meri a szív virágait is. Sajnos, a tavasz, a nyár ha­mar elszalad, de ne búsulj, az ősz is tartogat még egy kis örö­met: ősszel is nyílnak még virá­gok. Igaz, ezek már rövid életű­ek, kicsik, ősziek, az illatuk sem az igazi. Hol vannak már a má­moros, tavaszi nappalok és éj­szakák?! Mégis, örüljünk az ősz­nek is, mert ez is itt hagy, elro­han. Siet a megnyugvás felé. S már valahol a tél is készíti taka­róját, alatta megpihen, erőt gyűjt a természet, hogy örökké éljen.” Kaszás Jánosné szereti a vigassá­got ____________________■

Next

/
Thumbnails
Contents