Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)
2000-12-29 / 303. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala | 2000. DECEMBER 29., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP - 7. OLDAL Harmincmillióba kerül „Évi, egy színésznő veszett el benned! ” Nagy a várakozás Megyerben, kinek sikerül az új otthonba bekerülni... A nógrádmegyeri idősek otthona életrajzának alakulása a következő: Mint tanácsi tulajdon, óvodaként kezdte működését. Utána az idősek napközi klubja szerepét töltötte be. Ezt követően a szállást biztosító idősek otthona lett, hét közbeni ellátással és bentlakással, valamint hét végi otthon tartózkodással. 1994-től idősek otthonaként négy funkciót lát el.- Kezdetben nem volt ennyi sorbanálló. 1998-tól ugrásszerűen megnőttek az igények. A legutóbbi önkormányzati választáson induló képviselőjelöltek - azóta a megválasztottak - egy új idősek otthona építését vették programjukba. Idő kellett hozzá, amíg megtalálták a kivitelezéshez szükséges pénzt - mondja bevezetésképpen, utalva a közelmúltra Macs Mihályné jegyző asszony, majd kisvártatva hozzáfűzi: - Már az első pillanatban kiderült, hogy az önkormányzat saját forrásból képtelen megoldani ezt a jelentős összeget képviselő beruházást. 1999- ben a képviselő-testület a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz elküldött pályázatán 10 millió vissza nem térítendő támogatást nyert. Ez jó biztatást adott a további pénzkereséshez, hol lehet még újabb összeghez jutni, lehetőségek felkutatására és megragadására. A Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanácsnál is méltányolták a pályázatban foglaltakat és ennek megfelelően 2.5 millió vissza nem térítendő, 2.5 millió kamatmentes visszatérítendő támogatást szavaztak meg az új létesítményhez. Ez utóbbit 5 év alatt kell visszafizetni. A munkaügyi központ az idén 4,5 milliót adott rehabüitá- ciós foglalkoztatás címén, melynek ellenében 3 évig 3 főt kell az önkormányzatnak foglalkoztatnia. A hiányzó pénzt az önkormányzat teremti majd elő a költségvetésben szereplő 30 millióhoz. A folyamatban lévő új szociális létesítmény építése az utóbbi 10 esztendő legnagyobb fejlesztése, beruházása a község lakóinak életében. A kivitelezést az 1999. évi őszi árvíz miatt csak az idén márciusban tudták megkezdeni. A minisztériumtól kapott - nyert - összeg birtokában nem tétlenkedtek, megvásárolták az új otthonhoz szükséges építőanyagok jó részét: téglát, tetőcserepet stb. Az épülettel kapcsolatos alapozási, egyéb kőművesmunkákat az önkormányzat saját vállalkozásában, az általa létrehozott és működtetett Gamesz-szerve- zet végzi 8-10 szakemberrel, illetve segédmunkásgárdával. A beruházás irányítója Radvánszki Gyula, a Gamesz alkalmazottja, aki tagja a képviselő-testületnek is. Vezetésével valósul meg a képviselő-testület álláspontja: ésszerűen, takarékosan minél több feladatot megoldani! A követelmény egyúttal az értelmes lokálpatriotizmusnak is nagyszerű megnyilvánulása. A tetőszerkezeti munkát, a villany, gáz, víz bevezetését az önkormányzattal korábban szerződéses viszonyban álló cégek végzik. Az önkormányzat saját pénzéből megelőlegezi az elvégzett munka ellenértékét, amit aztán az igazolások birtokában megkap a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanácstól. Ez a pénzügyi gyakorlat eddig semmiféle gondot nem okozott az önkormányzathoz tartozó intézmények működtetésében, pedig a településen az ön- kormányzat a legnagyobb munkaerő-foglalkoztató, 75-80 fős létszámmal. A lakosság örömmel és jó szívvel nyugtázza a képviselő-testület nagy körültekintését, alapos fel- készültségét, bátor vállalását' kívánó beruházást. Az új épületbe kívánkozó helybeliek közül többen és gyakran egymás között is szóba hozzák: - Milyen jó lesz, ha elkészül, nekem is lesz helyem...- Nemcsak az egyedülállók találnak otthonra, az épület tetőtéri szobáiban férj és feleség elhelyezésére is lesz lehetőségünk - egészíti ki az előbbieket a jegyző asz- szony, majd örömmel a hangjában, így folytatja: - A polgármester úr minden testületi ülésen tájékoztatja a képviselőket a munka menetéről, a felmerült, a megoldott és megoldásra váró tennivalókról. Szerencsére e témában rendkívüli testületi ülést nem kellett összehívnunk. Köszönhető ez annak is, hogy jól együttműködünk a képviselőkkel. Az új, korszerű, nagyobb, hasznosítható területet magába foglaló szociális létesítményben minden tágasabb lesz, amennyiben a pénz engedi, teljesen új berendezések foglalják el a szobákat, a beköltöző időseket, egészségi állapotuknak megfelelően - folytatja nem sokkal később Verbói Tibomé, az intézmény igazgatója.- Tevékenységünk ugyanaz lesz, marad, mint a mostani épületben. Klubunk továbbra is 37 főt fogad, a bentlakás lehetősége viszont a jelenlegi 10-12 főről 22 főre emelkedhet. Feladatainkat 10 fővel, a jelenlegi létszámmal oldjuk meg. Nagy a várakozás, kinek sikerül bejutnia majd. Tudomásom szerint a megyében a miénkhez hasonló szociális ellátást eddig csak Cered községben valósítottak meg. Amennyiben minden összejön, akkor a 2000 márciusában elkezdett beruházás ünnepélyes átadására 2001 augusztusában kerül sor. Addig a sikeres befejezéshez több millió forintot kell előteremtenie az önkormányzatnak. Többek között abban reménykednek, hogy az Agra-Hungária Alapítványtól is kapnak segítséget. VENESZ- Tizenkét évvel ezelőtt történt. Barátnőin, Erdősné megkérdezte, nem jönnék-e el közéjük. Meggondolom magam, majd másnap megmondom - válaszoltam. Előtte gyerekeimmel is megbeszéltem a szíves invitálást. Ők azt mondták: elég jól bírod magad, menj és szórakozz, volt már elég gondod az életben! - utal a zagyvapálfalvai Aranykor Idősek Klubjába való belépésének előzményére Kaszás Jánosáé. A máig is víg kedélyű hölgy, aki kedveli az éneklést, a szereplést, szívesen emlékszik arra az időszakra, amikor a korábbi években a fellépések előtt örömet jelentett számára az, hogy a szerephez minek fog felöltözni.- Lánykoromban a zagyvapálfalvai bányatelepen tanultam meg zongorázni. Szépen játszottam xilofonon, a klubban korábban egyik tag behozta harmóniumát, amin játszottam. Sajnos, elment tőlünk, elvitte magával. Nem volt nehéz beilleszkedni a klub életébe, házirendjébe, kapcsolatot teremteni a tagokkal, mert rugalmas vagyok, jó az alkalmazkodóképességem. 55 éves koromban mentem nyugdíjba. Előtte a volt bányagépgyárban dolgoztam portásként. A zenével, a humorral és a szereplésemmel kapcsolatos fellépéseimet felvettem kazettára, hogy időnként vissza tudjam idézni. Annak idején többen mondták:- Évi, egy színésznő veszett el benned. Jó a hallásod, szeretsz és tudsz énekelni.- Mi a kedvenc nótája1- Kéknefelejcs virágzik a tó partján, a másik édesanyámról szól. Karácsonyra írtam a „Karácsonyi klubban” című írásomat, amelyben az eltávozottakat az emlékezés angyalszárnyain hívtam vissza. Nem javítottam rajta. Az első változatban hagytam meg, úgy, ahogy az írás késztetésekor bennem volt, ahogy éreztem. Kaszás Jánosné szereti a vigasságot. Mások szerint jól tudott táncolni.- Mára le kellett szoknom a táncról, mert nem bírja a lábam. Tavaly lebénult a fél arcom, úgy ahogy már valamennyire rendbe jött.- Hogyan érzi magát a klubban?- Nagyon aranyosak a gondozónők, szeretik az időseket, beleértve a főnöknőt is, aki sokat tűr. Felvidulok, ha a klubba jövök. Kaszás Jánosné a karácsonyt együtt töltötte a nagyobbik lányával és a vejével a családi házukban. Gyermekei közül fia a Vegyép- személ volt, amíg betegség miatt le nem rokkantosították. Nagyobbik lánya a volt bányagépgyárban dolgozott. Tőle megszokott mosoly, derű tölti be arcát, amikor unokáiról beszélt.- Fiatalabb lányom, fia és felesége a debreceni tudományegyetemen tanít, ami nagy örömet jelent. A legkisebbik lányom fia Pesten dolgozik. Gyerekkorában sokat voltunk együtt, nagyon jó gyerek, szereti a nagymamát. Amikor hazajön, azzal kezdi: - Mami, hogy vagy? - majd boldogan, szeretettel megölel, ami a legjobban esik nekem. Mami arca akkor borul el és nem tudja feltörő könnyeit visszatartani, amikor első férjének emléke kerül szóba. Elvesztését máig sem tudta, de később sem tudja elfelejteni. Második férjével, aki bányalakatos volt, megértették egymást. Hétévi együttlét után ő is eltávozott az élők sorából.- Mit vár még az élettől?- Annyi egészséget adjon a jó Isten, hogy el bírjam látni magamat. Mindenkinek békességet kívánok! V. K. Disznótoros vacsora jókívánságokkal Szép ünnepséget rendeztek pár napja a salgótarjáni, forgáchtelepi idősek klubjának tagjai. A feldíszített kultúrteremben harminc idős embert láttak vendégül, a terített asztalokon sok-sok édesség, virág, üdítő várta a klubtagokat. Mivel a klub elnöke, Vágvölgyi József, betegség miatt nem tudott megjelenni, a nyugdíjasok szakszervezetének képviselője, Mede József helyettesítette, beszédében ő köszöntötte a jelenlévőket. Váradi Gábor kellemes zenéjével folytatódott az összejövetel, többek kérésére a Gyertyafény-keringő, s karácsonyi dalok is elhangzottak. A jó hangulathoz hozzájárult a finom disznótoros vacsora, amelyet segítőivel Széli Józsefné készített és szolgált fel. Emelte az ünnep fényét, hogy a klub közösségének meghívására eljött a háziorvos, dr. Tóth Edit is, akit virágcsokorral köszöntöttek az idősek. A betegség vagy egyéb ok miatt távol maradt öregeket - a hagyományhoz hűen - otthonaikban keresték fel a Wubvezetők egy kis ajándékcsomaggal, édességekkel. Este nyolcig tartott az összejövetel, amelynek megrendezéséért köszönetét mondtak a hálás vendégek a szervezőknek, Bráth Rudolfnénak, Váradi Gábornak és másoknak is. Végül új évi jókívánságokkal búcsúztak egymástól. „Ősszel is nyílik még virág” Elismerő oklevél a tarjáni nyugdíjasnak BOLDOG ÚJ ÉVET! Várjuk Önöket jövőre is! 771 MAGYAR TELI www.mtv.hu Vers- és prózamondó-pályázatot hirdetett hetekkel ezelőtt nyugdíjasoknak a tatabányai Bányász Művelődési Otthon. írásával részt vett ezen a salgótarjáni Vágvölgyi Lászlóné is és a háromszázhatvan pályázó mezőnyében elismerő oklevéllel díjazták pályamunkáját. Sikeréhez mi is gratulálunk. Vágvölgyi Lászlóné kedves, emberi érzésekkel átszőtt, a régi falusi élet hétköznapjait, meghitt pillanatait felvillantó írásaival már több ízben találkozhattak összeállításunk olvasói. Ezúttal az „Ősszel is nyílik még virág” mottóval meghirdetett pályázattal beküldött, azonos című prózájának részleteivel szeretnénk kedveskedni a szerzőnek és mindazoknak, akik olvassák sorait. „Nagy mester az élet. Állandó mozgásban van minden, az évszakok az élet rugói. Gondolj csak a tavaszra, micsoda lázas munka, örök sietés! Még éjszaka sincs pihenés. A tavaszi és nyári éjek szövik a legvirágosabb, legszebb vásznakat a holdvilág fényénél és hajnalban beborítják vele a földet... Mire felébredsz, már új színben látod a világot. Bennünket is ez az erő hajt, ez az élni akarás, az állandó mozgás. Melyik virág a legszebb? Talán a rózsa vagy a szegfű? Mindmind szép. Tavasszal elmondom a fürtös orgonának, az apró, csilingelő gyöngyvirágnak örömömet, bánatomat is. Ok az én társaim, az életem részecskéi. Én virág nélkül már nem élhetek, ahol én vagyok, ott virágnak is lenni kell. Gondoljunk csak ifjúságunk szeszélyes tavaszaira, amikor csupa fény, nevetés, játék az élet, s nagy a mozgás a természetben. Tűz a napfény, illatos a levegő és árnyas az erdő. Nyarainkban is megtaláljuk ezt a szépséget, csak más formában: beérik minden virág itt is, mindenütt és mindenkor. Igaz, boldog csak az lehet, aki felismeri a szív virágait is. Sajnos, a tavasz, a nyár hamar elszalad, de ne búsulj, az ősz is tartogat még egy kis örömet: ősszel is nyílnak még virágok. Igaz, ezek már rövid életűek, kicsik, ősziek, az illatuk sem az igazi. Hol vannak már a mámoros, tavaszi nappalok és éjszakák?! Mégis, örüljünk az ősznek is, mert ez is itt hagy, elrohan. Siet a megnyugvás felé. S már valahol a tél is készíti takaróját, alatta megpihen, erőt gyűjt a természet, hogy örökké éljen.” Kaszás Jánosné szereti a vigasságot ____________________■
