Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)

2000-12-23 / 300. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYE I KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. DECEMBER 23., SZOMBAT Faragó Zoltán: T j? R £ P j Ä Ö Zúzmarás völgyek Salakpincétől lávafolyásig Varga Gyula, az elfeledett vízválasztói geológus Nógrádi kötődésű, méltatlanul elfeledett tudós és alkotó szép számmal akad; egyikük Varga Gyula (1920-1979) geológus, aki rendkívül nehéz sorsból indulva küzdötte fel magát a ha­zai tudományos élet jeles képviselői közé. A vízválasztói erő­mű salakpincéjéből - sok más érdekes hely mellett - eljutott az izlandi gejzírek, az iráni rézércbányák, a Földközi-tenge­ri szigetek és partvidék vulkánjainak különös világába. Fehér karácsony... Az az iga­zi. Persze nem minden a külső­ség, de csak jobb lett volna egy kis hó az ünnepre. Nyilván nem mindenki szereti, főleg az nem, akinek el kell lapátolni a havat, esetleg nem tud tőle közlekedni, hanyatt esik a jéggé fagyott hóbordákon... Ha már így van, mindegy, örüljünk azok örömé­nek, akik nem szeretik a havat... Fehér domboldalt és völgyet azonban sokat láttam az elmúlt napokban: az örökké, de leg­alább telente árnyékos helyeken ugyanis megmaradt a dér. Mivel szélcsendes és viszonylag hideg idő volt, a fákon, a bokrokon, de a nagyobb kórókon, fűszálakon is ujjnyi vastagon ült a zúzmara. A sűrű bokrok, a kökényesek, szedresek egyes helyeken olyan fehérek voltak, mintha hó lepte volna be őket: több napon ke­resztül gyűltek össze rajtuk a fe­hér kristályocskák. így már igen messziről is látni lehetett azokat a helyeket, amelyek fagyveszé- lyesebbek lehetnek: a földműve­lők tudták is mindig, hogy üyen helyekre nem érdemes - mond­juk - diót telepíteni, mert a fa­gyosszentek idején könnyen le­fagyhat, éppen akkor, amikor vi­rágzik. A fagyosszentek azonban majd tavasszal jönnek, most pe­dig még csak befelé megyünk a télbe... Azon is észrevenni azt, hogy éppen milyen évszakban járunk, hogy rengeteg a Kárpát-medencé­ben telelő madárvendég. Észak­ról már megérkeztek, annyira hi­deg pedig még nem volt, hogy to­vábbálljanak dél felé. A zsuny- pusztai legelőn és környékén többnyire ragadozókat lehetett látni, legalábbis ők a legfeltűnőb­bek. Amikor arra jártam, vagy öt­hat ölyv gubbasztott a fákon, az alkalmas, kiemelkedő pontokon. Mivel Zsuny szélén felszántották a legelő egy kisebb részét, még a kiemelkedő hantokon is üldögélt egy-két ragadozó. A kerítés- és villanyoszlopokon, de a vezeté­keken is meg lehetett figyelni egy-egy példányt. Más helyeken néhány ölyv egészen furcsa he­lyen leste zsákmányát: az egyik útszéli feszületen, a másik gé- meskút tetején, a harmadik híd korlátján. Az autóval érkezőt egé­szen közeire bevárták ezek a ter­metes madarak, s csak akkor röp­pentek odébb lomha számycsa- pásokkal, amikor alattuk megáll­va feléjük fordítottam a fényképe­zőgép lencséjét. A zsunypusztai legelőn fel­bukkant egy barna rétihéja is. Alacsonyan a föld felett repült, s már annak alapján is meg lehetett különböztetni az ölyvektől, hogy sokkal gyorsabb számycsapások- kal írta köreit a fagyos hantok fe­lett. Lecsapni nem láttam sehová, mert időközben eltűnt a szemem elől a domb gerince felett. Különösen nagy öröm, hogy mostanában meglehetősen sok fácánt lehet látni. A szántófölde­ken, nagyobb nádasok aljában, a szépen zöldellő őszi vetéseken jó­formán hektáronként látni egy- egy tarka tollazatú kakast, ritkáb­ban pedig egy-egy óvatosabb, bar­na színű tyúkot is. A korábban jó­val ritkább vadfaj a mezőgazda­ság átalakulásának köszönheti, hogy nagyobb területeket hódít­hat meg. Ebből is látszik, hogy minden rosszban van valami jó. A zsunyi legelő szélén elég sok fa és bokor is áll. Egy szilvafa ko­ronájában egy nagy őrgébicset láttam: a hosszú farkú madár csőrében fityegett valami, egy egér vagy egy pocok hullája. A ra­gadozó hajlamú téli vendég saj­nos nem várta meg, hogy lefény­képezzem: a gépet látva azonnal odébb állt. Előbbiek mellett néhány cit­romsármány is felröppent előlem az út széléről. Ezek a madarak te­lente igen gyakran a lócitromok megemésztetlen részein táplál­koznak, de persze rájámak min­denféle gyommagra is. Az útszéli fákon üldögélve egy kisebb csa­patra való süvöltőt is láttam. A színpompás téli vendégek aligha­nem a rügyeket csipegették, mert kevés bogyó mellett ezek a leg­fontosabb téli táplálékaik. Az el­következendő hetekben, bármi­lyen is lesz az időjárás, aligha­nem terített asztalt találnak, mert december elején megduzzadt, sőt, ki is pattant a lombos fák és bokrok rügyeinek egy része. ol a zsunyi legelő szélein kökénybokrok is tenyésznek, fe­nyőrigók keresgélték bogyókból álló táplálékukat, a facsoportok­ból nagy fakopáncs jelzőhangja hallatszott, tengelicek jellegzetes, tig-lic tige-lic hangja... Gazdag most madarakban erdő, mező. Meddig marad így? Az csak az időjárás kérdése. A vízválasztói tavak Inászó felé eső végében, a Zagyva legal­só völgyzárógátja felett a mai napig áll egy hosszú lakóépület; egykor több munkáscsalád is élt benne, az elmúlt években azon­ban felújították és átalakították. Ebben a házban született és élt fiatal felnőtt koráig Varga Gyula. Az elemi iskola után a közeli erőmű salakpincéjében kezdett el dolgozni, segédmunkásként; a fiatal fiú a kazánból kikerülő égéstermékeket lapátolta, amit innen a meddőhányóra szállítot­tak. (A roppant méretű, piramis formájú, szürke színű „hegy” ma is látható a Pintértelep és Zagyvaróna között.) Varga Gyu­la később a kazánfűtőségig vit­te, de munkája mellett gondot fordított az önképzésre is: sok lemondás árán a salgótarjáni gimnáziumban leérettségizett, majd Budapesten, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Termé­szettudományi Karán folytatta tanulmányait, s geológus lett. Anyagi nehézségekkel küszkö­dött azonban, s gyakran segítet­te ki szorult helyzetéből nagy­bátyja, Varga Ferenc, a pécskő- pusztai erdész. Diplomáját 1954-ben kapta meg. Pályakezdőként a Hegyalja Ásványbánya és Őrlő Vállalat­hoz került, majd 1958-ban saját kérésére áthelyezték az Állami Földtani Intézetbe. Itt a Mátra- hegység geológiai feltérképezé­sén, vulkanológiájának, fejlő­déstörténetének kutatásán dol­gozott, s később az ezt a mun­Varga Gyula portréja ■ kát végző csoport vezetője lett, s mintegy 900 oldalas összeállí­tást készített a kutatásokról. Emellett harminc jelentős vulkanológiai és érckőzettani ta­nulmányt írt, és hozzáfogott egy vulkanológiai szakszótár össze­állításához is. Több külföldi tanulmány­úton vett részt: járt Mongóliá­ban, Törökországban, Iránban, Izlandon, a Kanári-szigeteken, Jugoszláviában és Romániában. Útjainak egy részére saját költ­ségén utazott el. A nem szakértő közönség­nek is sokat mondó, érdekes út­leírásainak nagy része izlandi él­ményeit dolgozza fel. A tudós kutató munkásságának jelentős részét azonban az inkább szak­emberek számára érdekes ered­mények és megfigyelések képe­zik. A geológus tevékenységét jól illusztrálják, munkásságát ki­egészítik azok a színes fotók, amelyeket tanulmányútjai hely­színein készített. Özvegye és leánya sosem élt a megyében, de salgótarjáni hozzátartozói szívesen emlé­keznek rá. Egy kedves történet szerint a kiváló, tudós elme mel­lé kétbalkéz társult, s Varga Gyula képtelen volt a kuplung, a fék, a gáz és a kormánykerék egyidejű kezelésére... A halál korán, ötvenkilenc évesen ragadta el, mielőtt kuta­tói munkásságának eredmé­nyeit összegezhette volna. Ha könnyebb sors jut neki osztály­részül, s nem munka mellett, nagy szegénységben kell egye­temi képzettségét megszerez­nie, talán életműve is teljesebb lehetett volna, kutatási ered­ményeinek kiérlelésére, feldol­gozására, közzétételére is ma­radt volna ideje. Megadatott azonban neki, hogy a kazán­házban izzó tűz mellől eljus­son a vulkánok peremére, az ember által alkotott mestersé­ges világból a természet e keve­sek által megtekinthető csoda­világába. Sok-sok lemondás és áldozat árán, de valóra váltotta álmait, - s ennél nagyobb dol­got az ember életében csak rit­kán érhet el. FARAGÓ Z. Legközelebb az új évezredben Sorozatunk jövő héten szombaton a várható év végi anyagtorlódás miatt nem jelenik meg. A Te­m ■H ÄPBi ®f®8mm ^—Mi Gépkocsik a balassagyarmati polgárőrökneK Két gépkocsival gazdagodott a balassagyarma­ti polgárőrök technikája. A határőrségtől és a rendőrségtől átvett jó állapotú járműveket ünne­pélyes keretek között adták át a polgárőr-egyesü­let részére. Vass Miklós, az egyesület elnöke országosan is egyedülállónak nevezte a mintegy száz önkéntes­sel működő gyarmati polgárőrség támogatottsá­gát, amelyet a helyi önkormányzat mellett segíte­nek a rendvédelmi szervek és magánosok is. A sokrétű támogatásnak köszönhetően 30 kilométe­res körzetben összeköttetésben állnak a rendőr- kapitánysággal. A polgármesteri hivatal fedezi a benzinpénzt és az egyéb kiadásokat és a gépko­csik tárolására garázst biztosított. A gyarmati pol­gárőrség segíti a társszervek munkáját, akikkel az esetek többségében közös szolgálatot látnak el. Ferencsik Pál dandártábornok határkerületi igazgató a Lada Niva terepjáró átadásakor kije­lentette, hogy a határőrségnek és a rendőrségnek széles körű együttműködésre van szüksége és ezt jól szolgálja a polgárőrséggel kötött együtt­működési szerződés gyakorlati végrehajtása. Az általuk átadott gépkocsi a város közrendjének biztosításában jó szolgálatokat tehet. A Nógrád megyében tevékenykedő határőrségi és rendőr­ségi szervek tevékenysége országosan is kiemel­kedő és ez köszönhető a megyei polgárőr szerve­zetekkel való jó együttműködésnek is. A létszám- hiánnyal küszködő Balassagyarmati Határőr Igazgatóság ötven szervezettel áll kapcsolatban, köztük közel negyven polgárőr-egyesülettel, bi­zonyítva, hogy társadalmi ügyként kezelik a tér­ség közbiztonságát. Egyre eredményesebb a ha­társértők elfogása. Megszűnőben vannak a falo­pások, ritkul a védett növények eltulajdonítása a Börzsönyben. Kevesebb a vízfertőzések, a veze­téklopások száma, ami a polgárőrségekkel való közös munka eredménye is. Dr. Havasi Zoltán megyei rendőrfőkapitány annak a reményében adta át a polgárőrségnek a Lada Samara személygépkocsit, hogy a közbiz­tonság megőrzésében a továbbiakban is megfele­lően jó viszony lesz a polgárőrökkel, akik a közös járőrözésben eredményesen működnek együtt a rendőrséggel. Ezeknek az autóknak a használatá­val, a mobilitás erősítésével a polgárőrség még inkább meg tud felelni azoknak a követelmé­nyeknek, amelyeket a lakosság vele szemben tá­maszt. A rendőrség számára fontos, hogy megfe­lelő támogatottságot tudjon szerezni a polgárok köréből és a polgárőrség a polgárokból áll, azok­ból, akik többet szeretnének tenni a közrend és a közbiztonság, mások biztonsága érdekében. Fontos az, hogy azokat az embereket, akik felvál­lalták ezt az igen veszélyes, sokszor lemondással járó feladatot, azokat a rendőrség, a határőrség megfelelő módon segítse. A megyei polgárőrszövetség nevében Erdei Imréné köszönetét fejezi ki a mindannyiunkat szolgáló ajándékokért. Kijelentette, hogy a pol­gárőrszövetség tízéves fennállása alatt sikerült el­érni, hogy a Belügyminisztérium és a kormány­zat odafigyeljen erre a nagyon fontos civil tevé­kenységre. A polgárőr-érdekképviselet gyakorlá­sa folytán sikerült elérni, hogy országosan is jó néhány autót át tudnak adni ezek a szervek a polgárőrségnek. Ebben Nógrád megye elöl jár és | elismerés illeti a Balassagyarmati Határőr Igazga- ' tóságot és a megyei rendőr-főkapitányságot, mert az országban ez a megye volt az, ahol a legrugal­masabban történt meg az eszközök átadása. A járművek nagyban hozzásegítik a polgárőröket, hogy a mostoha körülmények között a járőrözés kapcsán a peremterületeket is be tudják vonni a figyelőrendszerbe. Juhász Péter balassagyarmati polgármester kö­szönetét fejezte ki a segítségért. Megemlékezett arról, hogy egy pár éve még azzal küszködött a város, hogy életképessé tegye a polgárőrséget és ma már pedig ott tartunk, hogy rendkívül ko­moly technikai eszközök állnak a rendelkezésre. A közös munka eredményeként érezhetően ja­vult Balassagyarmat közbiztonsága, amelyért kö­szönet illeti meg a határőrség és a rendőrség dol­gozóit és az önzetlenül tevékenykedő polgárőrö­ket. A gyarmati Polgárőr Közhasznú Egyesület tagjai nevében Rigó István és Szondi György pol­gárőrök vették át a gépkocsikat, amelyek ma már mindannyiunk biztonsága érdekében járják a vá­ros útjait. SZ. E. Miklós-napi köszöntő Hugyagon Nagy volt a hangulat a hugyagi kultúrházban Szent Miklós napján, amikor a hatvan éven felüli lakosokat köszöntötte az önkormányzat. Vagy 180 meghívót kézbesítettek ki és közel százan el is jöttek a jól sikerült ünnepségre. Aki pedig vala­milyen ok miatt otthon maradt, azt felkeresték és kézhez vehette a faluvezetés és más szervezetek, egyéni támogatók ajándékait. A kultúrház termét megtöltő idős emberek terített asztalok­nál foglaltak helyet és nagy tet­széssel fogadták a helyi óvodá­sok és iskolások köszöntő mű­sorát. A nyolcvan évtized terhét viselő Antal Istvánná és asztal­társai Korcsog Pálné, Honti Istvánná csillogó szemmel néz­ték a fiatalokat, akik a szép gyermekéveket idézték fel szá­mukra is. Nagy sikere volt a Szondi szakközépiskola diákjai és tanárai által előadott „Kánaá- ni mennyegzőnek”. A népvise­letbe öltözött szereplőket felvo­nultató játékot Zentai József ta­nította be. Kanyó Tibor polgár- mester köszöntőjében kiemelte, hogy a falu sajnálatosan elöre­gedik, de az idősebb korosztály élhet az egyre komfortosabb élet lehetőségeivel. A villany, ivóvíz, gáz és tele­fon mellett hamarosan kiépül a szennyvízhálózat, amelyet több környező település összefogásá­val az elnyert pályázati pénzek­ből valósítanak meg. Már min­den utcában portalanított uta­kon járhatnak és a faluban kép­ződött szemetet a közeljövőben már a nógrádmarcali térségi hulladéklerakóba szállíthatják. A foglalkoztatás megoldását fő­ként a Balassagyarmaton meg­induló beruházások révén lát­ják biztosítottnak. Az idősek Szent Miklós-napi ajándékai kö­zül az 500 forintos vásárlási utalványt az önkormányzat ad­ta. A Vöröskereszt adományai a mindennapok dolgaiban segí­tettek és jóleső volt, hogy szá­mos magánszemély is gondolt az öregekre. A polgármester szóvá tette, hogy kár lenne el­szalasztani a kábeltelevízió be­kötését, amelynek 75 százalé­kát támogatásból lehet fedezni. A 300 családhoz kiküldött érte­sítést csak az egyharmada jelez­te támogatólag vissza, főleg a kis nyugdíj miatt, de a takarék- szövetkezet hitelt ad a kábelté­vé-bekötésre. A Sándor Istvánná vezette idősek otthona szeretettel várja a falu öregeit, akik számára ebben az évben is szerveznek Erdélybe utat, amelyen csak az élelmezést kell állni. Vizy Domonkos plébá­nos szeretettel köszöntötte idős híveit, akik úgy járnak a templo­mukba, mint haza. A nyugdíj dolgairól, a várható emelés mér­tékéről Tatár Kis Sándor, az egészségbiztosítási kirendeltség vezetője adott tájékoztatást és a szociális, jogi kérdésekkel Ko­vács Istvánná dr. jegyzőt keres­ték meg. Sokan vették körül Radu István kisebbségügyi mi­nisztériumi osztályvezetőt, aki a jelentős cigánylakossággal ren­delkező Hugyag dolgaiban, ahol tehette eddig is segített és még a jeruzsálemi Szent Lázár lovag­rendet is bevonta a falu támoga­tásába. A kötetlen beszélgeté­sekben a 74 éves Farkas Sándor bácsi felemlegette, hogy a vala­mikor 1700 lakosú Hugyag mára fele népességgel rendelkezik. A jelenleg is tápárusítással foglal­kozó idős ember kérte, hogy a testület legyen azon, hogy önálló üzem, bedolgozói rendszer ke­rüljön ide, hogy ne vándoroljon el a nép. Antal Mihály szennyvízbe­kötésekkel kapcsolatban kért felvilágosítást. Egy társaságban beszélgettek a falu köztisztelet­ben álló nyugállományba vonult tanítói. Handó János és neje Győri Sándoméval és Galanits Sándoméval az üresen álló új is­kola szebb jövőjéről is szót ejtet­tek. Láthatóan jól érezte magát Meló Ferenc és felesége, akiknek fia a balassagyarmati keresztény iskola igazgatója. A nyolcvan- éves Farkas Jánosné, született Sándor Gizella azt panaszolta, hogy férje ágynak esett, pedig egész életében jól bírta a renge­teg munkát, ami kijutott neki. Vigaszuk, hogy két gyerekük, öt unokájuk mellettük van. Az egy­kor magas, jó kiállásúnak tartott Balázs András a nyolcvanhato­dik születésnapját is ünnepelte. Gyerekként került Salgótarján­ból Hugyagra béresnek és itt ra­gadt, végül a téesz éjjeli őreként dolgozott. A háborús évekről szólva elmondta, nagy szeren­csének tartja, hogy az 57-es ha­tárvadászként megúszta azt. Horthy Miklós katonája volt - mondta büszkén, szemét villog­tatva, az öreg népes társaság meg nótára is fakadt. „Hogyha nékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre... - énekelték a hugyagi, hatvan éven felüli lako­sok és gondolataik az eddigi életutat idézték, amely szinte re­pülő gyorsasággal telt el. SZABÓ ENDRE repjáróval kedves olvasóink legközelebb 2001. ja­nuár 6-án találkozhatnak. (A szerk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents