Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)

2000-12-22 / 299. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI ! PÁSZTÓ 2000. DECEMBER 22., PÉNTEK Egy falu, egy nap, egy lap - Horpacs A Börzsöny, a Cserhát és az Ipoly közé települt a falu. Az oklevelek 1473-ban említik először, a Szobi-család bir­tokaként, akik 1480-ban az Almássyaknak adták cserébe. A kisközség bővelkedik nevezetességekben: a barokk stílusú templom 1740 és 1744 között épült. A temetőben nemzetünk több nagy alakja talált vég­ső nyughelyét: Nagy Iván, a hazai családtörténeti kutatás legnagyobb alak­y ^ ja, Szontagh Pál, akiről Madách Imre Az ember tragédiájá- MllltideZO nak Luciferjét mintázta, s a Mikszáth-család több tagja is. Nevezetes emlékhely az eredetileg klasszicista, többször átalakított Szontagh-kúria, és mellette az 1906-ban eklektikus stílusban épí­tett Mikszáth-kastély. Utóbbi ma Mikszáth Kálmán emlékmúzeuma. A kas­tély parkja természetvédelmi oltalom alatt áll. EZ. Horpács, a világ közepe Csillogó gyöngyszem lehetne Mintha mesebeli tájon jár­nánk, úgy toppan elénk Puszta­berki felől közelítve a völgykat­lanban rejtőző Horpács. így messziről nézve a Patak felőli dombokon 1744-ben elkészült temploma már jelzi az ember je­lenlétét, de a szinte gyűrűben épült házak sora csak az utolsó nyebb az élet, de akad, aki nehe­zebben boldogul. A falu közepe felé haladva az itt élők boldogulását jelzik a taka­ros, rendezett porták, amelyek a gyönyörű völgyet tarkítják. Ott, ahol az utak minden irányba elin­dulnak, Horpács közepén egy pompás új buszmegálló köszönti Molnár Zoltán polgármester optimistán beszélt a település dolgairól pillanatban tárul a látogató elé, a hirtelen lejtőssé váló Rákóczi utca kezdetén. Mindjárt az elején, a jobbra nyíló kis Mikszáth utcács­ka 1. szám alatti tábla hirdeti, hogy itt van a Mikszáth Kiadó te­lephelye. A magáncég ügyvezető igazgatója, dr. Németh János ar­ról tájékoztat, hogy tízéves műkö­désük alatt több száz kötetet ad­tak ki. Örömmel említi, hogy a ki­adott munkák között huszonöt különböző témájú tankönyv is szerepel és az 1990-es megalaku­lásuk óta stabilizálódott a kiadó. Míg ők könyveket adnak ki, ve­lük szemben almavásár zajlik Macska Józsefné boltjában. A fia­talasszony kereskedésén ugyan a Nógrád Gabona Rt. takarmány­bolt felirat virít, de Erzsébet asz- szony azt mondja, hogy ő min­dent árul és vesz, csakhogy meg­éljen. Átveszi a málnát, ribizlit is, és a Magyarnándorból hozott idared- és jonatánalmát is árulja, de mellette meg dolgozik a Mik- száth-múzeumban és vezeti a könyvtárat is. Kell a pénz, mert egyedül neveli két serdülő fiát - mondja, de már zárja is-a boltot, mert kezdődik a szolgálata a mú­zeumban.- Szorgalmas asszony az Erzsi, de én is megfogtam a zsákot, ha kellett - mondja az egyik vásárló, Vitéz Veronika, aki 87 évesen még nagyon fiatalosan mozog. Mikor megtudja, hogy a megyei újságtól vagyok, büszkén magyarázza, hogy amióta a Nógrád létezik, ő előfizeti a lapot. Keserűen emle­geti, hogy 56 év óta, mikor odave­szett a háborúban a bátyja, magá­nak kellett megkeresni a család­ban maradiaknak a mindennapra valót. Rá maradt a húsz hold föld minden kínja és mikor lehetett, minden munkát megfogott, mert siketnéma húgát is el kellett látnia a fia mellett.- Húsz évig voltam a múzeum­ban gondnok, a mozinál meg pénztáros, de foglalkoztam ve­gyes fölvásárlással a szövetkezet­ben és tíz évig az újságot is hord­tam a föld munkái mellett. Van egy jó fiam, Hoffer Miklós, főmér­nök a Fémiparnál Balassagyarma­ton és aranyos a menyem és jó a két egyetemista unokám is - mondja büszkén Veronika néni. Úgy vélekedik, a maga közel kilencven évével, hogy Horpácson most van, akinek kön­a látogatót. Piros cserepe, fehérre meszelt falai és terméskő alapja a gondos építők keze nyomát mu­tatják. Két kis padlásablaka Patak felé fordulva szinte nevetve mondja, hogy itt va­gyok, ragyogok! Benkő Jánosné kocsmáros, már a vendéglő előtt várt egy csapat helybelivel és arról beszélt, hogy a buszmegállót és a mellett lévő parkot so­kan építették és a kö­zös munka összehoz­ta a helyieket. Ahogy a kocsma előtt beszél­getünk, megsokasod­nak körülöttünk az emberek. Két közép­korú asszony, Guzsaly Lászlóné és Mike Jánosné is a parképí­tésben végzett mun­káját emlegeti és azt, hogy kár felsorolni az önzetlenül dolgozó­kat, mert sértődés lesz, ha valaki kima­rad. A mutatós, vidám kedvű kocsmárosné azért megjegyzi, hogy Zrupka János több százezer forintot adott a busz­megálló tetőanyagára. A férj, Benkő János bólogat, hogy minden úgy van, ahogy a neje állítja, de azt azért elmondja, hogy már ideje volt, hogy a régi vasbódé buszmegálló ne csúfítsa a falu közepét. Ezt erősíti meg Molnár Zoltán polgármester, aki a helyi Gál Gábor alpolgármester társaságában fogadott a hivatalá­ban. A kialakult beszélgetésben Horpács szinte minden dolga terí­tékre került. Beszélgetőtársaim egy része ugyan máshol látta meg a napvüágot, de hogy horpácsiak lettek, most úgy beszéltek a kis te­lepülés jelenéről, jövőjéről, mint­ha édes gyermekükről szólnának. A Budapestről ide telepedett Zrupka János egy valóságos prog­ramot vázolt fel.- Elindítottunk egy folyamatot, amely során megpróbáljuk nép­szerűsíteni Horpácsot, amelynek jó adottságai vannak. Nem zárt a faluközpont és alkalmas arra, hogy a későbbiek során egy gyöngyszem alakuljon ki a falu közepén és egy üdülőtelepülés jö­hessen itt létre. A lovasturizmus centrumává fejleszthetnénk Horpácsot, akár a mozgássérült, drogból kikezelt fiatalok rehabili­tációs központjaként, amelyben uszoda és más sportlétesítmé­nyek létesülhetnének - magya­rázta. Zrubka János Horpácsra kerülésének története is megér egy misét. Felesége, Salamon Ag­nes Európa-bajnok volt evezés­ben és magyar bajnok gyorskor­csolyában. Mellette horpácsi kö­tődései is voltak. Nagynénjét, Há­ry Ilonát az utolsó Rákóczi-leszár- mazottként tartották számon, aki­nek férje főjegyzőként szolgált. Mikor az oroszok bejöttek, Icu néni megijedt és elásta a Rákóczi- ékszereket, amelyek azóta sem kerültek elő, mert úgy hunytak el, hogy a kincs helyét nem fedték fel. Zrupka János megvette a 370 éves házat, amelyet ugyan min­den részében átkutatott, de sem­mit sem talált. A szomszéd portá­kat is megvásárolta és szépen helyrehozta megnagyobbodott birtokát. Mellette megvásárolta az áfész-kocsmát és boltot, amelyből szép panziót tervez kialakítani. A falu minden rendezvényét segíti és tervei hosszú távra szólnak. Gere László, a helyi Fundus Alapítvány elnöke részletesen ben és mikor műtétre került a lá­ba, fogadalmat tett, ha a műtét után nem kell botra támaszkod­nia, gondozni fogja a templomot. A jó Isten megsegítette és most ra­gyog a templom. Molnár Zoltán polgármester megemlíti, hogy érdemei elisme­réseként Mikéné lett volna a zász­lóanya a falu millenniumi napján, melyen dr. Kávássy Sándor állam­titkár adta át a kormány zászlaját, de mivel Mikéné kirándulni ment azon a napon a mozgássérültek­kel, így mást, hasonló köztiszte­letnek álló nőt kellett választani. Társaságunkban volt az egyko­ri Mikszáth-birtok jelenlegi min­denese, dr. Varga Päer, aki arról tájékoztatott, hogy a Szontagh Alapítvány - melynek elnöke ke­zeli az ingatlant - szeremé, ha ré­gi fényét visszanyerné a birtok. Terveik között szerepel egy olyan kulturális közösség létrehozása, amely az eltérő kultúrák megis­mertetését tűzné ki céljának. En­nek érdekében művészeti csopor­tokat fogadna az alapítvány. Var­ga Péter Salgótarjánban született és a polgárvédelemnél szolgált magas beosztásban. Ezt a kötődé­sét jelzi, hogy pártolja a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szak­A Mikszáth-kúria szólt tevékenységükről, amely Horpács felvirágoztatását, a Mik- száth-hagyományok ápolását tűz­te ki fő céljául. Az öt alapító, Ko­máromi Gézámé, Czinege Lajosné, Zrupka János, Gere Zoltán és a Mikszáth Kiadó létrehozták a Mikszáth-, a Szontagh- és a Nagy Iván-ösztöndíjakat, amelyekkel a helyi tehetséges diákok tanulását támogatják. A Fundus Alapítvány kezdeményezte és támogatta a múzeumkertben lévő Mikszáth- szobor elkészítését, melyet a Mik- száth-társaság is szorgalmazott. A faluszépítési programba fenyőfá­kat és tujákat vásároltak. Gere úr a gyarmati szennyvíztisztító telep vezetője, de mellette lakatosmun­kával és szerelvényértékesítéssel foglalkozik, s amikor csak teheti, társadalmi munkával segít, ahol kell. A társaságunkban lévő Mike Andrásáénak ugyan a férje a templom gondnoka, de a helyiek azt mondják, hogy Mikéné pótol­hatatlan szolgálatokat tesz a falu­nak a templom és környékének rendben tartásával. A már javako­rabeli asszony ezt azzal magya­rázta, hogy alig tudott járni régeb­áakítani. Molná Zoltán megem­lítette, hogy egy mülenniumi em­lékműre is szeremének páyázni, amit ide a faluközpontba képzel­nének el. A parképítést még foly­tatnák és a falu minden kijáratá­nak a környékét parkosítják, ahol lehet. Ahogy körbejártam a telepü­lést, ezt így is tapasztátam. Még a Mikszáth-múzeum kertjében is szorgoskodtak. Varga Péter felesé­ge szebbnél szebb virágokat ülte­tett és örömmel mutatta a parkot, amelynek fiatalabb növényzetét egy ismerős fiatá lány kertész- mérnöki diplomamunkájának áapján telepítettek. Az Ecsegről származó Vargáné, született Csetneki Erzsé­bet, elmondta, hogy Szontagh Pál egykori háza felújítás alatt áll és az egykori szolgálati lakások is egy ide települő közfeladatokat el­látó szervezet dolgozóira várnak. Az utak mentén ültetett virágok a háziasszonyt dicsérték, a készülő kerti vüágítás a gondos új gazda és 24 éves fia keze munkájának eredményeként jöttek létre.- Derékig érő gaz volt itt, de most rendbe teszünk mindent - magyarázta a ház asszonya, aki egyébként jogász a Miniszterel­nöki Hivatalban. Mikszáth Kál­mán egykori kedves birtokán, amelyet egyik szellemi elődjének, Szontágh Pálnak az örökösétől vásárolt, a horpácsi irodalmi em­lékházat a megyei múzeumi szer­vezet működteti. A ház előtt ülő bronzba öntött írót Szabó István szobrászművész formálta meg és távolról nézve egy pillanatra élő­nek hat. Varga Péter terveiben még több látogató, mozgalma­sabb, tartalmasabb élet reménye rejlik az irodalmi emlékház jövő­jében. Ezt reméli Gere Lászlóné, a múzeum másik gondnoka is. Ahogy a Patak felé haladó ut­cán végigmegyünk, a szabadtéri játszótér mögött háztető reperálókat látunk.- Sorra veszik meg a házakat, főleg a fővárosiak és rendbe is ho­zatják a régieket - magyarázza a polgármester, aki még a két és fél évszázados templomba is bekí­sér. Mutatja a vizes falakat, ame­lyek szigetelésére pályázni szeret­nének. A fogadalmához hű Mikéné a rendben tartott templo­mi környezet újjávarázsolásának álmait meséli, a további parkosí­tást, esetleg kerítésépítést. A templomhoz közel lévő volt isko­laépületben a nagyoroszi Amóczky Mihály fogadót működ­tet, amely több vendéget is elbír­na. Szomszédságában vaskerítés övezte síremlékek sora található, köztük Szontagh Pálé, akit egy életen át tartó kapcsolat fűzött Madách Imréhez, de Mikszáth fe­lesége, Mauks Ilona és nővére is itt nyugszik. A közeli, rendben tartott teme­tőben fekszik Nógrád megye egyik nagy fia, a 102 éve elhunyt Nagy Iván. Ha híres ember nem is született Horpácson, a magyar tu­domány és irodalom három ki­magasló személyisége ebben a kis faluban élte le életének egy ré­szét. Van mit megőrizni a horpá- csiaknak és a jelek szerint tenni is esett arról, hogy a Derék-patakot is éltető Csurgó még egy uszodát is elláthatna és tenisz- vagy akár korcsolyapályát is lehetne itt ki­írta: Szabó Endre. akarnak a gyöngyszemként is emlegetett település szebb jövője érdekében. Fotók: Rigó Tibor. A közel kettőszáz lakosú Horpács dolgairól szólva a polgár- mester optimistán beszélt.- A dombok közt megbúvó kis falut 1960-ban, a közigazgatási re­form idején besorolták a stagnáló kategóriába. Megszűnt az óvoda, bölcsőde és az iskola és az akkor 300 lakosú falu szép lassan fogyni kezdett. Csoda, hogy maradt em­ber, aki itt akart élni. Ha Salgótar­jánt nem fejlesztették volna any- nyira, jutott volna a kisfalvak élte­tésére is - magyarázza a polgár- mester. Horpács az elmúlt tíz év alatt, amikor a kisfalvak is kezdtek ma­gukra találni, többet fejlődött, mint az eltelt évszázadok alatt. A helyiek szerint a világ közepének tartott faluban van víz, gáz, tele­fon és a csatornahálózat is majd­nem teljesen kiépült. A víztisztító­ra beadták a pályázatot. Földes ut­ca már nincs. Tavaly felújították a Petőfi és Béke utcát, ahol még egy híd is megújult. Az idén nyertek egy pályázatot, amelyből jut a Mikszáth utcára, de pályáztak a könyvtár választékának bővítésé­re is. Jól működik a falugondnoki hálózat, amelyet Ádám János tart kézben. Egy példamutatóan élő cigánycsalád él Horpácson és most született egy kisgyermekük a fiataloknak. A buszokkal min­den korosztály, a nyugdíjasok is sok helyre eljutnak. A tizenhárom iskolás és a két óvodás Borsosberénybe jár naponta és onnan jár ki Horpácsra Szabó László plébános és Busa István kántor, de még az orvos, dr. Új falusi Katalin is Berényből látja el a betegeket. A nagyoroszi körjegyzőséghez tartozó Horpács dolgait dr. Varga Tibor jegyző intézi. A falu lakói többségükben római katolikusok, akik újra kezdik megtölteni vasár­naponként a templomot. A teme­tőt a közmunkások tartják rend­ben. Tíz munkanélkülit tartanak nyüván, bár akadnak, akik nem jelentkeznek be. Horpács legidő­sebb emberei közé tartozik a 90 éves Macska János bácsi és a hasonló korú Vi­téz Pálné. A nyugdí­jasokat számos prog­ram szolgálja. Mol­nár Józsefné hivatal- segéd rendben tartja a költözés előtt álló községházát, amely jobb, korszerűbb környezetbe kerül a közeljövőben egy pályázat révén. Még sok mindenről szó esett a hivatalban, aztán a polgármester még az új buszmeg­álló és a templom megtekintésére invi­tált. A szépen megter­vezett és kivitelezett buszmegálló előtt Zrupka János azok­ról a tervekről is be­szélt, amelyek a Csurgó vizét ásvány­vízként állítanák forgalomba. Eh­hez még idő kell, mert az elnitrá- tosodott 'Az lassan tisztul. Szó szervezete „Érted, értem, értük” Közalapítvány munkáját, amely­nek természetjáró túraprogramjá­val a Szontagh Alapítvány is együttműködik. Beszélgeté­sünk ideje alatt érkezett meg egy autóbusznyi fiatal, akik az alapszervezetek javaslatai alapján kerültek a Horpács, Szécsény és Hollókő túra résztvevői közé és Varga úr kísérte őket tovább. Gál Gábor polgármester­helyettes azt emlegette, hogy postásként mindennapi kap­csolatban van az emberek­kel. Molnár Zoltán polgár- mester a testület tagját di­csérte. Pusztai Sándor, Vajzer Gábor, Benkő János, ifj. Ádám János, Gá Gábor kép­viselők kétéves tevékenysé­gük során megmutatták, hogy elhivatottan szolgálják a falut.-Egy nő hiányzik a testületből, legáább is ezt érezzük a munka során - vátott derűsebbre a pol­gármester, aki félálásban látja el hivatáát és mellette a szátoki ifjú­sági otthonban tanít. A falu közepén egy új buszváró köszönti a látogatót

Next

/
Thumbnails
Contents