Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)
2000-12-18 / 295. szám
SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. DECEMBER 18., HÉTFŐ Egy falu, egy nap, egy lap mmmm __—~ mmm wmmmmmmmm A Zách-nemzetség birtoka volt a környék, s Zách Felicián híres merénylete után Károly Róbert Ákos nembeli Cselen fia Sándor fiainak: Miklósnak, Jakabnak és Jánosnak adományozta. A török hódoltság idején a falu a széc- sényi szandzsákhoz tartozott, a tizenöt éves háború idején, 1595 május 12-ikén a török felégette. A lakosságnak csak kisebb része menekült meg, de a krónikák 1598-ban már újra lakott helyként említették Litkét. , „ A falu plébániája 1332-ben már fennállt, de az 1595-ös Múltidéző támadás idején elpusztult. A templomot az ősi alapfala- 1 kon 1766-ban építették újjá. Nevezetes a faluban álló Millenniumi facsoport: a hét tölgyfa a hét vezért jelképezi, s 1896-ban ültették őket. Litke neves szülötte Détári Borbás Vince (1844-1905) botanikus. F.Z. Álmok és valóság a Dobroda partján Litke úgy húzódik meg az Ipoly és a Dobroda összefolyásának szegletében, mintha csak oda teremtették volna. Úgy is történt az valamikor a 13-14. század tájékán, mert ahogy mondják, a templomról már azokból a mai ember számára időtlen időkből vannak emlékek. (Igaz, az északi szomszéd még nagyobb időtávlatokkal dicsekedhet, hiszen nekik az alsó-miocén korszakból maradtak világra szóló ősleletek) Ez azt igazolja, hogy csodálatos ez a mi vidékünk, de azt is hozzá tehetnénk, hogy nagyon mostoha is egyben. Amikor Vámos Zoltán litkei polgármestert arról kérdezem, hogy mit mutatna meg egy ide tévedő pénzes külföldinek, így válaszol:- Az attól függ, hogy milyen szándékkal érkezne - mondja a falu első embere. - Kirándulni akar vagy nyaralni, esetleg az iránt érdeklődik, hogy mibe fektesse a pénzét. Ezen kategóriák különböznek egymástól. A váratlan idegenvezetői feladat nem rettenti meg a polgár- mestert és már sorolja is.- Mindenekelőtt a természeti értékeinkre hívnám fel az idegen figyelmét. Azokra, amelyek túlmutatnak a szomszédban lévő ősleleteken. A vadregényes Páris patakra, a Csádajra, melynek gazdag, változatos madárvilága nemcsak a természetet kedvelők számára nyújt tanulságos, ki, hogy a mélyben rejtőző termálvíznek valamilyen gyógyító ereje is van. Akkor kiépíthetnénk a gyógyellátáshoz szükséges infrastruktúrát. Mielőtt még bárki is komolytalan álmodozással vádolná a falu két önkormányzati vezetőjét elmondom, hogy nagyon is valós alapja van az ő tervezgeté- süknek. A föld mélye valóban termálvizet rejt. Olyannyira, hogy a határ túloldalán erre a vízre már fürdőhelyet építettek a szlovákok. Igaz, ezen az oldalon is fúrtak egy kutat, amit az után lefojtottak. Egyelőre csak újabb információkat gyűjtenek a helyi vezetők. Erre azért is nagy szükség van, mert a korábban fúrt kúttal kapcsolatos híreket is csak szájhagyomány nyomán ismerik. A kút nem az ő tulajdonuk, hanem a salgótarjáni dítjuk - szól közbe a jegyző. - Emellett természetesen pályázunk. Eddig mintegy húsz pályázatot készítettünk, amelyeknek a kétharmada lett eredményes. Pályázati pénzekből készül a szennyvízcsatorna beruházásunk is, amiben persze a szomszéd községek is részt vesznek.- Valóban - veszi vissza a szót a polgármester - a pályázatok által szeretnénk a Csádaj nö- vény-és állatvilágát védeni és erősíteni, közösen a Bükki Nemzeti Parkkal. Eddig ugyanis a Lükétől Ipolytarnócig húzódó ötkilométernyi nádast mindig leégették. Elpusztítva ezzel a növény- és állatvilágot. Szeretnénk megtartani a vadkacsákat, a fácánokat, nyulakat, szép madarainkat. Hiszen ez a nádas pihentető helyet nyújthat az itt átvonuló, költöző madaraknak is. Amellett, hogy ez a terület látványos kirándulóhelynek sem akármilyen! Ha valaki azt gondolná, hogy a litkei polgármester akkora természetimádó, hogy emiatt elhanyagolja a természet legfejlettebb teremtményét az embert, az téved. A polgármester terveiAz általános iskolában számos tehetséges gyermek tanul, kémiából országos második helyezést értek el szemet gyönyörködtető kikapcsolódást, hanem a szakembereket is megbabonázza. Természetesen befektetési lehetőséget is tudnánk kínálni. Egy futamo- dásnyira terül el a falutól Rárós, az Ipoly partján, amely napjainkban is szabadidő parkként szolgálja az ide látogatókat. Ez alatt a terület alatt kincset rejt a föld méhe, melegvizet. Itt ki lehetne alakítani olyan fürdőhelyet, ahová messzebbről is szívesen jönnének az emberek. Arról nem is beszélve, hogy akkor milyen vonzó lenne ez, ha a víznek valamilyen gyógyhatása is kiderülne. Stork Géza jegyző, aki egyébként a számok avatott szakembere eddig csendben figyelte a beszélgetést aztán közbeszólt.- Okos, támogatni szándékozó emberekkel már összedugtuk a fejünket és megbeszéltük a helyzetet. Hozzávetőlegesen hárommilliárd forint birtokában megvalósíthatnánk ezen a hathektáros területen az elképzeléseinket. A fürdésen túl vízi játékokat is lehetne űzni. Persze az lenne a legnagyobb lehetőség, ha a vizsgálatok azt derítenék vízmű birtokolja. Kutatókkal, geodétákkal, tervezőkkel tárgyalnak, a minél összetettebb véleményalkotás érdekében.- Ez nagyon fontos, hogy ezt az álomnak tűnő feladatot minél konkrétabban megfogalmazhassuk - mondja lelkesen a polgár- mester. - Mit miért és mennyiért lehetne tenni. Álmokra ugyanis nem lehet pénzért pályázni, sem befektetőket keresni, csak konkrétumokra. Komolytalannak tűnne, ha most elő állnánk ilyen elképzeléssel, de önmagunkat is igazolni szeretnénk. Azért is ösztönöz ez a dolog engem, mert Burgenlandban járva lelkesítő példát láttam a termálvíz hasznosítására. Mi sem vagyunk ügyetlenebbek, mint az osztrák sógorok, csak éppen annyi pénzünk nincs, mint nekik. Ami igaz, az igaz, bármenynyire is kellemetlen. A litkei ön- kormányzat az idén 120 millió forint összeggel gazdálkodhatott. Hol van ez az előbb említett milliárdokhoz képest?- Ennek a pénznek a nagyobb részét az intézményeinkre forben az emberek játsszák a fő szerepet. Vámos Zoltán különösen érzékeny a fiatalok iránt. Ennek oka van. A falu népességi helyzete azt mutatjá, hogy a közel ezer lakosú településen majdnem kétszázan vannak hatvan éven felüliek. S ezeknek is a fele hetven éven felüli. Az idén eddig 14 gyerek született a faluban, ámde ugyanilyen számban haltak meg. Házasságot meg csak hat pár kötött. Tehát nem véletlenül érvel, amikor ezt mondja:- A falu képét úgy szeretnénk alakítani, hogy az itt élők jól érezzék magukat, s a fiatalok ne költözzenek el innen. Nagy gondunk a munkanélküliség, de ezzel önerőből nem tudunk mit kezdeni. Maga a falu már halad a fejlődés útján, hiszen a csatornázás megvalósulásával a közművesítés megoldódik. Reméljük, hogy azt követően az állami kezelésű utakat is megjavítják. Igaz, nagy gondunk még a felszíni csapadékvíz elvezetése. Ennek megoldására térségi ösz- szefogással nyújtottunk be pályázatot, de sajnos, nem nyertünk. Ámde nem mondtunk le ennek a feladatnak a megoldásáról sem. Szeretnénk egy tájházat is kialakítani, mert van mit jár igét hirdetni és a szentségekben részesíteni a vallásos embereket.- Persze azért nem vagyunk mi annyira maradiak - jegyzi meg a polgármester. Igaz, tele- házunk nincs, de az iskolában komoly számítógépes oktatás folyik, s megvan az internetes világhálóra való kapcsolódási lehetőségünk is. S nagyon büszkék vagyunk arra is, hogy a gyerekeink országos tanulmányi versenyekre is eljutnak és tisztesen helytállnak. Erről azonban már a polgár- mesteri hivataltól néhány percnyi járásra lévő iskolában kapok kimerítő tájékoztatást. Nagy ■Ferencné, igazgatónő, aki olyan lendülettel, kicsattanó jókedvvel mesél magukról, mintha most lenne pályakezdő. tudást nyújtani, az életben soha nem jutnak tovább, mint a szüleik - magyarázza az igazgatónő. - A roma gyerekek szeretnek iskolába járni. Itt melegen vannak, jól érzik magukat és esznek. Nagyon sok gyerek jön el otthonról éhesen. Jellemző, hogy a 157 gyerekből 107 veszi igénybe az étkezést. A roma gyerekekkel sokat kell foglalkozni, nagyon nehezen fejlődnek, de a sportban köztük is számos tehetség akad. Nagy Ferencné örömmel mondja, hogy nyugodtan várja a telet, mert pályázati pénzből sikerült a tetőszigetelést megcsináltatni, az iskola modern gázfűtését is megoldották. Bátran pályáznak szinte mindenre és nyernek is. Nemrégiben úszás- oktatásra nyertek pénzt, és SalMunkában az önkormányzat: szeretnék, ha a fiatalok ás idősek egyaránt jól éreznék magukat a községben bemutatni Litke múltjából. Például a kora avarkori ásatások anyagát itt is még csak nagyon kevesen látták. Megtudom, hogy erre már készén vannak a tervek is, akár csak azokra az apartman jellegű szálláshelyekre, amelyeket létesíteni szeretnének. A volt Koháry-ispotályból (Tulajdonképpen kórházból.) pedig vagy ' öregek napközi otthonát, vagy szociális házat kívánnak formálni. Tennék is, de egyelőre csak a szécsényi földművesszövetkezettel folyó tárgyalásoknál tartanak, hiszen az ő tulajdonában van az épület. Jelenleg bolt működik benne. Ha az önkormányzat visszakapná, eredeti formájában és funkciójában állítanák helyre. Úgy tervezik, hogy alapítványi formában működtetnék. A szövetkezet nem szorgalmazza a gazdagabb áruellátást a faluban, hiszen egy boltot is a forgalom tart el, s az nem nagy. Műszaki árukért meg egyenesen Salgótarjánba kell utazni. Szerencsére jó az autóbusz közlekedés. Igaz, közlekedik itt vonat is, naponta háromszor, de nagyon kevesen használják. A határon is átkelő sínpáron jobbára csak teherforgalom zajlik, de ezek is szlovák vonatok. A litkei nép is, akár csak bármelyik palóc községben élők, vallásos. Szomorúságukra azonban egy szakértő szerint övéké a megye egyik legrosz- szabb állapotban lévő temploma. Lesújtó ez a lakosságra, de arról igazán nem tehetnek, hogy gyakran a betevő falat előteremtése is nagy gondot okoz, nem a templom helyrehozása. Pedig Litkének kellene összefogni négy község katolikusait. Azért is itt épült meg a parókia a pap számára. Most azonban papja sincs a községnek. A nyáj pásztora is a közeli Karancskesziből- Pedig már nyugdíjas vagyok - mondja, amit igazán nehéz elhinni róla. - Valóban igaz, amit a polgármester úr mondott, számos tehetséges gyerekünk van, akik magyar, matematika, kémia versenyeken vesznek részt. Eljutottunk országos versenyekig. És jól sakkoznak is. Kémiából például országos második helyezést hoztunk el. Megmutatja az iskolát, amely hatalmas a létszámhoz képest. Mindent megmagyaráz azonban az, hogy 1973-ban épült, körzeti iskolának, négy falu számára. Nagyon örültek neki, csak akkor szomorodott el mindenki, amikor kiderült, hogy bútort nem tervezett hozzá senki.- Úgy szedtük össze a négy faluból - emlékezik - mert szegények voltunk és ez még most is tart. Az alsó termek műanyag burkolatára a pénzt a pedagógusokkal táncoltuk össze, s a szülőkkel ragasztottuk le társadalmi munkában. Az iskolában is érzékelhető, hogy a faluban sok a munkanélgótarjánba utaztatják a gyerekeket úszni tanulni. Szinte végszóra toppan be az iskolába Oláh Sándor, a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. Elmondja, hogy a lakosságnak csaknem a 45 százaléka roma, ami csaknem ötszáz embert jelent.- A romák többsége jövedelempótló támogatásból, meg a családi segélyből él - mondja. Nagy ritkán adódik alkalmi munka, de ez olyan ritka, mint a fehér holló. Nagyon nehéz az életünk, de a romák kezelhetők. Persze itt is akad néhány haszontalan személy, mint bármelyik faluban, akikre jobban kell figyelni. Igyekszünk lekötni őket. Van hagyományőrző csoportunk már egy évtizede, bár a hagyományokat inkább csak a felnőttek ápolgatják már. A kisebbségi vezető, aki Csík Barnabással és Oláh Vilmossal gyakorolja jogait, azt mondja, hogy szorosan együtt működnek a települési önkormányzattal és a törvények szellemében Gondosan készítik (el az óvodáskorú kicsinyeket az iskolai munkára küli és magas a roma lakosság aránya. A gyerekek legnagyobb része hátrányos helyzetű. így kerülnek be az óvodába, majd az iskolába.- Ha itt mi nem tudunk nekik igyekeznek élni. Úgy vélik, hogy a romák alulképzettségét kellene mielőbb megszűntetni, mert csak a tudás által emelkedhetnek fel. Az oldalt írta: Pádár András, fotók: Rigó Tibor
