Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)
2000-12-16 / 294. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI EGYE KORKÉP PÁSZTÓ Faragó Zoltán: T j? R E F* J Á Ó 2000. DECEMBER 16., SZOMBAT Különös ez a tél: minden volt az elmúlt napokban, amit csak a december hozni szokott - hó és fagy kivételével. Eső, köd, borongós időszak, vörös naplemente, holdas éjszaka, vastag felhőpaplan, pár órás napsütés azonban sűrűn váltogatta egymást. Napközben általában plusz tíz fok fölé emelkedett a hőmérséklet, s a szokatlan meleg a kora tavaszra utaló jeleket mutat a természetben. A városi környezetben élő feketerigók dalra fakadnak esténként - már szabályos füttypárbajt is hallottam, sőt, egyszer azt is, hogy a hímek összeverekedtek, s egymást csépelve, riasztgatva, nagy számyverde- séssel kergetődztek a bokrok között. A balkáni gerlék is tavaszt éreznek: a hímek huhogó hangjukon szerelmet turbékolnak. A növényvilágot is megzavarta a késői enyhe időjárás: a bodzabokrokon sokfelé kisujjnyi hosszúságú, zöld levelek sarjadtak; rendes körülmények között csak március végén, április elején szoktak ekkorák lenni a friss hajtások. Néhány helyen virágzik az ibolya, a kertekben pedig kidugta hegyes kis hajtásait a föld alól a hóvirág. Látni nem láttam, de mondják, hogy a déli fekvésű kertekben az aranyesőn is kinyílt néhány virá- gocska. A tavasznak persze lehetnek jelei, a kutya aligha eszi meg a telet. Salgótarjánban a napokban egészen közelről láttam egy karvaly tojót. Egy baromfiudvarba csapott le, nem törődve azzal, hogy alig hat-nyolc lépésnyire a kerítéstől hárman álldogálunk. Persze nem a tyúkok, gyöngytyúkok és kacsák miatt csapott le, hanem a baromfinak kiszórt szemet dézsmáló verebekre. Persze balkáni gerlék is táplálkoztak az udvaron, de a hozzájuk képest is kis termetű ragadozó megjelenése még csak különösebb izgalmat sem okozott körükben. A karvaly alacsonyan szállva érkezett egy hatalmas szomorúfűz koronája mögül, majdhogynem lesből. A tárnaAlkonyat a fennsíkon dás azonban nem volt sikeres, a verebek úgy szemvillanás alatt úgy szétspricceltek, mint a földre öntött víz. A ragadozó a támadás lendületétől egy kicsit nekiütődött a dróthálónak, aztán elröppent egy közeli lucfenyő ágára. Ott megült, csak a fejét fordította néha, A Medves-fennsík egyik jeles” pontja ez a kéttörzsú vadkörtefa: így néz ki naplementekor ■ hogy nem lát-e valami különösképpen vigyázatlan verebet a közelben. A szürketollas népségnek persze volt annyi esze, hogy nem bújt elő a legsűrűbb bokrokból. A karvaly fel is adta nemsokára azon reményét, hogy itt rövid időn belül zsákmányra tegyen szert, s elrepült a következő baromfiudvar felé. Látogatásai azonban naponta két-három alkalommal rendszeresen bekövetkeznek. Ennyi pihenő nyilván elegendő a verebeknek arra, hogy teljesen megnyugodjanak és legközelebb is a közelükbe tudjon lopódzni annyira, hogy megtámadhassa őket. Egyébként ami a karvaly ügyességét illeti, többször figyelték már meg, hogy a nyitott vagy törött ablakon keresztül istállókba, üzemcsarnokokba is követi az előle menekülő verebeket. Nagy a forgalom a madáretetőmön is, annak ellenére, hogy eddig nem volt igazi tél, a tollas apróságok még nem szorultak különösebben az ember támogatására. A széncinegék között két csuszka és néhány kékcinege is jár az ingyenkonyhára, a barátcinegék idén hiányoznak. A lucfenyő alá kitett etető körül rendszeresen megjelenik egy vörösbegy, az örökzöld tűlevelek között pedig szinte állandóan sárgafejű királykák keresgélik táplálékukat. Ezeknek a pár gramm súlyú apróságoknak elegendő az kevés levéltetű, rovarbáb, -lárva és -pete, apró pók, ami ilyenkor még fáradságos keresgéléssel megtalálható. A Medves-fennsík széle csendes volt az elmúlt napokban, legalábbis ami az állatvilágot illeti. Annál nagyobb volt az emberek jövés-menése: teherautóval hordták a kitermelt fát, a Gortva-patak völgye feletti kőbányában megkezdték valami tereprendezést. Amikor arrafelé mentem, már messziről láttam valami pirosra festett földmunkagép markolókanalának integetését, a területen kihúzott műanyag szalagok villogását, a friss-barna földkupacokat a bágyadt téli napsütésben. Látva a munkákat az járt a fejemben, hogy ez a munka évtizedeket késett. A kőfejtés miatt ejtett sebek gyógyítását ajkkor kellett volna elvégezni, amikor a bánya művelésével felhagytak. Mostanra fák, bokrok, lágyszárú növények telepedtek meg ezen a helyen, a természet sebei maguktól is meglehetősen gyorsan hegedtek. Persze nyilván szakértői vélemény alapján láttak munkához, de ami a fennsík helyzetét illeti, talán más, fontosabb beruházás is lett volna ezen a tájon. Találkoztam egy nyírfagallyat szedő emberrel is. Az idősebb férfi már végzett a munkával, s a hátán vitte a hatalmas nyalábnyi vesszőcsomót, aminek a szedése a természetvédelmi területen módfelett szerencsétlen dolognak tűnik, de még mindig nem okoz akkora károkat, mint bármelyik, iparszerűen végzett tevékenység. Sötétedésig jártam kinn a fennsíkon, s közben rengeteg apró madarat láttam, leginkább citromsármányokat és tengelyeket. Csapatostól tanyáznak ezekben a napokban, az alacsony, barnára száradt sarjúfű és a bábakalács magvait szedegetve. Néha valósággal felhőnyi röppent fel ezekből az apró madarakból: előfordult, hogy száz felettire becsültem a létszámukat. Erősen esteledett már, amikor a lenyugvó nap vörösre színezte az égbolBogáncs alkonyaikor A SZERZŐ FELVÉTELEI tot, világosabb sávokat festve a lila felhők közé. A fennsík felett egy magányos fenyőrigó repült végig, ami meglehetősen ritka látvány, hiszen ezek a madarak mindig nagy csapatokban járnak. Fújni kezdett a szél, ami meglehetősen hideg volt, és a - nappali meleg ide vagy oda - mégiscsak a tél jeges leheletét hozta. A napsugarak mind kisebb területre szorultak, mintha az este sötétje fojtogatná őket. A korábbi vörös szín is egyre inkább narancssárgává változott, s lassan az is gyorsan kifakult, végül már alig lehetett látni. Az estével leszálló párában a távolban eltűntek a Bükk-hegység nyúlványai, azután a Szilváskő dromedárpúpszerű tömbje veszett bele a homályba. A Salgó és a Boszorkánykő még jól látszott, annak ellenére is, hogy a nap télen nem mögöttük megy le. Az erdő alja már teljesen sötét volt ekkor, de az utolsó napsugarak még mindig megtartottak maguknak egy szobányi narancssárga foltot: lehet, hogy éppen a napkorong volt emögött. Végül teljesen besötétedett: a Nap lebukott valahová a távoli hegyek mögé. Más téma. Karácsony táján szokás krokodilkönnyeket hullatni a kivágott fenyőfákért. Nem mintha az örökzöld erdők nem lennének jobbak a semminél, de ez valahol olyan, mintha a vágott virágot siratná meg az üzletben az érzékeny lelkületű ember! Ezeket az erdőket külön erre a célra telepítik, jórészt más célra alkalmatlan területeken, s ez a sorsuk. Más gondok is akadnak ezekkel a fenyvesekkel: tájidegenek, nem valók erre az éghajlatra, a lehulló tűlevelektől elsavanyodik a talaj, az állandó árnyék miatt az aljnövényzet szegényessé válik - sőt, egyenesen eltűnik - az örökzöld lombok között és alatt sokkal kevesebb állatfaj él meg, mint a lombos erdőkben. Az odúképződés is sokkal jobb a tölgyesekben, bükkösökben, mert a fenyőtörzsek se- bei a képződő gyanta miatt gyorsabban gyógyulnak, ráadásul a vékony ágakban egyáltalán nem is alakulnak ki üregek. így aztán nincs is mit sajnálni a karácsony után kidobott fácskákon. A megmentésükre fordított energiának és pénznek ezer helye értelmes célra is, a felsorolásukra nincs is hely... Az ezredvég kulturális kihívásai Rangos látogatója volt Balassagyarmatnak, Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter személyében, aki Sanda Balázs minisztériumi osztályvezető kíséretében a Keresztény Értelmiségek Szövetségének (KÉSZ) helyi szervezete, a honismereti kör és más szervezetek meghívásának tett eleget. A Palóc Múzeum és a város más nevezetességeinek meglátogatása után a miniszter a városháza dísztermében előadást tartott, „Az ezredvég kulturális kihívása” címmel, amelyet kötetlen beszélgetés követett. „Borkohászok” (Folytatás az 1. oldalról) a borkohászok versenyét tizedik alkalommal rendezte meg a ház a Tarjáni Acél szerkesztősége, a gyár szakszervezeti bizottsága, az OMBKE helyi szervezete és más közreműködők, köztük a Nógrád Megyei Hírlap segítségével. Már javában tartott a Luca- J napi gálaműsor, amikor az j egyik koccintgatós csárdajelent közben bevonult a zsűri, hogy kihirdesse a borkohászok ver-, senyének idei végeredményét. Hopka László vezérigazgató a borkóstolók „főnöke” további borászkodásra, családi, társasági jókedvre szólította fel az amatőr, vagy éppen avatott pincemestereket. No és végül a végeredmény: szőlőbor kategóriában első lett Jakab Vince Tramini bora, második helyre érdemesült Vajda István Somlyó gyöngye, míg a harmadik helyet Boció Sándor Kincseskert gyöngye bora szerezte meg. Bodó Sándor „aratott” ezen az estén, mivel a gyümölcsborok között is az ő Reménységét tartotta legjobbnak az avatott zsűri. Második lett Buttyán Sándor Perle noire-ja, a harmadik Tolmácsi József Kincseskert gyöngyszeme bora lett. Az Országos Magyar Bányász Kohász Egyesület helyi szervezetének és a Nógrád Megyei Hírlap különdíjait is átnyújtották ezen az esten, valamint dr. Kuti István ajándékát, aki tavaly versenygyőztes borából ajánlott fel két palackkal. Végül, de nem utolsósorban: részt vett a borzsűri munkájában - különdíjat is adományozott - Fabini Henrik, aki az egykori, 1929-38 között acélgyári igazgató Fabini Henrik unokájaként nem először működött közre e nemes versengésen. _______________________________-SZ0V3-I A házigazda Limbacher Gábor megyei múzeumigazgató a KÉSZ helyi szervezetének vezetője, bevezetőjében szólt a szervezet már hagyományossá vált rendezvényeinek hasznosságáról, amelyek révén számos ismert politikus, tudós osztotta meg gondolatait a balassagyarmati polgárokkal. Az érdeklődők sokaságával megtelt városháza dísztermében megtartott előadásában Rockenbauer Zoltán elöljáróban megemlítette, hogy minisztersége alatt eddig kétszer járt a megyében. A közelmúltban Salgótarjánban a levéltári és képtárügyekben, s Balassagyarmatot életében először kereste fel. Tájékoztatót tartott az irányítása alá tartozó Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium tevékenységéről, fontosnak tartott feladatairól. A polgári kormány egyik első intézkedése volt a kulturális kormányzat létrehozása, amely sokrétű feladatot lát el. Vizsgálja az intézményi körből kikerült szervezetek átalakításának lehetőségeit, kidolgozza az épített és tárgyi örökség integrált védelmének törvényi koncepcióját és az ezt szolgáló hivatal modelljét. Elindították az elmúlt fél évszázad alatt elhanyagolt és tönkrement kastélyok felújításának programját, amelyhez igyekeznek biztosítani a jó gazdaként kezelő tőkét. A minisztérium pénzügyi forrásainak bővítése érdekében a parlamenti vitára bocsátott javaslatában a kultúrára fordítható pénzeszközök növelését indítványozta. A gyarapodás forrásai között szerepel a pornográfus erőszakos újságok, filmek gyártása után kivetett 25 százalékos járulék és a műsorszolgáltatás kulturális járadékolta- tásának a bevezetése. A miniszter kijelentette, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a változatos értékeket termő nemzeti kultúránk egészét a maga teljességében és folyamatában, a jelen milyenségét meghatározó múlt és az ezekből táplálkozó jövő összefüggő örökségeként értelmezi. Feladatának tartja a múlt értékeinek cselekvő megőrzését, bemutatását és továbbadását. A kulturális kormányzat felügyeli a nemzeti örökséget, a műemlékvédelmet, ide tartozik az egyházak ügye és a köz- gyűjtemények, közművelődés és az élő művészetekhez tartozó terület. Arra alapozva, hogy múltunk, emlékeink, hagyományainak ismerete és vállalása nélkül nem építhető életképes emberi jövendő, a minisztérium az ezeréves államiság méltó megünneplésére szólította fel az országot. A magyar millennium megünneplésére ebben az évben már 19 milliárd forintot fordítottak és arra buzdítottak minden közösséget, hogy maga döntse el, milyen kulturális tettel fejezné ki legszívesebben személyes jubileumát. Ennek szellemében ünnepelnek az ország településein és került felállításra számos szobor, újítanak fel műemlékeket. Folytatódik a királyi városok rekonstrukciójának programja és feladatnak tekintik az építészeti emlékek, templomok, történeti kertek, parkok, temetők, emlékhelyek megóvását. Kiemelten kezelik a régészeti műemlékek feltárását, a kastélyprogramot, amelyben a határokon túli műemlékek felújítására is sor kerül a kétoldali kormányzati támogatás alapján. Támogatással valósulhat meg mintegy száz új köztéri szobor felállítása és számos megrongált műalkotás felújítása. Az irodalomban is szeretnének nyitni. Ezt szolgálja a Bornemissza Péter és a Hajnóczi Péter nevet megörökítő pályázat, a drámai művek pályázata és a több száz könyv kiadásához való hozzájárulás. A millenniumi könyvtársorozat 156 kötetét, amelyben magyar klasszikusok olvashatók 156 millió forinttal támogatták. A színházi bemutatók patronálá- sa mellett kiemelten kezelik a zenei és táncművészeti programokat. így jöhetett létre a Filharmónia Kelet-Magyarország Kht. zenekari fesztiválja. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma feladatának tekinti a kulturális értékeink bemutatását szerte a világban. A millenniumi év folyamán több mint harminc országban zajlanak magyar előadások, konferenciák, kiállítások, vagy a kultúránkat reprezentáló egyéb események. Ezek egyik példájaként valósult meg a Vatikánban a szentatya tiszteletére rendezett ajándékkoncert. Rockenbauer Zoltán úgy vélekedett, hogy a kultúrának a megbecsültsége az anyagi arányait tekintve lényegesen jobb, mint az előző két kormány idején volt, ami jórészt a millenniumi évnek is köszönhető. A költségvetési vitában a fő cél az volt, hogy azt a megemelt költségvetést, amelyet az elmúlt két évben sikerült a millennium címén a tárcának biztosítani, ezt a következő évben se veszítsük el, csak azért, mert véget ért a millenniumi év. Ezt sikerült elérni és azt a szintet, amit megemelt költségvetésként megkapott a tárca, azt továbbra is tartani tudja. A miniszter kijelentette, hogy legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy minden egyes kicsiny faluba, az ország legkisebb zugába is valamilyen szinten eljut a kultúrából, a magyar államiság gondolataiból, a millenniumi év kapcsán. A Nemeskürty István által kitalált és szorgalmazott zászlóátadási ünnepségek fontos szerepet töltenek be a helyi közösségek összekovácsolásában. A kulturális tárca vezetője személyes élményként tapasztalta, hogy a millenniumi rendezvény a legkisebb faluban is megmozgatta az emberek gondolkodást. A honfoglalásra való emlékezés szembesíti az embereket azzal, hogy ők a magyar nemzet részei, olyan országnak a polgárai, amely ezer éve van a Kárpát-medencében és ezalatt a történelem viharaival dacolva, jóban és rosszban, minden nehézséget túlélve megtartotta a nyelvét, kultúráját és hitét a jövőben. Ez a gondolat erőt ad az embereknek - jelentette ki a kulturális tárca minisztere. A hozzászólásokban Juhász Péter polgármester támogatást kért a volt megyeháza konferenciaházként való hasznosításának a lehetőségéhez és Párkányi Péter szobrászművész új köztéri szobrának felállításához. Megemlítette, hogy már régen nélkülöz a város egy színháztermet. Kamarás József, a Civitas Fortissima Kör által szorgalmazott drégelyvári kutatások megkezdését szorgalmazta, amely során talán még Szondy György sírját is megtalálhatják. Kovaksik András, a honismereti kör elnöke szóvá tette a városból elvitt hagyatékok dolgát és javasolta, hogy a vármegyeháza várostörténeti célokat is szolgáljon. Ezt támogatta Lengyel Ottó hozzászólása. Molnár Zsigmond református lelkész a helyi rádió igényéről szólt. Szó esett még a könyvtárak növekvő feladatairól, melyhez több támogatás szükséges. Az egyházak dolgában meg- említődött az egyes szekták és álegyházak. Köztük a scientoló- gia egyház alattomos térnyerése, amelyet a lakosság felháborodva szemlél. A miniszteri válasz a pályázatok lehetőségét emelte ki, amelyek a kulturális elképzeléseket segíthetik. Az álegyházak dolgában már szinte késésben van az erre vonatkozó törvény meghozatala, amelyhez kétharmados többség kell. ______________________________SZABÓ ENDRE
