Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)
2000-12-15 / 293. szám
2. OLDAL 2000. DECEMBER 15., PÉNTEK SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP Egy falu, egy nap, egy lap - Debercsény STB A falu első Írásos említése az 1562-63. évi török adólajstromban fordult elő - az idő tájt egy Hamid nevű solymász volt itt a hűbérúr. A tizenöt éves háború idején, 1598-ban Bornemissza György birtoka volt a település, ami a XVII. században azonban teljesen elnéptelenedett. A templomot - ami a mai Pusztatemplom-dűlőben ‘ j ' ít volt - 1663-ban pusztították el a törökök. A falu MllltldeZO a hódoltság után újratelepült. A XV1I1. században fa haranglábat állítottak itt, ami 1983-ban a szentendrei skanzenbe került. Az utóbbi időben az elnéptelenedő falut felfedezte a csendet, nyugalmat, tiszta levegőt kereső zöldturizmus. F. Z. Megszolgálta a gondoskodást Gyurekék ribiszkeültetvénye soha nem okozott csalódást „Szép templomunk a túlélés példája” Illés Mária, a derűlátó polgármester Szebb napokat is látott a Gyurek család téli ruházatot vett ribiszkeültetvénye, amikor még gazdag terméstől roskadoztak az ágak. Ezt nem felejti Gyurek Péter és édesapja, megadják ami jár neki: valósággal pátyolgatják a vesszők tövét. Kerti traktort araszoltat felfelé a domboldalon az idős Gyurek, megtárcsázva a málnás földjét. A kedvünkért leállítja masináját, de csak rövid időre, mert mint mondja: drága az idő, kissé megkéstek a munkával, ezért igyekeznek mielőbb végezni.- Meghálálja a gondoskodást? - kérdezem, s intek a nad- rágszíjparcellára.- Meg, meg! Szép termés volt az idén. Kezdetben keveset adtak érte, de én kivártam - jegyzi meg huncutul kacsintva Gyurek. - A fiamnak szerencsére van munkája, dolgozik, egy háztartásban élünk. Jómagam már nyugdíjasként nem sokra számíthatok, de a ház, a föld körüli tevékenységet én irányítom. Meg kell ragadni minden lehetőséget, hogy boldoguljunk, mert más nem segít rajtunk. Látja ott lent azt a parlagot, az is a mi földünk. Oda jövőre új ültetvényt telepítünk a gyerekkel, mert ez a ribiszkés már ki- fáradóban van. Megadta a magáét, kicsit pihen, aztán majd itt is másba fogunk - mondja a jövőről idős Gyurek, majd megragadja az „ekeszarvat”, indítja a kistraktort, jelezve: vége a beszélgetésnek, ennyi időt szánt a diskurzusra. Debercsény nemcsak arról híres, hogy Nógrád egyik legkisebb lélekszámú faluja, hanem arról is, hogy a településen található a megye egyik legszebb temploma. 1983-ban épült, minden téglájában, költségeinek minden fillérjében benne nyugszik a debercsényi polgárok hite, ereje. szönhetünk. A feltárt anyag ugyancsak Szécsényben látható. További tervünk, amelyhez szintén pénz kellene, hogy a feltárás helyén emlékparkot létesítsünk, de ez egyelőre elképzelés marad csupán. Nézze, a 83- as templomépítés egyik szép példája az emberi összefogásnak, máig ható élmény mindenkiben. Meggyőződésem, hogy templomunk az emberi, közösségi túlélés példája. A jelenünket csak úgy tudjuk megérteni, mindennapi küzdelmeinket megvívni, ha ismerjük múltunkat - mondja Illés Mária polgár- mester. - Millenniumi ünnepségen zászlót, falucímert avattunk, kopjafát állítottunk. Szavai nem alap nélküliek, kiderül az akkor is, amikor szorgalmuk hétköznapi eredményeit, teendőit keríti sorra. lllás Mária polgármester, mögötte a templom, amelyre büszkék a debercsényiek ■ Öröm, ha a faluért tesz valamit Bállá Jánosék portáján látszik, hogy háromgenerációs család él együtt a Főút 32. alatti házban. Már a tágas verandán is, amely olyan, mint egy hatalmas muskátlis balkon, gondosan kezelt virágok tértek téli nyugovóra, s várják, hogy tavasszal ismét kiültessék őket. Az idős házigazda ebéd utáni szunyókálását áldozza fel, amelynek nemcsak mi, hanem a hűséges Zeusz kutya is örül, ezáltal több időt tölthet gazdája közelében. Megtudtuk: Bállá úr egykor tanácstagként később elöljáróként is szolgálta a falut, nyugdíjasként a föld nyújt némi többletjövedelmet számára, illetve családjának.- Örülök, hogy egykor én is tehettem a faluért, nem is kevés sikerrel, hiszen azóta sem kapok szemrehányást egyetlen szót sem, inkább tiszteletet, elismerést. Önkormányzati képviselőként részt veszek a falu közéletében, s ez már elég számomra. ■- Milyen a debercsényi élet?- Ilyenkor télen különösen szürke, egyhangú. Mindenki bezárkózik, miközben mindenki ismeri egymást, gondokat, bajokat, örömöket. A boldogság kevesebb mostanában. Mi hogy vagyunk? - csak erről tudok beszélni.- Hát önök hogy vannak?- Télidőben takarékon, ilyenkor már jut idő ebéd utáni pihenésre. A föld rendben várja a tavaszt. Tíz hektár fekszik itt a ház körül, volt vele munka bőven, bár egy része legelő, de olyan piszkos volt, méternyi magas galagonyabozótosokat kellett kivágni. Most meg lehet nézni - jegyzi meg nem titkolt nyugalommal Ballá János. - Van abban gyümölcsös, málna, feke- teribizli és egy hektár a tetőn abban egy hektárnyi vetés pihen - sorolja a birtokrészeket házigazdám, akit a család többi tagjáról is kérdezem. - A lányom a szügyi varrodába dolgozott, a közelmúltban lebetegedett ezért leszázalékolták. A vöm ugyancsak leszázalékolt. Szóval a bajok sem kíméltek bennünket, ebből is látszik, de mit tehetünk, csinálni kell, s élni kell egymással békességben. Ez utóbbira nagyon törekszünk, mert ahol á baj, ott sokszorosan törekedni kell a jóra a békés szóra. Mindketten amiben tudnak, segítenek, teszik a dolgukat szorgalommal. A feleségem is kiveszi részét a teendőkből.-Akkor a nagyapának még van mit a tejbe aprítani, gondolok itt a munka dandárjára?- Van, van bőven, szerencsére bírom még erővel, csak az a vérnyomás ne vacakolna...- A ház tágas, jól felszerelt - mutatja a szobákat Balláné. - Telefon, víz, gáz bevezetve.- A kazánt csak karácsonykor gyújtom be - jegyzi meg Bállá János - A központi fűtés nagyon kényelmes, tiszta, de drága. Jó dolog, hogy van, de fogyjon a fa is.- Hol a harmadik generáció? - kérdezem házigazdánktól, akinek felcsillan a tekintete.- Két fiúunokám van: egyikük Balassagyarmatra jár, eladó az egyik áruházban, még velünk él. Másik Szentére nősült, Rétságon dolgozik. S a legnagyobb, legfontosabb hír a család számára: útban az ükunoka! Újabb jövevény, akiért lesz miért élni... szentélyt ugyancsak két Bakallár-alkotás díszíti. Illés Mária polgármester asszony lelkünkre kötötte: anélkül ne távozzunk a faluból, mielőtt ne láttuk volna a templombelsőt. Hozta is hamar a kulcsot, tehette mert kántorként, hitoktatóként is buzgólkodik az energikus faluvezető. Példája azt mutatja: a hitélet és a közélet egymást erősítve, jótékonyan együtt hatnak a kis faluban. A beszélgetést már a felújított polgármesteri hivatalban folytatjuk Illés Máriával. Szobájának falán tabló, rajta ásatás képei. Látja, hogy azokat szemlélem.- Tavaly zajlott ásatás nálunk, a Kulturális Örökség Minisztériumától kapott pályázati pénzből történhetett mindez. Eredményeként egy Árpád-kori templom maradványait tárták fel a szé- csényi múzeum munkatársai Majcher Tamás régész vezetésével, akinek külön is sokat kö- Tíz éve működünk önálló településként, bár a lélekfogyást nem tudtuk megállítani, legfeljebb lassítani, sokat fejlődött a falu infrastruktúrája: víz, telefon, gáz bevezetve a lakásokba. Mind-mind az itt élők kényelmét szolgálja. Ez a technika, falugondnoki szolgálatunk is az emberi gondoskodás példája, mint, ahogyan a faluban élő háziorvos is. Az önkormányzat fogszakorvosi pályázatot ír ki a közeljövőben. Megtudtuk azt is, hogy most zajlik a szennyvízberuházás: 6 település összefogva, 52 millió forintos költséggel építi ki csatornahálózatát. Idén 8,2 millió forinttal gazdálkodott Debercsény, ehhez „önhiki” címén 540 ezer forintot kapott az önkormányzat. Sok, kevés egy falucska számára? Nem tudom, de azt biztosan: céltudatos, bátor kezdeményezőkészség nélkül nem jutottak volna ennyire... _____________■ I dősek támasza is a fiatal falugondnok Hamar lova helyett Ford mikrobuszba pattan, ha segítségre van szükség Illés Péter Debercsény falugondnoka. A 110 lelket számláló „kétut- cás” faluban jól ismerik és szeretik a 23 éves fiatalembert, mint mondani szokták: megvan a bizalom iránta. Péterről azt is tudni, hogy a nógrádi falugondnokok között ő a legfiatalabb. Részt vesz egy budapesti távoktatási programban, marketing-reklám szakembernek tanul, kéthetente ruccan fel a fővárosba. Mindez azonban nem zavarja abban, hogy tisztességgel végezze munkáját a faluban az önkormányzat munkatársaként. Ottjártunkkor a polgár- mester asszony még nem tartózkodott a faluban, Péter mobilon felhívta és annak rendje és módja szerint konzultált „főnökével”.- Jó a mobil, a gyors elérhetőség miatt egy falugondnoknak is sokat jelent - mondja Illés Péter, miközben zsebébe csúsztatja telefonját. - Néhány napja érkezett meg a Ford mikrobusz, mondhatom: égető nagy szükség van rá. A közlekedés errefelé nagyon gyér, sok család kocsival oldja meg ha ki kell lépni a faluból, de szép számmal vannak olyanok, akiknek aranyat ér a falu járműve. Mert az a községé: személy- szállításra orvoshoz, kórházba, hirtelen jött eseményre minden rászorulónak, idős embernek rendelkezésre állunk. De ennek segítségével szerzem be heti rendszerességgel az orvos által számukra felírt gyógyszert, délidőben hozom az ebédet, intézem a falun kívüli hivatali ügyeket - sorolja rutinosan teendőiről a falugondnok, ahhoz képest, hogy nem is olyan régen áll a község polgárainak szolgálatában.- Tavaly októberben kerültem az önkormányzathoz, idén augusztusban hirdették meg a falugondnoki állást, gondoltam megpróbálom és sikerült.- Hogyan látja egy fiatalember a saját munkáját, szükség van falugondokm? Egyértelműen szükség, különösen a Debercsényhez hasonló kis falvakban. Elöregedő településeken sok az idős, magányos, családját vesztett, vagy attól kisebb-nagyobb távolságra élő ember. Általában az ünnepeken összejönnek a családok, a szürke hétköznapokra azonban marad a falugondnok. Bizalmat, biztonságot, jó szót, emberséget és segítséget próbálok nyújtani, remélem sikerrel, majd az idő eldönti - mondja Péter, miközben poroszkálunk a téli napfényben fürdő utcán.- Jó napot kívánok! - köszön rá egy-egy porta kapujában állóra a fiatalember, s kapja a barátságos viszonzást. - Nemcsak az idősek igénylik a segítséget, akinek nincs Illés Péter falugondok szerint: aranyat ér, a lakók kényelmét szolgálja az új mikrobusz ■ kocsija, beteg van a háznál, s nem igényel azonnali mentőt, hozzám fordul, s ilyenkor menni kell, ez a kötelesség. Egyébként az emberek csak élnek ezzel, de nem élnek vissza sohasem. Sőt akad olyan is, aki már túlzottan tartózkodó, úgy kell „rábeszélni” vegye igénybe ezt a humánus szolgáltatást - mondja Illés Péter, s hozzáteszi: - Télen a közvilágítást, az utak állapotát ugyancsak figyelemmel tósérem, s ha gond van, az illetékeseknek jelzem. Lehet, hogy nyüzsgő, fontoskodó embernek tartanak néhányan, de ez a dolgom, hivatásom: a gondoskodás egy kicsiny, amúgy is védtelen, éppen ezért segítségre szoruló közösségről.- Mi lesz majd a reklám és marketinggel?- Nagyon jól tudom milyen unalmas egy fiatalnak itt élni, mégis szeretem a falumat. Két három év, mire végzek, tehát van még időm dönteni. Most - talán a 23 évem és teendőim miatt is - nem években, hanem napokban, esetleg hetekben gondolkodom, készítem naptáramat. A templombelső egyik nagy művészi értéke . Bakallár József k festőmű- vész stá- ciósoro- !§■ 7-ata' 3 Gyurek Péter és édesapja munka közben Millenniumi kopjafát is állítottak a községben _ Bállá János a tiszteletbeli „családtaggal”, Zeusz kutyával, a hűséges vizsla elvárja a gondoskodást _________■
