Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-11 / 264. szám
Mélységek, magasságok - Láthatatlan hegedűhúrok Elsők között említhetné, hogy turnézott a Chicagói Szimfonikusok kamarazenekarával, folytathatná a salzburgi, latin-amerikai vendégszerepléssel, a Japánba szóló meghívással, a nemzetközi versenyekkel. Vagy a legújabbal, a remek itáliai produkcióival. Ga- bora Gyula azonban másként méri magát, a tehetségét. A művészi hegedűjátékának szóló elismerések reflektorfényébe azokat a személyeket állítja, akik a sikereihez hozzásegítették. Lefegyverző a szerénysége, amely nála is édestestvér a tehetség örök elégedetlenségével. Komoly tekintete magán viseli azoknak a mélységeknek és magasságoknak a nyomait, amelyeket a zenével már megjárt. A Budapesten élő, Salgótarjánhoz erősen kötődő Gabora Gyula nemrégiben Genovában állt a zsűri, illetve a közönség elé Olaszország egyik legjelesebb nemzetközi komolyzenei eseményén, a Paganini-hegedűver- senyen. Huszonnégy ország ötvennégy muzsikusa vett részt ezen, Magyarországról hárman szerettek volna eljutni, ez azonban csak Gabora Gyulának sikerült. Több hónapos felkészülés előzte meg a napokig tartó kemény versenyzést, amely a huszonhárom éves fiatalember esetében szép eredménnyel köszönt vissza: a legjobb tizenöt „Paganini-utód” egyike lett. S ez nem minden, ugyanis a helyszínen felfigyelt rá egy neves orosz professzor, aki Amerikában él, saját alapítványa, zenekara van, s meghívta őt Kaliforniába, ahol két évig ösztöndíjjal gyarapíthatja tudását Yasa Haifetz iskolájában. Gabora Gyula idén végez a Zeneakadémián, s addig, amíg útra kel a tengeren túlra, még sokat játszik együtt a Magyar Virtuózok kamarazene- karral (öt éve tagja), s mesterével, a komolyzenei élet külföldön is elismert személyiségével, Szenthelyi Miklóssal, a Zeneakadémia professzorával, hegedűművésszel. A rendkívüli tehetségek osztályában Gabora Gyula tizenkét éves korától nála tanul, tanulhatott. Számos hazai és külföldi szereplés után, neves szaktekintélyek elismerő véleménye birtokában azt vallja, életének meghatározó állomásához akkor érkezett, amikor Szenthelyi Miklós tanítványa lett. Sikereire büszke édesapja, az idősebb Gabora Gyula, akinek a neve szintén elválaszthatatlan a zenéléstől, hiszen alapító tagja a salgótarjáni szimfonikus zenekarnak, vendéglátóhelyek közönsége hosszú évekig élvezhette zenéjét a városban, ahol testvérei, a muzsikusdinaszüa többi tagja él családjával. Az ifjú Gabora Gyula hálával gondol nagyszüleire, a szeretetteljes, odaadó nevelésre, amelynek sokat köszönhet. A hozzájuk kötődő szálak szinte olyan erősek, mint őt a zene világával egybekapcsoló, látható és láthatatlan hegedűhúrok. _____________________________(MIHAUKJ.) „Kultúrbomba” Fantasztikus fejek az Irigy Hón- aljmirigy tagjai: néhány éve egy szilveszteren bombameglepetést alkottak, amikor egyik barátjukat meglependő néhány akkori ismert dalt figuráztak ki elég sajátos átírásban. A dologban többen fantáziát láttak - s nemrég már harmadik lemezük bemutató koncertkör- útján ejtették útba a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokot. Bombasiker az övék, hiszen fiatalok és idősebbek egyaránt megváltották a nem éppen olcsó belépőt. (Bomba)biztosak voltak benne, hogy jól fognak szórakozni a csaknem kétórás, rekeszizmokat is alaposan megdolgoztató, látványos és profi előadáson. Ehelyett azonban velük szórakoztak. Alig telt el egy óra a produkcióból, amikor egy rendőr jelent meg a színpadon: „bombariadó, mindenki hagyja el a csarnokot”. Jót röhögtünk rajta. Olcsó „poén”, de lám, Mirigyéknél még ez is bejött. Aztán felkapcsolták a lámpákat, rendőrünk még egyszer kiparancsolta a nézőket, merthogy azonnal át kell kutatni az létesítményt - és ez már nem volt vicces. így aztán bő fél órán át hat-hétszáz fizető néző fa- gyoskodhatott a meglehetősen csípős hidegben az utcán, jobbára kabát nélkül, merthogy ugye minden perc számíthat... Az, hogy e kis közjáték után az Irigy Hónaljmirigy a létező legjobb hangulatot próbálta megteremteni, valódi profikra vall. Ők visszaálltak, mintha mi sem történt volna, megpróbálták kárpótolni közönségüket, pedig őket legalább annyira sújtotta ez a kínos közjáték, mint a nézőtéren ülőket. A rend őrei is elvonultak: szerencsére ismét nem ketyegett semmiféle bomba. De hogy annak a ... telefonálónak gond. van a „ketyegőjével” az biztos... ANDÓ ÁKOS Welt főszerkesztője felidézte, hogy Kertész Imre többszörösen is megszenvedte a 20. századot: a náci holocaustot és a kommunista elnyomást. Köszönőszavaiban Kertész Imre azt mondta, hogy az írott szó áttörte akár a kommunista diktatúra, akár Auschwitz korlátáit. Ő maga nem tartozik azokhoz, akik szerint a globalizáció lerombolja a kultúrát. Nemzetközi tudományos konferencia is kapcsolódik ahhoz a kiállításhoz, amely „Kard és koszorú” címmel nyílik a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban: ezer év magyar uralmi és katonai jelképeit állítják ki november 16-tól. Az intézmény őszi-téli programjairól, terveiről beszélgetett dr. Szakály Sándor főigazgatóval Lengyel Anna.- Mi az a program, ami miatt úgy érezték, hogy egy sajtótájékoztatót kell összehívniuk?- Ami ennek a sajtótájékoztatónak az apropóját illeti az az, hogy november 16-17-18-án egy összetett program lesz nálunk. Hiszen ekkor nyílik meg a millenniumi kiállításunk, a „Kard és koszorú”. Ugyanakkor egy nemzetközi tudományos tanácskozás is lesz. De azt is hozzá kell tennem, hogy egyéb kapcsolódó rendezvényeink is vannak, hiszen nem sokkal később egy fotókiállítás nyílik meg a múzeumban. Ezért úgy gondoltuk, hogy minden részleg számoljon be arról, hogy mit tesznek. Napjainkban eléggé érdeklődik a közvélemény aziránt, hogy az úgynevezett utolsó magyar hadifogoly hazatért és a nálunk működő hadisírgondozó iroda - amely a Szovjetunió és más országok területén lévő elesettekkel, hadifogoly és háborús veszteséget szenvedett alakulatok eltemetett halottaival, temetőivel foglalkozik - is eléggé a figyelem középpontjába került. Tudatosítani kell azt is az emberekkel, hogy nem biztos, hogy máshova kell először fordulni, ha már itt van egy erre a célra létrehozott szervezet, amelynek a munkatársai eléggé felkészültek. Tudják mit kell keresni, hol kell keresni. Merre kell lépni és mozdulni. Ezekről szeretnénk beszámolni.- És már kitűnő könyvet is adtak ki.- Igen. Két kollegánk tollából és szorgalmának köszönhetően megjelent az elmúlt esztendőben a „Béke poraikra” című kötet, amelynek a második és harmadik kötetét is tervezzük kiadni. Ennek anyagi okai vannak, hogy még nem jelent meg. Viszonylag nem nagy a szponzorok száma. Úgy gondolom, ha például egy élő hadifogoly felkutatására elég szép összeget tudtak biztosítani, akkor talán annak a több tízezer halottnak a felkutatására is lehetne némi pénzt adni, hogy előttünk legyenek a névsorok, hiszen Oroszországból megérkezett egy több ezer nevet tartalmazó névsor, amelyet magyarosítani kell, hiszen a magyar neveket átírták oroszra cirill betűkkel, ott elírások vannak, ezt vissza. Ez egy jelentős munka. Támogatás nélkül ez sem megy. Ugyanakkor azt el kell mondani, hogy ott van a Hadtörténeti Levéltár, amelyik az utóbbi időben nemcsak kutatóhely. Nagyon sok kiadvánnyal jelentkezik a levéltári anyagokból. Vagy a Hadtörténeti Intézet, ahol a kutatókollégák, a történészek dolgoznak, ahol számos új könyv jelenik még meg ebben az esztendőben és remélhetőleg rövidesen újabb sajtótájékoztató keretében mutathatjuk be például Bállá Tibornak a magyar királyi honvéd lovasságról írt könyvét: Vagy Domokos György kollégámnak egy olasz hadmérnök életútját bemutató kötetét vagy Bona Gábornak a már megjelent és immáron többedik kiadásban megjelenő „Tábornokok és törzstisztek a '48-as, '49-es szabadságharcban”, vagy „Kossuth Lajos kapitányai” című könyvét. A kiállításunk november 16-án nyílik meg és a megnyitót Jankovics Marcell, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke fogja tartani, szeremé bemutatni ezeréves múltunkban, történelmünkben mindazt, ami katonai szimbólumokkal, jelképekkel bemutatható és megvalósítható. Ha szabad így fogalmazni, a honfoglalástól napjainkig. Gazdag, színes forma- és gondolatvilág Őszi tárlat a szécsényi múzeumban a millennium jegyében Az idei, a kilencedik szécsényi őszi tárlat egy kicsit eltér az eddigiektől. Azok, akik nyomon követték az elmúlt években a megye képzőművészeti életének ezt a rangos eseményét, megszokták, hogy annak a művelődési és művészetoktatási központ galériája és kamaraterme adott otthont. Az idén a szervezők úgy döntöttek, hogy a tárlatot a Kubinyi Ferenc Múzeum nagytermében rendezik meg. Kétségtelen, hogy ezzel az elhatározással pa- tinásabb környezetbe került a tárlat A rendezőknek abban is igazuk van, hogy a múzeumban a tárgyak biztonságosabb helyen vannak. Viszont arra a kérdésre, hogy azt a korábbi vagy az új helyen látják-e többen, csak a tárlat végén lehet válaszolni. A 2000-es kiállítás a millenniPicasso rekordáron Több mint ötvenötmillió dollárért kelt el szerdán Pablo Picasso egyik festménye a Christie's aukciós ház New Yorkban tartott árverésén. A világhírű spanyol festő 1902-ben Barcelonában festette a „Femme aux bras croisés” („Nő keresztbe tett karral”) címet viselő alkotást. A Picasso úgynevezett kék korszakából (1901-1904) származó festmény előbb Gertrude Stein amerikai írónő, műgyűjtő tulajdonában volt, majd néhány európai műgyűjtő után 1936-ban egy New York-i kereskedő birtokába jutott és mindeddig e kereskedő családjánál is maradt. A kikiáltási ár több mint duplájáért elkelt művet egy, névtelensége megőrzését kérő személy vásárolta meg. Ajánlatát telefonon keresztül tette. A festményért kifizetett több mint ötvenötmillió dollár minden idők ötödik legmagasabb ára, amelyet egy árverésen értek el. Picasso esetében pedig rekordárnak számít - az előző rekordot a „Pierrette esküvője” című festmény tartotta, amelyért 1989-ben Párizsban 51,6 millió dollárt. fizettek ki. A Reuters jelentése szerint ösz- szességében azonban vegyesen sikerült az aukció. Alberto Giacometti svájci szobrász egyik alkotása 14,3 millió dollárért talált új gazdára, és ezzel csak alulról súrolta a 15 millió dolláros becsült értéket. Nem kelt el viszont Monet, Manet, Gauguin és Cézanne több na-' gyobb festménye, mivel az ajánlatok nem érték el a kikiáltási árat. um jegyében szerveződött, ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy határainkon kívül élő alkotóknak is biztosítanak bemutatkozási lehetőséget. A millenniumi tárlatra benyújtott alkotások közül a zsűri - Balás Eszter szobrászművész és Bikácsi Daniella festőművész - 38 alkotó 62 művét javasolta kiállítani. Csak örülni lehet, hogy amatőr és hivatásos alkotóik közül ilyen sokan a nyüvánosság elé léptek. Mégis lehet bennünk egyfajta hiányérzet. Szívesen látnánk ugyanis a kiállításon azokat az ismert és elismert nógrádi képzőművészeink munkáit is, akik távol maradtak. Mindezek ellenére bátran kijelenthetjük, hogy téma- és formavilágában igen gazdag, sokrétű az idei tárlat. Az alkotások többsége egyfajta üzenetet közvetít, töprengésre késztet, elgondolkodtat, gyönyörködtet, vagy éppen meghökkent. Telek Balázs balassagyarmati alkotó az idén mutatkozott be először a szécsényi tárlaton. A „Különülő” golyóstollal készült alkotása méltán kapta meg Balassagyarmat Város Önkormányzatának díját. Az alkotó a magányos embert egy szár- nyaszegett madár formájában ábrázolja úgy, hogy mélyen elgondolkodtatja a szemlélőt. A szín- és a formavilág harmóniájának egysége látható Bakos Ferenc „Maradványok” című képén, amely az elmúlást idézi. Az alkotó Szécsény Város Önkormányzatának díjában részesült. Lengyel Péter balassagyarmati festő „Tölgyek” című tusrajza egy érett festő munkásságáról tanúskodik. A „Kövicses” című olajfestmény alkotója, Simon Imre nem a természet hű visszaadására törekszik. A fény és az árnyék játékával, a színek világával költői hangulatot teremt. Az alkotó Pásztó város díját kapta. Kedves és bájos Bacsúr Sándor akvarell aktja. Ivitz László „Magányos ladik”-ján a komor sötétzöld színek felerősítik az egyedüllét, a magány sokszor elviselhetetlen gondolatát. Pénzes Géza visszatérő alkotója az őszi tárlatoknak. A most kiállított „Pásztor” című képe is „él”! A tárlaton látható portrék közül ezúttal kettőről szólunk. Az egyik Pécsi Kornélia „Gerendázó orosztanárnő, avagy Maria Pawlkowska Jasnorzerwska szomorú gondolatai a szerelemről” című alkotása, amelyről egy csalódott, keserű arc néz felénk. Gyiire Nándor „Olga” című portréjáról egy kedves hölgy tekint ránk. A festő másik alkotása a „Honfoglaló magyarok a Medves-fennsíkon”. Az alkotó több síkra bontja a képet, így érzékelteti a perspektívát. Losonczy Ildikó az „Egyensúlyzó” című alkotásán darabokra szedi a valóságot, hogy aztán egy más formájú szintézisre emelje azt. Az alkotó Salgótarján Város Önkormányzatának díját kapta. __________ ■ '____________________«Z.F.-----——w l—»III Gab ora Gyula, az egyik „Paganini”-utód „Világirodalmi” díj egy magyar írónak Világirodalmi díjat kapott Kertész Imre. Ebben van egy kis szójáték is: a „Die Welt” című napilap, vagyis A „Világ” irodalmi díjáról van szó. Ezt a díjat és a vele járó 25000 márkát most adták át másodszor: az első díjazott tavaly Bernhard Schlink német író volt. Ezúttal ő tartotta a méltató beszédet. Egyebek mellett arról, hogy Kertész Imre a nyelvnek, a filozófiának és az irodalomnak is mestere. Wolfram Weimer, a Die „Kard és koszorú”
