Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-10 / 263. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉ P 2000. NOVEMBER 10., PÉNTEK Egy falu, egy nap, egy lap Történelmi séta a polgármesterrel A premontrei monostortól a ciprusi görög házáig Aki teheti az feltétlenül látogasson el Garábra. Érdemes. Ne riadjon vissza a meredek kaptatóktól (főként a biciklisták), a nem éppen kifogástalan odavezető utaktól. Egy kis túlzással talán azt is mondhatjuk, mi sem természetesebb annál, hogy a természetest nehezen lehet megközelíteni. Garáb a nógrádi dombok kagylójába zárt gyöngyszem, bár itt-ott „hamisan” csillog, de alapjában véve elvitathatatlan az értéke. A vándor valósággal úszik a csendben, miközben megközelíti. így aztán a városi forgatag megszállottjainak nem is ajánlható - sokkal inkább azoknak, akik már alaposan „bedugultak” a szürke városok benzingőzétől, zajától. Szatmári Lászlóval, a község polgármesterével a helység közösségi centrumának nevezhető épületben találkoztunk. A faluházban működik az orvosi rendelő (heti egy alkalommal van rendelés), a 2000 kötetes könyvtár, a klub, ahol mindössze egy szerény íróasztal és egy telefon szolgálja Garáb elöljárójának munkáját, s ki ne felejtsük: a vegyesbolt (amiről és vezetőjéről külön is írunk ezen az oldalon.) A faluház klubját valahogy úgy kell elképzelni, mint a nagyobb családi otthonok hallját, ahol napközben akár többször is összegyűlik a család apraja-nagyja. Garábon, ezen a mindössze 77(!) ember lakta településen (ebből is 4 fő csupán úgynevezett bejelentkezett), a klubban találkoznak az információra éhes, vagy épp' az azt hordozó emberek. Aid ide betér az általában „képben van”, tudja, hogy mi történt, mi újság a faluban, illetve környékén. A polgármesterrel ebből a helyiségből indultunk körülnézni. A községben kígyózó Petőfi utat (a főutat) követve a „legrégebbi” múltat és a jelent összekötő mezsgyén haladtunk. A garábi világháborús emlékművet elhagyva két-három olyan házikót is lehet látni, amely valósággal Hollókőt idézi. Az épületek tetőzetének fából készült utcafronti részén egy évszám olvasható: 1907. Egy kicsivel arrébb az 1688- ban emelt kápolnára épült katolikus templom magaslik a század eleji aprócska házak fölé. A templom oldalában itt is, ott is, egy-egy fehér színű kő felülete bukkan elő. Szatmári László elmagyarázza, hogy szó sincs vakolathiányról. A szembetűnő kövek ugyanis az egykori premontrei rend által emelt monostor építőanyagai - amelyek a templomot és a múlt élő jelenlétét is erősítik. Antal Károly, a környék szorgos krónikása behatóan foglalkozott a monostorral és 1987- ben a Cserhát-völgyi községek történetéhez írt szemelvényeinek egyikében megállapítja, hogy a premontrei rendnek feltehetőleg Garábon volt az első monostora. A szemelvényből azt is megtudhatjuk, hogy a monostor már 1436- ban elnépte- lenedett, megszűnt. A templom mellett, a Petőfi utca 25. számú ház tulajdonosa, Gyurcsó Imre, 1985-ben azt mondta, hogy kertjében több al- [ kálómmal is talált faragott köveket. A garábi monostor alapításakor valószínű, hogy a ma meglévő községek (Felsőtold és Alsótold kivételével: az idő tájt csak egy Told volt) már léteztek, mindez a XIII. századra, sőt az azt megelőző századra tehető. Ásatásokkal még tovább lehetne merülni a témában és a történelemben, de hát ehhez is arra a bizonyos, háromszor ismétlődő dologra van szükség, akárcsak a háborúhoz. Persze a pénzen kívül az is határt szabhat az elképzeléseknek, hogy a monostor feltételezett helye - a föld alatt - napjainkban használt családi házak alatt húzódik. Távolodva a múlttól az egyre sűrűbben felbukkanó üdülőházakat vesszük szemügyre. A kivitelezés az egyszerűtől a tehetősig széles skálán mozog, s vannak olyanok is, amelyeknek csak a magas hegyoldalban, fák között megbúvó részletei sejtenek föl. A polgármestertől még azt is megtudom, hogy háromszoros olimpiai bajnokunk, Papp László felesége (Kovács Erzsébet) is garábi és időnként ellátogat ide a Papp házaspár. Garábon 69 lakott épület található, s összesen 44 telek, ám ez utóbbiból mindössze 19 a beépített lakóüdülő. Sokan nem tartják be a tájhű és korhű építkezés szabályait (bár erre előírások is vonatkoznak), úgymond lecserélik a múltat a saját, modern jelent jellemző ízlésükre. Sétánkról visszakanyarodván fehér köntösű ház mellett haladunk el, ami egy ciprusi görög emberé... A lakóüdülők sorát zárva a polgármester megjegyzi: „a sorsa és a jövője is ez ennek a településnek” Megállapítását számadatokkal is megerősíti. 1968 körül majd’ 200 volt Garáb lé- lekszáma. 1990-ben 106, ami napjainkban - mint azt már említettük is - 77-re csökkent. Az pedig külön (keserű) mosolyt fakaszt, hogy mindennek ellenére a hatvanas évek végén keltek szárnyra olyan hírek, hogy „megszüntetik” a települést: se építési, se bontási engedélyt nem adtak ki. Garáb sorsa valóban az lehet, amit Szatmári László mondott. Hátha még valamelyik hazajáró király szelleme lovának patkója meleg vizet is fakasztana! De ez már tényleg csak jelenkori mese... Két kalandos sorsú idős ember Seremetyevó és Garáb között A falun élő idős emberek láttán az ember legtöbbször úgy könyveli el az életüket, hogy bizonyára hosszú évtizedeket dolgoztak a mezőgazdaságban, a férj esetleg az ipar tájékára is elvetődött, gyerekeket neveltek, mindemellett a ház körül is rengeteg tennivalójuk akadt, s időközben szép csendben megöregedtek. A fenti elképzelés egy-két részlete Budavári Jenő és feleséAz orosz hadifogságban ők is építették a seremetyevói repülőteret, de dolgoztatták őket vasöntödében és a földeken is. Most már felszabadult mosoly- lyal említi, hogy a híres színművész, Csákányi László is vele együtt volt és dolgozott a hadifogságban. A háború után ácsként kereste a kenyerét az építőiparban és főként ennek a foglalatosságnak köszönhető, hogy a tetőtől Budavári Jenő ás felesége, Mária néni a férj által készített szövővék mellett ■ ge, Mária esetében is igaz, ám sokkal zajosabb éveik is voltak. A Széchenyi út 4. számú ház udvarán ma is a munka teszi ki a 85 esztendős Jenő bácsi idejének nagy részét. Nem kötelességszerű már ugyan ez a tevékenység, de a barkácsolás elválaszthatatlan még ebben a korban is dolgos kezeitől. Néhány percre megpihenve felesége társaságában idézi a múltat a családfő. Ami sajnálatosan felejthetetlen számára: 1938 és 1948 között 10 évet katonáskodott, s ez idő alatt mindössze kétszer volt otthon. Egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy végleges hazatérésének időpontját „fél órára” pontosan tudja - 1948. május 1., reggel fél öt, a helyszín Debrecen. kezdve a szövőszéken át a kaszanyél, vagy éppen a hordó elkészítéséig mindenben otthonosan mozgott. Felesége a Felvidéken, Felső- zellőn született és szenvedő részese volt a magyarok kitelepítésének. A csendőrök 25 fokos hidegben hajtották el őket szülőföldjükről, majd távol az otthonuktól valóságos rabszolgasors várt rájuk. Két év múlva, 1948 tavaszán merészkedett vissza többedmagával Mária néni még idejében, hiszen a sors kegye folytán hamarosan megérkezett a férje is a hadifogságból. A házaspár egy leánygyermeket nevelt, aki egy unokával örvendeztette meg szeretett szüleit. írta és fotózta: Benkő Mihály Garáb négy fős testületé - Szatmári László polgármester, Nagy Antalné alpolgármester, Kovács Zoltán, Eged Gizella - koránt sincs könnyű helyzetben. Az önkormányzat mindössze „egy jobb fajta ház árával”, ötmillió forinttal rendelkezik költségvetését tekintve. Ebből az A 77 garábiból 50 a nyugdíjas, négy az iskoláskorú és jelenleg nincs óvodáskorú a községben. Iskolába egyébként Alsótoldra járnak a gyerekek, az orvos sürgős esetben Cserhát- szentivánon található, de akit a fogfájás kínoz, annak már Pásztóra kell beutaznia. kés ivóvízhálózatot 100 százalékos állami beruházásból valósították meg. A községen belüli utak jól járhatók, földút sehol nincs, a telefon már szintén nem tartozik a vágyálmok közé - annál inkább a gázberuházás, amit hat cserháti településsel és a nagybárkányi térséggel közösen kívánnak megvalósítani. Árajánlatok már vannak és ennek ismeretében elmondható, hogy anyagilag sem lesz könnyű a hálózat kiépítése - jelenleg 700 milliós beruházást emlegetnek. És akkor a szennyvíz elvezetésének megoldásáról még nem is beszéltünk. De már szólhatunk a vízelvezető árkok jó minőségben elkészített burkolatáról, amelyet 70 százalékban pályázati pénzekből sikerült létrehozni. A község jóformán néhány aktív körű lakója Budapestre és Pásztora jár dolgozni. ____________________■ E gy kicsiny falu nagy álmai A vegyesboltban a nincs is lesz Kaszáné Mócsány Szilvia a faluház egyik leglátogatottabb helyiségét irányítja, azaz a vegyesboltot. A boltocska heti négy alkalommal tart nyitva, szombaton és vasárnap is délelőtt - a hét végén elsősorban a turizmus szolgálatában, bár már a helyiek is megszokhatták, hogy az utolsó pillanatban is segédfonalat kapnak az ünnepi ebédhez. A vegyesboltban tulajdonképpen mindaz megtalálható, amire az itt lakóknak szükségük van, az alapvető élelmiszerektől a mosóporokon keresztül az italokig, a csemegékig mindennel meg lehet tölteni a bevásárlókosarakat. És ez még nem minden, mivel a nagylóci illetőségű Mócsányné külön kérésre, már faszenet is fuvarozott Garábra. Ami pedig nincs? Az majd lesz, mert minden kívánság felkerül egy papírlapra, majd a következő boltnyitáskor már a polcokra. Az árakat elfogadhatónak mondják a vásárlók, ami egyáltalán nem mellékes egy olyan településen, ahol egyetlen egy bolt működik. Jelzőtáblák nyújtanak segítséget A polgármester ötlete nyomán a községben több helyen is fából készült, nyilat megformázó jelzőtáblákat lehet látni. így aztán az is könnyen eligazodhat, akinek először csak térkép e táj. A nyilacskák a Kék túra úteligazításaiban is nagy segítséget nyújtanak, de abban szintén, hogy merre található például Garáb kitűnő minőségű forrása. A turisták (a táj szépségét látva lehet-e ezen csodálkozni?) gyakran megfordulnak errefelé, s bizonyára még inkább fellendülhet a turizmus, ha végre létrejön, életre kel a tervezőasztalról egy régóta dédelgetett álom: Hollókő és térségének turisztikai társulása. Szatmári László polgármester Kaszáné Mócsány Szilvia, a vegyesbolt vezetője még a faszenet is beszerzi a községieknek Egy pazar kivitelű üdülóház a sok közül. Ráadásul még a környezetbe is szépen beleillik. Az említett költségvetésből önálló beruházásokra nem telik. A már évek óta kész vezetéösszegből a körjegyzőség közvetítésével működtetett közös intézményeket is finanszírozzák. Nógrád megye egyik legkisebb és legrégebben lakott települése: a honfoglalás utáni időkben a Kökényes-Radnót nemzetség birtoka volt a környék, akik még 1179 előtt premontrei kolostort alapítottak itt. Az oklevelek tanúsága szerint a falu 1265-ben a Szent Hubertusról elnevezett helybeli premontrei monostor birtoka volt. 1436-ban azonban megszűnt az itteni rendház, és az ipolysági premontrei monostor tulajdona lett a falu. 1446-ban Palásti Radó Sámuel birtokolta, 1447-ben pedig Vingárti Geréb János szerezte meg. A hódoltság után, 1688-ban a besztercebányai jezsuiták birtoka lett a község, s később ők építették a ma is látható, késő barokk római katolikus templomot. F. Z. Múltidéző
