Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-09 / 262. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN ÉS TÉRSÉGE 2000. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK Folyamatos a falufejlesztés Sóshartyánban. Az önkor­mányzatnak, saját pénzügyi forrásaiból és a pályázatokon elnyert pénzösszegből telik több mindenre, még a szociális földprogram keretében a gépesítésre is. Gázzal fűthet az egész falu Karancsalján a gázfűtés elő­nyeit már élvezheti a lakosság, viszont az intézményi bevezetés mindeddig váratott magára. Ez csak a legutóbbi időszakban tör­tént meg, az óvodában, a kisis­kolában és a polgármesteri hiva­talban, a napokban üzemelték be a gázfűtést, végezték el a pró­bafűtést. Az önkormányzatnak, a közintézményeiben való beru­házás, mintegy 3,5 millió forint­ba került, természetesen a pályá­zati nyereményekkel együtt. Önerős beruházásként indult a központi és a padokmajori buszvárók helyreállítása is, amelyet a napokban fejeztek be. Végeztek annak a száz négyzet- méteres járdaszakasznak a fel­újításával is, amely hozzávető­leg hétszázezer forintba került. Jelenleg a Kossuth út mintegy 50 méteres útszakasza melletti árok felújítása folyik, amellyel vélhetőleg egy hét múlva végez­nek. A régóta belső felújításra váró művelődési ház munkála­tait viszont még nem kezdték el, csak a munkára ajánlkozó há­rom kivitelező közül, a legelő­nyösebb árajánlattevő kiválasz­tását követően . A 13-i döntést követően, még idén hozzákez­denek a művelődési ház belső rendbehozatalához. Mindemellett folyik a szenny­vízcsatorna bővítése. A Május 1., a Béke és az Attila úti házhe­lyek során, ami egymillió-hat­százezer forint körüli összeget jelent, úgy, hogy ennek majd­nem a felét pályázaton nyerte az önkormányzat. Túl ezeken, az önkormány­zat, s a falugazdászi hálózat ar­ról is gondoskodott, az őszi földmunkák idején megfelelő gépesítettséggel álljanak a szo­ciális földprogramban részt ve­vő, mintegy ötvenkét család se­gítségére. Részükre - ugyan­csak pályázati segítséggel - földmunkákhoz szükséges fel- szereltségű traktort vásároltak, amelynek értéke 2 millió 700 ezer forintba került. Már csak egy kicsivel több esőre várnak, hogy az erőgépet ki is használ­hassák. Jelen és jövő Karancsberényben Telkeket alakítanak ki Karancsberény elöregedett, állagában is erősen megrongáló­dott művelődési háza, régóta felújításra szorult. Nem volt vi­zesblokkja sem a régi építmény­nek, így az önkormányzat el­sődleges feladatának tartotta an­nak megépítését. A helyi vállal­kozók segítségségével elkészült épület - új lépcsősor, korláttal - szépíti a falu arculatát, azzal együtt, hogy méltóbb színteret ad a közösségi rendezvények­nek. A településen folyik a szennyvízcsatorna-hálózat ki­építése is, a falu lakosságának a fele - előreláthatóan - a jövő év októberétől veheti igénybe a szolgáltatást. Az önkormányzat, tetemes kiadásai mellett tervezi vagyona gyarapítását is, mégpedig úgy, hogy az osztatlan külterületi in­gatlanokból vásárol saját tulaj­donrészt. Egyelőre tíz hektár megvételéről döntött az önkor­mányzat, amelyet - a közműve­sítést követően - építési telkek­ként hasznosítanának, ezzel is gondoskodva a falu demográfiá­ja alakulásának kedvezőbbé té­teléről. Ötven évvel ezelőtt, Kazáron öt házaspár kötött házasságot. Nagy István és Pervai Mária, Pervai Ferenc és Tőzsér Erzsébet, Tőzsér József és és Medve Erzsé­bet, Tőzsér Imre és Tőzsér Mária, Katona József és Sloszjár Henriin esküdött örök hűséget egymás­nak. (A névazonosságok senkit ne tévesszenek meg, csak névro­konságokról van szó.) Az egy időben házasulók külön érdekes­sége, hogy ketten - Nagy István és Pervai Mária, Pervai Ferenc és Tőzsér Erzsébet - ugyanazon na­pon kötöttek házasságot. Az aranylakodalmukat ün­neplőket nem csak hozzátartozó­ik ünnepelték a minap, a polgár- mesteri hivatalban is köszöntöt­ték őket. Molnár Katalin polgár- mester, Kovács József alpolgár­mester és Mona Gyula jegyző - a település lakossága nevében is - fejezte ki jókívánságait a megha­tott házaspároknak. Együtt az ünneplők: pillanatkép az aranylakodalmas párok közős köszöntéséről VÁNDORÚTON A GYEREKEK Az iskolaév kezdetétől egészen a befejeztéig, különös népván­dorlás tapasztalható Karancs- kesziben. Elsősorban gyerekek a szereplői ennek a másutt szokatlan menetelésnek, amely főként három épület kö­zött zajlik, de gyakran megin­dul a gyermekhad egy, a többi­től jóval távolabbi, a negyedik építmény felé. Karancskeszi százhatvan álta­lános iskolása három különálló épületben tanul. Az „iskolák” ré­gi építésűek, egyikük-másikuk többször is átesett az idők folya­mán, amolyan célnak megfelelő funkcionális átalakításon. Álla­guk korukból eredően rendre romlik, bármennyit költenek is az állagmegóvásra - s amennyi­ben az önkormányzatnak telik rá - a felújításra, pusztán tűzoltó munkának nevezhető... A település sajátos gondja az iskolaépületek szétszórtsága mellett, hogy nincs tornatermük sem az iskolásoknak. A testneve­lés-órákat a művelődési házban tartják, ami pedig az ott működő zeneiskolának okoz gondot oly­kor, ha a gyerekek zajosabbak. Új, nyolc tantermes, korszerű iskolára vágynak az itteniek, de ez, ki tudja meddig marad a vágy szintjén, hiszen manapság egy iskolaépület felépítése kétszázöt­ven- millió forint körül alakul. A tornaterem valamivel olcsóbb, tavaly például „ már” nyolc­vanmillióból ki lehetett volna hozni egy olyan épületet, ami a kesziek igényeinek megfelelne. Csakhogy! Van ugye, az a bizo­nyos önkormányzati önerő, ame­lyet ez esetben 50 százalékban szabtak meg, ami a karancs- kesziekre negyvenmilliót hárított volna, amennyi még a nálukénál nagyobb önkormányzatoknak sincs. Mindezek ellenére, a képvise­lő-testület, a polgármester asz- szonnyal az élen, s velük együtt a pedagógusok, állandóan napi­renden tartják az építkezés témá­ját. Mindenki ezt szorgalmazza, s együttes erővel és külön-külön is minden pályázati lehetőséget árgus szemekkel figyelnek, sőt, attól sem ódzkodnak, hogy „ma­gasabb körökben” ténykedő sze­mélyeknél lobbyzzanak „gyere­keik” ügyében. Mátraszele és az Internet Hazánk tájainak megismerésé­re nyert pályázatot huszonöt álta­lános iskolás, amelynek révén Szolnok látnivalóit tekinthették meg. Az általános iskolások egyéb­ként más téren is jeleskednek. Az Internet-elérhetőség e hónaptól hozzáférhető mind a hetvenhárom helyi iskolás számára. Az iskolai A faluvédő, kulturális és sza­badidő-egyesület vállalta a helyi Ludányi Bay Ferenc síremléke felújítását is. A helyi származá­sú személyiség táblaülnök volt, képzésen túl, szakköri tevékeny­ség formájában is helyet adnak a számítástechnika erősítésének, amelynek vezetője Vinczéné Belkovics Erika A feltételek megte­remtése - a pályázati nyereménye­ken túl - egyébként nagymérték­ben az önkormányzaton is múlt. s akit 1825-ben helyeztek végső nyugalomra a kishartyáni teme­tőben, amellyel utolsó óhaját teljesítették. Kishartyán nagy szülötte Thaiföldem a gibbonok, Brazíliában a mirikik vannak veszélyben Egy salgótarjáni egyetemista mentőexpedíción a távol-keleti szigetvilágban - Kalandok idegen tájakon Vadászzsákmány lehet a ma­jom is. Nem véletlenül, s nem is vadászlesről lövik az állatokat. Orvvadászok ejtik rabul ezeket, de nem mert éheznek, vagy éhező ember­társaiknak adják tovább a húsát - már amelyiké ehető egyáltalán. Thaiföldön leg­szívesebben a gibbonnak ál­lítanak csapdát. S hogy mi­ért? Arról a salgótarjáni Márkó Orsolya nagyon sokat tud mesélni, ő ugyanis há­rom hónapot töltött a távoli országban, ráadásul a gibbo­nok közelében. Nem mondható mindennap­inak, hogy egy nemzetközi ak­ciócsoport tagjai közé választ két magyar lányt. Márkó Orso­lya közöttük lehetett. A negyed­éves állatorvostan-hallgató, aki zoológusnak készül, egy nem­zetközi természetvédelmi ak­ciócsoport meghívására hóna­pokat töltött Thaiföld egyik kis szigetén. Az utazás célja nem világlátás, amolyan hosszan tartó turistaút volt, az egyete­mista lány, mentőcsoport tagja­ként járt távol. Nem az ijedős fajtából való, nem félt utazni, s mint mondja, szeretett ott len­ni, de legfőbb annak örült, hogy részt vehetett a gibbonok mentésében.- Ismeretes volt előttem, mint leendő zoológus előtt, hogy va­dásszák az úgynevezett fehér kezű gibbonokat - meséli Orso­lya. A turisták, nagyon sok pénzt megadnak azért, hogy hozzájuthassanak egy-egy gib­bonhoz, hogy aztán, mint kü­lönleges háziállattal dicseked­hessenek velük. Aki nem ezért, az azért fizet érte, hogy a szóra­kozóhelyek látványos szereplői­vé idomítsa az állatokat, mások pedig vendégcsalogató attrakci­ókra kényszerítik őket.- Nagyon sok állat szenved természetes közegéből kiraga- dottan, sok el is pusztul a „fog­ság” kényszerében, holott mind­össze ha százezer fehér kezű gibbon élhet szabadon. Törté­nik mindez annak ellenére, hogy nagyon szigorú büntetés jár az illegális gibbontartásért: súlyos pénzbírság, de inkább börtönbüntetés. S hogy mi is volt Orsolya kin­ti feladata? A megérkezés nap­ján az ottani állatvédők várták őket, majd néhány napi város­nézést követően elindultak a célállomás felé, ahová tizenhá­rom óráig tartó út vezetett. Phuket szigetére mentek, ahol az „akklimatizálódás” után, a mindössze 150 háznyi falu „fő­szakácsnője”, Missis OOO - va­lóban így hívták a hölgyet - rög­tön étkezési szokásaiból faggat­ta a más országokból érkezettek csoportját. Szeretik-e a csípős ét­keket, vegetáriánusok-e? A nem­leges feleletek ellenére szép las­sacskán adagolta eléjük az erős ételeket, annyira fűszerezve a csípős csilivel, amíg az össznépi siratás véget nem vetett ennek.- Húst ők nagyon keveset fo­gyasztanak, inkább rizst, gyöke­reket, különféle leveleket - idézi a gasztronómiai szokásokat Or­Márkó Orsolya solya - még az édességeket is rizsből, kókusztejjel ízesítve, bambuszba tekerve készítik. De hát nem csak evésből állt az ott­létünk... Meséli, naponta hajnali ötkor kelt és indult a karanténba, ahol 26 majmot tartottak ketrecek­ben, állatorvosi felügyelet mel­lett, hogy megismerkedjenek a környezetükből - ezeket már az illegalitásból szerezték vissza - kiragadott állatok viselkedésé­vel, s hogy megbizonyosodja­nak arról, vajon visszakerülhet­nek-e és mikor, eredeti környe­zetükbe: a dzsungelbe.- Volt köztük öt hét éve ka­ranténban tartózkodó is, olyan is, amelyik már felegyenesedni, lábra állni sem volt képes. Dokpinnak neveztük egyiküket, s tudni való volt róluk, mind­örökre alkalmatlanok már a sza­bad életre, pedig ezek a gibbo­nok 30-40 évet is megélnek. Mesél arról is, a gibbon, ami­kor 7 évesen ivaréretté válik, ag­resszív lesz a nem családtagjaik iránt. Az őket etető kezekért is ki-kikaptak a ketrecek rácsai mögül, egyszóval vigyázniuk kellett az állatok kezelőinek. Márkó Orsolya elmondta azt is, az akciócsoportban nem volt na­gyobb öröm, mint amikor az Ándaman-tenger apró szigetei­re, „majomországba” telepíthet­tek vissza egy gibbont, amelyet aztán csónakokból figyeltek ké­sőbb.- Az ilyesmik voltak a mi si­kertörténeteink, s nekem kedves emlékem, amikor egy magára maradt újszülött kis kölyköt etethettem egy hónapon át. Per­sze négyen váltottuk egymást, hogy nehogy valamelyikünk­höz, mint anyjához, ragaszkod­jék a pici. Azt mondja, nehéz volt ott­hagyni e különös világot - a gon­doskodásra váró majmokat, a nyugodt, békés természetű em­bereket - még akkor is, hogy épp beköszöntött az esős év­szak. Persze meglehet, jövőre újra utazik az egyetemista lány. A természetvédelmi akciócso­port ugyanis, végzett munkája, most szerzett tapasztalata alap­ján, felkérte, segítsen a miriki majmok (pókmajmok) mentési munkáinak beindításánál. Bra­zíliában ezekből mindössze már csak száz példány él, s nyolc, az állatkertekben. JAKUBOVICS KATALIN Buszváró a Padokmaiorban ___________________________fotó. cyuriAh tibor K azár: hűség és szeretet Sóshartyánban (is) több esőt várnak

Next

/
Thumbnails
Contents