Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-07 / 260. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRK É P PÁSZTÓ 2000. NOVEMBER 7., KEDD ÉLménydús nap a fővárosban Október 15-én, vasárnap bu­dapesti kiránduláson vettek részt a hugyagi nyugdíjasok. El­látogattunk a Parlamentbe is. A Parlamentbe dr. Serfőző András országgyűlési képviselőnk je­lentett be. Köszönjük a képvise­lő úrnak a segítségét. Rá a vá­lasztói mindig számíthatnak, amiben tud, mindenkinek segít. A Parlamentből jövet Szabolcs-Szatmár-Bereg megye­iek láttak vendégül. Szilvapálin­kával, helyszínen főzött szilva­lekvárral, szabolcsi almával, szilvával és egyéb kóstolóval vendégelték meg a látogatókat. Közben fiatal népi táncosok szórakoztatták a közönséget. Délután a Planetáriumban megnéztünk egy előadást, majd estig a Városligetben és környé­kén szórakoztunk a szép napsü­tésben. Kissé fáradtan, de sok élmény­nyel gazdagodva tértünk haza. _______________________ANTAL MIHÁLYNÉ c soportvezető Hugyag Sok múlik a jóindulaton Az utolsó szép napokat kihasználva nyaraltunk a Mátrában. Az egyik nap Pásztóra vitt a dol­gom. Egy illemhelyre lett volna szükségem, azt mondták, hogy az egyik üzletből kell a kulcsot elkérni, mert a szomszédban van a WC. A válasz az volt, hogy nincs náluk. Bementem a Plusz üzletbe, ahol a vezető jóindula­tán múlott, hogy nem kerültem kellemetlen helyzetbe. Pedig idegeneknek tilos a bemenet. Ez az illető emberségből jelesre vizsgázott. Nyilvánosan is na­gyon köszönöm szívességét. Ugyanakkor csodálom, hogy ebben a viszonylag nagy városban, ahol olyan sok ember megfordul nincs egy nyitott il­lemhely, ami pedig a parkoló­ban van az be van zárva. (Leg­alább is, akkor, amikor nekem kellett volna, be volt.) ________________________________T. .MIÉ H atvan A legszebbnek tartott viselet „Palócok szépe” Népviseleti verseny Október 12-én Ba­lassagyarmaton a Mikszáth Kálmán Ke­reskedelmi, Élelmi- szeripari, Vendéglátó és Idegenforgalmi Kö­zépiskola a Kálmán- naphoz kapcsolódó­an rendezte meg a Mikszáth-ünnepet. Többféle rendezvény­nyel tisztelegtek a nagy palóc író emlé­kének, többek között meghirdették a „Paló­cok szépe” népvisele- ■ ti versenyt is. A megyé­ből 15 község nevezett a verseny­re, a nevezési díj egy népvisele- tes baba volt, melynek öltözete megegyezett a versenyzőével. Községünket Géczi Dániel és Gécziné Sándor Ildikó képviselte az 1920-30-as évekből való menyasszony-vőlegény viseleté­vel. A zsűri tagjai - muzeológus szakemberek - az első öt helye­zettet díjazták a szebbnél szebb palóc viselet közül. Nagyon bol­dogok voltunk amikor a leg­szebbnek a bujáki menyasszony­vőlegény viseletét ítélték. _____________MOLNÁRNE BÓPI PIROSKA B uják Neander-völgyiek a Nyugati-Mátrában? Jó pár éve már, hogy éles szemű tanítványaim pattin­tott kőszerszámot találtak a Várhegy aljában. A jelzett nyomon haladva érdekes le­letek kerültek elő a jégkor- végi löszfalból. A területet korábban marko­lógépek megbolygattak, a fedő- kőzet nagy részét elhordták. A homokos löszben több helyen is mamutfogak kandikáltak ki a kőzetfalból. Állaguk elég gyenge volt, kézben többnyi- ß- re szétmállottak. Egy ho- mokpadkán azonban a ma- ,4 mutfogak közelében ér- !*■' ■ dekes kőszerszámok he- í'i. 'V: vertek egymás mellett, fi- szorosan, mintegy 40-50 darab. Vastagon borította őket az évez redek patinája: a me- szes homokréteg. Volt közöttük marokkő, kapa- Cy ró, kés, fúró és persze egy r '• csomó pattintási hulladék. Még két darab magkő is ott V hevert, amelyekről a szer- V számokat lepattintották, a v kövek közvetlen közelében '\ díszelgett három darab ősko­ri lófog is. A kőeszközök egy­től egyig nem a szokásos ková­ból, hanem a közeli hegyeket alkotó andezitből készültek. A leleteket megmutattam a Nemzeti Múzeum szakembe­reinek, akik később a helyszínt is megtekintették. A paleozo- ológus az őslófogak alapján (az őskori vadlovak jó korjel­zők) megállapította, hogy 30000 évnél fiatalabbak nem lehetnek a leletek, de öregeb­bek igen. Lehet, hogy a nean­dervölgyi ősember korába is belenyúlik. Ez bizony nagyon sok évez­redet jelent! Lehet, hogy a me­gye területén a legrégibb embe­ri nyom! Bizonyosat azért nem lehet mondani, mert em­beri csontok egyelőre y>&\ még tse terrel keletebbre lévő Zám .'v-.C-ää patak völgyét, ahol a mio volt az említett helyen. Ott volt szükségük szerszámra és a szerszámpattintáshoz felhasz­nálták az ott bőségesen kínál­kozó andezitet. Ez azonban rossz minőségű szerszám­anyag. A Földön ugyan találtak a régészek elvétve andezit­kultúrákat, de Magyarországon sohasem. Ha őseink huza­mosabban éltek volna itt a Vár­hegy környékén, bizonyára megtalálják az alig 4 küomé­V Andezitkés Buzásy Katalin rajza nem kerültek elő. Valószínű, hogy mamutvadász őseink itt portyáztak a Zagyva völgyében és csak ideiglenes szállásuk cén végi vulkánosság eredményeként hegyeket alkot a sokszínű, kemény kovakő. Az újkor embe- ahogy számos lelet bizonyítja, évezredeken r át itt szerezte be kova­szükségletét. Mi' ■ * Azt’ hogy a Zagyva Vv y'f; /;V( f völgye jó vadászterület iú volt őseink számára bizo­nyítja, hogy a geológusok a pleisztocén rétegek között találtak egy 40-50 centimé­ter vastag rétegek, amely 53?. Ár J1 • J úgyszólván teljes tömegében ■ mamutcsontokból áll. Nincs egyértelmű magyarázat arra, hogyan került ilyen sok ma­muttetem a Zagyva folyó tera­szára. Csak találgatni lehet... Azt viszont bizonyítják a lófo­gakkal együtt talált kőszer­számok, hogy a viszonylagos mamutsűrűség idevonzotta a létükért keményen küzdő em­berősünket. Hogy ezek az elő­deink Neander-völgyiek voltak- e vagy másik ősembercsoport tagjai, azt majd csak a jövő ása­tásai, illetve a véletlen szeren­cse fogja eldönteni. LENDVAI FERENC Jobbágyi „Érdekes életet éltünk Kilencvenesek klubja Balassagyarmaton Népviseletes dejtári menyecskék forgolódtak a Balassa étterem előtt és a szokásos havi találkozójukra érkezők, a kilencvenesek klubjá­nak tagjai már-már azt hitték, hogy őket fogadja a díszes hölgyko­szorú. De a sokszoknyás, csinos Pásztor Katalin és a szépasszony Gálné Faikas Hajnalka a zeneiskolában tartandó népviseletes di­vatbemutatóra, a Palócok szépe versenyre érkezett Emberélet, nyomott árfolyamon A ringó szoknyák látványa min­denesetre a régi szép időket, a fia­talságot idézte a kilencvenharma- dik évéhez közelgő Specziár Sán­dor órásmester és társai számára. Ezen a találkozón is érdekesen ala­kultak a dolgok. Már az meglepe­tés volt, hogy Jagyutt Pált, aki szo­kás szerint finom süteményekkel lepte meg a társaságot, elkísérte a felesége, Rózsika aki láthatóan jól érezte magát ezen a találkozón. De megjelent az asztaltársaság régi tagjának számító, mindig ízlése­sen öltözött Zmeskal Kató, sok ge­neráció kedves védőnője is, akit a barátok látható figyelmességgel vettek körül. Mindjárt az elején szót kért egy fiatalabb hölgy, Kunná Kubicza Er­zsébet, aki látható meghatottsággal köszönte meg, hogy az előző talál­kozójukon jó szóval emlékezett meg a társaság édesapjáról, Kubicza István vármegyei főjegy­zőről. Elmondta, hogy az erről szó­ló írást, amelyet a megyei lap kö­zölt, megküldte a család tagjainak. Kubicza István 2002-ben lenne 120 éves és akkor lenne 60 éve annak, hogy kérte a nyugdíjazását, mert nem tartotta összeegyeztethető- nek keresztény hitét azzal, hogy egy tollvonással kettétörje a zsidó származású orvosok és gyógysze­részek életét, mivel 1940-ben a me­gyei egészségügy hozzá tartozott. A 60 éves évfordulóra terveznek egy megemlékezést, amelyre a do­kumentumokat Hausel Sándor le­véltáros gyűjti.- Én november 11-én leszek 91 éves - szólt bele a társalgásba Mo­gyorósi János. Na erre éneklésbe csapott át a társaság, Kamarás Jó­zsef vezetésévé.. János bácsi kel­jen fel, keljen fel, harangoznak már délre...” - szállt az ének a ven­déglő termében, amelyet egy csa­pásra megtöltött a vigasság. Ez még csak fokozódott, mikor Honti István egy borral teli üveget tett az asztal közepére azzal, hogy ez a Túrán nevezetű szőlőjéből van és neki meg most van a 88. születés­napja. Na lett erre nagy ováció és a köszöntések sorából senki sem akart kimaradni. Pista bácsi megil- letődött a sok jó hallatán, aztán így szólt: - Azért ha visszagondolok, érdekes életet éltünk, persze ab­ban az időben sokszor keserves volt. Benne volt az első világhábo­rú, a balassagyarmati csehkiverés, aztán a megcsonkolt Magyaror­szág és a második világháború, ami aztán minden képzeletet felül­múlt a pusztításával. Honti István elmesélte, hogy mikor a Donnál szerzett sérüléséből, úgy ahogy fel­gyógyult, újra csapatszolgálatra je­lentkezett egy kikunyerált orvosi igazolás birtokában. Á háború vé­ge Bajorországban érte, ahol me­nekülő magyar katonacsaládok társaságában volt. Hadifogolytá­borba irányították őket és a fogsá­got egy szerencsés véletlen folytán úszták meg. Menetüket megállítot­ta egy dzsippel érkező amerikai katona, aki meghallva a magyar szót, azt mondta, hogy ő is magyar és látva a kétségbeesett családos embereket, azt mondta fordulja­nak vissza. Ez volt a szerencséjük, mert aztán hazajöhettek.- Nekünk is szerencsénk volt a férjemmel Pesterzsébeten, mert életben maradtunk az első sző­nyegbombázás után, amikor a be­ködösített Csepelt akarták elpusz­títani - emlékezett Jagyutt Pálné. A 86. évében járó élete párja, a rendkívül elegánsan öltözött Pali bácsi bólogatott: - Isteni csoda, hogy megmaradtunk. Az emlékek elcsendesítették az asztaltársaságot, amikor kiderült, hogy van egy új ember is közöttük, a 85 éves Koronái Majer János. Megemlítette, hogy négy testvére közül, akikkel Patakon látta meg a napvilágot, már csak ő él. 40 évet húzott le a Volánnál és most 8 uno­kája és 3 dédunokája minden örö­me. Ő is megjárta a háborút, Er­délybe vezényelték, ahol őrspa­rancsnok volt. Nagykenderben jó barátja lett a református lelkész, Päer János, akiből később minisz­ter lett. Az erdélyi visszavonulás idején megsebesült, aztán egy pár társával elszakadt az alakulatától, de Galántán a nyilasok elfogták és egy gettónak kialakított majorba hurcolták őket. Ott három gyarma­tival találkozott, Horváth István­nal Tóth Lászlóval és Káván Sán­dor fodrásszal. Sikerült megszök­nie és 1945 április elején jelentke­zett az új honvédségbe. Hugyagon kellett megszerveznem a határőrséget. Aztán jöttek az elv- társak és katonai fegyházba kerül­tem. Hadd ne mondjam tovább - csendesedett el a hangja. Az emlékek megszólaltatták Honti Istvánt is. - Én rövid ideig szolgáltam 1945 után a határrend­őrségnél Jánossal együtt. Ki kellett rúgatnom magam, mert a kötelező pártnapra nem mentem el. Még fogdába is kísértek érte, hogy be­csuknak. Magamhoz vettem a gyengélkedőkönyvet és azt mond­tam, hogy ha be akarnak csukni, yy • • • először orvosi vizsgálatra kell vin­ni. így is lett. Az orvos megkérdez­te, mi a panaszom. Mondtam neki, hogy én hadirokkant vagyok, a ge­rincem el van lőve. Akkor beírta, hogy alkalmatlan vagyok a fenyí­tésre és a szolgálatra. így aztán el­küldték. Igaz gyenge volt a fizetés az akkori határőrségnél és meg­esett, hogy egy salgótarjáni ezre­des, aki tisztességes ember volt, azt mondta, hogy ha nem is va­gyunk megfizetve, végezni kell a szolgálatot. Mondtam neki, hogy nézzen végig rajtunk. Mi mindig végeztük a dolgunkat és soha nem fizettek meg. Na erre sorolódtak a történetek, mikor betoppant Medvárz laps, a művelődési központ igazgatója. - Pont olyan vagy, mint nagyapád, akit a múltkor egy diaképen lát­tunk, amit Reiter László vetített - mondta neki Menzel Miklós órás­mester. A göndör hajú, magasra nőtt intézményigazgató sorban köszöntötte a csapatot, amelyben szinte mindenki ismerős volt szá­mára. - Látom, itt van Krékó doktor úr, aki kioperálta valamikor a man­dulámat. - Sikerült? - kérdezte vissza a víg kedélyű doktor a társa­ság derültségére.- Gyermekkorában láttam utol­jára ezt a fiatalembert - jegyezte meg Jagyuttné Rózsika aztán to­vább folytatta a tereferét a közked­velt zenetanámővel, Nóti Anikó­val, aki az indulástól egyik pátyol- gatója a kilencvenesek klubjának. A jó torkú Krekó doktor éneklős kedvében volt és a nótázásból Mo­gyorósi János bácsi is derekasan kivette a részét. „Szél viszi messze a fellegeket” - szólt a régi katona­nóta és mikor nem bírták már szusszal, megegyeztek, hogy no­vember 11-én János bácsi születés­napján lesz a következő találkozó a Balassában. szabó endre Üldözte a balszerencse B. L.-t tavaly június 20-án: a sűrű eső miatt sem ő, sem kollégája nem végezhette a kijelölt munkát Érsekvadkert, illetve Rétság tér­ségében, majd amikor jobb hí­ján beültek egy vadkerti presz- szóba, s megittak két-két üveg sört, a főnök érkezésének híré­re kénytelenek voltak autóba szállni. Pusztaszántóra, majd Rétságra indultak, a városba azonban már nem érkeztek meg: a 2-es főút 54-es kilométer- szelvényét elhagyva az autó megcsúszott, B. Lajos pedig „in­dokolatlan kormánymozdula­tot tett”, emiatt a Ford Transit a szemközti sávban a szembejö­vő járműnek ütközött, s abban egy asszony meghalt Az első fokon eljárt Balassa­gyarmati Városi Bíróság három KRESZ-szabály megszegését álla­pította meg, köztük a legsúlyo­sabbként az alkoholtól befolyásolt állapotban való járművezetést, amely így jócskán felminősítette a történteket, s a büntetési tétel is magas lett: 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés. A gumikkal kapcsolatban az ítélet azt tartal­mazza, hogy „a futófelületen a mintázat mélysége nem érte el az előírt három millimétert”, továbbá relatív sebességtúllépést is felrótt B. L-nek, sokallva a 40-50 kilomé­ter per órás tempót a nem túlzot­tan kedvező időjárási viszonyok között. Mint említettük, a halált okozó ittas járművezetés bűntettére ren­delt (börtön)büntetés akár igen hosszú tartamú is lehet, ám ebben az esetben a bíróság elegendőnek tartotta a törvényi minimumban meghatározni azt, sőt - a beisme­résre, megbánásra, a büntetlen elő­életre és a kifogástalan közlekedési előéletre tekintettel - a végrehajtást (a maximális) 5 évi próbaidőre fel is függesztette, továbbá B. Lajost eltiltotta a járművezetéstől 3 évre. Az ügyész a felfüggesztés mellőzé­séért fellebbezett, utalva a súlyos eredményre (a halotton kívül egy súlyos sérültje is volt a balesetnek, s mint a másodfokú tárgyaláson ki­derült: a férfi maradandó fogyaté­kossággal gyógyult, rokkantosítása folyamatban van). A védő arra hi­vatkozott: úthiba is közrejátszott, a kátyúban összefolyt víz filmszerű réteget alkotott, s ezen csúszott meg az autó. A Nógrád Megyei Bí­róság B. L-lel szemben 100 ezer fo­rint pénzmellékbüntetést is kisza­bott, egyebekben az első fokú ítéle­tet helybenhagyta. Dr. Tóth Bars, a tanács elnöke az indokolásban ki­fejtette: a vádlott sebességgel kap­csolatos KRESZ-szabályt nem sér­tett, egy másikat (amely általános jellegű előírást tartalmaz) viszont igen. Figyelemmel arra, hogy az it­tassága kismértékű volt (0,84 ezre­lék, amely a befolyásoltság alsó ha­tárához közelít), a gumik állapotát pedig jelezte főnökének, ám hiába, ületve az általános rendelkezés megszegésére, a másodfokú ta­nács úgy ítélte meg, hogy mindhá­rom szabálysértés az enyhébbek közé tartozik. Márpedig a közleke­dési bűncselekmények helyes büntetőjogi megítéléséhez ezt kell figyelembe venni, önmagában az eredmény súlyossága nem feltétle­nül indokolja a Btk. szigorának al­kalmazását - szögezte le a megyei bíróság. A minimumban meghatározott s próbaidőre felfüggesztett szabad­ságvesztés alkalmazásához törvé­nyileg megkívánt „különös mél­tánylást érdemlő” körülmény egy­részt a szabályszegések kis súlya, másrészt a gondatlanság csekély foka, ugyanakkor a bíróság szerint a hatásosabb visszatartás érdeké­ben pénzmellékbüntetés kiszabá­sa is indokolt. Az ítélet - ezzel a változtatással - jogerős. S.J.F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents