Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-25 / 276. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. NOVEMBER 25., SZOMBAT Faragó Zoltán: T jp1 R P j Á Ó Különös november - A levegő színe és a madártani „tanösvény” Emberemlékezet óta nem volt ilyen hosszú és enyhe ősz - ez persze bizonyára azért is van, mert rövid az ember emlékezete... Csak idén volt már évszázad tele, árvize, aszálya, s mindez az alatt a pár hónap alatt, ami lepergett az idő megállíthatatlan homokóráján. Az azonban, hogy sokfelé még lombok lengedeznek a fákon, a cserjéken, meglehetősen szokaüan ez idő tájt. Tavaly ilyenkor már majdnem térdig érő hó volt, ami ki is tartott március végéig, ha nem tovább... Ehhez képest öröm a tavasziasan meleg időjárás. Alighanem a kellemes hőmérséklet tévesztette meg azt a feketerigót is, amelyik halkan, inkább csak magának énekelgetni kezdett egy sűrű líceumbokorban üldögélve. Olyan hangulata volt ennek a fütyörészésnek, mintha március lenne, s a fekete tollru- hás madár már a nagy tavaszi füttypárbajokra hangolgatna. Hírt kaptam arról, hogy fogságban tartott tőkésrécék tojást raktak, párzáshoz készülődnek, egy kedves olvasónk pedig telefonált, hogy mostanra teljesen lekopaszodott diófáján a balkáni gerlék a fészküket ülik: alighanem tojást raktak ők is. Ez egyébként nem olyan nagy ritkaság, hiszen az ember közelében élő madarak, főleg a gerlék és a rigók szaporodási időszaka korábban kezdődik és őszig kitolódik, s akár a leglehetetlenebb időpontban, még hó- ban-fagyban is hozzáfoghatnak az utódneveléshez - ami persze ilyenkor szinte sosem sikeres. Tehát tavaszi hangulat ide vagy oda, azért mégiscsak november van... Párásak a reggelek, a napsugarak csak hosszú-hosszú órák alatt törik át a ködöt - bár sokszor egyáltalán nem is sikerül a dolog és délutánra sem őszük fel teljesen a pára. A hullámzó dombok is mind másféle szürkét mutatnak. Amelyik közelebb van, az jobban látszik, amelyik távolabb, az egészen beleolvad a párából képződött háttérbe. Csak a körvonalakat látni: amelyik csipkés, hullámzó, azt erdő borítja, amelyik sima, az kopár. A völgyekbe nem mindig süt be a nap, de amikor egy-egy erőteljesebb napsugár utat talál magának a felhők között, beragyogja a világot. A friss szántás hantjai csillogva verik vissza a napsugarakat, mintha kis ■tükrök lennének elrejtve a göröngyök egyik oldalán. Sokfelé zöl- dell a fű is: a birkalegelőkön a kis- ujjnyi hosszú, üde fűfoltok nőnek a fák és a bokrok között, sokfelé arasznyi a vetés is. Az egykori Krakkópuszta alatt az út szélét sűrű bozótos borítja: nádas, kecskefűz, kökény, vadrózsa, galagonya, pár fagyalbokor akad itt, sokszor egymás tőszomszédságában. Ez a „tőszomszédság” növények esetében természetesen szó szerint értendő. A nád hosszú, éles, tőrszerű levelei aranysárgák, amikor rájuk esik a fény. Az út két oldalán, a sűrű bokrok között afféle madártani tanösvény vezet: üyenkor jóformán minden, a környéken ősszel előforduló madár megfigyelhető itt a sűrűségben. Nagy csapatokban tanyáznak itt ilyenkor a tengelicek. Amikor felröppennek a tarka énekesek, néha egész kis felhő kerekedik belőlük egy-egy alkalmas, bogánccsal, más gazzal benőtt területrész felett. Persze nem csak úgy, magukban járják a területet: ha sikerül alaposabban szemügyre venni egy-egy csapatukat, gyorsan kiderül, hogy kenderikék és zöldikék is vannak közöttük, sőt, néha erdei pintyek is. Amikor egy nagyobb kökényes folthoz érek, két meggyvágó röppen fel belőle. A termetes pintyfélék nem menekülnek messzire, csak egy közeü akácfa koronájába. Biztonságos magasságban üldögélve egészen közeire bevártak: jól látszott hatalmas, erős csőrük, amivel alighanem a kökénymagokat tördelték fel az előbb. Az útra többször röppentek le szajkók. Egy kisebb csapat mozgott a környéken, a sűrű bozótban bujkálva. Egyik-másik egészen közeire bevárt, volt olyan is, amelyiket alig négy-öt lépésnyiről figyel- gettem egy kökénybokorban. Mivel ez a színpompás varjúféle mindenevő, alighanem a kökény fanyar termését csipegette. Ellentétben a meggyvágóval neki sokkal inkább ezen vadgyümölcs húsa jelenti a csemegét, nem a magház tartalma. Két szarkát is láttam a közelben, meg egy nagy szarkafészket, ami egészen alacsonyan és alig pár méternyire az úttól épült. Kár, hogy nem tudtam róla a tavasszal: talán sikerült volna készíteni itt egy-két jó fotót... Az útszéli bozótban, ugyancsak a kökény termésén feketerigók táplálkoztak, majd fenyőrigókat is láttam: legalább három volt belőlük, de a sűrűségben nem egyszerű megszámolni őket, főleg, ha egy hosszú, több száz méteres szakaszt vizsgál az ember. Ezekből a csapatosan táplálkozó téli vendégekből ritkán látni ilyen keveset: általában legalább húsz-harminc példány verődik össze, de néha akár több százas csapatok is keresgélik zsákmányukat az alkalmas helyeken. Később egy hatalmas, pettyes begyű, kávébarna hátú rigó is elröppent közeledtemre egy bokros részről: magányos léprigó keresgélte táplálékát azon a helyen. A többi hazai rigófajhoz képest ritka, bár fészkelőként is előfordul vidékünkön. Telente azonban inkább az északabbi tájakon költő madarak láthatók nálunk, mert a magyarországiak ilyenkor a mediter- ráneumba vonulnak. Ez idő tájt nincs az a bokros, nádas, gyomnövényes terület, ahol az ember ne látna egy-két csapatra való citromsármányt. Ezek a szürke-sárga színezetű, veréb nagyságú madarak ugyancsak az északabbra eső tájakról érkező vendégek. Egyes helyeken egészen sok van belőlük, talán még a verébnél is gyakoribbak. Az alkalmas területeken ez idő tájt megfigyelhetők a több fajból álló cinegecsapatok is. A Krakkópuszta alatt vezető út mellett szén- és kékcinegék keresték táplálékukat, azután a sűrűből csuszka jellegzetes kiabálását is hallottam. Inkább erdőkben, kertekben, gyümölcsösökben látni ilyenkor ezeket a madarakat, de úgy tűnik, a bokrosokban is megtalálják a kedvükre való táplálékot. Később egy kisebb csapatra való őszapót is láttam: legfeljebb öt-hat példány lehetett. Ez szokatlanul kevés, mert ilyenkor sokszor és sokkal nagyobb csapatokban is járnak ezek a hosszú- farkú, de parányi madárkák. Az persze könnyen előfordulhat, hogy ők is a vegyes cinegecsapatokhoz csatlakozzanak; a madarak rendszertani besorolása változott az utóbbi években, de a régebbi szerint az őszapók és a cinegék egészen közeli rokonságban vannak. Akárhogyan is alakult azonban a dolog, tény, hogy együtt is látható néha a két faj. Ahol sok apró madár tartózkodik, felbukkannak a ragadozók is. A karvaly azonban, az énekesek állományának első számú szabályozója nem jelent meg a környéken. Helyette egy gatyás ölyvet láttam, meg egészen messziről egy barna rétihéját, amint a domboldaü szántóföld felett, egészen alacsonyan repült. A nap közben eloszlatta a párát föld közeléből. A völgy közepén álló, vénséges, erősen hanyatló szomorúfűz gyér lombjai között aranysárga fények bujkáltak, s egymásnak jelezgető tengelicek telepedtek a koronájába. Valahol a közelben egy szajkó riasztott, a kis énekesek pedig alighanem arról beszélgettek a fa tetejében, hogy meddig tart még ez a tél elejei tavasz. Jött ugyanis egy kis szél, megci- bálta a fűz gallyait és útjára küldött néhány sárga levelet... Üdvözöljük Somoskőn! Vitámé Vás! Willkommen! Welcome! Páratlan panoráma: vár és tábla____________________________________■ Szemet gyönyörködtető négynyelvű üdvözlőtáblával köszönti a Somoskői Váralja Egyesület a Somoskőbe érkezőket. Az igényesen kifaragott táblát Lonsták Elemér készítette és Somoskői Róbert asztalos helyezte fazsindelyes fedél alá. Angyal János, az egyesület elnöke elmondta, példaértékűnek szánják a tábla kihelyezését, hiszen az utóbbi időben megnőtt a településre érkező turisták száma, akiket mostantól ezzel a kedves figyelmességgel fogadnak. A szerdai táblakihelyezést követően Angyal János hangsúlyozottan kiemelte, komolyan gondolják a régió fejlesztésében a magyar-szlovák együttműködést, ezért a magyar, német, angol üdvözlés mellett a szlovák „Vitámé Vás” köszöntéssel fogadják a szomszédos országbelieket. A Somoskői Váralja Egyesület szombaton 10 órától tartja a közgyűlést, ahol nem csupán a megtett útról hangzik el beszámoló, hanem a hogyan továbbról is tanácskoznak a tagok és az érdeklődők. ______■ A vendégeket el is búcsúztatják a településrésztől________________________■ I smerkedés a nógrádi sajátosságokkal Német önkormányzati küldöttség járt Magyamándorban A magyamándori képviselő-testület és Sándor István polgármester fogadta azt a német önkormányzati küldöttséget, amely Salgótarjánt és Hollókőt is felkereste. A vendégeket bemutató Pintér Erzsébet, a Belügyminisztérium nemzetközi főosztályának szak- főtanácsosa arról adott tájékoztatást, hogy a 35 ezer 700 négyzetkilométeren fekvő, közel 11 millió lakosú németországi Baden- Württemberg tartomány jó kapcsolatokat ápol hazánkkal. Rendszeresek a miniszteri találkozók a magyar belügyminiszter és a tartományi belügyminiszter között és a stuttgarti belügyminisztériummal jó kapcsolatai vannak a magyar Belügyminisztériumnak. Dr. Várady László, a Belügyminisztérium önkormányzati főosztályának képviselője elmondta, hogy a kétoldalú kapcsolatok keretében látogatott Budapestre, Pest és Nógrád megyébe a tartományi belügyminisztérium küldöttsége prof. Konrad Fre- icherr von Rotberg főosztályvezető vezetésével, akik főleg az önkormányzati kapcsolatok után érdeklődtek és az évenkénti polgár- mesteri tanfolyamok hatását vizsgálták. Pest megyében a közigazgatási hivatal tevékenységével ismerkedtek. Nógrád megyében járva Salgótarjánban meglátogatták a megyei közgyűlést, ahol dr. Barta László főjegyző adott tájékoztatást a megye helyzetéről. Jelen volt a találkozón dr. Szabó Sándor, a megyei közigazgatási hivatal vezetője, aki a német vendégek számára összefoglalta az ő szempontjaik szerint nem teljesen ismert hivatal munkáját. A küldöttség felkereste Hollókőt, ahol a helyi önkormányzati rendszer sajátosságaival ismerkedtek és érdekesség volt számukra, hogy ott egy társadalmi megbízatású polgármester vezeti a testületet. Magyamándorban a főállású Sándor István polgármester mutatta be a községet és az önkormányzat feladatait, akinek a német vendégek számos kérdést tettek fel. Érdeklődtek az iránt, hogy miért van némely településen feszültség a polgármester és a testület között és a törvény betartása hogy alakul. Sándor István polgármester erre példának megemlítette, hogy mikor Mohora is a közös tanácshoz tartozott, az ottani problémákat nem tudták kezelni, annak ellenére, hogy minden konfliktus a település kárára van. Nekünk az a feladatunk, hogy megkérdezzük a lakosságot, mint ahogy a csatornázást is előkészítettük, amire a lakosság 85 százaléka igent mondott és jelentős hitel- kedvezményt vehet igénybe - magyarázta az önkormányzati munkát a polgármester. A testület munkájáról elmondta, hogy annak törvényességi ellenőrzését a megyei köz- igazgatási hivatal látja el. Sándor István, aki már több ciklusban vezeti a települést, úgy vélekedett, hogy nagy önkormányzati szabadságot kaptak a magyar települések 1990 óta, amellyel élni tudnak. Sándor István elmondta, hogy 2002-re a megye csatornázottsága eléri az 50 százalékot és a szennyvíztisztítás megfelel a környezetvédelmi előírásoknak és a magyamándo- riak is élvezhetik a teljes közműellátottságot a közel jövőben. Ezt jelzi a hamarosan átadásra kerülő körzeti kommunális hulladék- lerakó is. A község a lehetőségekkel élve már évekkel ezelőtt kereste a külvilági kapcsolatokat. Ezt szolgálja a nagy népszerűségnek örvendő, kormányzati és megyei támogatást élvező magyamándori magyar-szlovák vásár évenkénti megrendezése, ahová a határokon túlról, Németországból is érkeztek kiállítók. A német vendégek érdeklődésére Sándor István annak a véleményének adott hangot, hogy a mezőgazdaság ezen a vidéken válságban van és sem a szövetkezetek, de az egyéniek sem tudnak a földből megélni és ez egy nagy probléma lesz, ha Magyarország belép az Európai Unióba. Prof. Konrad Freicherr von Rotberg főosztályvezető elmondta, hogy Baden- Württemberg tartomány és Magyarország között történelmi kapcsolatok vannak és éppen ezért több szinten valósítják meg az együttműködést. Ennek egy része az önkormányzati kapcsolatok. Kijelentette, hogy sokat tanulnak abból, ahogy Magyarország bizonyos problémákat kezel és ugyanúgy magyar részről is a baden-württembergi tartományban tapasztaltak alapján sok mindent hasznosíthatnak. Az együttműködés másik szintje a teljesen konkrét testvérvárosi, települési kapcsolatok területe. Ezeket a testvér- kapcsolatokat, amelyeket a tartományi ön- kormányzati szövetség koordinál, támogatja a tartomány belügyminisztériuma, amely évente egyszer megrendez egy szemináriumot és ezen magyar polgármesterek is részt vesznek. A jelenlegi látogatás egyik célja az volt, hogy megismerjék az itteni polgármesterek munkájának nehézségeit, azért is, hogy ezeket a szemináriumokat milyen irányba alakítsák tovább. Magyamándorba azért jöttek, mert ez a település példaértékű. Nemcsak felkészült és dinamikus polgármestere van a településnek, hanem nagyon sok kérdést a polgárok szemszögéből igyekeznek megoldani a testület tagjai. Sándor István polgármester arról szólt, hogy tapasztalatai szerint a magyar nemzetet nagyra értékelik Németországban és Európában, nem felejtve a tizenegy év előtti sorsfordulót, amikor Magyarország megnyitotta a határait. Eddig nem volt módja elmondani, de most kijelentheti, hogy ez számunkra is sorsforduló volt. Prof. von Rotberg kijelentette, hogy a németek Magyarországgal szemben hálát éreznek. Ennek értelmében nyilatkozott nemrégen Baden-Württermberg tartomány miniszterelnöke, aki támogatásáról biztosította Magyar- országot, mint ahogy 1992 óta ezt teszik. A német vendégek a falu dolgai mellett megismerkedhettek a híres magyamándori vendéglátással, amelyből nem maradt ki a finom rétesek sokasága sem. _______ SZABÓ ENDRE Ritk uló, sárga lombok lengedeznek még a (úz gallyain____________________* szerző felvétele