Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-24 / 275. szám

Nógrád Megyei Hírlap - 5. oldal 2000. NOVEMBER 24., PÉNTEK Karancskeszi öregek vidám napja Senki sem siettette az asztalbontást - Akadtak könnyes szemek is Szép szóval mindent el lehetett intézni Minden ember életében szükségszerűen is több alkalommal előfordul, hogy valamiről értesítést kap, esetleg meghívják valahová, valamilyen őt is érintő ügyben. Az esetek többsé­gében az ügyek feledésbe mennek. Am vannak olyan életko­ri sajátosságokra emlékeztető meghívások, amelyek feledhe­tetlenek és mély nyomokat hagynak az emberek lelkivilágá­ban, egyéniségében. Nekem legalább kettő ilyen ügyem volt. Az első, amikor meghívtak az obsitom átvéte­lére. Tudomásomra hozták, hogy mint katonára, nincs rám szükség. Utána lefokozottnak és csökkent értékűnek véltem magamat. Nem sokkal később ezt a hitet megerősítette ben­nem a nyugdíjaztatásom. Nem találtam a helyem, úgy érez­tem, mindenhol mindenkinek csak útjába vagyok. Agyamba vissza-visszatérően zúgott a monológ: „Ember, megmász- tad a dombot azon az útvona­lon, amit az élet számodra ki­jelölt! A csúcsról már csak lefe­lé vezet az utad a domb túlol­dalán, de vigyázz, továbbra is légy óvatos, mert megfáradva a lefelé út is lehet veszélyes! Te­le van akadályokkal, buktatók­kal, rossz szándékú emberek­kel, kevés lesz a feléd nyúló se­gítőkész segítő kéz!” Jó pár év után jött a máso­dik figyelmeztető: a közel­múltban a helyi önkormányzat szeretettel meghívott az öre­gek napjára rendezett ünnep­ségre. Te jó ég! Ilyent még nem kaptam. Ezek szerint már hi­vatalosan is öreg vagyok? A rendezvény napján na­gyon kellemes, még nyárnak is beillő, szélcsendes, igazi me­leg idő volt. Az idősek is bát­ran kimozdulhattak megszo­kott otthonaikból a jó hangula­tot ígérő találkozóra. Több mint százan voltunk, néhá­nyan még 90 év felettiek is. A kezdésre megjelölt idő előtt már legalább egy órával koráb­ban hangos volt a helyszín. Kellemes, kedélyes volt a han­gulat, mindenekelőtt amiatt, hogy akik korábban valami­lyen módon kötődtek egymás­hoz, esetleg barátok voltak, netán rokonok is - de előtte, hónapokig vagy évekig nem látták egymást - itt most újra egymásra találva kedvükre nosztalgiázhattak. Élménye­ket, történeteket meséltek, csipkelődtek egymással úgy, mint régen. Az egyik hozzám közel ülő 80 év körüli férfit ar­ról faggatták, hogy most mi­lyen viszonyban áll a piával? Valamikor közismerten az inni szeretők közé tartozott. Az csak legyintett egyet a kezével és így válaszolt: - Már nem megy! - S hogy egyértelművé tegye a mondandóját, jobb ke­zének mutatóujjával, hüvelyk­ujját morzsolgatta és némán újra legyintett egyet. Az óvodásodra jellemző hangzavarban mindenkinek kijutott az élcből, a szuriból. Helyenként hangos kacagások törtek fel. Engem sem hagytak békén. Egy nálam alig idősebb hölgy megkérdezte, hogy hová tettem a dús, gesztenyebama, hullámos hajamat? Csak nem parókát viselek? Nyeltem egyet és jött az újabb véleménynyü- vánítás az egykori osztálytár­samtól:- Néhány száz évvel koráb­ban a focipályán a 7-es, vagy a 9-es számú mezben mintha sokkal megnyerőbb hatást kel­tettél volna, mint most a drága öltönyödben, tudod-e? Nem válaszoltam, de ön­kéntelenül is átfutott az agya­mon az egykori gólkirálysá­gom és jó néhány győztes meccs lelkes hangulata, az a tucatnyi aranyérem, amit a gyorsfutásban nyertem, egy­szóval a fiatalságom. Az előtér és a terem legin­kább a zümmögő méhkashoz hasonlított. Mindenki beszélni akart. A megidézett fiatalkori élmények, emlékek hatása alatt az öregek időutazókká váltak. Legalább egy fél napra meghazudtolták korukat. A jó ízű nevetések, derűs arcok ar­ról tanúskodtak, hogy a fiatal­ság még nem halt ki belőlük teljesen és tudnak még lelke­sedni, igazi értelmet adni léte­zésüknek, ha békén hagyják és egy kicsit támogatják őket. Habár a mindennapi életlehe­tőségeik eléggé behatárolód­tak és sajnos, állandóan szű­külnek. Az élményszámba menő terefere után kezdetét vette a hivatalos ünnepség. Király- hegyiné polgármester-helyet­tes üdvözölte a megjelenteket. Majd az óvodások, a helyi asszonykórus és a zeneiskola tanulóiból alakult vonószene- kar mintegy kétórás nívós műsorainak tapsolhatott a há­lás öreg hallgatóság. Egészen váratlanul két öreg ünnepelt is szereplővé vált. Zsidai De­zső szájharmonikán, Sztremi István tárogatón adott elő né­hány számot nagy tapsok kí­séretében. Kellemes színfoltja volt az ünnepségnek, amikor id. Novak László barátomat és fe­leségét (Lenkét) virágcsokrok­kal és gratulációkkal köszön­tötték ötvenedik házassági év­fordulójuk alkalmából. A jó hangulat a terített asz­talok mellett folytatódott. Fe­hér ruhás fiatalok szolgálták fel a forró gulyáslevest, mellé süteményeket, üdítőitalokat és tetszés szerint fehér meg vörös borokat. Az asztalbontást senki nem sietette, így bőven maradt még idő a csevegésekre, magán­ügyekre, netán későbbi tervek megbeszélésére is. Az ünnep végén a meleg kézszorítások mellett jócskán akadtak köny- nyes szemek is. Búcsúzkodás közben az öre­gek többsége - a Nógrád Megyei Hírlappal való korábbi jó kap­csolatomra hivatkozva - arra kért, hogy néhány sorban te­gyem emlékezetessé ezt a jól si­került, feledhetetlen napot és a legmelegebb szeretettel és hálá­val mondjak köszönetét a jól si­került ünnepségért, a kellemes hangulatért, az ellátásért és a minden öregnek ajándékba adott értékes csomagokért, min­denekelőtt az önkormányzat­nak, a szervezőknek az időigé­nyes fáradozásaikért, de vala­mennyi szereplőnek és mind­azoknak, akik valami módon ré­szesei voltak e feledhetetlen ün­nepi élménynek. További mun­kájukhoz jó egészséget, sok si­kert kívánnak és kívánok! Végül is, még egyszer a köszönet! (Kedves öreg barátaim, re­mélem ezt kívántátok tőlem. Teljesítettem.) _____________________KÖKÉMYE3I BÉLA K arancskeszi Betegségek megelőzése - Ünnepi készülődés A nógrádmegyeri idősek napközi otthona négyféle szolgáltatást nyújt a község időskorú lakóinak. Van bentlakásos szolgáltatásuk, működik az idősek klubja, házi segítségben részesülnek a rászorultak, foglalkoznak a szociális étkeztetés­sel. A gondozási központ igazgatójától, Verbói Tibornétól, az idősek klubjában folyó tevékenységről az alábbi tájékoztatást kaptuk. Az idősek napján, október 20-án a helyi óvodások, iskolások, a hagyományőrzők és a Muzsla táncegyüttes műsorral kedveske­dett az egybegyűlt 210 időskorúnak. Nagy sikert aratott a bentlakók és klubtagok által közreadott vidám műsor. A programban je­lentős szerepet képvisel a betegségek meg­előzése. November 30-án a diabetesek és a magas vémyomásúak orvosi vizsgálaton vesznek részt, amit havi rendszerességgel tartanak. A februárban kezdődött és október vé­gén befejeződött tréningsorozat az előbb említett két betegség megelőzését szolgál­ta. Csoportos foglalkozás keretében a részt­vevők egészségügyi ismeretekhez jutottak, lelki gondozásban részesültek, élelmiszer­bemutatón ismerkedtek meg az előadás ide vonatkozó részeivel. A sorozat 20 előadást foglalt magába. A tréninget dr. Pálmai Kál­mán, az intézmény orvosa vezette, az elő­adásokat dr. Hantos Ágnes tartotta. Mikulási ünnepségük december 6-án délután 2 órakor lesz az idősek otthonában, melyre az intézmény gondozottjait hívják meg. Az átadásra kerülő Mikulás-csoma­gok költségét az önkormányzat vállalta ma­gára. A Szívdobbanás Nógrádmegyerért Alapítvány tagjai pedig saját készítésű süte­ményekkel kedveskednek a meghívott hat­van időskorúnak. * A zagyvapálfalvai Aranykor Idősek Klub­jában a december 19-én tartandó karácso­nyi ünnepségre készülnek. Az eseményen a pálfalvai Nyitnikék együttes, a Makaren­ko úti óvodások, az Arany János Általános Iskola 4/b osztálya, valamint a zeneiskola tanulói adnak műsort, majd a klub uzson­nával kedveskedik a szereplőknek és jelké­pes ajándékokat nyújtanak át. * A bátonyterenyei idősek klubja nappali ellátást biztosít 25 tagjának. Nyári prog­ramjuknak megfelelően kirándulnak, szín­házba járnak. Most folyik az újabb színház- látogatás megszervezése. Budapestre utaz­nak, ahol a Csárdáskirálynőt tekintik majd meg. A belépőt a tagok, a szállítás költsége­it a résztvevők nyugdíjuknak megfelelően differenciáltan fizetik. Ugyanez a fizetési kötelezettség az étkezési hozzájárulásra is. Az idősek napját október második felé­ben a rákóczitelepi idősek klubjával közö­sen rendeztük meg - tájékoztatott Simon Istvánná, a klub vezetője. - Most készü­lünk a Mikulásra, melyet november 31-én tartunk. Rendezvényünkre meghívtuk a Kossuth úti iskola tanulóit. A találkozás teadélutánnal egybekötött beszélgetéssel zárul. A karácsonnyal kapcsolatos ünnep­séget a december 18-i héten tartjuk. Fenyő­fát állítunk, közösen karácsonyi énekeket adunk elő. Ezt az ünnepséget a III-as Szá­mú Általános Iskola tanulói és pedagógusai részvételével tartjuk bensőséges együttlét keretében. Amennyiben sikerül patronáló- kat szerezni, anyagi támogatásukkal kisebb értékű ajándékokat adunk át a gyerekek­nek, akiket tagjaink saját készítésű sütemé­nyeikkel vendégelnek meg. _____________________________________________VEM ESZ T izennégy éves korában kezdte a kenyérkereső életet a Salgótarjáni Öblösüveg­gyárban, mai nevén az St. Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. festödéjében, majd útja a volt Nógrád Me­gyei Vendéglátó-ipari Válla­lathoz vezetett. Dolgo­zott felszolgálóként, jártasságot szerzett a melegkonyhás tevé­kenységben, végül üz­letvezető lett a külön­böző szakmai tanfo­lyamok elvégzése után. 38 évi vendéglátós­kodás után a bányaka­szinóban lévő vendég­látóegységből ment nyugdíjba.- Szép szóval, határozott fellépéssel mindent el lehe­tett intézni, a hangoskodó- kat lecsillapítani. Nem fél­tem az erősektől sem, elbír­tam velük, pedig kemény gyerekek voltak. Kolléga­nőm, aki félt, rögtön azt mondta: kihívom a rendőr­séget. Nem kell, megoldjuk - válaszoltam. így is lett. Volt tekintélyem, ráadásul többen pártomra álltak. Szerencsére kolléganőm félelme nem ragadt rám. Én végig jól éreztem magam - utal vendéglátós múltjának jel­legzetes epizódjára Tőzsér Rozá­lia, salgótarjáni nyugdíjas.- Mi váltotta ki a vitatkozást, a heveskedést?- A meccsek... Tőzsér Rozália kötetlen mun­kaidőben dolgozott. Az italbolt reggel 6 órakor nyitott és este 10 óráig fogadta a betérőket.- Csak akkor kapták meg a kért italt, ha blokkot váltottak a pénztárosnál. Az este 10 órakor munkából jövőket is fogadtam. 23 óra volt, mire hazaértem. Másnap mindig kipihentem jöt­tem be. Fiatal voltam, bírtam a strapát. Az italos emberek egy része, amikor túl van a megen­gedett maligánfokon, ha nem is Toldi Miklósnak, de erősnek ér­zi magát. A kapatos vendégnek csak annyit mondtam: italt sem­mit, esetleg málnát, vagy kávét. Nem sértődtek meg, megszok­ták, hogy itt ez járja.- Bizonyára előfordult, hogy a feleség, vagy a gyerek jött az apukáért?- Olyan feleséggel, aki ide jött volna, nem találkoztam, gyerek­kel viszont igen. Az apja csokit vett neki, majd hazaküldte: - Mondd anyunak, hogy mindjárt jövök... Más emberek voltak ak­kor, nem gorombáskodtak, csa­ládiasabb volt a hangulat. Nyugdíjba menetele után a nyári szezont a Balaton mellett, Sóstón, nővérének leányánál töltötte munkával, üzletvezető­ként, majd ezt követően tíz éven át volt, a városgazdálkodási vál­lalatnál különböző parkolókban dolgozott, leghosszabb ideig a vásárcsarnokban.- Télen hideg, nyáron meleg volt, de kibírtam. Igen, voltak, akik nem akartak fizetni, főleg azok, akiknek több pénzük volt. A szegényebb emberek tudták kötelességüket. Akadt, aki azt mondta, neki nincs pénze. Szo­morú, de nem sokat törődtek, mi van kiírva a parkoló bejáratá­nál. A nem fizetőkkel szemben intézkedhettem volna a tanács­nál, erre azonban sosem került sor. Nem volt könnyű dolgom. Ha nem fizető gépkocsira ráte­szem a zöld kártyát, akkor az ü- lető haragszik meg. Ha nem így cselekszem, akkor a főnöktől kapok ki. Szerencsére összetű­zésem senkivel sem volt. Hátam mögött viszont kiabálták, legyek vele boldog! Tőzsér Rozáliát 1992-ben el­ütötte egy autó. Annyira tönkre­ment a lába, hogy azóta is csak bot segítségével tud járni. Életé­ben fordulatot hozott, hogy a vá­rosból kiköltözött Zagyvapál- falvára. Egyébként férjével, aki két és fél évet töltött hadifogság­ban, 32 évi házasság után „vál­tak” el. Haláláig saját házukban egy lakásban éltek. A háromszoros Kiváló Dolgo­zó kitüntetéssel büszkélkedő 78 éves asszony, a balesete óta 18 küóval lett könnyebb.- Mit vár még az élettől?- Jó lenne az egészség, az, hogy ebben a jó lakásban egy darabig még éljek. Beléptem az Aranykor Idősek Klubjába. Jól érzem itt magam. Befogadtak, kedvesek, előzékenyek az itt dolgozók. Jót tesz nekem, ki- kapcsolódást jelent, ha részt ve­szek a klub programjain. Emel­lett jut idő hímzésre, olvasásra, a Singer varrógépemen pedig, ha kell, megigazítom ruháimat. ___________________________________V.IC. G ondolhattuk volna, ekkora hely nem lesz elég, hogy minden telefonunkat megmutass A legolcsóbb Westel mobil Alcatel OTC/Sl* __________________ 6 900 * A készülékek csak Westel előfizetői kártyával használhatók. ** Csak új Westel előfizetéssel, kétéves szerződéssel, amig a készlet.tart. Az összeg a kezdő részlet, amelynek befizetése utáffa'fészülék elvihető. Az árakhoz 24 havi törlesztőrészlet és ennek megfelelően* 24x1375 Ft havi forgalmidíj-kedvezmény tartozik. További feltételek és információ: 1230 (a Westel hálózatából díjmentesen hívható), 265-9210, az üzletekben, illetve a Westel partnereknél, www.westel.hu ll Jestei [ a Kapcsolat j Az 1959-ben készült felvételen ilyen volt Tőzsér Rozália ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents