Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-24 / 275. szám

SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. NOVEMBER 24., PÉNTEK Egy falu, egy nap, egy lap - Tereske A tatárjárás előtt már lakott hely volt: itt állt egykor a Boldogasszonynak szentelt Benedek-rendi apátság. A klastromról a váradi regestrum - amit 1219 és 1239 kö­zött vezettek - is megemlékezik. E kolostor még a XV. században is la­kott volt. A török idők előtt a falu az esztergomi érsekség birtoka volt. A XVI. század közepétől a hódoltsághoz tartozott és a török kincstári feljegyzések megőrizték az egykori tulajdonosok nevét. 1562-ben Dudás, akit ország-világ ismer Pál István egyetlen vágya: felléphessen Hollókőn is Nagyapját, apját követve ő is pásztorkodással töltötte az életét. Igaz, az akkori vi­lágban nem is igen gondolhatott másra, mint a családi foglalkozási hagyomány követésére. Tizennégy évesen már pásztorbotot fogott a kezébe, ráadásul saját fa­ragását, mert hát a pásztoremberek közül sokan maguk készítették, díszes min­tázatú terelő-, s a juh fogásához szükséges eszközeiket. Az ország egyetlen, s legidősebb dudása, a népművészet mestere - több ágazatban is - 16 évesen hagyott fel a bánki uraságokat szolgáló pásztorsággal. Amikor a há­ború szele másutt már érződött, akkor nősült, Tereskére jött vőnek. A házassága viszont csak mézesheteknek mond- hatóra sikeredett, mivel be kellett rukkolnia, s a hábo­rúból csak 45-ben térhetett „haza”. Ismét következtek a pásztorkodás évei, hiszen ahhoz értett igazán, s arra volt lehetőség a környe- 4 ző tanyákon. *— Nógrádkövesdtől Borsosberényig juhászkodott - akkor már - az állami gazdasá­gokban, összesen 22 évig, volt amikor 12 ezres juhállo­mányért volt felelős. Ak­kortájt is - mint nagy­apja, apja és hát más állatőrzéssel foglal­kozók is általá­ban - faragott egyvégtében, hol bicska­tartót, karikás ostort, fokost, furu­lyát, fló­tát, még kis mére­tűeket is gyerekek­nek. Még m a - napság is faragja /. ezeket is, mint mS“*’“-** ahogy készíti még Pál István, az ország legidősebb dudása mindig a „türelem- üvegcséket’ ként, szereplő is egy-egy jeles eseményen - itthon és külföldön is. Ötszázon felül van nótáinak a száma, amelyek címeit ma egy vonalas füzetkébe jegyzi, mert mint mondja, nem úgy fog már az esze, mint régebben. Azt mondja, fe­lejt, pedig csak felnyitja a füzet fedelét és már rá is zendít a konyha kövén állva: be­tyárnóta, pásztorének után „mondja” a balla­dát, aztán jönnek sor­ba a katonaénekek és az úgynevezett vegyesek. Mindezt úgy adja elő az egyszemélyes hallgatóság­nak, mintha mondjuk a szege­amelybe csak ő tudja beleügyeskedni a Gol­gotát ábrázoló miniatűr faragványt. Az öregúr nyolcvankettedik évét tapossa, de idejét korántsem pihengetéssel tölti. Gyakran előkerül a kutyabőr-, kecskebőr du­da, amelyek megszólaltatásának olyan szak­avatott mestere, hogy nemcsak tanítványai várják évente az ország déli megyéjében, ha­nem számtalan rangos fellépés meghívottja­■ di millen- niumi gá­la - ahol illusztris operaénekesekkel és más neves művészekkel adott közös műsort - közönsé­ge előtt állna, s olyan válogatást rögtönöz hirtelenjében, amellyel a vüág bármely szín­padán megállná a helyét. „Ipoly menti ma­gyar gulyás vagyok én...” - adja elő dudával, majd nótaszóval folytatja, s amikor a legény­nóta következik „máma írok a babámnak le­velet” - már nem csak zene, dal hallik, ha­nem táncol is hozzá, ahogyan azt még a ré­giektől tanulta. (Egyébként szüleitől, kotta nélkül tanult minden nótát, ahogy autodi­dakta módon a fafaragást, hangszerkészí- tést, s más, paraszti életmódhoz, de legfőbb a pásztorkodáshoz szükséges minden kellé­ket is a már említetteken kívül a csizmaszár­ból varrt pásztor-gulyás tarisznyát, az ürük nyakban hordott kolompjait, a bá- ránykák csengőit.) A maga készítette tárgyak, a nagyapja furulyája, az 1888- ban született édesapa fa­ragványai, a maga varrta tarisznya, a kitömött barika, mind-mind háza be- __ e sés dí­sze. Már ami meg- maradt belőlük, s nem a múzeu­maink értékes darabja, hiszen Pál úr és családja mindenféle tevékenységére már a századelőn felfigyelt Manga János néprajzkutató, aztán pedig más szakmabeli­ek. Pál úr, ma egyedül él tereskei házában, amely olyan, mintha asszonykéz tartaná rendbe. Pedig amikor otthonában tartózko­dik - s nem az ország valamelyik helysége színpadán, esetleg a svájci, erdélyi, ukraj­nai, vagy épp az amerikai közönség előtt - maga takarít, főz, mos és vasal, rendben tartja az udvart, ápolja növénykéit, no és gondozza hűséges házőrzőjét. Pál Istvánon, az életerős, életkedvtől túlfűtött öregúron nem látszik meg az elszenvedett sok fájdalom, azt el­rejti a világ szeme elől. Szeme mégis könnybe lábad, amikor -felemlegeti, asszonyával 44 évet éltek le együtt, s aki na- hT gyón büszke lett volna az ,, T utóbbi évtizedekben elért sike- ? reire, s aki szívesen kísérte volna pr fellépéseire urát. Amikor még élt, akkor erre nem volt lehetőség, hiszen akkor Pál úr idejét a kenyérkereset töltöt­te ki. Hat gyerekről kellett gondoskodnia, s minő fájdalom, ma már egyikük sincs az élők sorában. Unokákból öt jutott neki, de ők másutt élnek, s így csak ritkák a találko­zások.- Más úton haladnak a mai gyerekek, dol­goznak, semmire sincs idejük - legyint egyet, mint megváltoztathatatlan tényre. Egyet azonban nagyon hiányol az ország-vi­lág előtt ismert személyiség: Hollókőre még nem kapott meghívást, pedig minden vágya, hogy a vüágörökség színhelyén is bemutat­kozhasson még egyszer! Ellenszélben, örömökkel Hátrányos helyzetű gyereke­ket nevelni és tanítani annyi, mint állandó, erős ellenszél­ben dolgozni. És annyi, mint minden apró sikernek örülni tudni, s ennek jelét is adni. Te­reskén a közös irányítású óvo­dában, iskolában alapvetően ilyen a fény-árnyék viszony. Bulejsza Jánosné, az intézményegyüttes vezetője mu­tatta be a körzeti feladatokat el­látó gyerekintézményeket, ahol a tevékenység egyik fontos kö­zös vonása a sok energiát igény­lő fejlesztő pedagógia alkalma­gázfűtése. A felszereltség javítá­sa érdekében folyamatosan él­nek a pályázati pénzszerzés le­hetőségével, az utóbbi, nem egészen egy évben így elnyert összeg mintegy másfél millió fo­rint. A hátrányos helyzettel függ össze jó kapcsolatuk a gyerekét­keztetési alapítvánnyal, tavaly egy neves pesti cég huszonöt gyerek étkeztetésének költségeit fizette ki. Jól sikerültek a szabad idő hasznos eltöltésére tavaly szer­vezett kézműves-délutánok, ahol a batikolástól a szövésig többféle munka fogásait kipró­zása a napi munkában. A tanulá­si zavar leküzdése komoly felké­szülést, kíván a pedagógusoktól, akik az oktatás mellett nagy fi­gyelmet, sok energiát fordítanak a nevelésre is, sőt, a hátrányok leküzdéséhez a gyerekeknek egyfajta lelki támaszt is nyújta­nak. Elvárással és odaadással fordulnak a gyerekekhez, hogy azok szeressenek iskolába, óvo­dába járni. Ebben persze a tárgyi feltételeknek is nagy a szerepe, hiszen második otthon az óvo­da, de az iskola is. Mint Bulejsza Jánosné elmondta, komfortérze­tük sokat javult, ugyanis tavaly télre elkészült az intézmények hálhatták, elsajátíthatták a tanu­lók. Báb-, sport-, informatikai, elsősegély-, honismereti szak­kör, sok-sok túra színesíti a tan­órákon kívüli iskolai életet. Szá­mítógépeiket támogatóiknak kö­szönhetik. Gyerekeik évek óta járnak a magán-zeneiskolába, a tanultakról sokat elárulnak a fél­évi, év végi hangversenyek. A kolozsvári Báthori Líceum­mal többéves a kapcsolatuk, a látogatásokat szponzorok segít­ségével finanszírozzák. Tavaly egy balatoni kirándulást is sike­rült megszervezniük, több diák­juk ekkor látta először a „ma- gyar tengert”. ____________■ E gy körorvos emlékére Dr. Szuchovszky Sándorra, a köztiszteletben álló orvosra szí­vesen emlékeznek a tereskeiek, de a környékbeliek is. Az időseb­bek tudnának meséim azokról az időkről, amikor test és a lélek nagyszerű gyógyítója fáradhatat­lanul, lovas fogattal járta a bete­geit. Ragaszkodtak hozzá az em­berek. (Lánya Egy körorvos em­lékére címmel könyvet írt róla.) Hogy alakja ne merüljön feledés­be, pályájának jeles állomásait is felvillantja az iskola épületében két éve kialakított emlékszoba. Az oldalt írta: Jakubovics Katalin és Mihalik Júlia Fényképezte: Rigó Tibor Takarékosság, megfontolt gazdálkodás, alapvető szem­lélet a tereskei önkormány­zatnál. Kizárólag ezek szigo­rú betartásával sikerült biz­tosítaniuk a település műkö­dőképességét. így fordulha­tott elő, hogy bár hat év óta forráshiányosak, mégsem csökkent vagyonuk, s hitel- felvételre sem került sor - derült ki Potyecz Pálnénak, a tereskei polgármester asz- szonynak a tájékoztatójából. Az önkormányzati gazdálko­dás terén a faluvezetés az önkor­mányzati intézmények műkö­dőképessége megőrzésére he­lyezte a legfőbb hangsúlyt idén. Ez is megterhelő a költségvetés­re, különösen annak ismereté­ben, hogy az egykori Huszár­kastélyban lévő két oktatási in­tézmény, az óvoda és iskola fenntartása elviszi a pénz felét. Ezzel együtt sikerült az ellátá­sok szinten tartását biztosítani­uk, sőt több esetben még szín­vonalemelést is elértek.- Oktatási intézményeink drágasága abból ered, hogy az átlagosnál költségesebb a mű­emlék kastély fenntartása. Az épület állaga nagyon lepusztult képet mutatott, s az önkor­mányzat csak kis léptékekben képes a teljes rekonstrukciót végrehajtani. A Szátokkal közös fenntartású intézmény fűtéskor­szerűsítése, a gázra való átállás több milliós tétel volt, amelyet önerőből képtelenség lett volna megoldani. Szerencsére nyer­tünk pályázati pénzt ehhez, akárcsak a födémfelújítási mun­kákhoz. A felújítási munkálatok soron következő szakasza az épület külső festése lenne, amit Nem szorulnak a sor végére későbbre ütemeztünk, mivel önmagában is nagyon jelentős - öt- millió körüli - e tétel. Potyecz Pálné polgármester derűlátóbb, mint a gázberuházás idején ____________■ S zátokkal közösen terveztek. A 2 milliárdos összkivitelezésű program munkái jövő évben kezdődnek, s a tervek szerint 2002-ben fejeződnének be.- A lakosság, annak ellenére, hogy ötvenezer forint a lakos­sági hozzájárulás mértéke, meglepően jól fogadta a csator­názás kiépítését. Több mint hatvanszázalékos igényt mér­tünk, szemben a gázberuházás idején fennálló jóval keveseb­bel. Akkor a képviselőknek agi­tálniuk kellett az emberek kö­rében, s propagálni a gázfűtés hasznossága, előnyei mellett. A faluvezetés egy ember­ként úgy véli, végeredményben nem lenne okuk szégyenkezés­re, ha Tereskét összemérnék más, hasonló nagyságrendű falvakkal. A közművesítés mel­lett történtek más, apróbb fej­lesztések, mint a járdafelújítás, amelyet 2,5 kilométer hossz­ban végeztek el eddig. Felújí­tották a Kis Ernő úti hidat is, amely a termőföldre közleke­dők útját könnyíti, s ami tűn­het apró dolognak más szemé­ben, de ’a tereskeieknek na­gyon fontos. Az önkormányzat tagjainak mi más is lehetne a legfontosabb, mint a lehetősé­gek szerint a falubeliek kedvé­re ténykedjen. A település fejlődik, amihez persze - mondja Potyecz Pálné - a testületi tagok együttműkö­dése, egyetértése, s a lakosság segítőkészsége mellett az is közrejátszik, hogy régi, szak­máját szerető, szakképzett, szolgálatra kész apparátus vég­zi a hivatali munkát. Mindösz- sze négy főállású és egy rész­idős alkalmazott. Hasszán bég, Rusztem budai pasa helytartója birto­kolta. Tereske 1593-ban felszabadult a hódoltság alól. 1715-ben tizennégy magyar és hét szlovák háztartást írtak itt össze. A falu országszerte híres műemléke a XIII. századból származó román stílusú templom, amelynek Szent László-ábrázolásai fennmaradtak. A helyi Frideczki-kúria a XVIII. században épült, a klasszicista Huszár-kastély pedig 1848-ban. F. Z. Múltidéző Mindezzel együtt előttük a szennyvízprogram fontos fel­adata, amelyet Érsekvadkerttel, Bulejsza Jánosné igazgató: Minden apró sikernek örülni kell

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents