Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-22 / 273. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI EGYE! KORKÉP PÁSZTÓ 2000. NOVEMBER 22., SZERDA A település Árpád-kori, egy bencés kolostor is állt a közelében, de a fennmaradt oklevelek csak a XVI. században említették először. 1562-1563-ban a tö­rök hódoltság része volt, 1598-ban pedig Széchenyi Lajos - a későb­bi nagy hírű Széchenyi család őse - birtokolta. A falu plébániatemp­Belenéztünk a faluvezetési naplóba Spórolniuk muszáj, a lemaradást mégsem engedik meg maguknak Becskén a „falutartás,” vagy faluvezetés - mint tevékeny­ség - egyik előnyös vonása a gyenge pontok alapos ismere­te és ezek módszeres erősítése. A „háztartási”, pontosab­ban önkormányzati „napló” takaros: gondosan vezetett, a pénz beosztásában szerzett jártasságról, következetes ta­karékosságról és a lehetőségek kiaknázásáról tanúsko­dik... Legújabb fejezeteinek megismerésében Szalatnyainé Zsigmond Éva polgármester segített. Szalatnyainé Zsigmond Éva polgármester ________ ■ Hatszáznyolcvanegy lakosá­val a nem túl kicsi nógrádi fal­vak köréhez tartozik, s nem lóg ki a sorból abban a tekintetben, hogy idősödik. Az elöregedés folyamata állandó ok a fokozott szociális ráfigyelésre. Ez a többnyire ismert módokon tör­ténik: határai a kisebb mértékű rászorultság fokmérőjének te­kinthető étkeztetéstől, az átme­neti segélyezéstől a gondosko­dással csaknem egyenértékű házi gondozásig terjednek. Nagyban hasonlít falutársaihoz másik vonatkozásban is: a munkanélküliségből már-már kihívás, hiszen az ebből adódó hátrányok mérséklését jócskán megnehezíti, hogy az érintett réteg képzetlen, s egyre több ide tartozó „éli fel” a lehetséges munkaügyi ellátásokat, s végül a feketemunkánál köt ki. A közmunkás-foglalkoztatással természetesen él a faluvezetés, de más eszközöket is latba vet, így például a szociális föld­programot, amely felér egy is­kolával, ahol újra tanulják a megélhetést. A lakosság életkor szerinti görbéje alapján most a fiatalokról kell szót ejteni. Becske fiatal felnőttéinek egy része állástalan, azoknak, akik még tanulnak, s meg akarnak maradni falujuknak, nyilván az a fontos, hogy mivé fejlődik a kistelepülés. Hogyan lesz úrrá, vagy mivel ellensúlyozza az el­öregedést, mit tesz a népesség- megtartás érdekében? Ami a fejlesztést illeti, ettől nem lehet elválasztani a taka­rékosságot. Ezt tartják szem előtt azzal, hogy körjegyzőség­hez tartoznak, intézményeket, ellátási feladatokat más falvak­kal közösen oldanak meg, in­tézményirányító társulásban dolgoznak együtt. (Közös fenn­tartású például a fogászat, s helyben, tagiskolában, csak az alsósokat oktatják, a felsősök Nógrádkövesdre járnak). Vall­ják azonban, hogy a következe­tes spórolás mégsem lehet ke­rékkötője a haladásnak, ezért - mivel kistelepülés csak más községekkel (állami hozzájáru­lással) együtt tud komolyabb, a falu jövője miatt elengedhetet­len beruházást megvalósítani - nem lehet az ilyen kezdemé­nyezésekből kimaradni. A köz­művek, a szennyvízcsatorna kivételével megépültek, s ez nagy eredmény még akkor is, ha a hitel törlesztése miatt for­ráshiánnyal kell szembenézni. Működési bajok esetére mint önhibáján kívül hátrányos helyzetű falu, külön támoga­tást igényelhet, folyószámlahi­telkerete szintén egyfajta aranytartalék. A pályázati for­rásszerzés szemszögéből is na­gyon odafigyelnek, mire költik a pénzüket, mert ha nincs saját erő, nincs esély nyerésre sem. Pályázati pénzből újították fel tavaly az Árpád utat, ugyanígy jutottak facsemetékhez, ezek az óvoda, iskola, a kultúrház parkjának díszei. Épülő buddhista centrum Nyaranta különös népvándorlás indul a kis település felé. Az autós, buszos karaván végcélja Becske, nevezetesen a fa­lu határában magasodó domb. Az utóbbi években itt rende­zik találkozójukat ugyanis a honi buddhista tanok követői. A több napig tartó rendezvények idején, mindig egy-egy ne­ves, ha nem éppen világhírű nevezetesség is ellátogat ide. Legutóbb például a nepáli láma, Csecsu Rinpocse is Becs­kén járt, s ott volt a svéd láma, Öle Nydahl is. A becskei dombon ilyen al­kalmakkor hatalmas, több ezer ember elhelyezésére alkalmas sátrat húznak fel, amely alatt napközben a tanokat hallgatják a hívők, éjjel pedig alvóhelyül szolgál nekik. A buddhisták ta­lálkozójának helyszíne évente gyarapodik valamilyen épít­ménnyel, s teljesedik a közmű- hálózata is, hiszen a sokhektá­ros területet évekkel ezelőtt megvásárolták már a helyi ön- kormányzattól a Karma Kagyü buddhista centrum részére. Az sem, akárcsak a helyi la­kosság, nem nehezményezi a más vallás gyakorlóinak jelen­létét. Elfogadták, hogy az ősi egyházak mellett honunkban is szaporodik a nagy világvallás követőinek száma, s tolerálják a számukra még mindig kissé „egzotikusának tűnő tanokat. Bár a becskeiek egy részének már korántsem ismeretlenek például Buddha tanításai, aki mindenki számára érthető, s az életben használható magyará­zatokat adott arról, hogy mi a Csecsu Rinpocse nepáli láma végső valóság, és mi az, ami feltételekhez kötött. S az se, ez a vallás nem ismer dogmákat, sőt bátorít a kérdésfeltevések­re. Azt mondja, a megértett in­formáció a megfelelő meditáci­ókon keresztül saját tapaszta­lássá válik, módszerei segítsé­gével pedig megszilárdulhat az elért tudásszint. Talán később érthető lesz sokak számára majd az is, mit jelent a meditáció, a karma, a megszabadulás és megvilágo­sodás, s milyen irányzatai van­nak a buddhizmusnak, mi is az a Karma Kagyü vonal? Las­sacskán a falubeliek is megis­merik a buddhizmus tanítóit, a lámákat is. »Addig pedig, ha nem is állnak a vallás követői közé, örülnek, hogy hírét kel­tik falujuknak a hazánkból és külföldről odaözönlők, s azért is, mert a megsokasodott em­berek „kiszolgálása” némi hasznot hoz a településen élőknek. Táj és emberek a művész szemével Ismeretes, egy ideje milyen sokan választják lakhelyül, vagy tekintik második otthonuknak megyénk egy-egy települését. Különösen köz­kedveltek a szép természeti környezetben fekvő apróbb falvaink, amelyek - amint azt a hozzánk költözők mondják - nyugalmassá- gukkal vonzók a nagyvárosokból elvágyódóknak, akik között több képzőművész is felfedezhető. Becskének négy esztendeje van „saját” festője, akit olyan becsben tartanak a településen, hogy a millenniu­mi rendezvényen az ő alkotásaiból rendezett kiállítás darabjai ígérik a legfőbb látványosságot. Siska Gyula képzőmű­vész, főiskolai művész-ta­nár szekszárdi panellakásá­ból mindig is kertes családi házba, vidékre vágyott. Becskére a véletlen hozta először, aztán megragadta a környezet és ittragadtak fe­leségével együtt. Négy éve élnek itt a docens úrék, mi­után nyugalomba vonult, teljesült a régi vágy, hogy a Siska Gyula festőművész „műtermében” _______■ f aluban, kertes családi ház­ra tehettek szert. Valójában azóta szentelhet több időt az alkotásnak, amióta idekerült, hiszen nem csak festő-tanárként dolgozott, hanem szakmai jegy­zetíróként is nyilvántartották. Ezzel együtt is több hazai és külföldi kiállítás­ra való alkotása született, ma fellelhetők festményei Hollandiában, az Egye­sült Államokban, Japánban - hogy csak a tőlünk legtávolabb fekvő országo­kat említsük - magángyűjtőknél és állami gyűjteményekben. A művész olyan új technikával (is) fest, amellyel rajta kívül senki más a világon. Szabadalmaztathatta volna már, de visszariasztja az azzal járó idő­igényes procedúra, inkább fest helyette. Elárulja, hogy e különleges techni­kát véletlenül fedezte fel. Próbálták már utánozni nagy kaliberű művészemberek, mindeddig nem sikerült egyiküknek sem még az elárult technika segítségével sem. Nekünk is elmondta a csízióját, nem kell más, csak egy speciális lap, merített papír, de legjobb a deszka, emellé még a festék, meg a művészember ujjai. Még azt is elárulja, őt maga a technika irányítja, amikor találmányát hívja eszközül, hogy egy-egy gondolatát képbe örökítse. A művész stílusa változó, azt mondja, érzelmei és a téma irányítják, ami­kor az irányzatok valamelyikéhez nyúl. Műtermében, azaz házuk nappali­jában az elkészült és félig kész művek, jobbára portrék, csendéletek és táj­képek, amelyek közül nem egy a becskei tájat, a becskeieket láttatja a festő szemével. S ott az a különleges hatású képe is, amelynek elkészítését az amszterdami emlékek ihlették, s amelyet minél tovább néz a szemlélő, an­nál több figurális alakot fedezhet fel rajta. S a festőállványon feszül az a vá­szon is, amelynek a művész már címet adott, bár még nem készült el a té­májában monumentálisnak mondható mű. Pompeji pusztulása a címe a mozgalmasságával, de színkavalkádjával is „nyugtalanító” festménynek, amellyel a rendszerváltást örökíti meg a millennium évében. _________■ P ár mondatban háztól házig Művelődési ház. Épületében mű­ködik a könyvtár, amely heti egy al­kalommal várja régi és új tagjait. Az épület szerepét bővíteni szeretnék azzal, hogy lakodalmak megtartására az igénylők rendelkezésére bocsáta- nák. Ehhez azonban szükség van vi­zesblokkra, amelynek kialakításához elsősorban a pénzt kell előteremteni. Ezért pályáztak, s mivel nem értek célt, jövőre újra próbálkoznak. A ta­tarozása szintén időszerű lenne. * * * Ravatalozó. A tavalyi nagy esőzé­sek miatt a belvíz megrongálta, az alapja megrepedt, ezt és a falakat is meg kellett erősíteni a mintegy 1,4 milliós felújítás során. * * * Váci segítők. A települési önkor­mányzatnak jó a kapcsolata a Máltai Szeretetszolgálat váci szervezetével, amely kérésre és anélkül is jelentke­zik adományokkal. így kaptak tőlük például kisebb bútordarabokat - vá­rótermi padokat, szekrényeket - az orvosi rendelőbe. * * * Sportélet. A faluvezetés fontos­nak tartja, hogy anyagiakkal járuljon a focicsapat működéséhez, s öröm­mel veszi, hogy vannak szponzorok, akik szintén nem sajnálnak pénzt ad­ni a sportra. * * * Izsáki bácsi háza. A volt pékmes­tert hívták így a helyiek. A legfiatalab­bak kivételével valószínűleg nincs olyan becskei, aki ne tudná, kiről van szó. Miután a mester elhunyt, örökö­se felajánlotta a házát az önkormány­zatnak, amely köszönettel fogadta ezt. Ha lesz rá mód, biztosan haszno­sítják, így a pékmester neve még so­káig nem merül feledésbe. Az oldalt írta: Jakubovics Katalin és Mihalik Júlia Fényképezte: Rigó Tibor Szegény gyerekek! - sajnál­kozhatna az idegen, aki pusztán az óvodaépület kül­leméből ítélné meg a becskei óvodások sorsát. Az egykori Balás-kúria tetőszerkezete rogyadozóban, külső burko­lata pedig málladozik, s eze­ket az állagbeli hiányosságo­kat sem az udvarban terebé­lyesedő évszázados fák lomb­koronája, sem az újabb tele­pítésű díszcserjék nem képe­sek szem elől rejteni. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden re­ménnyel” - motoszkál egyre az óvoda ajtaján alig-alig be­merészkedő gondolatai kö­zött, rést nyitva a hatalmasra méretezett ajtón. Az elibe táruló belső tér látvá­nya azonban rácáfol minden el­képzelésre. A klasszicista stílus­ban épült kúria belseje is őrzi az építészeti stílusjegyeket, s a hófe­hérre mázolt falfelületek még Iskolában óvoda - eladó a kúria jobban ráirányítják a figyelmet a lendületes boltívekre. Stílszerű az előtérben álló majd plafonig érő cserépkályha is, amely me­legséget sugároz színezékével is, s talán azért is, mert oldja a fehér keltette hidegérzetet. Akárcsak a berendezési tárgyak, amelyek itt érthetően gyermekméretűek, az intézmény mostani funkciójának megfelelően. Természetes anya­gokból készült dísztárgyak - mint kiderült, az óvónők és a gyerekek csapatmunkájával szü­lettek a tetszetős „műremekek” - gyermekrajzok teszik ma ottho­nossá a kúriát. Csak a csend zavaró a gyer­mekintézményben, úgy lenne ter­mészetes, ha zsivajtól lenne han­gos. Aztán kiderül, épp a délutáni pihenőre készülnek a gyerekek, s azért akkora a csend, mert áhítat­tal hallgatják az „altatót”, a mesét. A csendhez persze az is hozzájá­rul, kevés a becskei óvodás.- Húsz éve még negyven gye­rekünk volt - mondja Mravikné Bartos Márta óvónő, aki itt kezd­te s itt is fejezte be a pályát. A pi­henés éveit kezdené, de még egy ideig szüksége van tapasztalatai­ra az intézményvezetésnek, így az kissé odébbtolódott. A helybe­li születésű óvónő - aki már ré­gen nógrádkövesdinek is számít, mivel ott él - a mostani 15 óvódás szüleit is nevelte annak idején, nem ritka, hogy némelyik kis­gyermek anyja, apja nála csepe­redett iskolássá.- Nagyot változott a világ azóta - töprenkedik a múlton - kevés fi­atal maradt a faluban, kevés kis­gyerekkel. Ami az óvodai nevelés szempontjából nem lenne baj, hi­szen a kis létszámú csoportban még az egyénenkénti foglalko­zásra is jut idő. Hátrányai viszont szerteágazóak... Ezek közül pusztán egyet ra­gadtunk ki, egy szűk intézményi problémát, ami nem más, mint a fenntartási, nfűködési költségek alakulása. Igaz, ez szoros össze­függésben van az épület méretei­vel, s azzal is, hogy műemléki vé­delem alatt áll. Az önkormányzati tulajdonú épületben, óvodai célokra - saját, ötvenadagos kapacitású konyhát is működtet az önkormányzat itt - hasznosított hét helyiség fenntar­tása, a működési kiadásokkal együtt összesen 6,5 milliós ki­adást jelent az önkormányzatnak évente. Ennek ismeretében az is kész csoda, hogy az épületbelső felújítására képesek voltak pénzt kiszorítani, az viszont nem, hogy az épület külső rekonstrukciójára nem telik. Ez ugyanis vélhetően többe kerülne, mint az egész éves költségvetés, vagy még több. Az önkormányzat épp ezért döntött úgy, hogy értékesíteni fogja az épületet, s a kicsiket az általános iskolába, a felszabaduló pedagó­guslakásba költözteti. Legalább az iskola is „belakottabb” lesz, mint jelenleg, ahol mindössze húsz kisiskolás tanul. Az évszázados fák, a sűrűn telepített díszcserjék sem rejthetik a műemlék kúria lepusz- tult küllemét________________________________________________■ loma 1800-ban épült, az elpusztult középkori isten­háza helyett. Becske másik nevezetes épülete a volt Balás-kúria, ami 1820 körül épült klasszicista stílus­ban. Építészeti látványosság a XVIII. századi Galga-híd is. F.Z. Múltidéző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents