Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-17 / 269. szám

2000. NOVEMBER 17., PÉNTEK Nógrád Megyei Hírlap - 5. oldal mmmmmmmmmmummmmmmmmmmmmmms&msmmmmmmmmmmmKm „Szomszédvigyázó” Rozi néni R ozi néninek nagyon hiány­zott a falu. Mióta beköltö­zött a lányához a panelbe, nem lelte a helyét. Minden reg­gel megelőzte az öreg vekkert, aminek a hangjára kelt az asz- szonylánya, hogy munkába si­essen. Szerencsére van hová mennie. Kell is a szerencse, mert a veje meghalt egy baleset­ben, s a lány ittmaradt két gye­rekkel. Őket Rozi néni keltette és indította iskolába. Amikor Pétiké, meg Janika el­mentek, rendbe rakta a lakást. Elmosogatta a néhány bögrét, tett-vett, egyik helyiségből a má­sikba ment, kinézett az ablakon, s nem találta a helyét. Nem akarta megbántani Pi­rost, a lányát, van annak sze­génynek épp elég baja. A napok, hetek teltével azonban egyre rosszabbul érezte magát.- Talán valami baja van anyámnak? - kérdezte egyik este a lánya, mivelhogy akkor is na­gyon szótlan volt. Még a Vágó se kötötte le. Pedig azt nagyon szed­red, mert annyira intelligens. Ő csak ingatta a fejét, hogy nincs baja. Bizony mégis van, de ezt ő nem mondhatja meg a lányának, mert akkor kitör a háború. Jól emlékszik a szomorú nap­ra, amikor eltemették a vöt. Pi­ros az ő vállára borult, a két gye­rek meg az anyjuk ruhájába ka­paszkodott. Akkor pecsételődött meg az ő sorsa is. A lánya két­ségbeesve kérlelte, hogy adja el a falusi házat és költözzön be hozzájuk, a városba, mert nél­küle megakad a család élete. Látta, hogy Pirosnak igaza van, mégis megkeményedett a hangja, amikor kimondta, hogy az nem olyan egyszerű. Meg kell azt gondolni! A lánya nem is szólt utána egyet sem. Elkísér­ték az autóbuszhoz, s még csak meg sem ölelték egymást, ami­kor felszállt a járműre. Az ablak­ból még látta a két gyerek féle­lemjárta arcát, de Piros nem né­zett rá, csak lehajtotta a fejét. Egy hétig vívódott, Hajku- rászta az aprójószágot, a kutyá­jára rákiabált, az edényt is csap­dosta. Éjszakákon át a plafont nézte, s csak hajnalban szende- redett el, de nemsokára jelzett a legszebb kakasa. Majd Jani bá­csi meghúzta a hajnali harangot, s máris végigkolompolt a falu három-négy tehene az utcán. Ezt nem lehet itthagyni - haj­togatta magában, miközben fel­villant előtte a két unoka fájdal­mas arca. S ekkor felejtette a fa­lut. Azt a harminc-negyven ro- botos évet, amit a szövetkezet­ben, meg a háztájiban húzott le napvilágtól napnyugtáig. Feled­te a kínlódást, a nincstelenséget, a garasok kuporgatását, s nem akart gondolni arra az egy nyo­morult hold földre, amit még az öregével vásároltak az önma- guktól megvont fillérekből. E gy lánya született, mert olyan elesettek voltak, hogy nem mertek több gyereket kockáztatni. Abban reményke­dett, hogy Pirost majd kitaníttat­ják, s neki nem kell már az álla­ti paraszti robotot végezni. Nem sikerült teljesen a terv, mert a lány, noha szorgos volt, de a ta­nuláshoz csak átlagos tehetsé­get mutatott. Megtanulta a gyors- és gépírást, végezte is, amíg kellett, aztán betanított munkás lett. A veje jóravaló szakmunkás volt, de amikor jött a leépítés őt is elküldték. El­ment trógernek, s egy feke­temunkára igyekezve felborult a kisbusz és ő is ott maradt az út széli roncsban. Rozi néniben kavargód múlt és jelen. Nem tudta mitévő le­gyen. A szövetkezeti munka után kap egy kis nyugdíjat, ami­ből a faluban megélne. Ki lehet azt pótolni az állatokkal, meg a kerttel. Meg itt van a ház! Viskó volt, amikor az öregével megvet­ték. Véres verejtékükkel építet­ték meleg vályogházzá. Még egy kis istállója is volt. Nem lehet ezt itthagyni! - jajdult fel benne a múlt. De mi lesz az unokák­kal? - perelt vele a jelen. Végül győzött a jelen és Rozi néni eladta mindenét. írt Piros­nak, hogy ha tényleg akarják, akkor beköltözik a városba. Örömmel fogadták és azóta Piros mellett alszik a szobában. Jól megvannak. A lánya nyu­godt, az unokák szófogadók. Csak hát azok a hajnalok ne len­nének! Mindig hallja a kakas­szót, a városban is harangoz­nak, s néha megálmodja a gulya kolompszavát is. Délelőtt, ha jó az idő kikö­nyököl az ablakba és nézegeti az utcai forgatagot. A lépcső­házból behallatszik a lift mono­ton zúgása, s mindig kifelé fü­lel, ha a harmadikon áll meg a gépezet. Azt gondolja, hogy hozzájuk jön valaki, pedig ha­tan is laknak ezen a szinten. Ilyenkor kiles a kukucson, mert kíváncsi természet, mint általá­ban a nők. Egyszer rajtakapta a lánya és leteremtette, hogy nem illik az ilyesmi. Ő azonban ki­vágta magát és azt válaszolta, hogy nem tesz ő mást, mint ilyenkor vigyáz az emeleti szomszédokra. így történt azon a délelőttön is, amikor kattant a liftajtó. Máris a kukucskálóhoz osont és leste hová jöttek. Látja ám, hogy két gyűrött ruhás férfi csenget ide, csenget oda, de se­hol sem nyitnak ajtót. Nem is nyithatnak, mert nem voltak otthon. Megijedt, hogy hozzá is becsengetnek, s akkor nem tudja mitévő legyen. De nem jutottak odáig az idegenek, mert elővettek egy köteg kul­csot és a zárba próbálgatták. Rémülten látta, hogy nyílt az aj­tó, s azok ketten bementek. M ajdnem pánikba esett. Törte a fejét, hogy mit te­gyen, hiszen telefon nem volt a lakásban, hogy szólt volna a rendőröknek. Kinyitotta az ab­lakot, de senki sem figyelte a ha­donászását. Nem is értették, hogy mit akar. Ekkor halált meg­vető bátorsággal kiosont az aj­tón. Csendesen behúzta maga után és leosont a lépcsőn a ház­mesterhez. Szerencsére otthon volt. A telefonhívásra jöttek a rendőrök, s a két betörő máig sem érti hogyan fogták el őket. PÁDÁR ANDRÁS Gyökerek - Dokumentumfilm Bartókról Gyökerek címmel dokumen­tumfilm készült Bartók Béla éle­téről és munkásságáról - tájé­koztatták az alkotók kedden a távirati irodát. Az ismertetés szerint, a háromrészes film, amely három és fél év alatt ké­szült el, az első olyan hiteles for­rásokon alapuló televíziós pro­dukció, amely átfogó képet ad Bartók életéről. Készítői igye­keztek feltárni az összefüggése­ket Bartók személyisége, élet- szemlélete és művei között, be­mutatni fejlődése útját a kezde­ti romantikus, nemzeti hangvé­telű próbálkozásoktól a legel- mélyültebb remekművekig. A film szakértője Kovács Sándor, a Bartók-archívum tudományos munkatársa. Gaál István rende­ző elmondta: a forgatókönyv - amelyet Várbíró Judittal, a film szerkesztőjével állított össze - kizárólag Bartók leveleiből, ön­életrajzából, írásaiból, előadása­iból áll. Az idézeteket Szakácsi Sándor szólaltatja meg, miköz­ben felcsendülnek az azonos időszakban született művek. Az archív zenei anyagok felhaszná­lása mellett számos új felvétel is készült a film számára, olyan előadóművészekkel, mint Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, Gulyás Dénes vagy a Keller-vonósné- gyes - erről Várbíró Judit be­szélt. Elmondta azt is: a film ké­pi világa egyrészt a zeneszerző írásai alapján napjainkban for­gatott anyagból áll, másrészt pe­dig olyan korabeli archív felvé­telek alkotják, amelyek a zene­szerző életútjához, illetve a kor történelméhez kapcsolódnak. Az ismertető szerint a három­szor hatvanperces film a zene­szerző életének legfontosabb helyszíneit, utazásait, gyűjtése­it, turnéit, életélményeit mutat­ja be. Az első rész, Bartók szüle­tésének évétől, 1881-től, az első alkotói korszak végéig, 1911-ig tart, bemutatva a zeneszerző kezdeti próbálkozásait és a nép­zenével való első találkozását. A második rész, amelynek fő pillé­rei a három nagy színpadi mű - A fából faragott királyfi, A kék­szakállú herceg vára és A csodá­latos mandarin - 1911 és 1926 között követi nyomon Bartók életét, művészetét. A harmadik rész 1926-tól ad betekintést éle­tébe és 1945-tel, a zeneszerző Amerikában bekövetkezett halá­lával fejeződik be. A háromré­szes filmet - Várbíró Judit ismer­tetése szerint - 2001 márciusá­ban, Bartók születésének 120. évfordulóján tervezi bemutatni a Magyar Televízió, szerdán pe­dig a harmadik részt zárt körű bemutatón vetítik le. Nyugdíjrendszer és kérdései Jövőre a kötelezőnél 3 százalékkal nagyobb mértékben, azaz 10,3 szá­zalékkal emelkednek a nyugdíjak - erősítette meg kedden Biator- bágyon, a helyi nyugdí­jasklub vendégeként Harrach Péter. A szociális és családügyi miniszter kijelentette: a költségve­tésből az idén is a terve­zettnél valamivel több ju­tott emelésre. Hozzátet­te: tudja, ez nem sok, de központi forrásból szá­mos egyéb gondot is meg kellett oldani. Példaként említette az egészség- ügyi és a szociális ágazat­ban dolgozók fizetésének javítását. Harrach Péter hangsú­lyozta: ahhoz, hogy a nyugdíjak reálértéke to­vább növekedhessen, egyebek mellett az is kell, hogy emelkedjen az ak­tív keresők száma. - Ezt többek között - folytatta ­új munkahelyek teremté­sével igyekszik elősegíte­ni a kabinet. Ugyanakkor továbbra is változatlan marad társadalompoliti­kai programja: elsősor­ban azokat támogatja, akik munkájukkal és gyermekek nevelésével járulnak hozzá az ország gyarapításához. Selmeczi Gabriella, a Fidesz-frakció szociális és egészségügyi kabinet­vezetője, a térség ország- gyűlési képviselője sajná­latosnak nevezte, hogy egyre többen riogatják valótlanságokkal a nyug­díjasokat. - A kormány - hangsúlyozta - a jövőben is mindent megtesz a nyugdíjak reálértékének növeléséért. Hozzátette: ennek ékes bizonyítéka volt a közelmúltban a, gyógyszergyártókkal és a Mól Rt.-vel való kemény, következetes fellépése. Klubéleti színek Szalmatercsen A nyári szünetet kivéve az év minden szakában várja tagjait és vendégeit a szal- matercsi nyugdíjasklub, amely '99 febru­árjában alakult meg. Változatos tartalmú ünnepélyes és kevésbé ünnepélyes ren­dezvények sora az, amiért a helyi idősek vonzónak találják, látogatják az Adorján Józsefné vezetésével működő közösségi helyet. Visszatérő és szintén kedvelt programjuk a kirándulás, jártak már Ipolytarnócon, Hollókőn, a szécsényi múzeumban, Fallóskúton, Mátra- szentimrén, Parádsasváron, Egerben, Pásztón és Gödöllőn is. Az Országházat a karancskeszi klubtagokkal együtt tekin­tették meg. A karancssági szentkúthoz évente kétszer ellátogatnak, a nyáron részt vettek a barlang környékének rend­betételére szervezett munkában. Tagja a csoport a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetség­nek. Nemrégiben megalakult a népdalkö­rük, legelsősorban azért, mert szeretnek énekelni, illetve abból a célból is, hogy a szép dalok ne merüljenek feledésbe. (Legutóbb Szécsényben, a nyugdíjas­klubok és idősek megyei találkozóján ad­tak színes műsort.) Aki ehhez a kezde­ményezésükhöz csatlakozni kíván, szere­tettel várják. Nem haragudott az elítélt, mert a rendőr úriemberként viselkedett Kofát meghazudtoló fiatalos­ságával az ifjúság soraiból töb­beket is maga mögé utasíthat Dús József, akinek az élete azonban gyermekkorában nem volt irigylésre méltó...- Urasági cselédként szüleim sok helyen dolgoztak. Édesapám beteges ember volt, ezért az ura­ság nem tűrte meg. Ötvenkét éves korában meghalt. Négyen vol­tunk testvérek. Rám hárult a csa­ládfenntartó szerep, mert bátyám fiatalon, tébécében elhalálozott. Voltam pulykapásztor, kondás, bojtár, aztán béreslegény, kocsis, végül a ranglétrán eljutottam a pa­rádés kocsis beosztásig. Tizen­nyolc éves koromban Mátyásföl­dön voltam cseléd, erről itt van a fényképem - nyújtja át a sokat mondó fotográfiát Dús József nyu­galmazott rendőr alezredes. A második világháborúban kétszer sebesült meg a keleti fron­ton. 1944-ben mint tartalékost, új­ra behívták. A Pribijet-mocsa- raknál a több tízezer fős hadse­regből 3500-an maradtak meg, köztük Dús József is. A Varsóban történt sebesülése után a soproni kórházban ápolták, ahonnan a tiszalöki póttartalékosokhoz osz­tották be. A szovjet csapatok Kiskunlacházánál voltak, mi pe­Tizennyolc évesen ______________■ d ig akkor Ráckevén. Palotásiak, jobbágyiak és én, mint szarvas- gedei, azt mondtuk egymásnak, - menjünk haza! El is jutottunk Kunszentmiklósig. Ott estünk fogságba. Szerencsénk volt, mert Tolbuhin marsaiból kaptunk egy olyan papírt, melyben az áll, hogy nem vihetnek el bennünket... 1944 karácsonyára értünk ha­za, én Jobbágyiba. A szovjetek Jobbágyit 1944. október 23-án szabadították fel. Dús Józsefet, mint katonavi­selt embert az ott állomásozó szovjet egység főhadnagya meg­bízta a civil ruhás rendőrparancs­noksággal. Akkor még nem gon­dolta, hogy ezzel a megbízatással egész életre elkötelezte magát a fegyveres testületbe. 1945 áprili­sában a debreceni ideiglenes kor­mány miniszterelnöke döntött az államrendőrség felállításáról. Őr­mesteri rangban, rendőrbiztonsá­gi vezetőként felvették Dús Józse­fet is. Életében az első döntő válto­zást 1947. január 2-a hozta, ami­kor bevonult az első hat hónapos őrsparancsnoki iskolába Buda­pestre, amit Kiskunhalason a lovasiskola követett. A ranglétrán és beosztásában az előrelépés az egyéves bentlakásos tiszti iskola elvégzése után felgyorsult. Had­nagyi rendfokozattal jött vissza a megyére, Pásztóra, ahol rövid idő múlva soron kívüli előléptetéssel a kapitányság vezetője lett. Szécsényben is ebben a beosz­tásban tevékenykedett. Főhad­nagyként a társadalmi-tulajdon- védelmi osztályt vezette, majd őr­nagyi rangban Salgótarjánban a bűnügyi osztály vezetője lett. A főkapitányságon a vizsgálati osztályvezető helyetteseként tevé­kenykedett 1974-ig, nyugdíjba vo­nulásáig.- Kérem, adjon közre egy-két ér­dekes epizódot gazdag, aktív rendőri munkájáról!- Az erdőkürti mezőgazdasági szövetkezetből elloptak két lovat. Parancsnokom azt mondta: - ad­dig nem jöhetsz haza, amíg a lo­vakat nem találod meg, a tettest el nem fogod! Csupán érdekességként emlí­tem, hogy a tettes és felesége fel­kereste a bűnügyekkel foglalkozó kollégámat, és megkérdezte, hogy miben tudna az ellopott lovak megtalálásában segíteni, de ő elta­nácsolta őket. Három hónapi nyomozás után egy Jászárokszálláshoz tartozó ta­nyán sikerült elfognunk a férfit és feleségét és megtaláltuk az eltulaj­donított lovakat. Annak idején a balassagyar­mati kapitányság is körözte őket. Elítélésük után a férfi a követke­zőket mondta: „Leültetett négy évre, mégsem haragszom magá­ra, mert úriemberként viselkedett velünk szemben”!- A másik érdekes eset veszte­getéshez kötődik. Egy lány baltá­val verte szét édesanyja fejét. Le­tartóztattuk. Nem sokkal később az anyja teli fejkendővel száz fo­rintokat tett elém azzal, hogy en­gedjem szabadon a lányát. Mond­tam neki, nincs elég baja? Ha vesztegetésért jegyzőkönyvet ve­szek fel, nem ússza meg... Ugyan­ezt megismételte az ügyészségen, ahol az általam elmondottaldioz még annyit hozzátett: - a lányán nem tud segíteni, a bíróság ítélke­zik majd.- Hányszor fenyegették meg?- Egyszer. Harminc év körüli fi­atalember volt, akinek a felesége nem él és tizenegy éves kislányá­val fajtalankodott, amit a kislány az iskolában elmondott. Onnan érkezett a feljelentés a szülő ellen. Lumpen ember volt. Elmondott mindenfélének: - mit csinálsz te sínbetyár, sínbohóc. Dús József elismeri, azért tud­ta hivatását eredményesen gyako­rolni, mert felesége nagyon nagy türelemmel viselte el az éjszakai távolmaradást, az állandó készen­létet. Négy lánya közül kettő kö­vette őt a rendőri pályán. Az idő­sebbik bűnügyi vonalon dolgo­zott, már nyugdíjas, a fiatalabb a Salgótarjáni Városi Rendőrkapi­tányságon pénzügyi területen dol­gozik. Unokája pedig szabálysér­tési előadó ugyancsak a tarjám ka­pitányságon. A csaknem 20 kitün­tetés birtokosa ma sem tétlenke­dik. Rendszeres cikkírója a nógrá­di Zsarunak, aktív levelezője a Magyar Rendőrnek és Belügyi Szemlének. Lapunk elődjeiben különböző bűnügyekről soroza­tot jelentetett meg.- Egyik éjjel nem aludtam jól, így hát volt időm. Megszámol­tam, hogy 1945-től 178 kollégával dolgoztam együtt. Húszán voltak idősebbek mint én, a többiek fia­talabbak. Tizennégy évig volt a lakás- szövetkezet elnöke, tagja a me­gyei rendőr-főkapitányság nyug­díjasbizottságának, eljár a József Attila Művelődési Ház nyugdíjas­klubjába is.- A megyei közgyűlés épületé­ben lévő klubunk Kuncze Gábor volt belügyminisztertől hét évvel ezelőtt egy színes tévét, Pintér Sándor mostani belügyminiszter­től pedig egy videomagnót kapott. Hét unokája, ugyanennyi déd­unokája van. Szabad idejében a Rendőr alezredesként vonult nyugdíjba ■ karancsaljai telken végzendő me­zőgazdasági munkában segít. _____ V. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents