Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-04 / 233. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN M E GYEI K Ö R K É P PÁSZTÓ 2000. OKTÓBER 4., SZERDA ez lelkileg is letöri az embereket. Különösen akkor, ha valaki gyengébb akaratú. Nehezen tűri a nincset és esetleg a máséhoz nyúl, hogy ehessen. Úgy gondolom, az a legnagyobb feladat ma az országban, hogy az embereknek értelmes munkát tudjunk adni, különben visszafordíthatatlan lesz a lecsúszás. Ebben a virágos kis faluban, a nagy csendesség ellenére is zajlik az élet. Működik a focicsapat, aki csak teheti kimegy a mérkőzésekre. Azt tartják, hogy nem az a lényeg hányadik helyen állnak a tabellán, hanem a szórakozás. Meg az, hogy a marcali fiatalok mozogjanak. A csapat is olyan közösség, amely összetart egy csoportot és leköti tagjait. Akár csak az ötven fiatallal működő néptánccsoport.- A könyvtárral is rendelkező művelődési házban minden pénteken gyakorolnak a néptáncosok - mondja a polgármester. - Lelkes vezetője Tóth Zsuzsa a balassagyarmati Palóc Múzeumból jár ki tanítani a táncosokat. A táncok megtanulása mellett a gyerekek megtanulnak beszélni és viselkedni is. A helyi önkormányzat a szügyi körjegyzőséghez tartozik. Anyagi lehetőségeik híján az önhibájukon kívüli veszteséges önkormányzatokhoz tartoznak. Nógrádmarcalban nincsenek üzemek, a mezőgazdaság sem nyújt megélhetést. Szerencsére most is tíz-tizenkét közmunkást tudnak foglalkoztatni. Ők elvégzik a köz érdekében szükséges legfontosabb teendőket. Vezetőjük Váfyi Nagy András falugondnok. A fiatalember kis mikrobusszal közlekedik, ami a legfontosabb munkaeszköze. Nemcsak a közmunkásokat igazgatja, hanem bevásárol, gyógyszert hoz, ebédet szállít, egyszóval valóban gondnok. A faluban valamennyi önkormányzati út aszfaltozott és szerencsére a településen minden megvan, csupán a csatornázást nem sikerült még megoldani. Nagy fejfájást okoz ez a képviselő- testületnek, de be kell látniuk, hogy ezt a feladatot összefogás nélkül egyetlen önkormányzat sem tudja végrehajtani. Az összefogásra jó példa a falu határában épülő regionális hulladéktároló bázis, amely végső elkészülésekor megközelítően húsz község hulladékát tudja befogadni és a korszerű követelményeknek megfelelően tárolni. Befejezés előtt áll egy akkora konyhának a létesítése, amelyben egyszerre száz embernek tudnak főzni. A falusiaknak nem kellene ennyit főzni, de ők már céltudatosan készülnek rá, hogy a falusi vendéglátás fellendül. Az is kiderül a beszélgetés közben, hogy az önkormányzat vett Bogácson egy üdülőt még 1992- ben. így aztán a mikrobusszal önköltséges áron utaztatott emberek közül egyszerre két család élvezheti a sok betegségre áldásos meleg vizet. Arról nem is beszélve, hogy van a falunak ott egy kis szőlője is. A polgármester büszkén mondja, hogy a nemrég lezajlott millenniumi zászlóátadáson saját borukkal kínálták a vendégeket. Nagyon szép az emlékpark, s már készül a falutörténet is. Zajlanak a tárgyalások a falumúzeum épületének megvételére. A polgármester a beszélgetés végére hagyja a jövőbeni tervek, fejlesztések legnagyobbját.- Tárgyalásokat folytatunk a szakemberekkel egy tizennégy hektáros többfunkciós tározó tó kialakítására - mondja és látom az arcán, hogy várja a hatást. Valóban meglepődöm. - Régen akarjuk már ezt - folytatja - de most jutottunk idáig. Folynak a szakértői felmérések, a vízügyesek bizakodóak. Meg kell egyeznünk a földtulajdonosokkal, utána pályázhatunk. Lelkesen magyarázza, hogy a tóból lehetne locsolni, halat telepítve horgászni, csónakázni. Szabadidős centrum lehetne. Azt azonban hozzá teszi, hogy a környezetben egyetlen hétvégi ház felépítését sem engedélyeznék, mert ez megbontaná a természet egyensúlyát, ami elriasztaná az állandó vendégeket. Térképen mutatja a csitári patak vízgyűjtőjét, amelyről a szakemberek a vízhozam tekintetében kedvezően vélekednek.- Az elmélet és a gyakorlat persze nem mindig egyezik - mondja csak úgy maga elé. - ígéretes ez a vízgyűjtő, vajon hogyan működik majd a valóságban. Nagyon szép lenne ennek az elképzelésnek a megvalósítása, de nem minden áron. Reálisan gondolkodik a polgármester, s ezt teszi a képviselő- testület is. Hatásukra és példájukra hajlik már a falu népe is. Legyen hozzá erejük, kitartásuk és sikerük. írta: Pádár András Fotó: Rigó Tibor Molnár Béla polgármester Virágos faluközpont, zászlókkal és millenniumi emlékkővel ■ Lakott hely a történelem előtti időktől a Nógrádimedence szélén lévő település: 1907-ben kőkori leleteket tártak fel a falu határában, s egy kettős sáncgyűrűvel megerősített népvándorlás-kori földvár is állt itt. A község a Zách-nemzetség birtoka volt: az első írásos említés szerint 1281-ben Zách nembeli Tiborc a helységnek Szügy felé eső, Záchtelek nevű részét fiának, Istvánnak a beleegyezésével vejének, Haraszti SimonCsend, szépség, nyugalom, pihenés Nógrádmarcal csendes kis falu. Az alig több mint félezer lelket számláló település úgy búvik meg a Cserhát erdővel borított dombjai között, mint a bújócskát játszó gyermek, aki attól fél, hogy hamar felfedezi a hunyó. Ám aki a girbegurba úton idevetődik elámul a széles főút szépségén. A takaros házak között sebesen szalad végig a szél, hiszen bőven van helye. Az út két szélén utca szélességű fás, virágos parksáv terül el. Dús lombú fák, szebbnél szebb virágok hívják, csalogatják beljebb a falu szélén feltűnő vándort. Mintha csak mondanák: Gyere beljebb fáradt ember, itt vár a szépség, a csend, a nyugalom, a pihenés. Virágba borult a vendégház tornáca: szép és vonzó látvány a vendégnek Hétköznap délelőtt van. Az egész faluban tapintható a csend. Az egyik házacska előkertjében idős néni hajladozik. A virágait ápolgatja. Mintha csak némafilmet láma az ember. A ház melletti kerítésen egy ételhordó lóg.- Várom a gondnokot, hogy hozza az ebédemet - mondja a sűrűn barázdált arcú néni, s még hozzá teszi - Nem tudok már magamról gondoskodni, ezért hozzák az ebédet is. Kitettem az edényt, nehogy elfeledjék megtölteni. Kicsit távolabb megjelenik egy férfi, vállán hosszúkarú masina lóg. Az illető beindítja a motort és vége a csendnek. Felsivít a gép, s a vastag damilzsinór majdnem tarra vágja a szárba szökkent füvet. Balázs Sándor, a helybeli közmunkások egyike végzi e napi feladatát. Valamikor becsületes tarVályi Nagy András falugondnok goncás volt a balassagyarmati kábelgyárban, de másokkal együtt kitelt az ideje s most közmunkából próbálja fenntartani magát. Leállítja a süvítő motort, s elővesz egy cigarettát. Kínálja, de örül, hogy nem fogyasztom.- Nem könnyű ez a sors - jegyzi meg - de jó, hogy ez is van. Anyámmal élek mivel elváltam. Otthon segítek a háztájiban. Boldog csak akkor vagyok, amikor a két gyerekemmel találkozom. Eljutok a polgármesteri hivatalig, amely üresen, zárt ajtóval áll a főutcán. Valaki rám szól, hogy mit ténfergek ott, hiszen a polgármester nem itt van, hanem az iskolában. Visszaballagok hát az iskola irányába, s közben becsöngetek az orvosi rendelőbe. Ámde hiába, nyomom a gombot, odabentről senki nem válaszol. Bizony már elmúlt tíz óra s az orvos bizonyára elindult már a közeli Csitárra, hiszen délután meg ott gyógyítja a beteg embereket. Az iskolát a vendégház udvarán keresztül érem el. A virágba borított vendégházból hangok hallatszanak ki. Aztán megjelenik két jókedvű asszony és mutatják, hogy csak menjek tovább az udvar végében, ott van az iskola. Látom is, hogy éppen szünetről sorakoznak befelé a gyerekek. A tanár úr pedig elém siet és bemutatkozik, ő Molnár Béla iskola igazgató, egyben nógrádmarcali polgármester. Kis türelmet kér, rövidesen megérkezik a napközis kolléganője Balassagyarmatról, aki átveszi a gyerekeket tőle. A várakozás ideje alatt Szatmári Ferencné, Margit és segítője Oláh Zoltánná, Magdi beinvitálnak a vendégházba. Nézzem meg már belülről is. Büszkén mutatják a tiszta szobákat, a hófehér ágyneműt, amelyet éppen most cserélnek, mert vendégeket várnak. A fürdőszobák pedig a menő szállodákban is elfogadhatók lennének. Érdeklődéssel lapozgatom a vendégkönyvet. Magyar, német, francia nyelvű beírások mutatják, van itt forgalom, s aki itt járt, kivétel nélkül elégedett. Három évvel ezelőttiek a következő sorok: „...Emlékül írom e pár sort abból az alkalomból, hogy itt vezettem mérkőzést. Remélem kellemes emléket hagytam magam után, mert én kellemes emléket viszek, s mindig jó szívvel gondolok erre a napra. Barátság és szeretet nélkül olyan az ember, mint a fa gyökér és levél nélkül. Tisztelettel Puhl Sándor.” Megérkezik a polgármester úr, s mondja is, hogy a valamikor tanító, Erdős Barnabás úr egykori istállója helyén ülünk most, egy ízléssel kialakított ebédlőben. Ugyanis a tanító úrnak tehénkét tartott, később a fia már gépkocsit, s akkor ez garázs lett. A tanító úrék elköltöztek, a faluban már csak három osztály működik tizenkét gyerekkel. Nem véletlen, hogy az önkormányzati testület nyolc éve elhatározta, hogy a régi tanítói szolgálati lakásból vendégházat alakít ki. Sokat törtük a fejünket, hogy mihez fogjunk ebben a faluban, ahol semmi sincs - mondja Molnár Béla. - Nincsenek várjátékok, strand, régiségek; szóval semmi. S ekkor jött az ötlet! Mi hirdessük meg a semmit. S valóban, mi ezzel indultunk tavaly az Utazás idegenforgalmi kiállításon. A meglepetéstől még a szavam is elakad. A polgármester elém tesz egy kis prospektust és mutatja. Itt van. Nálunk nincs „semmi” csak... 1. Ha úgy érzi, hogy már nem bírja tovább... 2. Ha elege van mindenből... 3. Ha kíváncsi, hogy milyen egy falusi este... 4. Ha nem akar jellegtelen vagy ismerős arcokat látni... 5. Ha tudni szeretné, milyen íze van a tiszta levegőnek... 6. Ha érezni akarja a magyar föld illatát... 7. Ha csendet, békét és nyugalmat akar... 8. Ha a gyökereket keresi... 9. Ha meg akarja találni önmagát... 10. Ha még szeretne beszélgetni... AKKOR JÖJJÖN erdővel borított, dobok között megbúvó kicsiny falunkba Nógrádmarcalba! Az önkormányzat tehát fején találta a szöget, amikor az idegen- forgalom kialakítását tűzte ki célként, mintegy a legfontosabb bevételi forrásként.- Természetesen ez a három- szobás, tíz ággyal és összkomforttal rendelkező vendégház nem oldja meg a falu égető gondjait - magyarázza a polgármester. - Éppen ezért ezt a vendégházat példaként állítottuk a falusiak elé. Aki megteheti - s vannak ilyenek - foglalkozzon néhány vendég fogadásával. Úgy látjuk, hogy ez az elhintett mag kezd beérni. A falu két családja már nyolcvanszázalékos készültségben vannak vendégek fogadására. Ugyan eléggé költséges dolog, de megtanulható és megteremthető. Talán meggazdagodni nem lehet rajta, de tisztes jövedelem-kiegészítést nyújthat. Nem szólva arról, hogy falunk nevét megtanulhatják és hírét elvihetik szerte Európába. A vendégházba kezdetben csak vadászokra számítottak, hiszen a falu a Cserhátvidéke Vadásztársasághoz tartozik. A vadászat szerelmesei itt a belső Cserhátban nyolcezer hektáron cserkelhetik a vaddisznót, a szarvast és az őzbakot, s kaphatják puskavégre. A kis falut azonban azóta sokan felfedezték. Persze ebben sokat segít az a két utazási iroda, amelyekkel kapcsolatban állnak. Most viszont már sokat nyom a latban a szájhagyomány, mivel akik itt jártak, ajánlják másoknak is. A tanárember-polgármester azt is elmondja, hogy a falusi turizmust sem lehet a végtelenségig felsrófolni. Azt fejtegeti, hogy józan gondolkodással lehet csak fejleszteni.- Mérlegre kell tenni, hogy vendégszámban mit bír el a település - magyarázza. Nem szeretnénk túlterhelni sem a lakosságot, sem a természetet. Arra törekszünk, hogy megtaláljuk az egyensúlyt abban, hogy a vendég megtalálja nálunk azt, amiért ide jön és a lakosság is elviselje az ide érkezőket. Ugyanis az a tapasztalatunk, hogy ahol nagy számban megjelennek a turisták, ott megjelenik a szemét és a károsítás. Nógrádmarcalban is az a legnehezebb, ami a Gödöllőtől keletre elterülő települések döntő többségében. Nagyon nehezen élnek az emberek. Hatalmas küzdelem folyik azért, hogy a földdel rendelkező parasztgazdák, s azok, akik elveszítve a máshol végzett munkájukat, a faluban próbálgatják a szerencsét, csak nagyon nehezen jutnak előre. - Lakosaink egy része tavaly megtermelte az uborkát, de nem tudták tisztességes áron értékesíteni - panaszolja Molnár Béla. - Sokan elveszítették a ■ munkájukat, s A falu határában épülő regionális hulladéktároló bázis Egy falu, egy nap, egy lap - Nógrádmarcal . n ak adta. A falu plébániája 1332-ben már fennállt. A közigazgatásilag ma Nógrádmarcalhoz tartozó Söjpuszta a középkorban önálló település volt, amelyet 1327-ben-említettek először, az oklevelek - bár akkor még puszta földként: bizonyíthatóan csak a XV. században vált faluvá, s a török hódoltság idején pusztult el. EZ. Múltidéző
